Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-23 / 197. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 23., péntek Művelődés és urbanisztika Nem titkolom, vérmes reményekkel készülődtem a nem­régiben Balassagyarmaton rendezett hetedik észak-magyar­országi urbanisztikai konferenciára. Sokat sejtető témát tűz­tek ugyanis napirendre a tanácskozás meghirdetői: a műve­lődés és az urbanisztika összefüggéseit. Mintha végre — va. lami égi sugallatra — meghallották volna építészeti szak­embereink is a közművelődésben dolgozók sóhaját: város- fejlesztési terveinket, művelődési szempontból is át kellene gondolnunk. Apáti-Tóth Sándor fotói az Ernst Múzeumban ApatrTóth Sándor kiállí­tási katalógusában ezt írja magáról: „Nem voltam még egészen húszéves, amikor nagy. szent elhatározással végérvényesen és visszavon­hatatlanul eldöntöttem: fo­tográfus leszek. Megterem­tem a „magam mítoszát” — fotókon. „Hősi énekkel" ál­lítok emléket parasztember nagyszüleimnek, megmuta­tom a' szerelem—születés— elmúlás „százezer éve" ben­nem kavargó élményét, s rögzítek néhány emlékképet Európáról — fotóim majda­ni boldog nézőinek gyönyör­ködtetésére, örömmel jelent­hetem: „a mű” bevégezte­tett. Harminchét éves va­gyok." Az első fényképezőgépem egy ALTISSA-BOX masina volt, amivel az első önálló képriportomat 1955. május 1-én készítettem. Először ti­zenhároméves koromban sze­repeltem munkámmal fotó- kiállításon. Nemzetközi tár­laton először Tokióban állí­tották ki képeimet 1965-ben. Első alkalommal a pécsi or­szágos középiskolás fotóki­állításon kaptam dijat 1966- ban. Fontosabb önálló kiállítá­saim a következők voltak: 1970. Szeged, 1971. Cegléd. Budapest, 1972. Budapest, 1974. Cegléd. Budapest, Nagy­kőrös, 1975. Karcag, Abony, 1980. Miskolc, Cegléd, 1982. Eger, 1984. Cegléd. Nagyobb kollekcióval szerepeltem a Munkásmozgalmi Múzeum­ban a Fiatalok Fotóművé­szeti Stúdiója „Első”, vala­mint a Nemzeti Galériában a „Második" kiállításon. Ké­peim láthatók voltak a ma­gyar fotográfia történetét át­tekintő „Tény-kép” című ki­állításon a Műcsarnokban. Cegléden születtem, ma is ott élek. Alkalmazott foto­gráfusként dolgozom, fotó­im számos napi, heti és ké­peslapban, folyóiratban meg­jelentek. Készítettem könyv­borítót. illusztrációs mellék­letet, plakátot, prospektust, s több terjedelmes néprajzi sorozatot. Ceglédi felvétele­imből két alkalommal jelent meg képeskönyv. Tagja va­gyok a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének. „Az em­berélet útjának felén” bol­dogan mondhatom: van né­hány ember, akit barátom­nak nevezhetek, s akik ugyanezt mondhatják rólam Büszkeséggel tölt el : ellen­ségeim is vannak már. Két gyermek szólít apjának. Kí­vánom: ne csalódjunk túl nagyot egymásban." Elsősorban ügy családi de nem csupán gond Számtalan területét emel­hetnénk ki mindennapi éle­tünknek. hogy a térfelhasz­nálás milyen rejtett módo­kon képes befolyásolni a művelődési folyamatok si­kerességét. Szerepe van pél­dául a környezet minőségé­nek. szervezettségének és an­nak is. hogy mennyire gaz­dag világot tudunk magunk körül kialakítani. Miért von­zóbb például a városokban kibontakozó művelődési élet? Miért, érzik jobban magukat az elfoglalt em­berek — mondjuk — egy vendéglátóipari egységben? Miért nagy a vonzása egy város főterének? Számta­lan olyan kérdés, amelyre ez az urbanisztikai konfe­rencia tudatosabban is fel­hívhatta volna a figyelmet. Aki ugyanis egy kicsit is elmélyül a kérdéskör vizs­gálatában. ráeszmél : még az apróbb dolgokban is mennyire jelen van az em­berközpontú térfelhaszná­lás igénye. Példaként egyik lakótelepünk jut eszembe — ahol nem tudni, terve­zési hiba folytán-e. vagy szándékosan — a lift előtt kialakult egy elszeparálható L-alakú térrész. Az érkező, amikor kilépett a liftből, az­zal a furcsa érzéssel talál­kozott. hogy egyenesen egy lakásba és nem egy lépcső­házba érkezett. Az elszepa­rálható térrészt. ugyanis, még ha nem is függönyöz- ték el. berendezték. ..huma­nizálták" az emelet lakói. Az egyik emeleten virágok, szőnyeg. A másik emeleten polc gyermekjátékoknak, sakkasztal és így tovább. S ami a legfontosabb, az azo­nos emeleten lakók közösen használt térrészévé. afféle kis klubbá vált. Nos. mindez csupán egy kis építészeti hiba végered­ménye. Mégis elgondolkod­tató hogy éppen az ilyen Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója al­kalmából az elmúlt eszten­dőben Heves megye kiállí­tásokkal mutatkozott be a testvéri Csuvasiában és Tar- govistében. Az idén viszonzást kap­tunk Bulgáriából és a Szov­jetunióból is. A barátaink mindennapjait ábrázoló fény­képeket valamint legjelleg­zetesebb termékeiknek kol­lekcióját közös tárlaton ván- doroltatja a megyei múzeu­mi igazgatóság. Az első, egri helyszín után most a Hevesen élők és a környékbeli falvak lakói is­merkedhetnek meg azzal, amit a távoli üzenetküldők fontosnak vélnek magukról elmesélni. Büszkeséget su­gároznak a termekben a fel­vételek. Méghozzá tényekkel, adatokkal igazolt, megalapo­zott büszkeséget. Hisz ki ne adózhatna elismeréssel pél­dául a csuvasiai elektromos műszerek gyárának, ahon­nan hetven országba küldik a kisebb-nagyobb okos gé­peket, bő felüket kiváló emb­lémával. Minőségi munká­jukkal nemigen maradnak el az előbbitől a gépgyáriak és a textilóriásként tisztelt Pamutfonó Kombinát dolgo­zói sem. A hajdan csak mezőgaz­dasággal foglalkozó másfél milliós köztársaság előbbre lépésének hű tükrei a kü­lönböző adatok, amelyek a második világháború óta el­telt nehézipari fejlődés állo­másait jelzik. Persze, azért a könnyűipari „blokk” is ..funkciótlanságok" alkal­masabbak a leginkább az ember sajátos igényeinek ki­elégítésére. Hányán bosszan­kodtunk például már ami­att. hogy a kertmérnökök asztalán roppant szépen meg­tervezett parkok sétányai mindenfelé, csak éppen arra nem vezetnek, amerre a többség halad. És hosszan-hosszan lehet­ne még a sort folytatni. Az egyik ifjúsági klubunk pél­dául azzal aratott nagy si­kert a fiatalok körében, hogy kiszórta a székeket a helyiségből. Beszereztek egy nagy padlószőnyeget. amire csak cipő nélkül volt sza-, bad rálépni — még a ven­dégeknek. meghívott elő­adóknak is. Megszűnt a fe­szengés. a merev széken ülés és a klub egy csapás­ra benépesedett. Pedig csak a rendelkezésre álló teret használta fel sajátosan. a fiatalok igényei szerint. Mindez hogyan tartozik azonban a művelődés és az urbanisztika viszonyához? A balassagyarmati konferen­cián elsősorban építési szak­emberek vettek részt. Mind­össze két közművelődési szakember tett eleget a meg­hívó invitálásának. Az észak­magyarországi urbanisztiku- sok jószerivel csak egymás­nak mondogatták, egymást erősítgették abban az egyéb­ként fontos nézetben hogy az urbanisztikai fejlesztése­ket művelődési szempontból is át kell gondolni. Egy azonban bizonyos: mindezekről a problémákról ötletgazdagabban is szó es­hetett volna, ha a konferen­cián a közművelődési szak­emberek is elmondják mi­képpen hat a tér szervezett­sége. funkciógazdagsága, em- berarcúsága a művelődési és szabadidő-felhasználási fo­lyamatok sikerességére. F. M. számot tarthat a látogatók figyelmére. Az algeseni szö­vetkezet népművészeti ter­mékei, a szövött szőnyegek, a fonott bútorok, a festett faedények biztos sikerre számíthatnak mindenkinél. Egy-egy villanást a csu- vas tudományos, kulturális élet jellemzőiről is kapnak a nézők. A fotók beszélnek arról: minek örülnek, mi­nek tapsolnak a távoli or­szágban a művészeteket ked­velők. Az 1959-ben létrejött bul­gáriai megye, Targoviste la­kói elsősorban szintén a nagy iramú fejlődéssel dicsek­szenek, s ez érthető is, hisz a mezőgazdasági termelés napjainkig ötszörösére, az ipari pedig tizenegyszeresé­re növekedett. Szűkebb pát­riánk delegációi, melyek sű­rűn fölkeresik a Várnától mindössze száz kilométerre fekvő vidéket, otthonos me­zők, szőlődombok közé ér­keznek. A hasonló táj sok hasonló terméket is kínál. A Targovistében gyártott be­főttek, üdítők, gyümölcské­szítmények, borok, pezsgők közkedveltek a mi boltja­inkban is... De fölösleges tételesen föl­sorolni mindazt, ami a ket­tős kiállításon ízelítőt nyújt a bolgár és csuvas dolgozók hétköznapjairól. A vendég­könyv tanúsága szerint a legtöbben igyekeznek szemé­lyesen végigpillantani az eredményeket dokumentáló tablókon: Hevesen október végéig tehetik. N. Zs. A mi megyénkben 16 esz­tendős koráig minden kilen­cedik gyerek nem végzi el az általános iskola nyolc osztá­lyát. Ez az arány rosszabb, mint az országos átlag. Az okokat nem is oly rég vizs­gálta a népi ellenőrzési bi­zottság. Ajánlásokat is tett. ám az ajánlások megvalósí­tása már meghaladja e tes­tület lehetőségeit és feladat­körét. Úgy tűnik, a nem is távoli jövőben sokszor és sok helyen kell beszélgetni arról, mit tehetünk, hogy e cseppet sem megnyugtató helyzet javuljon. Ez ösztö­nözte az SZMT megyei el­nöksége mellett működő me­gyei nőbizottság tagjait is arra. hogy túl a felméré­sek ismeretén, arról vitáz­zon a maga területén: ki mit tehet annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen az olyan fiatal, aki még az alapvető ismeretekkel sem rendelkezik mire felnő és munkába áll. Megállapítá­saikra. a feladatok kisebb csoportokra való lebontásá­ra tett ajánlásaikra érde­mes odafigyelni. Elsősorban a családban kellene Általában nagyon sokszor hangzik el ma a családok­ban: tanuljon a gyerek. s legyen több, mint az apja. anyja. E vitathatatlanul he­lyes felfogás aztán sajnos ép­pen azért mert a szülők na­gyobb része nem tudja (akarja) felmérni a gyerek tényleges képességeit. sok­szor megvalósíthatatlan fel­adat elé állítja a serdülőt, s ebben rejlik nem egyesei­ben a kudarcok sorozata a gyerek, de a szülők részére is. Ez a magyarázata an­nak. hogy például az 1983— 84-es tanévben a különböző középfokú iskolák tanulói kö­zül több mint kétezren hagy­ták ott a választott intéze­tet. Sajnos, a legtöbben a szakmunkásképzőket. A szám magas, mert ha százalékban talán nem is túl nagy. de több mint kétezer leendő felnőtt már eleve nem ta­lálta meg a helyét. S a ta­pasztalatok azt mutatják, a korrekció sokszor késik, vagy el is marad, s e gyerekek felnőtt korukig sem heverik ki a kudarcot. Ez az egyik véglet. A másik, amikor a gyermeket, épp a szülők igénytelensége — de nem egy esetben bűnös nemtö­rődömsége állítja félre a sorból. S míg az előbbi cso­porttal az okos szó. az utób­bival a lényegesen nagyobb társadalmi törődés, manap­ság divatos kifejezéssel az „odafigyelés” lenne kívána­tos. A nőbizottság vitájában épp ez utóbbi kapott na­gyon nagy hangsúlyt. A közösség gondjává kell váljék A mai negyven-ötven éve­sek — vagy az ennél idő­sebb „úttörő nemzedék" nagy álma volt a „kiművelt fők sokasága”. Az. hogy el­érjük. a munkagépek mel­lett is érettségizett emberek álljanak, mert a korszerű technika, a modern és még modernebb gépcsodák mellé értő. a korábbiaknál lénye­gesen nagyobb általános, és főképp szakmai műveltségű emberek kellenek. Ennek jegyében szerveződtek annak idején az úgynevezett „anal­fabéta" tanfolyamok. ami­kor őszülő, munkában elne­hezedett kezű emberek bir­kóztak a betűvetés tudomá­nyával. Álmainkból, terveink­ből annyi ma már valóság, hogy minden gyermek előtt nyitva áll az iskola kapuja, az élet ma már nem kény­szerít cseléd", summássorba senkit, s akkor sem. hogy ha a kisiskolás ott hagyja az iskolapadot. A gond ma már az. hogy a gyerek ott maradjon az iskolapadokban. Hogy ne kelljen intéseket. figyelmeztetéseket adni. oly­kor — sajnos, ma még nem eléggé erőteljesen — arra kényszeríteni a szülőt, hogy vegye komolyan e lehetősé­get. s vetesse úgy a gyer­mekkel is. A társadalmi fel­adat ma már az. hogy 14 éves koráig végezze el az alapiskolát minden gyermek, s erre. legalább erre töre­kedjenek a szülők is. S. ha elismerjük. hogy ez társa­dalmi gond. akkor társa­dalmi összefogás is szüksé­geltetik hozzá. A szülőket is nevelni kell Nincs mit tagadni, az is­kolát időben, vagy egyálta­lán be sem fejező gyerme­kek túlnyomó többsége ci­gány. vagy a nagyon ala­csony értelmi szinten élő be­tanított. illetve segédmunká­sok gyermekei. Mindkét cso­portban a szülők igénytelen­sége az. amiért újraterme­lődik az írni-olvasni alig tudók csoportja. A feladat tehát kézenfekvőnek tűnik, ezekkel a szülőkkel jóval többet kell(ene) foglalkoz­ni. A munkahelyükön is. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy az iskolák időben és jól jelez­zék a problémákat, s ne elé­gedjenek meg azzal. hogy csak a tanács illetékes (sza­bálysértési) csoportjának je­lentsék a sűrű hiányzásokat. Keressék fel valamilyen mó­don (s ebben nagy lehetőség rejlik a szülői munkaközös­ségek közreműködésére) az indokolatlanul sokat hiány­zó. képességeiken alul tanu­ló gyermekek szüleinek mun­kahelyét, a szűkebb mun­kahelyi közösségeket. A szocialista brigádok hár­mas jelszavának egyike a tanulni... Ám. nem ele­gendő az, hogy a brigádta­gok egymást arra ösztönzik, hogy vegyenek részt tanfo­lyamokon. vitakörökön. E jelszóba — úgy tűnik — bőven beleférne az is., hogy elbeszélgessenek arról. va­jon a gyermek, az utód. aki majd átveszi a szülőtől a stafétabotot, hogyan készül fel az életre? Jó példája en­nek néhány petőfibányai üzem. ahol ezzel is igyekez­nek törődni. Különösen in­dokolt a cigány dolgozókkal való törődés, akiknél a fel­növő nemzedék első lépése az igényesebb élet felé épp a szakma megszerzése, mely­hez alapkövetelmény a nyolc általános. A felemelkedés út­ja szakaszos, mindenképpen indokolt azonban, hogy el­jussunk végre addig. hogy az első lépcsőket megtegye a felnövekvő cigány fiatalság S ha a szép szó nem használ, ha a szabálysértés kirovása papírügy marad, mert nincs kin és hogyan behajtani a büntetést. ak­kor a törvény nagyobb szi­gorára is szükség van. mert a fiatalság elleni bűn az. ha valaki ennyit sem törő­dik gyermeke jövőjével. A tanulás társadalmi rangjáról is szó van Az. hogy a műszaki, vagy bármely más értelmiségi ré­teg anyagi megbecsülése nincs megoldva, szinte már közhelyszámba menő meg jegyzés. Ám, nem is kell ily messze menni. Egy fel­mérés szerint a nyolc álta­lánost el sem végzők bére koruktól és munkahelyüktől függően 2500—5500 forint kö­zött van a megyénkben. Ve” gyük tehát a ..legrosszabbat", a fiatal 16 éves írni-olvasni döcögősen is alig tudó kifu­tógyerek fizetése 2500 Ft (Ez az alsó határ. ami egyébként egyáltalán nem jellemző.) Egy szakmunkás- fiatal kezdő fizetése legfel­jebb 3000 forint. Ez utóbbi mindezért 11 évig tanult. Tehát, nemcsak az értelmi­ségi pályára felkészült, ha­nem már a szakmunkáspá- lyára lépett fiatal anyagi megbecsülése körül is hiba van. ha ezt az összehason­lítást elvégezzük. Néha úgy tűnik, tulajdonképpen sen­ki sem válik érdekeltté ab­ban. hogy az iskolában tör je magát. És ennek hatása éppen az igénytelen csalá­doknál mutatkozik. ahol a legfontosabb lenne. hogy az első lépéseket legalább afel~ riövő nemzedék megtegye. A felmérések szerint min­den 100 gyerekből 11 kima­rad a tanulás örömeiből is. Lezárul előtte a lehetőség arra. hogy többet érő le­gyen. Hogy megtalálja a/, örömét a tudásban. S. ha így nézzük: bizony ez na­gyon sok. Igaza volt a nő­bizottságnak. amikor úgy döntött, ki-ki a maga he­lyén. üzemében megpróbál tenni is ez ellen. Remélhe­tőleg nem maradnak ma­gukra. hiszen közügyről, kö­zös és nagy gondról van szó. Deák Rózsi MINDENNAPOK — KÉPEKBEN ELBESZÉLVE Csuvasia és Targoviste Tárlat barátaink életéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom