Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-21 / 195. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 21., szerda Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Találkozás Kovács Máriával Az egri. a Heves megyei színházbarátok szépszámú tábora mindmáig rendkívül nagyra értékeli Kovács Mária művészi munkásságát, szakmai felkészültségét, tudatos szerepépítkezését. tehetségének aligha vitatható egyéni .iegveit. Az utóbbi időben keveset hallottunk róla. hiszen sorsa messzire rendelte Miskolcitól. Egertől. Vasárnap este a képernyőn találkoztunk vele. hogy betekintsünk pályájának fordulóiba, érzékelve mai és egykori elhatározásainak mozgatórugóit. bepillantva jellemének dicséretes, példamutató vonásaiba. Sok szempontból rendhagyó volt ez a műsor. Végre olyan alkotó jelentkezett, aki elsősorban vidéken dolgozott: itt küzdött, viaskodott. itt aratta sikereit, itt birkózott az olykor tornyosuló bajokkal, itt szerzett magának országszerte szépen csengő nevet. bebizonyítva — igaz nem kis áldozathozatallal —. hogy nemcsak a főváros kínál életteret, kibontakozási lehetőséget. Nem volt könnyű neki. Pesti kollégái sokkal hamarabb befutottak, anyagilag gyorsabban boldogultak mint ő. aki egyik albérletet cserélte a másikra, aki ritkán jutott fórumhoz a filmstúdiókban. a rádióban, a tévében. Megpróbáltatásai révén mégis nyert : edződött akarata. fokozódott teherbírása. s gyűltek azok a tapasztalatok. amelyeket másutt. a napfényes oldalon aligha szerzett volna meg. Ezért lett ..unikummá", utánozhatatlan másvalakivé. aki minden drámai hőst sajátos módon vitt a színpadra. A legutóbb arról is vallott. hogy Fortuna sohasem kegyelte. Minden baj tetőzéseként aztán jött a betegség. a féloldali bénulás. a beszédkészség ideiglenes elvesztése. Mások ilyenkor ösz- szeroppannak, tehetetlenné válnak, teljes ellátásra szorulnak. lemondanak mindenféle reményről, s várják az egyedül üdvözítőnek tartott Véget. öt keményebb anyagból faragták: nem adta fel. Sőt attól sem riadó- zott. hogy ilyen megrendítő állapotban eljátssza a Piac című tévéfiim főszerepét. Amit tett. az akaraterő ritka csodája. Akárcsak az. hogy most már épp olyan szépen artikulál, mint valaha. Erre csak az képes, akinek nemcsak mestersége, hanem hivatása a színészet. Az effajta küldetés erőt sugalló elkötelezettség, olykor bírókra kel a lehetetlennel is. Erről győződhettünk meg legutóbb, bízva abban, hogy e nagyszerű egyéniséggel még sokszor találkozhatunk. . . Mindnyájunk szellemi és karakterbeli épülésére. . Pécsi István Nótaszó a szélmalomnál \ nevezetes műemlék szélmalom tövében. Szeged Kiskun* dorozsmán az idén már nyolcadik alkalommal rendezték meg a dorozsmai népzenei találkozót, ahol jó nevű népdalkörök és citeraegyüttesek — most még külföldről jött meghívottak is — adtak egész napos műsort. A rendezvényhez a népművészek kirakodóvásár» csatlakozott (MTI-fotó: Kunkovács László — KSi EGY ARC A NYÁRI EGYETEMRŐL Filmszakember— Uruguayitól Henry Segura: „A magyar film az egyik legmarkánsabb a világon." (Fotó: Per! Márton) Az egri nyári egyetem filmművészeti tagozatán, az Ifjúsági Házban a szokásos délelőtti zsongás. A soknyelvű beszélgetés megszokott itt, hiszen nem kevesebb, mint tizenhat országból érkeztek az. idén a hallgatók a történelmi városba. Soha ilyen nagy még nem volt az érdeklődés, bár az egyetem központi témája is vonzó: Szabó István filmművészete. Ezúttal a tengerentúlról is érkezett vendég, az uruguayi Henry Segura. Két vetítés közti szünetben kértük beszélgetésre. — Hogyan jutott el ilyen messziről egy közép-európai városka nyári egyetemére? — Ennek hosszú története van. Több éven át Uruguayból tilos volt a szocialista országokba utazni így ezeknek az államoknak a filmjeit is esetlegesen láthattuk. Ha éppen Francia- országban. vagy Spanyolországban jártunk egyegy fesztiválon. .. Ritkán Buenos Airesbe is behoztak egykét alkotást. — ön a Montevideo Ci- nemateca egyik igazgatója. Sikerül-e intézményüknek népszerűsíteni a szocialista országuk filmjeit? — Ez az egyik célkitűzé sünk. Most is azért tartózkodom Magyarországon hogy behatóbban tanulmányozzam az itteni alkotásokat. Egyenesen a VIT-ről érkeztem. s a filmigazgatóság tette lehetővé, hogy Egerben töltsék néhány napot a nyári egyetemen. — Az uruguayi kulturális intézet, amelyben ön is tevékenykedik, tehát egyfajta űrt szeretne pótolni. . . — Már értünk is el eredményeket. Először kiadványokat jelentettünk meg. amelyek bemutatják a szocialista országok filmművészetét. Tudtuk, hogy a magyar film az egyik legmarkánsabb a világon. Már többet be is mutattunk, méghozzá nagy sikerrel. Nagyközönsége volt az Örök befogadásnak. a Bizalomnak, a A. SZABÓ JANOS: A fecskék évek óta otthonosak belvárosi házunk udvarán. Mint általában a fecskék, tengerentúlról települnek vissza tavaszonként, s hihetetlen technikával építik fészkeiket az isten tudja, honnét hurcolt sárból. Nemzik és fölnevelik páronként három-hat utódukat. megszámlálhatatlan rovar kiirtása árán. Az utódok kezdetben tehetetlenül csivitelnek a fészekben, néhány hét után ki-kimerész- kednek, próbálgatják szárnyukat. Szeptemberre csaknem túltesznek a szülőkön repülésben, s akkor: Irány Afrika! Viszlát, jövő tavasz- szal. Így történt ez egészen a tavalyi őszig. Ekkor a fecskék távozásával majdnem egyidőben megjelent a lakásunkban egy gyámoltalan vinnyogó, épp csak kinyílt szemű cica. Kedves barátnőnk a Szeder-dűlő környékén talált rá, s megesett a szíve rajta. Hazavinni nem merte, mivel ő kutyás hölgy, így pártfogásunkba ajánlotta, mondván: — Nektek se kutyátok, se macskátok. Ez az igazság. Se kutyánk, se macskánk, azonban két kamaszodó fiunk, akik pa- lotaforradalomszerüen családtaggá nyilvánították a kiscicát, a szülők minden tiltakozása ellenére. Telt. múlt az idő. A cica napról napra növekedett testben és bölcsességben, a gyerekek legnagyobb öröMephistónak. Az uruguayi nézők ismerik Szabó Istvánt, Mészáros Mártát. Jancsót és Fábry Zoltánt. Tudom, hogy sok tehetséges fiatal rendező is van Magyarországon, akiket még nem ismerek. Most Pesten folytatom a Hungarofilmnél a programom. így lehetőség lesz a velük való találkozásra. Egyébként szeretem a magyar filmesek sajátos munkamódszerét. s az is figyelemre méltó, hogy egy ilyen kis országnak ilyen jelentős a filmművészete. — Segura úr. szóljon néhány szót az uruguayi kultúráról. .. — Nálunk más a helyzet, mint például a szocialista országokban. Például nincs törvény, amely védené a filmet. A piacot jobbára az Egyesült Államok uralja, a hazai filmgyártás pedig egészen elenyésző. Uruguay kicsit nagyobb, mint Magyar- ország. de csak hárommillió lakosa van. Évente, két évente ha egy-egy film elkészül. A kultúráért folyó harc egyik fontos tényezője nálunk, hogy a Montevideo Cinemateca független legyen az államapparátustól. Forgalmazással, gyártással foglalkozunk. kiépítettük a filmarchivumunkat. számos kiadványunk, könyvünk jemére. akik tomboló kacajok közepette játszottak vele, s az atya (e sorok írója) legnagyobb bosszúságára, mert az állat táplálásáról szoba- tisztaságra való tanításáról kénytelen volt ő maga gondoskodni. Bosszúból a Mir- cea nevet adományozta a hatalmas kandúrrá nőtt cicának, mivel egyre fakuló történelmi tanulmányaiból még emlékezett Miraea cél Batrin havasalföldi fejedelemre, ki miatt kis híján megbukott egy szigorlaton húsz esztendeje. Eljött az új tavasz. Mircea. a kandúr 4—5 kilós tömegével, ragyogó fehér pofájával és hasprémével, bársonyfekete sapkájával, hátpalástjával, hosszú, bozontos farkával a függőfolyosó gyékényén élesítette éppen tűhegyes karmait, midőn soha nem hallott éles hang ütötte meg radarernyőként tekergő füleit. Nem akart hinni az égre vetett, tágra nyílt, ám résnyire szűkült pupillájú zöldarany szemeinek. A levegőben mintha megannyi apró macska röpködne. Fekete a fejük, a hátuk, hófehér a hasuk, azonban nyakuk alatt kétoldalt kinőve valami ívelt furcsaság csapdos, néha másodpercekre mozdulatlanul kifeszül, akár az újhold. ha fekete lenne. Mi ez? Mircea nem tudta, hogy szárny. ezért fölszökkent, amilyen magasra csak két izmos hátsó lábától kitelt. lenik meg. emellett hat mozink is van. Szerte az országban szervezünk előadásokat a filmművészetről. — Említette. hogy elenyésző film készül hazájában. Mi ennek a legfőbb oka? — Elsősorban az. hogy a filmgyártás magánkézben van s ezért nem is lehet folyamatosan megszervezni. Pedig a film pontosan az a kifejezési mód. amely nem egyéni, hanem kollektív, amelyben egy nép saját magát látja viszont. Intézményünk haladó elveket vall. azért dolgozunk, hogy mihamarabb látható legyen a fejlődés. Megszerveztünk egy országos értekezletet. amelyen a haladó politikai és kulturális erőket összpontosítottuk. Konkrét javaslatunk is volt: a kulturális intézmények számára engedjék el az importadót. amelyet a szükséges felszerelések fejében kell fizetni. A parlamenttől olyan törvényt kértünk, amely elősegíti a filmművészet fejlődését. Művészeti alapot hoztunk létre. amely az uruguayi alkotásokat megvédi az argentin piactól. A kultúra terén is az a legfőbb célunk, hogy mind jobban szélesítsük a demokráciát. Mikes Márta majd másfél méter röpülés után csalódottan visszahuppant. — A szentségit — gondolhatta. — Ezek a légi kismacskák tudnak valami olyat, amit én nem. Tehát ellenségek. Én örültem füsti fecskéink visszatértének, egyben elszomorodtam, mert a kandúron láttam, hogy a két házbéli állathalom mögött ebben a pillanatban kitört a versengés. Azóta dúl a viszály. A macska, amikor csak szerét ejtheti, kisurran a lakásból, és az első emeleti függőfolyosó vasrácsai mögül dü- hödten szemléli a fecskéket. Lelapul. Műholdantennákhoz hasonlatos fehér bajuszszálai idegesen vibrálnak, fojtott nyekergést, morgást hallat, ki-kivillantja félelmetes tépőfogait, farkával ritmikusan csapdossa a talajt. Kezdetben ugrásnak lendült, de minden valamirevaló ragadozónak van annyi szemmértéke, hogy belássa, úgy sem érheti el a villámsebesen cikázó madarakat. Mostanában már nem ugrik. Ügy tesz, mint akit nem érdekel az egész csicsergésvircsaft, elnyúlik a napfényben, dorombol, ám olykor felugrik és gyűlölettel fúj a magasba. A fecskék eleinte ügyet sem vetettek a macskára. Aztán, hogy észrevették, olykor — bízva gyorsaságukban, manőverező készségükben — meglepő közel cirkáltak körülötte. Ilyenkor ugrott Mircea, de mire elérte a maximális magasságot, a madarak már a Barátok temploma tornya felé hasítottak. Legújabban azonban aggódnak. A lakásunk előtti függőerkély aljára tapasztották új fészküket. (A réMacskánk és a fecskék Győr, 1985 augusztusa Találkozó a miniszterrel Felmegyek a miniszterhez — mondogatták a hatvanas évek nagy sikerű filmjében a szereplők. Azt remélték, hogy így könnyebben intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Most fordult a kocka: a miniszter megy ..le". Történetesen Győrbe, hogy egy országos találkozón fiatal munkásokkal. termelésirá- n.-itókkal váltson szót. A győri találkozón részt vevő munkások, pályakezdők, termelésirányítók, műszakiak országos képet kaphatnak ágazatukról, bepillanthatnak a rendeletek hátterébe, kérdésekkel ostromolhatják a minisztert, miniszterhelyettest. véleményt nyilváníthatnak szakterületükről. Sőt, el is várják tőlük a vezetők, hogy őszintén beszéljenek tapasztalataikról. gondjaikról. alkalmasint javaslatot tegyenek. A miniszter így közvetlenül mérheti le a bevezetett intézkedés közvetlen hatását. Szaporodnak a közvetlen, nyílt, a közös célt szolgáló, az együttgondolkodást segítő találkozások. Most. Győrben, a munkásfiatalok augusztus 29-e és szeptember 1-e között sorra kerülő országos találkozóján „ülnek egy asztalhoz" miniszterek és munkások. Előzetes tervek szerint dr. Kapolyi László, Somogyi László, miniszterek, dr. Spi- lák Ferenc, dr. Dénes Lajos, Klézl Róbert miniszterhelyettesek, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Doros Béla. a Magyar Posta elnökhelyettese vesz részt az eszme, cserén, de még nem teljes a névsor. Jóllehet a házigazda győriek gazdag, érdekes, éáltri- zatos programot állítottak össze az ország minden részéből érkező, szám szerint csaknem tízezer fiatalnak, mégis igen valószínű: az országos találkozó egyik kiemelkedő eseményé az ágazatvezetőkkel folytatott beszélgetés lesz. — h — gebbit a buzgó házfelügyelői partvisnyél gondosan leverte.) Mircea akrobatikus műveleteket hajt végre, hogy az erkélyrácsrudak közül kilógva elérje a fészket. Szörnyen merész. Hátsó lábainak karmai tartják csupán a cementen, a két elsővel, ki meresztett karmokkal a levegőben kalimpál, tíz centiméternyire a fészektől. Ez sem érdekelné a fecskeszülőket. Ám néhány napja kikeltek a fiókák. Egykét hét még, és próbálgatják ügyetlen szárnyacskái- kat. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy némelyikük egyenesen Mircea céltudatosan kalimpáló karmai között köt ki. Nézem, nézem ezt az állati hidegháborút. Látszólag a macska a támadó, a kegyetlen. Kegyetlen lenne bizonnyal, ha erdőben élne, s táplálékát maga lenne kénytelen megszerezni. De hát többnyire kopott szőnyegeinken terpeszkedik, tej, tej- begríz, lerágott csirkecsont, esetenként egy-két falat lecsókolbász növesztette ekkorára. Vadászat helyett a játék lett életeleme, gyermekeim a megmondhatói. De kérem szépen : a fecskék kegyesebbek, e szívemnek oly kedves madarak" Hány szúnyog, katicabogár, szitakötő, s ki mondhatná meg még, milyen rovat- szenvedett kínhalált könyörtelen csőrükben? S nem szaggatnák ők szét a kandúrt, ha bírnák? Istenem! Hogyan tudnám a békés egymás mellett élésre rávenni őket? Talán ha leültetném egy tárgyalóasztal mellé a macskát és a megfontoltabb fecskét? Vállalnám a tolmács szerepét is. Tessék mondani: reménytelen? Teljesen reménytelen?
