Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 18., vasárnap

MŰVÉSZET ÉS IRODALOM

9,

loky szló

;yűjtött

:sek

Sönyvkíaáó

A**- U

4

, i if „ <*r C r^v-v .

’tv Hít v;

il

^ Íí£^v « w

IiJIK

/

/ 1

^ j

... yr? t LCSzokolay Zoltán:

Papírrepülő

Tudtad, az álhír gyorsan terjed, az álkoporsó megácsoltatik, szökhetsz közülünk Napnál-feljebh épített láthatatlan váradig.

mely hasonlít az egri várra, zajos turisták mégsem érik el. időtlen állhat minden bástya szemben a jövő fegyvereivel.

s mi becsapottak, búcsút véve azt hisszük, élünk, pedig csak te élsz. mert könyvtár, templom, búzakéve, lányarc kezünkben robbanásra kész.

s neked, szerencsés pályatársunk, bántódásod már többé nem esik, nem láthatunk, vakít a gyászunk, te mégis tudod minden bűneink,

S ha letekintesz lassuló kis mindenségünkre, végvárkapitány, látod, az ezredfordulóig, eleven holtak, eljutunk talán,

talán kortalan jobbkezedddel elkapod még e papírrepülőt, talán ahová most igyekszel, kaphatsz midétig tiszta levegőt.

KALNOKY LÁSZLÓ

'ALNAK A PARTON

VERSEK-1982

nzóan tudott énekelni”

Találkozásaink

. . . „Első tanácsadóm

Akihez késő délutánonként jártam valaha az egri Líceum földszintjén, az ilyenkor már nyugodt szerkesztőségbe, hiányos önbizalommal és leküzdhetetlen becsvággyal, véleményért. biztatásért.

Sosem csalódtam benned."

Ebbe a ; szemérmesen dzsentribe oltott családi ágba született bele a költő. Éppen „a farsang", a millenniumi mámor, a nagyhatalmi tébolyban szenvedő, magát világhatalomnak vélő monarchia farsangjának végpillanatában. Elkésett vendég a poéta ezzel az 1912-es születésével. Olyan, akit ugyan farsangi vendégként kellett volna fogadni, de hamvazó- szerdára érkezett meg, valamilyen oknál fogva örökös böjtre ítélve. Es főleg arra, hogy az idegeivel, szemével, fülével és szivével, gyengécske testének minden izmával felfogja még azt. amit az elődök, a vérségi és a megélési láncolatban neki átadhattak. Akkora hagyaték ez. hogy a költő nem tud szabadulni a hatása alól. Árnyakat, okító, riasztó árnyakat lát és láttat egy életen keresztül, mert a lelkiismeret, a belülről messzire néző hajlam ezt írta elő számára.

Kálnokyék az Alapítványi-Házban, a Széchenyi u. 2. szám alatt, emeleti lakásban laktak. Innen pár méter a Líceum, az érseki palota, a székesegyház, a ciszterciek gimnáziuma, a könyvkereskedés, szóval minden. Azaz hogy az Érsekkert egy kissé távolabb, ahol a patak partján, a bozótos bokrok között, a sétányokon, séta közben annyi mindent lehet megélni. A külső körülmények

lehettek kényelmesek. az utcák és a terek barátságra. barátkozásra csábítóak, apró kiskocsmákkal a belvárosi girbe-gurba utcákban. De a véget nem érő gondolkodási, elmélkedési folyamat igazi színtere inkább a lakás. Ahol függönyök vannak, ahol az árnyak leske" lödhetnek, ahol az árnyakat még lehet lesni vonulásukban. Vagy akkor is. amikor a kártyaasztalnál ülnek a Rokonság férfitagjai, vagy az asszonyokat is, titkaikat is meg lehet lopni, hiszen egy mondat, egy mosoly, egy hirtelen fel- szisszenés mögött mindig is ott húzódik valamilyen sors, netán tragédia.

Irodalomtörténeti szempontból is a Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják Kálnoky Lászlót. Nem is alaptalanul. De mindazt. ami az ő költészetét, széles formai skáláját, hallatlanul komoly bravúrokra képes költői nyelvezetét illeti, gondolatvilágát adja, az már készen állott költői indulása előtt. A látott világból az olvasottat olyan korán, olyan mélyen befogadta, hogy élete vonulatát ismerve azt kell mondanunk: a világ jelenségei között számára a könyvek meghatározóak voltak, legalábbis abban, hogy mindennapi történései között fő helyet foglalt el a könyvek tartalmával való birkózás.

Sorsa — az, hogy 1939- ben megjelenik első kötete. 1957-ben a második, a harmadik megjelenésére 1969- ig kell várnia, hogy aztán 1975-től felgyorsuljon körülötte minden — színes, termékeny, tartalmas és komor magaslatokat is meghódító másodvirágzásba emelkedik. Az árnyak kertje, a Lázas csillagon, a Lángok árnyékában, a Farsang utóján, az Egy magánzó emlékirataiból című kötetek végül is az összegyűjtött versekké sűrűsödtek. S akkor mintha a hazai, mármint az országos közvélemény is kezdte volna észrevenni, kutatni ezt a nem- szabvány-egyéniséget, ezt a ..más hangnemet", mint amit a kor és ' annak divatja ezekben az évtizedekben előirt a folyóiratok, a kiadók és egyáltalán az olvasók számára. Ma már kitetszik, hogy ez a magányos óriás — sok-sok balhiedelem, tévedés áldozataként és sorsából adódóan félig remeteként dolgozta végig életének nagy részét. Vállalta a műfordítás nyűgét és komoly fegyelemmel mindazt, ami az ö testi valóságát körülfogta. Sokak számára ő volt a Szanatóriumi elégia című háromrészes nagy vers megírója és semmi több. És jöttek a kötetek, a kemény, megsemmisítő cáfolatok a korábbi félig értő vélekedésekre. Az 1963-as megjelenésű Magyar Irodalmi Lexikon még idézi Weöres Sándor véleményét: „ ... fő élménye

az unalom, az egyhangú kisvárosi tengés'lengés. de élete egyhangúságát sokféle változatban, mindig vonzóan tudja megénekelniHa valaki kezébe veszi az ösz- szegyűjtött verseket és az utána sorjázó köteteket, a kétkötetes műfordításgyűjteményt, a Lehetséges változatok-at, vagy az idén megjelent két kötetet, annak világossá válik. hogy itt szó sincs, sohasem is volt szó unalomról. Egy koraérett, különös sorsú, a sorsra már a kamaszkorban teljesen felkészített és felkészült egyéniség élte meg a lélek gyötrelmeit azon a szinten, ahol kevesen járnak. S ha most egy nagyszerű szellemi és erkölcsi teljesítmény jelzése mellett az egri gyökereket hangsúlyozzuk, tesz- szük ezt azért is. mert Kálnoky László beleillik abba az innen származó vonulatba. amely Vitkovics Mihály, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza nevét is magába foglalja. S hitünk szerint nem csak annak a fénye nő majd. amit eddig Kálnoky köteteiben összegyűjtve olvashattunk, elemezgethettünk, hanem azok az írások is fényt kapnak még, amik ott, a „láda-fiában” várják hirre-ébredésüket. Csak az utolsó tizenöt évben kapott országos rangot „ez a kisvárosi ember”, s a köztudat számára csak most kezd igazán derengeni ennek a költői tartásnak fegyelme, ereje és gazdagsága.

Farkas András

így irta hozzám azon az emlékezetes napon 1982. március 19‘én, amikor az Élet és Irodalom hasábjain köszöntött a szép barátság mozdulatával hetvenötö- dik születésnapomon „Adósság" című versében. Mesz- sziről visszhangzott ez a néhány sor, és felverte az emlékezés csöndjét. Keresni kezdtem azoknak a késői óráknak a hangulatát, amelyekben két fiatal költő találkozott és beszélgetett költőkről, versekről. életről, halálról. A szerkesztőség egyetlen kis szoba volt, ma a marxista tanszékhez tartozik, földszint hármas. Az újságot kora reggeltől kora délutánig irtuk, három óra felé már utcán volt a lap. Ez a helyiség különbözött minden polgári kis szobától. Mindig feszült benne valami rejtett izgalom, események, vélemények küzdelmek izgalma, egy városnak mindennapi történelme. Ez a szoba sohasem hűlt ki egészen, ha az öreg vaskályha kihűlt is. benne már. Itt lehetett megtalálni. ebben a nyugtalan szobában azt a belső nyugtalanságot. amit az alkotás hevít fel. ebben a zsúfolt levegőben azt a magányosságot, amiben a teremtés történik. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt érezte ott Kálnoky Laci is. öt évvel fiatalabb volt nálam én már megszereztem a doktori címet, amikor ő még ifjú jogász volt. Engem már a nyilvánosság elé emelt Surányi Miklós az országos sajtóban. Kárpáti Aurél pedig helyet adott a Vajda János Társaság antológiájában, a harminchárom költő

között, akik a harmincas években a fiatal magyar- költészetet jelentették, amikor Kálnoky Laci megtisztelt bizalmával és elhozta első verseit. Érdekesek és meghittek voltak ezek a beszélgetések a nyugati és magyar versformákról. a nyugati és magyar szellemekről. Keletet akkor még a próza képviselte számunkra. Dosztojevszkij, Tolsztoj. Most, hogy olvastam sorait hiányos önbizalmáról, hitetlenül rázom meg a fejem, mert soha nem éreztem különbséget köztünk, számomra éltető levegő, szellemi felfrissülés volt a társasága. Itt jelentek meg első versei 1930- ban. 31-ben, itt adhattam hírt irodalmi sikereiről, és amikor a Magyar Csillagban megjelent világirodalmi halhatatlanságú verse a Szanatóriumi elégia, teljes szívvel öleltem őt ehhez a városhoz, szülővárosához, ahol oly ritka a költő szellemi rangjának az elismerése.

Hetvenhárom esztendeje csodálatos teljesítmény volt fizikailag is, szellemileg is. Kötetei rendre sorakoznak könyveim között: Irénnek

és Elemérnek a régi szeretettel. közel harminc levelét őrzöm és ahogy haladt az. idő egyre több sor értesített újabb és újabb bonyodalmakról egészségi állapotában. Fél tüdővel, egyre kevesebb oxigénnel, egyre zaklatottabb szívveréssel, amíg lehetett.

Elmúlása, a kétszeres József Attiila-díjas költőnek halála komoly vesztesége az irodalomnak. Eger városának is.

Kapor Elemér