Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

4> 4; 1 NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 2., péntek Mit ad és mit vesz el a tévé? Kálnoky László Végre örülhetünk a nyárnak ! Tízhónapos meg­terhelés után gondtalanul vakációzhat a diák, s tetszése szerint használhatja ki szabadidejét a fel­nőtt. Szívesen mondogatjuk: kell egy kis kikap­csolódás. Csak arról' feledkezünk meg, hogy a szó­rakozás sem jelent szükségszerűen haszontalan időtöltést. Június 22-én keltezett le­velében többek között még így írt: ... egy becsület­beli kötelességemnek kell eleget tenni. Maurice Reg- naut francia költő egész kö­tetnyi versel fordított le tőlem. Ígéretet tettem neki a viszonzásra ... augusztus­ban vagy szeptemberben szokott Magyarországra jön­ni. Ha most nem tudom ne­ki megmutatni a kéziratot, elsüllyedek szégyenletem- b en." Utólagos és „a túlról” kért engedélye alapján közlöm ezt a pár sort. Mert a barát­ság címén a legtitkosabb szégyeneit is képes volt minden fenntartás nélkül megvallani. Mint ahogyan verseiben is tette mindig. A halált követő döbbent pillanatban, kapkodva ku­tatjuk a testi és lelki hagya­ték méreteit, az önzés lel­kiismeretével, az élők sza­badságával számlálgatjuk az életén átívelő Ariadné fo­nala göbeit. csomópontjait, buktatóit, fényes óráit. Jogi pályára készült Eger­ben. Budapesten és Pécsett. A harmincas évektől a Nyu­gat. a Magyar Csillag, a Válasz, az Újhold. a Nép­művelés. az Élet és Iroda­lom. majd később napila­pok, országos és vidéki folyó­iratok közölték verseit. Az Árnyak kertje című kötete 1939-ben jelent meg. Műfor­dítóként bebarangolva az európai, majd a világirodai­mat: Janus Pannonius, Vic­tor Hugo, Goethe, Verlaine, Molière, Heine, Shakes. peare. Shelley műveit for­dította. Többek között. A Lehetséges változatok bőven vall erről az évtizedekig tartó szellemi ..kényszer- munkáról”. Mi. akik viszonylag köze­lebbről ismertük életének olykor kegyetlenné fokozó­dó adottságait — az egész életen át hordott betegséget és annak korlátozásait —. félig csodának tartjuk azt. hogy a mi kedves egri ba­rátunk ekkora időt ért meg. Évtizedek óta egy adott ál­lapot fogságában, már-már emberfeletti erőket mozgó­sítva élt. dolgozott. Hitünk szerint csak azért. hogy elmondhassa gondolatait, er­kölcsi intelmeit azoknak, akik még hallgatnak a mű­velt szóra. Akikben még megvan az igény a Szépre, a Jellemre, a Fegyelemre. a Formára! És főleg a Tarta­lomra. És mindezt eszmé­nyítő. mítoszteremtő nagy­betűvel írva. Mert nála min­denkor és minden vérre ment. Mindig az utolsó szó jogán nyilatkozott, mert azt a bizonyos pillanatot. az elmenését ezerszer átélte, le­írta kétségeivel közelítette. A nehéz hetvenhárom év­ből a gyermeki korszakot — talán legboldogabb szaka­szát életének — Egerben él­te végig. Innen van az, hogy bármit írt. bárhogyan is formálta meg a ködfigu­ra. Homály noky Szaniszló alakját, az valahogyan min­dig is egri illetőségű ma­radt. Szigorú erkölcsi és irodalmi mércéjét is itt sze­rezte. s úgy tartotta meg. hogy az írás miatt, a gon­dolatok érdekében mindig is lelkiismeretfurdalása tá­madt. Utólag is. amikor a sorokat, gondolatokat el­eresztette hódító útjukra. Az utolsó tíz esztendőben nőtt naggyá a közvélemény előtt. De. hogy mekkora volt ő igazán, azt ma még fel­mérni nem lehet. A mítosz végleg megszületett halálá­val. Utolsó, életében meg­jelent kötetének utolsó ver­séből idézzük a képet: „11. Sz. hajótörött. Egy sziklazátony foglya. Zsákjában semmi élelem. Kulacsa kiürült. Fenn tűz a trópus orgyilkos napkorongja. Egy hajó bukkan fel kora reggel, hófehér vitorlákkal a láthatáron" És hogy mit lát a gyász- fátyolos hölgy a hajókorlát­nál. azt már sohasem fogja megtudni. De a kapitány a távcsövébe néz. Bizonyosan. De ki az a Kapitány? Hol van a kétség vége? Újra kell olvasni minden feljegyzését mint egy tisz­ta és nyugtalan lelki isme­ret konok vizsgálatát. És ez nem mítosz! Ez a bú­csúzok kötelessége! Farkas András Az utóbbi években jel­mondattá lett nálunk: „Ol­vasó nemzet vagyunk”. Az­tán rájöttünk, hogy a ki­adás örvendetes növekedé­se még nem minden: so­kaknál a zsúfolt könyves­polc csak lakásszépítő stá­tusszimbólum. s számosán még ma sem értik meg Ve­res Péter okos szavait: más az olvasmány és más az iro­dalom. A kettő gyakran egy­beesik. de még többször nem. Az olvasó közönség és a könyv találkozását vette cél­ba a legutóbbi Hatvanhat című tévéműsor is. Sajnos, a műsorvezetőtől első ízben bejelentett programokból el­sikkadt éppen a tévé és a könyv viszonyának izgal­mas kérdése. Fokozhatja-e a televízió az olvasási kedvet, vagy éppen elveszi? Naivi­tás lenne azt várni, hogy egy Szophokles, Shakespeare, Molière vagy Csehov műveit mai olvasók egymás kezé­ből kapdossák. Pedig azok közé a halhatatlanok közé tartoznak, akiknek erősza­kolt aktualizálás nélkül is van mondanivalójuk a mai olvasókhoz. A filmfeldolgo­zások, a tévéjátékok vala­mit mégiscsak megsejtethet- nek világukból azok számára is. akik a tévénézésben csak kikapcsolódást keresnek, s nem a mélyebb gondolatok után kutatnak. Nem egy­szer vagyunk magunk is ta­núi. hogy egy-egy feldol­Uj produkciót forgat ezek­ben a napokban Kézdi-Ko- vács Zsolt filmrendező. A „Rejtőzködő” című alkotás­ról a film Ó utcai felvéte­lén nyilatkozott a rendező Láng Juditnak, az MTI munkatársának. A mű — a Mafilm Objek­tív Stúdiójánál készül — mai történet egy. a növény­védő szolgálatnál dolgozó repülőgép-pilótáról, aki vég­zetes hibát követ el: gé­pével „üldözőbe veszi" sze­gozás — például A fekete város, vagy az Abigél — után az emberek valósággal megrohamozzák a könyves­boltokat és könyvtárakat. A különféle dokumentum- és tudományos filmek a való­ság teljesebb megismerésé­re buzdítanak, s a szakiro­dalom felé irányítják a fi­gyelmet ... Az olvasás kétségtelenül értékekhez juttatja az em­bert. A boltok forgalma a régiekhez képest nem csök­kent. Az az aggasztó, hogy a vásárlás csökkenése éppen az ifjúságnál figyelhető meg. Ennek nemcsak anyagi okai vannak: fel kell vetnünk annak lehetőségét, hogy ta­lán az iskolák nem támasz­tanak elég igényt. Pedig az irodalom első „megízlelése” fontos, hogy már az álta­lános iskolában megkezdőd­jék, s a továbbiakban egy­re erősödjék. A kívánatos­nál túlzbttan többet akaró, ugyanakkor elfetisizálódott verselemzéstől a diák meg­csömörlik; a „kötelező”, de rosszul megválasztott olvas­mány egymagában is elriasz­tó számára. Az érzelmi rá­hatásnak egész nevelési rendszerünkből való fokoza­tos kiszorulása egyre inkább tapasztalható ... Talán ilyen okokra is visszavezethető: miért csökken egyre szem­betűnőbben az iskolai könyv­tárak látogatottsága, s miért csak vizsgák, beszámolók. relmét. eközben összetöri a repülőt, maga is megsérül. Eltiltják a repüléstől, ké­sőbb felfüggesztett börtön- büntetésre ítélik. A produk­ció arról szól. hogy a főhős miként próbál újfajta élet­formát kialakítani önmaga számára. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy semmi más nem érdekli, csak a repülés. Végül, készít egy sárkány- repülőt. A cselekmény zö­me egy városi lakásban zaj­lik. ahol a hős együtt él felvételik előtt népesülnek be az olvasótermek. Bár a rádió műsora színe­sebb. gazdagabb, s valljuk meg. sokszor értékesebb is. mint a tévéé, fiatal és fel­nőtt inkább érzi az utóbbit szórakoztatóbbnak. Nem le­het közömbös számunkra, hogy -miért. A bemutatott filmek fele a korhatáros és bűnügyi kategóriába tarto­zik, s ez már magában is csalogató. A diáknak ma már nem kell titokban ol­vasnia ezeket a „műveket”, s a műveltnek számító fel­nőtt is igyekszik haza. hogv el ne mulassza az aznapi krimi-programját... A világirodalomnak nem egy nagy írói alkotása épül bűntettre, s ennek a műfaj­nak is megvannak a klasz- szikusai. A tv-változatok ha­tásának megvan a lélektani magyarázata: az érdekes, iz­galmas cselekmény írói al­kotásnak mindig vonzó ere­je volt. az olvasó, a néző szívesen olvas és néz olyat, ami megszokott életrendjé­ből kiszakítja, logikai kész­ségét megmozdítja, egy-egy „alkalmi kirándulás” ezek­re a területekre a kikap­csolódásnak is formája. De e műfajnak egyoldalú túl­súlyba jutása már nem he­lyeselhető. A műsorszolgál­tatásnak hovatovább ma­gas szintjét jelentő, elural­kodó detektívromantikát egyedül az öncélú izgalmas cselekmény élteti. A leg­többjükben, hiába kereste az alakok mélyebb lélek, rajzát, a szerkesztés, a nyelv, az előadás esztétikumát, mindebből csak annyit ad­nak, ami elkerülhetetlenül szükséges valami látszatva­lóság megteremtéséhez. A bűnügyi szépirodalomnak ká­ros hatása elsősorban nem az hogy bennük különféle anyjával. húgával és a volt. feleségével. János a ve­lük és az emberekkel való kapcsolatában kap választ a kérdésre: lehet-e az életet más módon is folytatni. Mint a rendező elmondta, a film mindazokról az emberekről szól. akiknek egyetlen szen­vedélyük van. valami, ami nem helyettesíthető semmi mással. A film címe jelképezi a főhős baleset utáni állapo­erőszakos cselekedetekről van szó. Nyilván ez is sú­lyos baj“— de a sablon idő­vel a -szörnyűségeket is ha­tástalanná tudja tenni, mint ahogy papírosízűvé válik a hagyományos bűn- és bűn- hődés-motívum is. — hanem az. hogy e műsorok egyed­uralkodókká válva a „fo­gyasztót” tartósan kiskorú- sítják igényeikben, s nem állítják az olvasót, a né­zőt gonlolkodtató és ízlésfej­lesztő hatások alá. s csak látszatra látják el irodalmi élménnyel. Ezekről a pro­dukciókról is elmondható, amit Abody Béla a bestsel­lerekről állapít meg: akkor veszélyesek, amikor az iro­dalom maszkjában megje­lenve. mint pótirodalom ka­lózkodnak kulturális éle­tünk tengerén. Az olvasási kedvnek ilyen „pótirodalommal” való el­látása egyesek sze­rint elvezethet az igazi irodalomhoz, ám a csak szá­mokkal lemérhető olvasási és tévénézési kedvet, a mű­vészi igényesség fokára kell emelni. Kiszoríthatja-e a televi- zió a könyvet? Véleményünk szerint az igazi rivális a video lesz, amelynek nagyszerű lehetőségei ma még alig fel­mérhetők, s amelv nyilván egv egészen másfajta könyv­tár megteremtését is magá­val hozza. Hazai megvaló­sításában számolnunk kell legalább tíz évvel még. De addig is harcolnunk kell az írott vagy megszó­laltatott szó létjogosultsá­gáért. az iskolai irodalomta­nítás tökéletesítéséért. a durvaságaitól megtisztítod nyelvért, a szellemi munka megbecsüléséért, s hogy a civilizáció lehetőleg ne lép­je túl a kultúrát. Abkarovits Endre tát: hosszú ideig rejtőzködik az emberek elől, s csak las­san teremt újra kapcsolatot embertársaival. A produkció főbb szere­peit Breznyik-Berg Péter, magyar származású amerikai színész. Törőcsik Mari, Mo- nori Lili, Pap Vera és Ca­mille de Casablanca francia színésznő alakítja. Az ope­ratőr Kende János, a díszlet Banovich Tamás munkája. A .,Rejtőzködő” belső je­lenetei után az egyik legne­hezebb. s legfontosabb epi­zódot rögzítik a következő napokban: a hős életét meg­változtató balesetet. A film a tervek szerint az év végé­re készül el. ÚJ MAGYAR FILMET FORGATNAK A címe: Rejtőzködő Szikszói Károly: fi látogatás, avagy egy délután anatómiája 11/2. — Majdnem — egyeztem bele véleményt alkotva ma­gamnak a doki összehason­lítóképességéről. — Ráadásul több mint szaz éves — kacsintott hoz­zá; éreztem, nehezen tud­ja visszatartani a torkából föltörő nevetést­— Komolyan? —- szólalt meg Gizi. és szemét foko­zott érdeklődéssel a vázára tapasztotta. Gereben elhúzta a szá­ját: — Legalábbis Branda Já­nos szerint. Gizi kérdően a doki felé nislantott. Gereben fáradt nagyképű­séggel elmosolyodott, kezé­vel még legyintett is hozzá, mintha ezzel a mozdulattal mindent elárult volna Bran­da Jánosról. — Az egyik betegem, öreg, nyugdíjas tata, nagy igé­nyekkel, vékony pénztárcá­val. Szürkehályoggal hozták be. megoperálták. és ezt ad­ta hálapénz helyett... — hangja színtelenül áradt szét a szobában... Lassan becsukom a sze­mem. homlokom mögött már látom a kórtermet, érzem a kórházszagot, látogatási idő van, a surrogó, ropogós- kö­penyek helyett monoton zson­gás tölti be a helyiséget, lá­tom Branda Jánost, amint feleségéhez hajol, és csende­sen megszólal: — Anyukám, olyan rendes ez az orvos. Adni kéne neki valamennyit. .. Az asszony bólogat, csak a szája köré gyúródik né­hány ránc. — Miből? — sóhajt végül. Két hét múlva lesz csak nyugdíj, addigra meg ott­hon leszel. Már a befőttes üvegeket adtam el. hogy tudjak neked venni süte­ményt. — Tudom, anyukám, tu­dom — folytatja Branda Já­nos —, de mégis. Olyan ren­des ember ez a doktor úr. Mindennap elbeszélget ve­lem. Megkérdi, hogy érzem gam, aztán meg biztat.. . Azt mondja, jobban fogok látni, mint gyermekkoromban. Az asszony elmosolyodik, megsimogatja férje homlo­kát. — Talán nem fog megsér­tődni, ha nem adunk ne­ki. Biztosan tudja, hogy kis­nyugdíjasok vagyunk... — Talán tudja... De még­sem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy nem adunk egy fillért sem. . . Mit fog akkor rólunk gondolni? Itt mindenki ad... Az a szokás. — A Koltaynétól már nem merek kölcsönkérni. Hatszáz forinttal tartozom neki — sóhajtja az asszony. — Lesz mit letakarítanom nála. Na, egyél már egy kis süteményt! Az öreg kezébe veszi a mignont, beleharap. Hall­gatnak. — Anyukám, mi lenne, ha odaadnánk a vázát? Az asszony felkapja a fe­jét, gyorsan körülnéz, majd egészen közel hajol a férjé­hez. — Ugye, nem gondoltad komolyan? — suttogja. — De hát valamit adni kell! Az a váza biztosan meg­ér ötszáz forintot. — Ki tudja? — mondja az asszony. — Még szegény nagyanyámé volt. Az egyet­len emlék. — Megleszünk nélküle. — Gondolod? — kérdi so­kára Branda Jánosné. — Erre a pár évre, ami nekünk még hátra van. iga­zán megleszünk nélküle. .. Nekünk már csak porfogó, a doktor úrnak meg talán örö­met szerzünk vele. Még ta­lán jobban is örülne neki, mint a pénznek ... Az asszony a félig leeresz­tett spaletta résein becsorgó napsugarakat figyeli, ahogy vékony csíkokban megvilá­gítják a linóleumot. Képze­letében lassan megjelenik a régi ház, a régi szoba, a régi asztal, ahol már akkor is ott állt a VAZA, orra régi sza­gokkal. illatokkal telítődik meg, érzi amint átjárják tes­tét, és eszébe jut a régi nap (talán hatéves lehetett), amikor először vehette ke­zébe a vázát, emlékszik, mennyire óvatosan fogta meg. de nagyanyja még így is a Iá tartót ta kötényét, s né­hány perc múlva gondolatai már a kis falusi temetőben járnak.. . Branda János tudja, mi játszódik le most a feleségé­ben. Arcát elönti a pír (mi­közben igyekszik megbarát­kozni a gondolattal, misze­rint bármennyire is rendes ember a doktor, de hálapénz nélkül fogja elhagyni a kór­házat), amikor ismét meg­érzi homlokán feleségének az ujjait. — Hát nem is tudom — hallja a hangját. Lassan kinyitom a szemem. Gereben már réges rég befe­jezte a történetet: kicsit elő­rehajolva ül a fotelben, s éppen egy orvosi viccel szó­rakoztatja Gizit. Vagy fél óráig marad még. Ebben a röpke harminc percben jó néhány dolgot be­le tud sűríteni: leginkább az orvosok alacsony béréről tart kiselőadást, a szünetekben pedig néhány régi anekdotát is elsüt kettőnkkel kapcso­latban. Már az ajtóban állunk, túl a búcsúzáson, és a köszöne­tén. amikor hüvelykujjammal a váza felé bökve megkér­dem tőle: — És. miért nem vitted el a bízóba? Arcában megrándul egy ideg; szeméből most könnyű kiolvasni gondolatait. Való­ban. ez a lehetőség eszébe se jutott! Titokban szidni kez­di magát, amiért nem a Kos­suth Lajos utca felé vette az irányt. Elvégre miért is ha­zudott volna az öreg? Ha azt mondta, hogy több mint százéves ez az ocsmány da­rab. biztosan igazat mon­dott. Akkor meg adtak vol­na érte néhány százast. . . Ta­lán még többet is. Aztán a feleségére gondol, aki szám­talanszor megmondta neki, hogy ne vigyen haza minden­féle sZir-szart, amit a bete­gektől kap. . . A következő pillanatban tekintete már ismét egy ma­gabiztos férfi benyomását kelti : — Mondom, azonnal rád gondoltam — hangja elegáns, könnyed. — A régi barátsá­gunkra. a gyűjtőszenvedé­lyedre. .. Hiszen tudod. .. — és puha. finom ujjait felém nyújtja. Tekintetem leveszem a vá­záról. és az ablakra pillan­tok. Odakint már teljesen besötétedett. Fölállok, behú­zom a függönyt, aztán las­san fölemelem a tollat, és írni kezdek. Vége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom