Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-11 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 11., csütörtök 3. Több élelmiszer - kevesebb energiával Több termék, kevesebb energiával. Ez a cél lebeg manapság minden népgazdasági ágazat vezetőinek szeme előtt, A szkeptikus szakemberek szerint ezt már- már lehetetlen megvalósítani, a mezőgazdaság példája viszont cáfolja a kategorikus megállapítást. Ebben az ágazatban ugyanis tavaly kevesebb energiát használ- tak fel, mint 1979^ben. S mindezt — természetesen — nem a termelés visszafogásával érték el. A tavalyi produkció — összességében — jóval meghaladta a korábbi évi teljesítményeiket. Miként lehetséges mindez? Először is egy energiagazdálkodási tanácskozásra hívnám fel a figyelmet, amit 1974, december 17-én rendeztek a MÊM-ben. Az időpont azért érdemel figyelmet, mert akkoriban még általános volt a vélemény, hogy az olaj árának hirtelen megemelkedése bennünket nem érinthet A MÉM szakemberei — talán ösztönös megérzésből? — nem értettek egyet a sebezhetet- lenségünlkről mondotakkal. A rendezvény előadója — Váncsa Jenő — így fogalmazott a tanácskozáson ; „Az energiagazdálkodással, a takarékossággal, a veszteségek csökkentésével összefüggő feladatokat nem lehet csupán az elmúlt hónapokban kialakult energetikai helyzetnek tulajdonítani. A takarékosság a gazdálkodásban mindig is érvényes követelmény volt, de sajnos nem vált általános szemléletté. Tennivalóink meghatározásánál szükséges nyomatékosan hangsúlyozni hogy az energia- ellátásban kialakult helyzet nem átmeneti jelenség, hanem tartós tendencia, ezért hosszú távon szükséges ágazataink fejlesztési koncepciójánál is messzemenően figyelembe venni.” Ebből is látható: az agrárágazat hamar kapcsolt, idejekorán észlelte a változást, s mégis négy év kellett ahhoz, hogy az energiafék működésbe lépjen. Pedig azon a 74-es tanácskozáson pontos diagnózist készítettek. Mindenekelőtt arra figyelmeztették az üzemeket, hogy a gépek nagy része nem optimális hatásfokkal üzemel. A motorok fogyasztásának megfelelő beállítása — a korábbi évek gyakorlata miatt — csak hébe-hóba történt meg. A traktorosok gyakorta reggel beindították a járműveket, s jobbára csak este. a munka befejeztével állították le. Nem egy helyen gyakorlattá vált, hogy a traktorosok és a gépkocsivezetők járművekkel vonultak haza, majd másnap otthonról indultak vissza a távoli munkaterületre. A rosszul beszabályozott berendezések gyakran kétszerte több olajat tüntettek el a megengedettnél. Mindezek azonban —■ az első olajárrobbanásig — nem okoztak különösebb problémát: akinek szüksége volt valamilyen energiára. az megkapta. Így aztán kialakult az emberekben az energiabőség tudata. Ezekben az években nagymértékű műszaki-biológiai fejlesztések valósultak meg, a mezőgazdaságban mind szélesebb körűvé vált az intenzív termelés. Az új berendezések és gépek — érthetően — egyre több energiát igényeltek. Ez a folyamat 1978-bain érte el a tetőpontját : a mezőgazdasági termelésben összesen 1 millió 850 ezer tonna olajértékű energiát használtak fel. Azóta vliszont egyre csökken az olajfogyasztás. A VI. ötéves tervben az energiatakarékosságot célzó kormányprogram 1 százalékos termelésbővüléshez 0,8 százalékos energianövekedést tartott elfogadhatónak. Később, 1984-ben, a körülmények további romlása miatt, a 0,8 százalékot is mérsékelték, mégpedig a felére. Az agrártermelés azonban képes volt e normáknál is jobban gazdálkodni, ami népgazdasági szinten mérve is egyedülálló eredménynek számít. Abbam már a kezdet kezdetén egyetértettek a szakemberek, hogy a növénytermesztés területén rengeteg lehetőség kínálkozik az energiafelhasználás csökkentésére. Napjainkban már 800 ezer hektáron készítik elő a talajt energiatakarékosán, forgatás nélkül. Máról holnapra sikerült mérsékelni a rendkívül energiaigényes lucerna- és fű- szárítmányök előállítását, aminek köszönhetően mintegy 50 ezer tonna fűtőolaj megtakarítása vált lehetővé. A gabonafélék, elsősorban a kukorica betakarításánál mind jobban elterjedt a szárítás nélküli technológia, ami — egyes üzemekben — tetemes megtakarításhoz vezetett. Sok jó kezdeményezés történt az állattenyésztésben is. az „energiafaló” épületek helyett mind több gazdaságban építettek olcsó, energiatakarékos istállókat. Biztató kísérletek folynak a napenergia és a biogáz felhasználására is. Bár az utóbbiak csak kiegészítő energiaforrásként jöhetnek számításba, szerepük mégis nagyon fontos abban, hogy 1 százalékos termelésbővüléshez valóban csak a tervezett 0,4 százaléknyi energiatöbbletet használjon fel az agrárágazat, a magyar gazdaság. Cs. J. Erőművi berendezések Kínának Az Április 4. Gépipari Müvek Energetikai Gépgyártó Leány- vállalata hőerőművi berendezéseket gyárt Kína részére. A mintegy 2 millió dollár értékű vízkezelő egységeket — vízszűrőket, ioncserélőket stb. — a datongi erőműbe építik be. A berendezések utolsó darabjait a szállítási kötelezettségük, nek megfelelően még az első félévben kiszállítják a megrendelőnek. A képen: készülnek az utolsó ioncserélő blokkok IMTl-fotó — Fehér József felt). — KS) ÚJHELYI IMRE-DIJJAL TÜNTETTÉK KI... Az igazgatói poszt kötelez Sohasem irigyeltem a sütőiparban dolgozókat. Hálátlan szakma — gondoltam —, hiszen itt nap mint nap egyenletes szintet, kifogástalan minőséget kell elérni. Egy pillanatnyi lazítás, egy apró fegyelmezetlenség, és máris jön a reklamációk sokasága. S valljuk be, a rosszat mindnyájan azonnal észrevesszük, míg a jót természetesnek tartjuk. De, hogy ezt a foglalkozást is lehet jól csinálni, arra bizonyíték Szipszer Imrének, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatójának a példája, aki április 4-e alkalmából magas elismerésben részesült. — Valóban — kezdi a beszélgetést —, hiszen ekkor vehettem át az Újhelyi Imre nevével fémjelzett díjat. Nem akármilyen dolog ez, mert az élelmiszeriparban nincs ennél nagyobb szakmai kitüntetés. Jóleső érzés tudni, hogy állandóan figyelemmel kísérik munkámat, értékelik a teljesítményemet. Ennél jelentősebb ösztönzőerőt alig lehet elképzelni. — Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez... Hogyan indult a pályája? — Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt felelném: nehezen. Azt is elmesélem, hogy miért. Pásztói születésű vagyok, s a szüleim is ott éltek, édesapám raktáros volt. Ott sajátítottam el a betűvetés és az olvasás tudományát, azaz ott szereztem meg az alapfokú ismereteimet. Később két kereskedelmi tanfolyamot is elvégeztem, de annak már nem sok hasznát vehettem akkortájt, mert a háború az én életemet is megváltoztatta. S itt térek vissza arra a nehézségre, amit az előbb említettem. Történt ugyanis 1944-ben — mindösz- sze tizenhat esztendős voltam —, hogy én is a sorozó bizottság elé kerültem, azaz bevonultattak katonának. De a harcokban nem sokáig vettem részt, mert 1945 januárjában Budapesten hadifogságba estem. Ez nem kevés ideig tartott. mert három évig a különböző fogolytáborok lakója voltam. — A várva várt hazatérés után mihez fogott? — Hát. a sereggel még egyszer dolgom akadt, ugyanis 1949—50‘ben behívtak pár hónapra, katonai szolgálatot teljesíteni. Ennek leteltével végre folytathattam a tanulmányaimat, s érettségi vizsgát tehettem a dolgozók esti iskolájában. 1952-ben Gyöngyösre költöztem, s azóta is a Mátra „fővárosában" élek. onnan járok be minden reggel a munkahelyemre. Egyszóval elhelyezkedtem, mégpedig egy újonnan alakult cégnél, azaz a hitérőgyárban. Tovább bővitettem az ismereteimet, méghozzá úgy, hogy szakképesítésre is szert tettem. Így lettem vas- és fémesztergályos. — Ezt azonban mindösz- sze két évig gyakorolta, s utána egy alapvetően más területre „nyergeit át"... — így igaz, tudnillik attól fogva a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalatnál kerestem a kenyerem. Különböző posztokat töltöttem be. hiszen voltam bónkontroll csoportvezető — magyarán az éttermek pincéreinek elszámoltatását végeztem —, valamint pénzügyi vezető is. Ebben az időszakban még egy lényeges esemény történt. elvégeztem a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. — Ha jól tudom, akkor ez nemsokára kamatozott is. .. — Igen, mert 1962-ben átmentem a Ruházati és Kár- pitosipari Vállalathoz, méghozzá főkönyvelőnek. Két esztendő múltán már ugyanilyen beosztásban szorgoskodtam a Mátravidéki Sütőipari Vállalatnál. Azóta nem is lettem hűtlen ehhez a területhez. A megyénkbeli két sütőipari cég egyesülése után is főkönyvelő maradtam. 1978-tól az igazgatóhelyettesi poszton kellett bizonyítanom, három esztendeje viszont már, mint igazgató teszem a dolgom. (Fotó: Szabó ..... . S ándor) — ön szerint minek köszönheti, hogy kinevezték erre a felelősségteljes helyre? — Elsősorban a kedvező körülményeknek. De, hogy ne tűnjek álszerénynek... Talán az is szerepet játszott, hogy immár több mint két évtizede ezt a szakmát űzöm. s így volt lehetőségem kitapasztalni minden csínját- bínját. S az sem lehetett mellékes, hogy a kollégáimmal, munkatársaimmal megfelelő kapcsolatokat építettem ki. — Milyen vezetőnek tartja magát? — Hát. ezt nálam jobban megfogalmazhatnák a beosztottjaim. Én mindenesetre elégedetlen vagyok magammal. Hogy miért? Azért, mert az elképzeléseimet és céljaimat csak részben tudom megvalósítani, s ha mégis sikerül, akkor lassabban ,mint ahogy reméltem. Nem vagyok mumus, de vannak olyan esetek. amikor nem ismerek tréfát, amikor nem hiányzik belőlem a kellő szigor. — Mi az. amit a jövőben feltétlenül meg akar valósítani, azaz hol tervez előrelépést? — Mindenképpen el kell érnünk, hogy a kifogástalan minőséget biztosítsuk, azt stabilizáljuk. Ez a legfőbb dolog. A másik, hogy az ehhez szükséges feltételeket mihamarabb előteremtsük. Jóllehet tudom, hogy ez nem pusztán jó szándékon múlik, hanem jelentős anyagi befektetéseket is megkövetel. Szeretnénk jó néhány termékünk csomagolását ízlésesebbé, korszerűbbé, egyszóval a mai kor követelményeihez igazodó bbá tenni. Csöppet sem könnyű a helyzetünk, hiszen a vásárlók tízezrei minősítik naponta készítményeinket, s általa végzett munkánkat is. Az a véleményem. hogy mindenkor ezt szem előtt tartva kell ülni az igazgatói, székben. .. — Tudom, hogy nem sok kitöltetlen órája van. de ha akad, akkor mivel foglalatoskodik a legszívesebben? — Tény, hogy eléggé elfoglalt vagyok. Ha szabad időm van. akkor az főleg a családé. A feleségem Gyöngyösön óvónő, s egy hét- és kilencesztendős fiunk van. Ok aztán igénylik, hogy folyton-folyvást törődjek velük. Emellett szívesen teszek- veszek a ház körül. S a régi szakmától sem szakadtam el teljesen, ugyanis — persze csak hobbiként — a műhelyemben lakatosmunkával bajlódom. S, hogy tényleg hálátlan szakma-e? Felesleges lett volna megkérdeznem, hiszen a megtett út állomásai, s főként eredményei önmagukért beszéltek. Sárhegyi István SERTÉSENKÉNT 300 FORINT A jobbért — többet Látszólag még van idő ahhoz, hogy a kisgazdaságok felkészüljenek az új sertésátvételi módszerre, hiszen azt csak a következő évtől teSzi gyakorlattá a Heves Megyei Allatforgal- mi és Húsipari Vállalat. — Azt szeretnénk, ha a sertésnevelő gazdaságok már most. a tenyésztési folyamat szerint fognának hozzá az átálláshoz — mondta Molnár Gábor, a vállalat igazgatója. Tehát itt az idő. Mihez? Tulajdonképpen annyi lesz a változás, hogy nem élősúlyban. hanem hasított állapotban veszik át ezentúl a sertéseket, mégpedig a vágóhíd feldolgozószalagján. Az első pillanatra túlságosan meglepőnek tetszik ez a megállapítás. A részletek alapján viszont minden megvilágosodik. A kisgazdaságok a sertést darabszámra adják át a felvásárlóhelyen. de. hogy kilónként mennyit kapnak majd érte. itt még nem derül ki. Az ár attól függ. milyen értékű a hús. Mennyi a zsírtartalma, illetve milyen a húsarány. — Továbbra is a 100—120 kiló közötti súlyú állatok a legjobb minőségűek — magyarázta az igazgató. — A baj ott van, hogy a kisgazdaságokban a sertéseknek legtöbbje jellegtelen fajtájú, pedig a közismert hibridek a legmegfelelőbbek a földolgozás szempontjából. Mindebből az következik, hogy a kisgazdaságoknak át kell állniuk a hibridek tartására. Ezt a vállalat azzal segíti, hogy 2300 anyakocát helyez ki az állattartókhoz. De a további tenyésztés szempontjából meghatározó tényező a kanok fajtatisztasága is. Kész tehát a kisgazdaságok birtokában lévő nem megfelelő kanokat is lecserélni, méghozzá úgy. hogy állatért, állatot ad. Ugyanezt megteszi a nagyüzemekben is. de itt a minőségi árban lévő különbséget megtérítteti. Egy tiszta fajtájú kan ára. ha nem törzskönyvezett. 10—14 ezer forint, ha törzskönyvezett, jóval több ennél. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a minőségi váltást nem máról holnapra képzelik el. hanem a tenyésztési folyamat rendjében, de ehhez már most hozzá kell kezdeni. Mit várhat az állattartó a csere következtében ? Mindenekelőtt a jobb minőséget. Ennek következtében pedig a több jövedelmet. Az előzetes számítások szerint ez a pénzbeli többlet néhány száz forint lehet állatonként. Tehát — megéri. A átvétellel kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta! a Húsipari Vállalat igazgatója. hogy nekik nem érdekük az ügyeskedés, ök továbbra is jó kapcsolatot akarnak az állattartókkal, ezt pedig csak a korrekt magatartás és eljárás alapján biztosíthatják. Szerte a világban már a hasított félsertés adja az átvételi ár alapját. így kell_ ennek lennie nálunk is.' Az állat elcserélé- séről pedig szó sem lehet, mert mindegyiket a fülszám alapján minősítik. A vállalat évente 260 ezer sertést vásárol meg. ebből a kisgazdaságoktól 140 ezret. Közvetlenül az állattartótól. tehát nem a nagyüzemek útján 15 ezer sertést. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy az egész folyamat minden részletében gondos előkészítést követel, és csak akkor működhet jól és hatékonyan, ha a tenyésztők és az átvevők is tiszteletben tartják egymás érdekeit. (g. m. f.) Üj gyár a szentgotthárdi Rába-parton A város által alaposan körülszorított, általános Ka- szag.várként ismert üzem a mai helyén már nem volt bővíthető. Háromnegyed milliárd forintos ősz- szegből épül az új Szentgotthárdi Rába Gépgyár, a Rába partján. Az idén tető alá kerül Vas megye legnagyobb iparcsarnoka, amelynek termelő területe 30 ezer négyzetméteres lesz. Képünkön a Ganz- MAVAG szerelői az acélszerkezetet állítják össze IMTI-fotó: Czika László)
