Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 26., péntek 3. Hiányt pótló tevékenység Merre tartanak a kisvállalkozások? Már az első rendelet megjelenése óta élénk figyelem kí­séri a kisvállalkozásokat. Az egyéni kockázatvállaláson ala­puló gazdasági tevékenység kisüzemi formája nagy lehető­séget kínált mind a vállalatoknak, szövetkezeteknek, mind az itt szerencsét próbáló dolgozóknak. Az elmúlt három esztendő tapasztalatai alapján pedig már össze lehet állí­tani a mérleget, mennyiben valósult meg a kormányzat szándéka, amikor a lakossági ellátás javítására és a hi­ányzó háttéripar pótlására zöld utat engedett a kisvállal­kozásoknak. A mennyiségi mutatók egyértelműen arról tanús­kodnak. hogy valóban léte­ző hiányt pótol az ilyen ke­retek között végzett tevé­kenység: több mint harminc­ötezer szervezetben mintegy 350 ezer ember dolgozik, a munkaképes lakosság 7 szá­zaléka. Az általuk 'termelt érték az ipari termelés 1,7 százalékát teszi. A vgmk-k erényei A 35 ezer gazdálkodó szer­vezet között a legnépesebb csoport a vállalati gazdasá­gi munkaközösségeké, szá­muk meghaladja a 18 ezret. S mire is vállalkoznak ezek a szervezetek? A legtöbbször olyan munkára, például karbantartásra, amire nem akadt egyáltalán külső ki­vitelező, máskor a gépek ki­használtság] fokát javítja a plusz időben végzett mun­ka. Jó néhány cégnél éppen a vállalati gazdasági mun­kaközösségek révén sikerült korábban veszteséges tevé­kenységeket nyereségessé ten­ni. avagy éppen a hatékony­ság javult számottevően, ami több millió forint ha­szonként öltött testet az év végi mérlegben. Jogoson kérdezheti bárki is, ha ennyire hasznos a vgmk-k működése, akkor miért nézik mégis ferde szemmel őket néhány válla­latnál? Sajnos.' ebben objek­tív okok is szerepet kaptak. Az első időben elég nehe­zen birkóztak meg a válla­latok a belső ellenőrzés megszervezésével. Néhány­szor — mint a revizori je­lentésekből kiderült — nem különítették el megfelelően egymástól a fő- és túlmun­kaidőben végzett munkát, és ez jogosan háborította fel a vgmk-n kívül maradt dol­gozókat. Máskor pedig az okozott gondot, hogy a kis­vállalkozás tagjai- között volt az a vezető is, aki ellátta őket munkával, illetve az el­végzett feladatot igazolta. Szerencsére, az elmúlt év­ben a legtöbb helyen a ve­zetés megtalálta az ellensze­rét e kezdeti hiányosságok­nak, és megnyugtatóan el­különítették egymástól a két­féle munkát — az ellenőr­zést pedig megerősítették. Sőt, megjelent a társadalmi kontroll is. Szakszervezeti tisztségviselőikből alakultak — jobb híjén nevezzük őket így — olyan bizottságok, amelyek kivizsgálják a dol­gozóknak a vgmk-kai kap­csolatban iont észrevételeit. A vgrrtk másik erénye egyébként — s ezt még az ellenzők tábora is elismeri —, hogy Segít megtartani a munkaerőt, hiszen gyárka­pun belül meg lehet keresni a kiegészítést. S a gyár sem jár rosszul, ha kipróbált em­berei végzik el a számára fontos munkát. A piac igényeihez A másik népes csoport az önálló gazdasági munkakö­zösségeké. számuk 7800. A kockázat itt lényegesen na­gyobb. mint az előbbi for­mánál, hiszen a vállalkozók saját tőkéjüket fektetik be, egyetemlegesen felelősek munkájukért, és az esetleges veszteségekért. Nem véletlen .tehát, hogy a várakozások el­lenére inkább az állami vál­lalatok és szövetkezetek szá­mára dolgoznak, és viszony, lag kevesebben vállalkoznak a lakossági ellátás javításá­ra. A keresetekről is készült felmérés, átlagosan a gmk- tagok 8500—9000 forintot toptak havonta. Ez keve­sebb. mint amit baráti be­szélgetések során haliunk, viszont több a mostani. át­lagkeresetnél. Az értékelés­nél viszont számba kell ven. ná azt is, hogy mennyit és miképp dolgoztak. A gazda­sági munkaközösségek — már amelyék bírják hosz- szabb távon a versenyt — általában többet és jobban dolgoznak, mint az átlag. S, ahogy az előbb már szó volt róla, saját tőkéjüket is koc­káztatják, nem beszélve ar­ról, hogy biztos munkahe­lyüket cserélték fel saját vállalkozásukért, ahol hó­napról hónapra meg kell küzdeniük a szerződésekért, és a szervezet fennmaradá­sáért. A kisvállalkozások köre nem szűkül le a két formá­ra, ezen kívül még alakul­tak ipari és szolgáltató szak­csoportok. kisszövetkezetek, átalányelszámolású részle­gek is, bár egyelőre a szá­muk nem jelentős. Ezekről együttesen elmondható, hogy hatékonyan dolgoztak, ru­galmasan próbáltak a piac igényeihez aX^ivuizkodni, és például az építőiparban az átalányelszámolásos részle­gek tették nyereségessé a ko­rábban ugyanott veszteséget hozó tevékenységek egy ré­szét. Korszerű gépeket Ha a számokat nézzük, valószínűleg a közgazdasági elemzéseikben kevésbé járta­saknak is feltűnik, hogy a foglalkoztatottak viszonylag magas aránya ellenére meg­lehetősen kismértékben já­rulnak hozzá a kisvállalko­zások az ipari termeléshez. S még egy mutató tér el lé­nyegesen, ha nem is a ter­vezettől. inkább — enyhébb kifejezéssel élve — a várt­tól: rendkívül alacsony a be. fektetett tőke nagysága, ösz- szesen 13 milliárd forint. Ezt egyrészt magyarázza a vgmk-k elszaporodása is, ahol a vállalat gépeivel és anyagával vállalkoznak kü­lönböző munkára a dolgozók. Vagyis, nem kockáztatják saját pénzüket, vagy egyéb eszközeiket, ha csak lehet. Másrészt arra utal, hogy egyelőre ugyanolyan bizal­matlanak a vállalkozók, minit annak idején a magán- iparosok és kereskedők. Vi­szont nem nehéz megjósol­ná. hogy hamarosan a vál­lalkozó kedv kevés lesz e szektorban, mert egy adott szinten túl, amikor az alap­vető hiány megszűnik, min­denképpen korszerű termé­keket és szolgáltatásokat vá­runk az állami ipartól a kisvállalkozóktól is. Amihez viszont modem felszerelésre van szüíkségL Csak így töltheti be a kis­vállalkozás a néki szánt sze­repet. hogy javítsa a lakos­sági ellátást és részben pó­tolja a hiányzó háttéripart, így szolgálva a nagyipar nö­vekvő — s minőségileg is — emelkedő igényeit. TISZA MENTÉN TISZTA TEJ — MILYEN LEGYEN A TAKARMÁNY — A JOVÖ: SZUPERBIKAK... ? Rekord után Tiszanánán (2j2.) A partnerek it elégedettek A helyzet régi ismerői­ként sétálunk végig a kö­tött tartásban gondozott te­henek mindig azonos képet mutató sorfala előtt, s egyál­talán nem lepődünk meg azon, hogy szegényeknek bi­zony — szűkösen mérték ki a helyet. Tulajdonképpen már ez a látvány is meg­győzően bizonyítja számunk­ra. hogy a tsz vezető szak­embereinek törekvése tel­jesen érthető: a kötött tar­tásról áttérni a kötetlenre, jóllehet, ez a rekonstruk­ció több millió forintba ke­rül. Lényegesen kellemesebb a kisebb-nagyobb bocik lát­ványa: kedvesek, aranyosak, legyenek bár kezesek, vagy vadócok — jóleső érzés el­időzni szellős kis rekeszeik előtt... Báti Anna becézi is őket (majdani) érdemeik szerint, miközben arra is jut ideje, hogy Prázmári kollé­gájával együtt kis szakmai tájékoztatót adjon az orszá­gos csúcsot hozott termelési eredményeik legfontosabb összetevőiről. — Azt talán mondanunk sem kell, hogy az állatok igényeinek megfelelően igyekszünk kialakítani a ta­karmányozást. Az egyes egye- dek potenciális tejtermelési képességének, kondíciójának, vemhességi állapotának fi­gyelembevételével döntjük el, melyiknek mennyi fehérjére, energiaszintre, rostokra, ás­ványi anyagokra, mikroele­mekre van szüksége saját mutatói alapján. Ahhoz természetesen, hogy eme, sokrétű feladatnak ele­get tehessenek, a szakembe­reknek valóságos informá­ció-áradatra van szükségük. Így igen fontos, hogy ada­tokkal rendelkezzenek a ta­karmányok „béltartalmáról”. Nem utolsósorban az évek óta tartó, jó partneri kap­csolatnak is köszönik, hogy erre vonatkozóan az AGRO- KOMPLEX termelési rend­szertől minden szükséges fel­világosítást mindig pontosan megkapnak mind a sertés*, mind a szarvasmarha-tápvo­nalra. A Central Soya díja Amikor erről beszélgetünk, Prázmári László szükséges­nek érzi megjegyezni: — Számunkra nagyon jó ez. hiszen a termelési rend­szer tápsora a béltartalmai igényeket kielégíti, s szá­munkra árban is elfogadható. Nem dicsekvésként, de hadd említsük meg itt: a termelé­si rendszer értékelte a vele kapcsolatban álló, csaknem kétszáz gazdaság termelési eredményeit és mutatóit, s ezek alapján — a vele ke­reskedelmi kapcsolatban ál­ló. világhírű Central Soya céggel egyetértésben — szarvasmarha kategóriában első díjjal jutalmazta a ti- sztmánai tsz~t. Jelentős ered­ménynek számít, hogy ugyan­ezen értékelési rendszeren 'belül. 400 sertéstelep közül a nánai a negyedik helyet érdemelte ki. Az országszerte feltűnést és természetesen nagy el­ismerést kiváltott tiszanánai tej termelési rekord összete­vőit a termelőszövetkezet szakemberei, — összességé­ben — az elmondottakban jelölik meg, hozzátéve: dr. Fazekas Mihály főállatorvos értő, nagyszerű szakmai irá­nyításának eredményeként a gazdaságban jól kimutatha­tóan javult az állategészség­ügyi helyzet, lényegesen ke­vesebb az elhullás, vagy az eredményt rontó más té­nyező. És ezek után... ? Várható esetleg az eddi­gieknél is jobb eredmény? Nehezen tesszük fel a kér­dést, hiszen tudva lévő: kis csúcsokat könnyű, nagyokat nehéz megdönteni. Így véli Godó Lajos elnök is, szavai igencsak meggon­doltak: — Szeretnénk a tavaly el­ért tejtermelési színvonalat tartani. Szerintem, ha ezt idén is hozni tudjuk, már az is nagy szó. Természete­sen. ez nem jelenti azt, mintha nem törekednénk többre. Ahhoz, hogy ezt el is érjük, az eddig kialakult jó technológiai folyamatokat még szigorúbban be kell tartanunk, és van javítani valónk a tej tisztaságának kérdésében is. Ez anyagilag is sokat jelent, hiszen az I. osztályú tejet jelentősen do­tálják. Befejezésül öröm­mel mondhatom: ezt a tö­rekvésünket az első félév iga­zolta, jelentősen javult a tiszanánai tej minősége. Természetesen: számos egyéb, szintén fontos ten­nivaló akad még a jelenleg 341 fejőstehénnel dolgozó gazdaság szakemberei szá­mára. Fő törekvésünk most mégis a kötetlen tartás meg­valósítására irányul. Nagyon bíznak benne: mielőbb si­kerül. Búcsúzóul pedig azt kérik, hogy két nagyon fon­tos partnerükkel is vált­sunk néhány szót, nevezete­sen a Gödöllői Állattenyész­tő Vállalat egri—füzesabo­nyi állomásával és a Tejipa­ri Vállalattal. Nem lesz ha­szontalan meghallgatni a ré­szükről elhangzó véleménye­ket. Tompa Miklós, az állatte­nyésztő vállalat állomásveze­tője csak dicsérni tudja a tiszanánai akat: — Tenyésztői munkájuk példamutatóan következetes, elsősorban ennek köszönhető, hogy kategóriájukban orszá­gos rekorddal lettek elsők tejtermelésben. Az pedig még örvendetesebb, hogy eredményeiket tovább akar­ják fokozni. Ennek érdeké­ben választottunk ki, „együtt- tenyésztésbe” állításra öt­ven bikanevelő tehenet, me­lyeknek egyedenkénti ter­melése meghaladja a 8000 kilogrammot s melyeknek zöme mellett több laktáció átlagában 4 százalék zsírtar­talmat is produkál, jólle-. hét, hogy a Holstein-fríz faj­tát általában alacsony tej- zsírképzés jellemzi. Törzstenyészetre alkalmas... A tiszanánai szakemberek törekvéseinek eredményessé­gét fémjelzi, hogy a bika- nevelő teheneket felülvizs­gáló bizottság „törzstenyé­szet" kategóriába sorolásra terjesztette elő a MÉM-hez a termelőszövetkezetet, amely eddig e tekintetben csak je­löltként szerepelt. Ugyan­akkor sikerült megvalósíta­nunk a tsz-szel közös tö­rekvésünket: azt, hogy a bi­kanevelő tehenekre igen nagy tenyészértéket képvi­selő, zömmel Amerikából im­portált, „szuperbikák’’ utá­ni tényészanyagot párosítot­tunk. Igaz, ez rendkívül drá­ga. de garantáltan olyan utódokat biztosít, amelyek­nél 98 százalékos biztonság­gal több mint ezer literes növekedés várható a tejter­melésben. Ezek mellett szintén a ter­melőszövetkezet vezetőit di­cséri. hogy a szaporodásbio­lógiái munkájuk hasonlókép­pen eredményes: náluk nincs gond az újravemhesítéssel, sőt. más gazdaságok szá­mára is tudnak megvételre kínálni törzs-alapanyagot, ily módon tenyésztőmunká­juk eredményét több Heves megyei termelőszövetkezet is kamatoztathatja. A Tejipari Vállalat veze­tője, Ötvös Imre szintén csak a legjobbakat mond­hatja a tiszanánaiakról: — Körzetünkben 24 nagy­üzemből érkezik hozzánk a tej, s ebből a két tucatból a tiszanánai a legjobb. Példa­ként talán az elmúlt évet említeném, amikor hozzáve­tőlegesen 2,5 millió liter te­jet szállítottak hozzánk, és ennek — közbevetőleg mon­dom: nágyon jó — 62 szá­zaléka első osztályú volt. Emellett — és ebben szin­tén egyedülállóak — 23 hely­ről mi szállítjuk Egerbe fel­dolgozásra a tejet, s Tiszaná- na az egyetlen, amely a szál­lításról is gondoskodik. Mit tehetnénk mindeh­hez? Napjainkban, amikor a tejtermelés! kedv visz- szaeséséről még mindig oly gyakran és oly sok érvet hallani, jóleső érzés a bizonyosság: nálunk, Heves megyében akadnak gazdaságok — elsősorban a tiszanánai Petőfi Mgtsz —, amelyek lelkiismerete­sen, a feladat fontosságá­nak megfelelően töreked­nek lehetőleg minél több, jó minőségű tej előállítá­sára. B. Kun Tibor L. M. Falusi portákon 000 (Szabó Sándor felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom