Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 25., csütörtök Pozsony—Budapest Könyvtárak együttműködése Pozsonyból, a több mint négyszázezer lakost számláló forgalmas nagyvárosból a középkori Mihály-kaput át­lépve teljesen más világba kerülünk. A város e ré­szén az embert nem zavar­ják az autók és villamosok, ahol nyugodtan el lehet be­szélgetni, ahol kávé, főtt ku­korica és fagylalt illata száll a levegőben. Ebben a nyugal­mas környezetben találjuk az Egyetemi Könyvtárat is, a Szlovák Szocialista Köz­társaság legnagyobb univer­zális tudományos könyvtá­rát. A könyvtárat évente mintegy félmillióan látogat­ják. könyvállománya mint­egy kétmillió kötet. Az Akadémia alapítója A könyvtár és a budapes­ti Országos Széchényi Könyv­tár közötti együttműködés gyökereit már az ősi ház homlokzatán olvasható fel­irat is hirdeti: itt volt egy­kor a magyar .országgyűlés háza. — A magyar országgyűlés egyik ülésének résztvevőit ezen a korabeli olajfestmé­nyen is láthatjuk — mondja a könyvtár igazgatója, Vin­cent Kútik. — A festményen Széchenyi István is látható, aki ebben a teremben bo­csátotta először közre javas­latát egy magyar tudomá­nyos akadémia létesítésére. Ezért is nevezték el a buda­pesti nemzeti könyvtárat az ö nevéről. Szlovákiai naptárak Lapozgatunk a két könyv­tár között 1975 óta megkö­tött együttműködési szerző­dések között. Ezek olyan ki­tételeket tartalmaznak, mint az, hogy közösen kell keres­ni az értékes, régi nyomta*- ványok restaurálásának új útjait, a régi térképek, ze­neművek. a munkás- es kom­munista mozgalom, stb. pó­tolhatatlan dokumentum­anyagai tanulmányozásának lehetőségeit. Az együttműködés konk­rét eredményeit ismertetve Vincent Kútik igazgató egy tiszteletre méltó vastagságú fóliánst mutat, amely a „Szlovákiai naptárak” felira­tot viseli. — Ezt a bibliográfiát, amely a szlovák nyelven megjelent naptárakat mutat­ja be a legrégibb időktől egé­szen máig, a Széchényi Könyvtár együttműködése nélkül nem tudtuk volna kiadni. A dokumentum­anyagok túlnyomó többsége ugyanis az ő gyűjteményei­ben szerepel. Hasonló a hely­zet a régi bibliográfiai ki­adványok — értékes régi nyomtatványok, a tizenhato­dik századból származó szla- vikai kiadványok — terén is. Gyakran dolgozzuk fel — s ismét a baráti magyar könyvtár segítségével — az egykori középiskolák év­könyvéit is, amelyek gyak­ran olyan tudományos mun­kákat is tartalmaznak, ame­lyek sehol másutt nem je­lentek meg. Liszt Ferenc emlékezete A Széchényi Könyvtár dol­gozói viszont gyakran keres­nek fel Pozsonyban egy — könyvtárakra nem jellemző intézményt, — a Liszt Fe­rencről elnevezett zenepavi­lont. Ez az akusztikai szem­pontból tökéletesen szigetelt, hi-fi technikával felszerelt stúdió kiválóan alkalmas ze nei felvételek lehallgatására Ebben a festői rokokó épü­letben az akkor kilencéves Liszt koncertezett. Ma is hangversenyeket és más ren­dezvényeket tartanak itt. Liszt és Pozsony baráti kap­csolatát hirdeti az itt mű­ködő Liszt Társaság is, amely e nagy művész örökének szlovákiai népszerűsítéséről gondoskodik. Munkásmozgalmi dokumentumok — A Széchényi Könyvtár­ral fenntartott együttműkö­désünk nagyrésze a munkás- és kommunista mozgalom kezdeteinek dokumentálását öleli fel, — teszi hozzá V Kútik. — Mindkét könyv­tár gyűjti, restaurálja és nyilvánosságra hozza a mun­kásmozgalom történetéhez kapcsolódó korabeli felhívá­sokat. brosúrákat és újságo­kat, s védi azokat. Mivel rit­kaságnak számító, értékes példányokról van szó, kö­zös kartotékot vezetünk ró luk. Miloslava Kodonova Jugoszlávia Nyár — idegenforgalom -— ötletek Meglepő. ’ hogy a nyári nagy idegenforgalmi idény előkészítése idején milyen kritikus szellemben foglal' koztak a jugoszláv lapok a várható gondokkal, nehéz­ségekkel. és ami még fonto­sabb, milyen sok jó ötlet, javaslat került terítékre a lapok hasábjain, a rádió­adásokban, amelyekkel hoz­zá kívánnak járulni a turis­taszezon sikeréhez. 5 jövedel­mezőségéhez. Nem is csoda. Jugoszláviá­nak az idegenforgalom, a ki­es adriai-tengerpart valóban az egyik legfontosabb bevé­teli forrása, méghozzá több­nyire kemény nyugati valu­tában, dollárban, schilling- ben, márkában. A szomszéd államokból áradó turistatö­megek által bevitt forint, ko­rona. zloty szintén fontos tényezője a jugoszláv devi­zagazdálkodásnak. Az Adria keleti partja több mint két­ezer kilométeres füzérre gyűjti mindazt, amit ez az istenáldotta vidék nyújthat: vadregényes partszakaszo­kat. égretörő szírieket. kies öblöket, a mediterrán tájra jellemző dús növény- és ál­latvilágot. antik műemléke­ket, ma is élő ősi folklórt, az ízletes konyhát, a tüzes bo­rokat. Azt mondják, a parttól néhány kilométerre a hajók, bárkák fedélzetéről 10 mé­terre is lelát az ember, repü­lőgépről pedig — ezt ma­gam is tapasztaltam Dub- rovniknál — 50 méternél is mélyebben látható a tenger élete, semmihez sem hason­lítható kéksége. Hivatalos statisztikák azt is kimutat­ták. hogy Európában itt a legtöbb a napsütéses óra, Hvar szigetén például 2724. Dubrovnikben pedig 2630 órán keresztül süt a nap évenként. Némi túlzással talán még azt is mondhat­nánk, hogy az Adria part­ján egész évben tart a fősze­zon — például a különböző termálfürdők. gyógyszana- tóriumok. a síparadicsomok környékén —. de azért itt is a nyár az igazi. Ezt kü­lönben a szállodai árakkal operáló vendéglátó szakma eleve figyelembe veszi, hisz az elő- és utószezonban egész komoly, 30—40 százalékos kedvezményeket ad még az osztályon felüli ötcsillagos szállodákban is. Nyáron persze, annál drá­gábbak ezek a luxushelyek, áraikat egyáltalán nem a mi zsebünkhöz programoz­zák. Tulajdonképpen most az a vita tárgya, hogy a borsos összegekért vajon eleget tudnak-e adni a jó programokra, szórakozásra, kalandokra szomjas ven­dégeknek. Persze, nem a me­zei turistákról van szó. azok­kal már kevésbé törődnek, és azok nem is olyan igé­nyesek. hanem a jópénzű, nyugati turistákról, akiket nem hat meg“ a víz kéksége, a tiszta lakosztály, a gyors és pontos éttermi kiszolgá­lás. És mit tudnak számukra adni? Igen színvonalas Nyá­ri játékokat rendeznek Dub­rovnikben, Szinyben. Híre­sek a maraskai Vitézi játé­kok, a Spliti Nyár rendez­vényei. a korcsulai Konyicsr ku igre, a ljubljanai nemzet­közi esküvő nagyvonalú ren­dezvénysorozata —. de eze­ken kívül már csak néhány cirkusz, táncdalfesztivál, né­mi sportesemény szerepel a kínálat palettáján, és az el­múlt húsz-harminc év vi­lágsikereit újra és újra mű­sorra tűző nyári mozik. Hadd idézzek az újvidéki Magyar Szó egyik összeál­lításából. amelyben az új­ságíró eképp füstölög. és talán számunkra is elfogad­ható ötlettel rukkol ki: — „Most az a legnagyobb baj, hogy nincs elég áru. Elhiszem, hogy ez problé­ma, csak vigyázzunk, ne­hogy túl alacsonyra tegyük a lécet fbben az idegenfor­galmi versenyben. Vajon van-e lehetőségünk arra, hogy az adriai tengerparton időző idegenforgalmi ügy­feleink számára különleges árukészletet teremtsünk. ne csak az árubőségre tö­rekedjünk, hanem arra is, hogy többet és mást kínál­junk fel számukra annál, amit a belföldi munkacseré­ben egymásnak felkínálunk. A konkurréncia nemcsak vonzó árucikkekből tud töb­bet nyújtani, hanem olyan téren is lehagy bennünket, ahol pedig versenyképeseb­bek is lehetnénk. Olyan áru­kínálatra gondolok, amely­nek tartalékai kimeríthetet- lenek: élményre. Műemlé- kinkre. természeti látványos­ságainkra, vendéglátóipa­runk kínálatának megszer­vezésére. Mit kezdhetünk azonban azzal a pulai ke­reskedőlánnyal, aki szé­gyellj, hogy parasztos cse­réptálat kell árulnia? Meg azokkal a fantáziátlan, tá­jékozatlan személyekkel, akik magas kategóriájú szállodá­inkat irányítják, akik ért­hetetlenül és érdektelenül állnak az olyan tényekkel szemben, hogy: — James Yoyce hosszabb ideig élt Pulában és Michel­angelo e város római em­lékművein tanulmányozta az architektúrát; — Vékán, az Isztriai-fél- sziget Kozaráján 1943. októ­ber első két napján 2500 harcosunk és menekültünk veszítette életét; — a motovuni erdő egye­dülálló a Mediterránon (ál­lítólag csak Törökországban van egy hasonló),­— a Pula és az Opatija közötti útszakaszon 1908-ban indult be az első autóbusz- járat; — 1920-ban a pulai szín­ház bejáratánál Mussolinit, aki itt beszédet tartott, fel­pofozta egy munkás (soha többet nem jött Isztriába); — a Kommunista Párt Isztriái titkára a háború szörnyűségei és üldöztetések közepette is viszonylag biz­tonságosan közlekedhetett a város utcáin. mert foglalko­zására nézve zongorahangoló volt.” — És így tovább ... Ahhoz. hogy mindennek — és egyáltalán a fokozott igényeknek a kétezer kilo­méteres tengerpart vala­mennyi településén megfe­leljenek, természetesen nem elegendőek a központi alap­ból jutó többé-kevésbé inflá­lódó összegek. Hozzá kell bizony nyúlniuk a helyi ön- igazgatási közösségek anya­gi alapjaihoz is, sőt. egyre többször veszik igénybe a magántőke segítségét is. A lakosság zöme természetesen főként a helyi járukékok pontos és türelmes fizetésé­vel teljesíti ez irányú kötele­zettségét. A helyi járulékok nemcsak gazdasági, de igen komoly politikai hozzájáru­lást jelentenek, annak bizo­nyítékai. hogy a helyi kö­zösségek tagjai felelősséget éreznek lakóhelyük fejlődé­séért. Valóban igen komoly összegeket előlegeznek a helyi önigazgatási szervek­nek. s persze joggal elvár­ják, hogy azok elköltéséről ők is tájékoztatva legyenek, sőt, előzetesen beleszólhassa­nak a döntésekbe. Jugoszlávia helyi közössé­gei egy év alatt — 1978-as adat — 8318 km utat épí­tettek, sok hidat. 2014 trafó- állomást emeltek saját erő­ből. A villanyhálózatot 5724 kilométerrel,, a vízvezeték- hálózatot 6870 kilométerrel hosszabbították meg. a szennyvízlevezető-hálózatot pedig 1568 kilométerrel bő­vítették. Ugyanebben az évben 84 758 négyzetméter­nyi napközi helyiséget épí­tettek, 598 művelődési ott­hont alapítottak 1064 épü­letet tettek alkalmassá test- nevelési célokra. Mindezek­kel természetesen a sajátos helyi érdekeket szolgálják, de ezek elválaszthatatlanok az idegenforgalmi érdekek­től. Ha tők az utak, kényel­mesek a kisvendéglők, a nyári színházak, mozik, ha tisztességes a kommunális helyzet, ha igazán jó prog­ramokat kínálnak, izgalmas, máshol nem tapasztalhatók a látványok, élményeket élhet át, szívesen jön és marad a vendég. Tudom, hogy túlságosan újat vagy eredetit írni Jugo­szláviáról nehéz, mégis, azt hiszem, hogy ez a gondolat, vagyis az, hogy a helyi öt­letek a vendégekkel közvet­lenül foglalkozó helyi em­berek hozzáállása, netán ál­dozatvállalása, az igazi, csak itt és most nyújtható élmé­nyek minden hangzatos rek­lámnál fontosabbak. Ezeket központilag semmiképpen sem lehet biztosítani. Azt hiszem ez nálunk éppenúgy érvényes, mint Jugoszláviá­ban, — ahol már a nagysze- zonra készülnek. Vasvári Ferenc Isztria-félsziget, Rovinj látképe (Fotó: Jugo — KS) Lengyelországi képek A kelet-lengyelországi Chelmbcn 1944. július 22-én megjelent a Lengyel Nem- zeti Felszabadítási Bizott­ság kiáltványa, amelyben meghirdették a népi demok­ratikus állam felépítésének programját. Ez a nap a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe. Képeink a mai Lengyelország életéből adnak ízelítőt Varsó, a főváros látképe. Jobbról a Központi pályaudvar modern épülete A Pieninyi hegységben, a Dunajcc folyón épülő gát. amelynek segítségével lehetővé válik a területet eddig évente sújtó árvíz megszüntetése. A gát mellett vízi erőmű épül Minden évben több ezer hazai és külföldi, köztük magyar turista keresi fel a Tátra hegységben Kasprony Wierch vidékét, ahol a síelők kedvükre űzhetik kedvenc sportjukat. A képen: síelők a napsütötte hegyoldalon Krakkói gyerekek lengyel népviseletben a Nagy Piac téren. (Fotók: CAF — MTI — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom