Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 1hétlő HHB Nekrológ helyett Heller es Forgo Hát elment a másik nagy öreg. Forgó Laci bácsi is. Bár ugyanúgy akadémikus volt, mint vele emlegetett alkotótársa, Heller László professzor, akit öt évvel élt túl — a szakmában, az erő- művéi mérnökök körében csak Laci bácsinak hívták. Ami nem a főnöknek, ha­nem a tekintélynek szóló, szeretetten megnyilvánulás. Furcsa pár volt az övék. Számos ponton találkozott a párhuzamosan futó két élet­pálya. Először Zürichben, hi­szen az akkor legjobb mű­szaki egyetemen szereztek mindketten gépészmérnöki képesítést. Aztán a nehezebb feladat: gyökeret verni a bizony szerény magyar ipar­ban. már külön-külön meg­oldást követelt kettejüktől. Itt már bizonyították azt. ami a magyar mérnököket azóta is jellemzi : elemi fel­tételek híján is. a visszahú­zó környezet ellenére is. ké­pesek a semmiből — alkot­ni. Felismerni, megtalálni a problémát és a lehető leg­egyszerűbb megoldást keres­ni rá. Ez ilyen egyszerű. Ezt hirdette a katedráról Heller professzor úr is. Sze- retnivalóan hiú ember volt. Hetvenen túl már, amikor a számtalan, általa nevelt mérnökgeneráció egyetlen tanoncaként, előadásait hall­gattam. Az első sorból: is­mert. Mint a fél évfolyamot, név szerint. Titka volt ez: előadásait megoldandó prob­lémákból fűzte össze, ame­lyekre a választ ott, az elő­adás hallgatóitól kérte. Akit felszólított, annak a nevét is kérdezte. Egyszer. Utána már név szerint szólította fel va­lamennyiünket. Mert nem tömeget oktatott: embere­ket. Emberien. A műegyetem területére is behajtási en­gedéllyel rendelkező Merce- deséből is kiszólt, amikor előadása elöl lógni igyekez­tem. Ezért, dacból ültem az első sorba; egyedül. És ta­lán ezért láttam közelebb­ről. mint más. Hogy előadá­sai jegyzeteit írógéppapírra, de kézzel írta: tíz sort egy lapra, nagy betűkkel, hogy ne kelljen a szemüveg. Hogy hírhedt névmemóriája man­kóra szorult: nyomtatott be- tűnKel rótt névsorán kis ka­rikatúrán jelezte az ismer­tetőjegyeket: szakáll, gön­haj. Hogy vicceit is be- j'-*a a jegyzetbe: hiszen l01l k -», - * sohasem „ istuellöknek ta­nított . .. Mégis, ezeket a gyar­ló emberi vonásokat tel­jesen háttérbe szorí­totta félelmetes tudásanya­ga. Hogy ötvenévesen képes volt lineáris algebrát tanul­ni még; és főként: képes volt élete alkonyán életszemléletet adni növendékeinek. Olyan apró. de sorsdöntő dolgokat villantott fel — a konflik­tustűrő képesség javítására —. mint hogy miként kell megvitatni valamit a tűzren­dészet képviselőjével... Hogy nem mérnöki színvo­nalú feladat nincs, csak ilyen megoldás van: akadémikus­ként például forradalmasí­totta (energetikai szempont­ból) a töpörtyűgyártást (!). és emlékszem nyárra, ami­kor hőszigetelő üvegek mi­nőségvizsgálatát végezte a D-épület tetején, gatyában. az egész, általa vezetett tan- szék .. . Egyetemi tanszékén akkoriban jött létre egy ma­gyar világszabadalom a ten­gervíz sótalanítására — egy tenger nélküli országban született a ma is legolcsóbb eljárás. És a felismerés is, amit nekünk már 1971 vé­gén oktatott, és ahol csak te­hette, propagált: az emberi­ség energiaigénye nem nö­vekedhet minden határon túl, az olajár robbanása kü­szöbön álló, tartós folyamat lesz. amire fel kell készülnie Magyarországnak. Milyen kár, hogy szavát csak mi, tehetetlenek vettük akkor komolyan! Intézetében — hiszen ő alapította —, az Energia­gazdálkodási Intézetben, az általa tanított évfolyamokról a legjobbakat gyűjtötte ösz- sze. Nem véletlen, hogy az ÉGI az energiaipar általá­nos válságában is nyereség­gel tudott talpon maradni: üzleti szellemet is oltott be- osztottaiba. Itt. az EGI-ben, vele dol­gozott ismét Forgó László. Akivel együtt „szülték” ta­lán legnevezetesebb, sok-sok részszabadalommal védett műszaki alkotásukat, a Hel­ler—Forgó-féle légkondenzá­ciós hűtési eljárást, amely­nek lényege, hogy az erő­művi hőfolyamat végén a hűtést ne víz elpárologtató­sa. hanem a levegő felmele­gítése biztosítsa. Hiszen víz nem mindenütt van elegen­dő — a Gagarin Hőerőmű­nél a Tisza egyharmada kel­lene! — 1er ear* visrop* ’r- ->■ •ó'-o. És ezzel Visontán olyan meg­oldás született, amellyel erő­mű építhető a sivatagban is: Dél-Afrikában, a szovjetunió­beli Razdanban, Iránban. Ami már az emberiség ügye. És hazai földön maradva ad­ta ezt az emberiségnek Hel­ler László és Forgó László! Ügy. hogy az intézetben, ahol Forgó Laci bácsi is dol­gozott, afféle „terrárium- légkör” veszi körül az alkot­ni vágyókat. Talán ebben élte ki magát e két. párat­lan tehetségű mérnökember: ami nekik hihetetlen viszon­tagságokon át sikerült, ver­gődéssel a hivatalokkal — az ne bénítsa a ma tehetsé­geit. Ott készült diploma- munkám, napi élményem volt ez. Hogy foglalkoztattak pél­dául egy zsenit. Akinek he­teken át be se kellett jár­nia. De ha egy kutatócsoport holtpontra jutott, belegaba­lyodott egy feladatba, behív­ták őt. Átrágták együtt a problémákat, és ő. akár négy-öt napi nem alvás árán is utat mutatott a megoldás felé. Aztán megint nem lát­ták hetekig. Vagy a légkon- denzác.iós főosztályon volt egy mérnök, akivel csak hi­bát kerestettek. Iszonyatos munka beleélni magát egy másik ember gondolatmene­tébe. hát még, megtalálni benne a hibát — neki erre különleges képessége volt, ezért fizették hát. Azt csi­nálta az alkotócsoport tag­jaként, amire a csapatnak a legnagyobb szüksége volt — és amire neki a legjobb adott­sága egyben. Ez a szellem: alkotni kell, minden áron, az általuk ne­velt generációba mélyen be­leivódott. Közös „gyermekü­ket” a Heller—Forgó hűtési rendszert Visontán már to­vább is fejlesztették. Az EGI-vel közösen alakították ki a hűtőtornyok és a me­legház együttes működteté­sének megoldását, a világon először. De itt született a nyári melegben további hű­tőteljesítményt adni tudó hű- tőborda-nedvesítés módszere is. hogy több részletkérdést most ne is taglaljunk a na­ponta megújulni kénytelen és tudó visontai mérnökcsa­pattól. Amelyben — hisz mind­annyian tanítványai voltak a két mérnökembernek — éle­tük. munkájuk “^aieíttgÜH liiieljesedve él tovább. Kőhidi Imre Épül az M5-ÖS autópálya bevezető' szakasza Az egyik legnagyobb tran­zitforgalmat lebonyolító fő közlekedési utunk, a Buda­pestet Szegeddel összekötő 5-ös számú főút. A teher­mentesítésre épülő autópá­lya első 41 km-én — a fél autópályán —, valamint a korszerűsített Nagykőrösi úton az év végén mér meg­indulhat a forgalom. Je­lenleg a legnagyobb munkák Budapesten, a Nagykőrösi úti bevezető szakaszon foly­nak. A többi közötit gyalo­gos-felüljáró épül itt. és ké­szül az új autóút alapozása. A fő cél: a visszaélések megelőzése Megkezdte munkáját a GR Hírül adták a lapok, hogy 1985. július elsejével, tehát a mai nappal kezdődően a budapesti tapasztalatokat hasznosítva hat megyében, köztük — regionális jelleg­gel — Borsod, Heves és Nógrád megyékben, megkez­di munkáját, működését a gazdasági rendészet. A köz­vélemény nagy érdeklődés­sel. egyszersmind megnyug­vással fogadta a hírt, hogy a röviden csak „GR”-nek nevezett szervezet hatéko­nyan állja útját a tisztes­ségtelen haszonszerzésnek, a harácsolásnak, a korrup­ciónak. mely jelenségek az utóbbi időben mind gyak­rabban tűnnek fel gazdasá­gi életünk egén és irritál­ják, háborítják fel a tisz­tességesen, becsületesen dol­gozó embereket. A Buda­pesten már működő gazda­sági rendészet tapasztalatai és bizonyos regionális ta­pasztalatok, melyeket a rendőrség a közelmúltban (tárt fel, arra mutatnak, hogy nem lesz kevés a dol­guk. .. A megyénkben eddig fel­derített esetek azt mutatták, hogy rendőrségünk illetékes osztályai, szervei is jól. gyakran kiemelkedő ered­ménnyel dolgoztak, de a korrupció, az üzérkedés, az árdrágítás, a mások rová­sára történő ügyeskedés fo­kozott jelenléte és terjedése szinte .kikényszerítette a lé­pést. hogy a Borsod megyei főkapitányságon a már em­lített regionális jelleggel lét­rejöjjön a gazdasági rendé­szet, amelynek munkáját a m'ai naptól fogva Erdélyi László rendőr őrnagy irá­nyítja. A harminchét éves rend­őrtiszt mögött, fiatal kora ellenére hosszú és tartalmas belügyi szolgálat áll. Az érettségi után sorkatonai kötelezettségét a karhata­lomnál teljesítette, ahol tu­lajdonképpen eljegyezte ma­gát mai hivatásával. A tar­talékos tisztképző iskolái elvégezve alhadnagyként szerelt le, és — minthogy borsodi, szerencsi születésű és családjával ma is ott él — hivatásos rendőrtisztként a ’’’uSV?' . főkapitányságon kezdte meg szolgálatát. Éve­ken át végezte a nyomozók fáradságos, sokszor áldoza­tot, lemondást is kívánó munkáját. De a szorgalom, a sok-sok apró munka és a további tanulás meghozta gyümölcsét : a tapasztalato­kat egy idő után. különböző vezető beosztásokban és a ranglétra fokain feljebb lépve a szerencsi kapitány­ságon hasznosíthatta. Ve­zette a bűnügyi alosztályt, majd az igazgatásrendészeti osztályra tett rövid kitérő után újból a bűnügyi terü­let következett, de már osz­tályvezetői, egyben kapi- tányságvezető-ihelyettesi be­osztásban. A nyomozói gya­korlat során összegyűjt ta­pasztalatokat elméleti isme­retekkel is tovább gyarapí­totta: elvégezte a rendőr- tiszti akadémiát, majd a fő­iskolát. A főkapitányság ál­lományába ez év májusá­ban került vissza, őrnagyi r en d fokozatban. A tizenhat éves rendőr­tiszti pályafutást dióhéjban összefoglalni csak a főbb sarokpontok összefogásával lehet, hiszen a nagy fele­lősséggel járó, egész embert kívánó nyomozói munka minden történése. minden mozzanata külön fejezetet érdemelne. Ezekben azonban végig fellelhető a közös vo­nás: minden munkakörben, minden beosztásban elitélte az ügyeskedő, harácsoló ma­gatartást és fáradhatatlan szorgalommal dolgozott an­nak felderítésén. Talán szükségtelen mondanunk: jó néhány, nagy port felka­vart ügy felgöngyölítésének aktív részese. Munkanapló­jának fedőlapján neve, rend­fokozata mellett mától ez áll: Borsod Megyei Rendőr- főkapitányság Gazdasági Rendészet Vezetője... — A korrupció. az üzér­kedés. a hirtelen meggaz­dagodásra való törekvés — mondja Erdélyi őrnagy —. területünkön is jelen van. Az újságok, a rádió sokat beszélnek róla. De az egy­szerű emberek is okkal te­szik szóvá, hogy amíg egyes rétegek megélhetési gondok­kal küzdenek, mások hirte­len meggazdagodnak. Nem kevesen vannak azok, akik az ország gazdasági életé­nek fejlődése során beállott változásokat és talán az el­lenőrzés hiányosságait arra használják fel, hogy ma­guknak busás hasznot húz­zanak. Táptalaja a vissza­éléseknek a bizonylati rend és fegyelem lazulása, ami a belső ellenőrzés hiányossá­gaira vezethető vissza. Foly­tathatnánk a sort a külön­böző vállalkozásokban, szer­ződéses viszonyokban, a szö­vetkezetek melléküzemágai­ban fellelhető résekkel, ame­lyeket az ügyeskedők hamar megtalálnak... És amíg nem egy ember, köztük felelős vezetők is, lényegében mun­ka nélkül nagy hasznot húz­nak. ennek a többség, az ott becsületesen dolgozó kollektíva vallja a kárát. Társadalmunktól, a szocia­lista erkölcstől idegen ez a jelenség és kötelességünk fellépni ellene. A gazdasági rendészet alapvető feladata az ilyen jellegű bűncselek­mények megelőzése, meg­szakítása, felderítése. Ehhez a munkához jól felkészült, egyetemet, főiskolát végzett beosztottakkal kezdünk hoz­zá, és bízunk benne, hogy tevékenységünk találkozik <i becsületesen dolgozó, gon­dolkodó emberek igazságér­zetével. Ezt azért is hangsú­lyozom, mert mint minden rendőri szerv, mi sem vé­gezhetünk eredményes mun­kát aktív és segítő társadal­mi háttér nélkül. Itt első­sorban azokra az állami, társadalmi és más szervek­re gondolok, amelyek ezt a munkát, mindenekelőtt az ellenőrzést eddig is köteles- ségszerüen végezték. Velük együttműködve dolgozunk a jövőben. A közös akciókra, ellenőrzésekre készen áll­nak az elképzeléseink. Azt is hangsúlyozni szeretném: a gazdasági rendészet * nem aíféLe „mumus”, hanem a gazdasági élet rendjének, tisztaságának, ezzel együtt — átvitt értelemben — a közélet, közerkölcs tisztasá­gának őre kíván lenni. En­nek érdekében a büntető eszközök mellett elsősorban a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt, figyelmeztetve a ga£áUi‘KÓáu"'s*.ei nem kívánatos tendenciák­ra, a visszaéléseket lehetővé tevő körülményekre. ★ Idézet a XIII. kongresz- szus határozata II. fejezeté­nek 9. pontjából : „.. A tár­sadalmi élet minden terüle­tén erősíteni kell az állami, állampolgári fegyelmet, tu­datosítani. hogy a jogok és a kötelességek egymástól el­választhatatlanok, és csak együttesen érvényesíthetők. Különösen fontos a közélet tisztaságának megóvása, a kö.vetkézetes harc a hata­lommal való visszaélés, a személyi összefonódások, a protekció, a korrupció min­den megnyilvánulása ellen. A társadalom érdekében határozott intézkedésre van szükség azok ellen, akik fe­lelőtlenül bánnak a köztu­lajdonnal. jogtalan haszon­szerzésre törekednek, vagy (bármilyen más formában a közösség rovására akarnak előnyökhöz jutni.” A gazdasági rendészet a mai nappal megyénkben is megkezdi munkáját... önodvári Miklós Készül a gyalogos-felüljáró (MTI fotó: Fehér József felv. — KS.I

Next

/
Oldalképek
Tartalom