Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

4. • • rir jrjr jr KOZHUVELODES NÉPÚJSÁG, 1985. július 23., kedd Táborok — új utakon Merre tartasz nyáron, pajtás? Táborok, kisiskolásoknak. De sokat beszélünk róluk! Nem véletlenül. Ezelőtt is •sokaknak okozott fejtörést, hogy hol legyenek, milye­nek legyenek. Napjainkban pedig még inkább előtérbe került ez a kérdés. Miért? Főleg civilizálódá- sunk felgyorsult tempója miatt. Mint ahogyan az éhes embernek nem okoz gon­dot, mire költse el a pén­zét, úgy az erdőben felvert sátrak, nomád körülmények közé költözött lakóinak is egyértelmű volt, hogy mivel foglalják el magukat. Rozsét hordtak, főztek, mosogat­tak. szúnyogot irtottak stb. Az ötvenes és hatvanas évek táborozó úttörői, ha e „létfenntartó" tevékenysé­gen túl még játszhattak is, és kirándulásra, számhábo- rúra is maradt idejük, már elmondhatták: jól sikerült a nyaralás. De hol vannak már a régi sátortáborok?! Szerencsére eljutottunk oda, hogy sok helyen ké­nyelmes kő- és faházak várják a vakációtokat. sza­kácsok és konyhalányok ha­da gondoskodik a meleg ételről. kertészek és takarí­tók ügyelnek a táborok tisztaságára. Ennek a kom­fortnak szép számmal akad­nak ellenzői is. Ök úgy mondják, a kényelem meg­öli a romantikát. Lehet, hogy igazuk van, de aggá­lyoskodásuk nem sokat szá­mít, hiszen visszafordítha­tatlan az átalakulás. Az emberiség ismeretanya­ga is évről évre változik, és gyorsan nő azoknak — a többnyire közhasznú — tud­nivalóknak a skálája, ame­lyek időközben az általános műveltség részévé váltak. Mindez szükségessé tette a szabadidő „ésszerű” fel- használását. Általánossá vált a szaktáborok szer­vezése. Az olvasótábori moz­galom is bámulatos gyorsa­sággal terjedt el országszer­te. Utóbbinak az önműve­lésre ösztönzés lett a fő cél­kitűzése. Sok helyen kiváló módszereket dolgoztak ki : megtalálták azt a közép­utat, amelyen járva a tábo­rozás pihentető és köz­hasznú lett egyszerre. Sokan viszont az ismeretterjesz­tést annyira előtérbe helyez­ték. hogy nyári iskolává, előadássorozattá alakították a nyaralás napjait. Megfe­ledkeztek a gyermekek élet­kori sajátosságaiból fakadó kalandvágyáról is. Sokat akarásuk legalább annyira káros lett. mint azoknak a szervezőknek a kényelmes­sége. akik — velük ellentét­ben — csupán a lustálko­dás feltételeit teremtették meg. A műveltség tartalmának átalakulásával párhuza­mosan a társadalomban is jelentős változások mentek végbe. A . természettudomá­nyok a művészeteket és a társadalomtudományokat né­mileg háttérbe szorították. Rohanóvá vált az életünk. Egyre kevesebb idő maradt a másik emberre. így fo­kozott jelentőséget kapott minden olyan kezdeménye­zés, amely közösségková­csoló erő lehet. Jogosan ve­tődött föl az igény, hogy a táborokban legyen alapér­zés az együvétartozás. Né­hol az úttörőmozgalom szer­vezeti egységeit — az őrsö­ket, rajokat — szemelték ki alapegységeiknek máshol já­tékosabb mintákhoz nyúl­tak: családok nagycsalá­dok. nemzetségek alakultak. Bebizonyosodott, hogy ez esetben sem a forma, hanem a tartalom a lényeges. Egyes szervezők belebuktak az „úttörősdibe”, mások cso­dálatos színekkel töltötték meg azt, akárcsak a nyári „kommunák” és „hordák” alapítói, akik hasonlóan ve­gyes eredményeket könyvel­hettek el. De beszéljenek a szerve­zők! Farkas Zsuzsát munkahe­lyén. az Egri Ifjúsági Ház­ban kerestük meg: — Mi a napközistáborok­ban nyári elfoglaltságokat biztosítunk a gyerekeknek. Sokszor ér bennünket az a vád. hogy kuriózumokkal állunk elő. Minek számítás- technikával makraméval batikolással foglalkozni, amikor a gyerekek nagy része még helyesen sem tud írni — mondják a hábor­gók. — Meggyőződésem, hogy nincs igazuk. Nem­csak azért, mert szükség van ezekre az ismeretekre, hanem, mert a szünidei fog­lalkozások nem pótolhat­ják a tantárgyi ismeretek hézagait. Másra hivatottak. Mészárosáé Pusztai Éva. a Hámán Kató Megyei Üt- törőház igazgatóhelyettese : — Ugyanazzal a tábori programmal egyaránt lehet győzni és megbukni is. Ha valahol kigondolnak egy jó „forgatókönyvet", azt nem lehet országosan elterjeszte­ni. Mindenekelőtt a helyi adottságokra kell építeni. A legutóbbi úttörőkonferen­cián kimondták: követel­mény a csapatok önálló ar­culatának megteremtése. Ugyanez vonatkozik a tá­borokra is. Az úttörőnya­rakat sem érdemes minden szakterületet átfogóan túl­szervezni. Egyre több a „kulcsos" gyerek. A szülők közül ke­vesen tudnak programot nyújtani számukra. Kell a nyári tábor, szükség van sok­féle érdekességre, megszer­vezni. hogy ki'ki érdeklődé­si körének megfelelő elfog­laltságra találjon, s akinek a tanulásban vannak lema­radásai. nyáron azt is pó­tolhassa. szervezett keretek között. De még órájuk is vonatkoznia kell annak az aranyszabálynak, mely sze­rint a gyerekeknek a nyár, a pihenés időszaka. A kul­turális- és sportprogramok­nak semmiképp sem szabad megterhelőknek lenniük. Arra a kérdésre, hogy „Merre tartasz nyáron, paj­tás”, reméljük egyre keve­sebben fognak váilrándítás- I sál válaszolni, mondván: „Majd csak agyonütöm va­lahogy az időt!” Szabó Péter Hevesen orosz nyelvi táborban gyarapították tudásukat a diákok (Fotó: Szabó Sándor) Magyar művészek a Tannhäuserben A Bayreuthi Ünnepi Játé­kok megnyitó előadását. a felújított Tannhäuser premi­erjét egyenes adásban közve­títi július 25-én a Magyar Rádió. Az utóbbi évtizedben Richard Wagner színháza fennállásának 100. évforduló­ja (1976) óta. minden alka­lommal hallgathatta a ma­gyar közönség is a felújítón ludy Színház balett-társula­tának előadásában. A szóló­énekesek között újra szín­padra lép Sólyom-Nagy Sán­dor és Molnár András, akik az utóbbi években vendég­szerepeitek Bayreuthban. a kórusban is nagy számban énekelnek magyar művészek, a budapesti Operaház tagjai — közöttük többen egy év­mértékben magyarnak vallot­ta magát. "Ebben van is valami igazság — jelentette ki —. különféle vér folyik az ereimben. Lobbanékony lelkesedésemet a magyarnak tulajdonítom." Feljegyezte azt is: „férjem zenéjét a ma­gyarok értették meg először, a saját hazájában kigúnyol­ták. elgáncsolták. A lovagias magyar közönség ezt soha­sem tette meg." Légifclvctcl a I'estspiclhausról művek premierjét. Az öt­évenként váltakozó produk­ciók során, ily módon csak­nem évenként szerepelt a programban egy-egy mű fel­újítása. Wagner fiatalkori operáját az idén unokája. Wolfgang Wagner rendezésé­ben. az ő színpadképeivel mutatják be. dirigense Giu­seppe Sinopoli lesz. A fősze­repeket René Kollo, Richard Versalle. Gabriella Benako- vá, Gabriele Schanut énekli. A 109. éve fennálló Fest­spielhaus előadásainak olyan nagyszámú magyar közremű­ködője még nem volt, mint ezen a nyáron, Wolfgang Wagner Markó Ivánt hívta meg az opera balettjeleneté­nek. a Bacchanália koreográ­fiájának a megtervezésére, betanítására, a Győri Kisfa­tizede. szinte valamennyi produkcióban részt vettek. A bajreuthi Tannhauser- előadások krónikájából tud­juk. hogy 1904-ben Mátray Dezső és 1930'ban Pilinszky Zsigmond alakította a cím­szerepet, Markó Iván előtt pedig a magyar származású, Laban Rudolf készített ko­reográfiát ugyancsak 1930- ban a Bacchanáliához. Ta káts Mihály Wolfram szere­pében aratott sikert. A leg­utóbbi. az 1978. évi felújí­táson Vénus és Erzsébet sze­repében debütált Marton Éva. A wagneri életmű és a magyar zenei élet kölcsönha­tásának gyökerei a múlt szá­zadba nyúlnak vissza. A ze­neszerző felesége. Liszt Fe­renc leánya, Cosima bizonyos Wagner rajongói még a művész életében megalapí­tották Pesten a Wagnerianu- sok Társaságát, Mosonyi Mi­hály. Rosty Pál, Reményi Ede. Ábrányi Emil, a kor ismert művészei voltak ren­díthetetlen hívei. Hans Rich­ter karmester a ' pesti Nem­zeti Színháztól vált meg Bayreuth kedvéért, és éle­te végéig, tanította, vezényel­te ott Wagner műveit. A Festsipelhaus előadásainak közreműködői között talál­juk Székelyhídi Ferenc ne­vét. A Rajna kincsében. Ker­ner István, a budapesti Ope­raház későbbi igazgatója brá- csázott a zenekarban. Schorr Frigyes Wotant alakította a Ring 1927. évi bemutatóján Toscanini mellett korrepeti­torként dolgozott évekig Fe- rencsik János. 1936‘ban az Operaház együttese vendeg- szerepelt, és Liszt-műveket adott elő. Az ötvenes évek­ben új fiatal magyar teno­ristát fedeztek fel Bayreuth számára, Kónya Sándort, haf éven át énekelte a Parsifal és a Lohengrin címszerepét. Majd Kelemen Zoltán ara­tott sikert, aki több szezon­ban kiemelkedő Albericlrala- kítást nyújtott. A második magyar karmester Solti György volt Wagner szín­padán. Göttervaternak ne­Lerrbach rajza Wagnerről az 1985-ös műsorfüzet címlapján vezte őt a nyugati sajtó azért a szándékáért, hogy a Wagner-hagyományokhoz és az 1886. évi ősbemutatóhoz hű értelmezésben interpetál- ja A nibelung gyűrű zene­drámáit. Az augusztus 28-ig tartó fesztiválon a repertoárból a Parsifal kerül színre. Götz Friedrich éveken át vitatott rendezésében. Peter ' Hof­mann, Simon Estes, Hans Str tln Waltraud Meier főszerep­lésével. vezényli James Levi­ne. Harmadik szezonját éli a hidegen fogadott angol Ring Peter Hall rendezésében, Pe­ter Schneider vezényletével, Siegmund Nimsgern, Hilde­gard Behrens, Siegfrid Je- rusealem, Manfred Jung és Hanna Shwarz közreműkö­désével. Évek óta sikerda­rab A bolygó hollandi. Harry Kupfer különös koncepciója frissítőén hatott a bayreuthi rendezések stílusára, a Hol­landi szerepében a fekete bő­rű Simon Estes. Sentakénl Lisbeth Balslev páratlan él* ményű alakítással örvendez­teti meg a közönséget. Erdősi Mária. A Bacchanália jelenetének megbeszélése. Wolfgang Wag. ner instrukcióit hallgatja Markó Iván, Gombár Judit. Reinhard Heinrich kosztUmtervezö és Gudrun Wagner 11/2. De ^ férfi már újra nye­regben volt. . — Miért? — kérdezte ér­tetlenkedve. — Azt kérünk, amit akarunk. Én például úgyis híres író leszek egy­két év múlva, nem? Te is tudod. Miért ne kérhetném mondjuk azt, hogy holnap­tól legyek? Az asszony fölengedett férje bohóckodásától, elmo­solyodott. — Akkor én meg azt ké­rem — ment bele a játék­ba -y, hogy a világ legszebb nője lehessek. Hogy ne únj meg soha. Meg egy ilyen híres íróhoz a legszebb nő való. nem? — Nem a — billegte! te meg ujját a férfi. — vagy egyik, vagy másik! A nő elkomolyodott. — Akkor egy zsebben hordható rétet kérek. Amit ha kiteríték, akkora lesz. mint gyermekkorom rétjei. Tele virággal. pipaccsal, pitypanggal . .. hogy szeret­tem hemperegni a réten .. . — Én inkább egy kastélyt szeretnék — mondta maga elé a férfi. — Móron, ahol születtem, volt egy . . . tele félhomályos zúgokkal. isme­retlen kamrákkal, olyan jól- esően borzongtam bennük mindig. Nagy szakállt nö­vesztenék, kéket — itt az asszonyra kacsintott —. és egy egész komornahadsereg szolgálna ki téged. — Én meg sikoltoznék éj­jelente. és átszaladnék hoz­zád — mosolygott huncutul az asszony —, minden éj­jel. szellemek nélkül is!" Az asztali lámpa megvi­lágítja arcát — fölemelte a fejét, mosolyog. Megkava- rodnak benne az emlékek, egybemosódnak a napok. Amikor a hajuk szálát ad­ták oda egymásnak: fújj rá háromszor, s melletted ter­mek . . Amikor egy papír­ra fölírta: „nézd meg az asztalfiókot” arra azt, hogy „a másikat", s fölforgatva az albérleti szobát, az asz- szony a tizedik cetlin meg­találta: „szeretlek". Vagy talán egy gyere­ket szeretnék legjobban” — előrehajolt. írja az asszony szavait — „egy gyereket, de egyből olyan időset, mint mi, hogy a jó barátunk is legyen. Mondjuk, délelőtt pici lenne, délben nagyobb, estére meg akkora, mint mi ... " „Vagy kérjük azt. hogy mindig így együtt tudjunk játszani." „Vagy kérjük azt. hogy ne csak egyetlen kívánságun­kat teljesítse „Miért? Holnap arany­almát hozok ..." „Én azt kérem, hogy ne igyál „Én azt, hogy ne maradj ki... " „Hogy ne csal j meg ... ” „Hogy ne váljunk el . . " Hátradőlt, kiejti kezéből a tollat. Szeretne megkapasz­kodni valamiben a tekinte­tével, de az asztalon idegen, rideg a rend. Fölkapja sze­mét a plafonra, s megpró­bál íütyörészni — de nem megy, sírásra torzult szájjal nem megy: nem megy. hi­szen arra gondol, már vég­leg ki van fosztva: se ezüst­sípja nincs, se aranyalmája, a hajszálait hiába fújja szét. s ha lenne is. és lenne ki­vel megosztani, fél — fél, hogy már csak neki szorul­na össze a gyomra. (Vége;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom