Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1985. július 22., hétfő F * r m- — A Egy net... KÉPERNYŐ ELŐTT­Az Élet hamisítatlan izei Negyvenen túl — afféle öncsalásként — ki elvileg — ki gyakorlatilag egyre erőteljesebben vonzódik az ifjúsághoz, s olykor arra is rászánja magát, hogy ki­merészkedjen gonddal fab­rikált karámjából, vállalva a „portyázással” járó ki- sebb-nagyobb bonyodalma­kat is. Senkinek sem kell bizony­gatni. hogy az ilyen sztorik nem újkeletűek, hiszen egy­idősek az irodalommal. Az alaphelyzet napjainkban felbukkanó variációi mégis izgatnak minket, mer,t az örök színjáték különböző variációit mindig más sze­replők alakítják. Mégsem emiatt okozott kellemes meglepetést Emil Braginszkij és Eldar Rjaza- nov Erkölcstelen történet című tévéjátéka, hanem azért, mert az Élet semmi­vel sem pótolható ízeivel ajándékozott meg mindnyá­junkat, méghozzá kivétele­sen rangos művészi tálalás­ban. Az éppen szalmaözvegy Filimonovhoz — aki melles­leg magas állású, a külsősé­gekre sokát adó. hivatali előmeneteléért számos áldo­zatra kész kulturális szak­ember — becsönget a csinos ifjú védőnő, s indulhat az ígéretesnek és veszélytelen­nek tűnő félrelépés. Ekkor azonban ismét berreg a ven­dégjelző, s felgyorsulnak a bonyodalmak. A színház- és a moziláto­gatók által ismert szerzőpár azonban nem elégedett meg ennyivel, kevésnek tartotta a tökéletesen megmintázott habkönnyű vígjátékot, ho­lott ez a szint sem akármi­lyen. ők hús-vér alakokat te­remtették, nem fukarkodva az iróniával, a társadalmi háttér kendőzetlen bemuta­tásával, az intrika, az álmo­rál érzékeltetésével sem. Fi­guráik ezért olyanok, mintha Budapesten vagy vidéken születtek volna, s nem a szovjetföld gyermekei len­nének. Létük azt tudatosít­ja bennünk, hogy a mi Hte- rátoraink még mindig mes2- sztre „vágtáznak" a Való- sáptól, s lerágott csontokat csemegéznek, zárt ajtók és ablakok mögött. Nehogy az a fránya Ma betörjön a „műhelyükbe”. Világosabbra festett ter­meikben majdhogy ugyanezt teszik — tisztelet a kevés kivételnek — humoristáink, vígjátékíróink is. A hétköznapok ugyanak­kor küldiLk jelzéseiket. Akik veszik ezeket, megnyerik a közöséget, s megbabonázzák a színészeket. Szokolay Ottó, Béres Ilona és Halász Judit most minden korábbi pro­dukcióját felülmúlta vala­mennyien a visszafogott, a soha nem harsány, a mindig célba találó karakterfestés is­kolapéldáit nyújtották. Kollégáiknak, a többi ren­dezőnek. Akárcsak a két alkotó. Tanulhatnánk tőlük. Bizo­nyos mértékig mindannyi­an. . . Pécsi István Példázat az akaratról Nem mindennapi, de va­lóságos történet Patricia Nealé, aki megjárta a pok­lok poklát. Egy súlyos agy­vérzés után tért vissza az életbe a híres amerikai szí­nésznő. A férjét — Roald Dahlt — a Meghökkentő mesék íróját sem kell be­mutatni a magyar közön­ségnek. Pénteken késő este az ő közös harcukat láthattuk egy amerikai tévéfilmben. Való­di nevükön szerepeltek, és hiteles körülmények között találkozhattunk velük — pontosabban megszemélye­sítőikkel. Megindító volt küzdelmük az egészségért, a teljes emberségért. Szinte a semmiből kellett újjá alkot­niuk Patricia személyiségét, hiszen járni, beszélni. írni- olvasni sem tudott, s orvo­sai is lemondtak felépülé­séről Mégis sikerült a le­hetetlen, mert két rendkí­vüli akarattal megáldott személyiség talált egymásra, s a férj nem engedte el a bajban sem felesége kezét. ötleteivel és határozottságá­val szinte a sírból hozta vissza társát. Mondhatná persze bárki, hogy könnyű helyzetben voltak: az átlagosnál jobb anyagi háttérrel rendelkez­tek, közkedvelt emberek voltak, sokan támogatták őket céljuk elérésében. En­nek ellenére mégis figyel­met érdemel az, amire vál­lalkoztak, s az, ahogy meg­valósították az elképzelhe­tetlent. Patricia még egész­séges gyermeknek is életet adott, miközben a legele­mibb dolgokkal küszködött. Elsősorban a közösség segí­tette őket át az akadályo­kon, s hogy pontosabban fo­galmazzunk — színésznőről lévén szó — a közönség. Ez mindnyájunk számára ta­nulságokkal szolgál: nem elmenekülni kell az embe­rek elől hasonló helyzetben hanem éppen nyilvánosság vállalása, a felénk nyúló, támogató kar elfogadása je­lentheti a megoldást. A film alkotói nem kí­vánták föltárni a házaspár kapcsolatának mélységeit, nem törekedtek aprólékos elemzésre. Inkább csak az eseményeket akarták bemu­tatni. Afféle áldokumentu­mot készítettek, egy olyan újságíró — Barry Farrel — könyve alapján, aki tanúja völt mindannak, amin ke­resztülment ez a két ember. Ügy látszik, immár ide is eljutottunk: a sok kitalált cselekményű, fantáziadús mese után íme egy olyan, amelyet az élet hitelesített. Hiába, az emberek többsége egészséges ösztönnel vonzó­dik a valósághoz. még ha néha igényli is annak „égi mását”. A furcsa kettősség miatt — valódi alakokkal készült ez a játékfilm — érdekes megfigyelni, hogy mi min­den változik, amíg a té­nyekből forgatókönyv, majd abból mozi lesz. A drama­turgiai fogások, a százszor is látott fordulatok annak ellenére felbukkantak, hogy itt rekonstruálni próbálták a fejleményeket. Igen ám, itt mégsem vádolhatjuk az alkotókat „hiteltelenséggel”, hiszen szinte a legapróbb részletben is megpróbálták tartani magukat a csodála­tos gyógyulás állomásaihoz. Emellett sok olyan apró ironikus kiszólást, mozzana­tot helyeztek el a filmben, amelyet a magyar néző nem­igen ért. Így például a Pat­ricia Nealt alakító Glenda Jackson adta át az egyik jelenetben az Oscar-díjat. Erre a lábadozó Patrícia — vagyis npaga Glenda — düh- rohamot- kap. Így hát sokat vesztett iz­galmából ez az alkotás, mert ahol készült, ott az amerikai néző minden- fordulatot is­mert az újságokból, mégis újabb és újabb meglepeté­sekkel találkozhatott. Szere­tett sztárjainak magánéleté­be láthatott bele. A magyar nézőnek mindez egy sztori volt inkább, de annak ér­dekes: a kitűnő színészek, s a jó szinkron miatt megérte még az éjszakázást is. Gábor László Egerben az énekese A rock hazánkban már nem a lázadás muzsikája. Talán régen sem volt az, csupán annak hitték. Tagad­hatatlan. hogy progresszí- ven hatott. Megmozgatta a könnyűzene szirupos állóvi­zét. s az ifjúság konvenció­kat elvető, újfajta haladás- vágyának kifejezési formát adott. A régi idők gitárpen­gető „fenegyerekei” közül a tehetségtelenek azóta a „süllyesztőbe” kerültek, a talentummal megáldottak pedig megbecsült művészek­ké értek — legalábbis nagyrészük. Az újhullámos bandák sem kavarnak már haragos „tajtékot”. A „zenés különcködésnek’’ ezer új faj­tája születet meg. de tisza­virág életű rétegmuzsika maradt csaknem mindegyik. A koncertek showműsorok- ká változtak, a beatnikek pedig polgárokká. S a kö­zönség-----? Csupán tapsol, n em őrjöng. Még akkor sem, ha az év énekese. Varga Miklós áll a színpadon, o Az Egri Kemény Ferenc Sportcsarnokban fél kilenc­re hirdették a kezdést, de nyolckor már tömött sorok­ba verődve ballagott az ifjú­ság a Népkert sétányain. Akadtak taxival érkezők is. Alkalmi divatbemutatónak is beillett volna ez a me­net. Charly, Benetton és Train feliratú trikók, áttet­sző ruhácskák, bőszárú nad­rágok. sejtelmes miniszok­nyák kellették gazdáikat, vörös, rózsaszínű, fehér és halványkék árnyalatokban. Foltos farmert még a fiúk sem vettek magukra ezen estén. Spraytól illatoztak és jólneveltek voltak mind­ahányat Technokol-rapid- tól „mámoros” arcot nem láttunk, részeg figura sem támolygott közöttük. Kellemes volt nézni nyu­galmukat. eleganciájukat, de valami hiányzott a sze­mükből: a tűz! Mintha a közértbe indultak volna e Olyan tisztán énekli még a fejhangokat is. hogy gyönyörűség hallgatni. Ügy improvizál, hogy zenei öt­letei mindvégig kiszámítha­tatlanok. és — ami » rock énekeseinél ritkaság — szé­pen formálja a szavakat. Igaz. ezt csak lemezeinek ismerői tudhatják. mert a sportcsarnokot ezúttal sem sikerült úgy beerősíteni, hogy a szöveg ne torzuljon érthetetlenné. — Fantasztikus, mit tud ez a Varga Miklós — — sóhajtottak fel többen — pedig mindenre ő sem képes. Például neki sem si­kerül rossz dalból jót csi­nálni. Az est első felében erre is tett néhány kísérle­tet. Koncertje — a közel­múltban megjelent — Euró­pa című nagylemez élő be­mutatója volt. Valljuk be. e fekete korongra gyen­gécske számok is felkerül­tek! Hogy nem szóltak olyan szépen, mint a cím­adó sláger, azért a muzsikus­társak nem kárhoztathatok. Méltó partnerei ők a „sztár­nak”. aki a félsikerek szür­keségének sok-sok esztende­je után elénekelte az István a király címszerepét. s ezzel önmagát is megkoro­názta. 0 Szerencsére hanglemeze jelent meg a V. M. Band- nek, nem pedig videofelvé­tele. mert rossz nézni őket! Vagyis inkább azt a „re- vüt”. ami körülveszi e sok­ra hivatott csapatot. A sze­replő leánykák — akik for­májukkal az eszményi szép­ség földi másai lehetnének — ügyes táncosok. A füst — ami időnként elborította a színpadot — ragyogó hatás­keltő eszköz. De a Tini-trió reklámozzon inkább disz­kótáskát. a homály pedig borítsa be az álmodozások muzsikáját, ne ezt! Var- gáék zenéje — hibáival együtt is — őszinte, kemény és igaz. A tingli-tangli csak leértékeli, a füst pedig elho­mályosítja a lényegét. Ha a műsorszervezők pénztár­cájából telik ..körítésre” is. akkor tanuljanak a házi­asszonyoktól. akik a hús­salátához majonézt, nem pe­dig tejszínhabot tálalnak! o A lelátókon majdnem minden hely foglalt volt. Lassan jött tűzbe a közön­ség. Igaz a rendezők tekin­tete különbözött ama bizo­nyos belga redőrökétől.. . Látszott rajtuk, hogy ők a „pokol tüzét is kioltják” ha kell. Szerencsére nem akadt dolguk. Az ifjak nagyrészt oly szelídek voltak, mint egy őzcsorda. Még egy „egészséges sikoly” sem hagyta el a torkukat. Ez szemlátomást bosszantot­ta Varga Miklóst, aki erre széles mozdulatokkal tap­solni kezdett (hátha valaki utána csinálja). Felrohant a nézőtérre (követték a ref­lektorok is), ott oktatta rit­mikus vonaglásra a „né­pet” — hiába. Akkor gon­dolt egyet és a külsőségek hajszolása helyett sutba dob­va a rossz dalokat, énekel­ni kezdte a jókat. jól. Ügiy ahogyan csak ő tudja! A Jé­zus Krisztus Szupersztár dallamával megmelengette a sziveket. rögtönzéseivel teljes győzelmet aratott. István király énekeit pedig már dörgő tapsvihar fogad­ta. Végül a Talpra magyart olyan fegyelmezett vigyáz- állásban dalolta vele együtt mindenki. hogy ünne­péllyé változott az össze­jövetel. Nem volt abban semmiféle „csinált ma­gyarkodás”. csupán az együ- vétartozás érzése, akárcsak a legnagyobb Varga-sláger figyelmeztető sorában : ......becsüld meg öt. a vén E urópát, a büszke nőt!” o Kifelé menet néhán.yan megilletődötten hallgattak Az előcsarnokban aztán elő­kerültek a cigik, újonnan bontott rágógumi pottyant néhány szájba, és a kapu­ban már friss pletykák zá­poroztak. s új flörtök szü­lettek. A szomszédos sör­kertben folyt még a disz­kó. hát a közönség színe, java beugrott még egyet lötyögni. Hiszen a zene. a zene. a zene. . . az már csak i Í ven ! ( ?) Szabó Péter Új . bábfilmek készülnek A fővárosban a Pan­nónia Filmstúdió Gyar­mat utcai műtermében készülnek az animációs báb- és gyurmafilmek. Képeinken a „Mac­kók, vigyázzatok!” c. mű két figurája, és Krakovszki Mária báb- készítő ennek a film­nek az újabb „sze­replőit” formálja (MTI Fotó — Tóth István felv. — KS) Deák Mór: ôzïalûfL II 1. Az asztal fölé görnyed, mozog a szája. Bünteti ma­gát: ír, azaz emlékszik. Föl­idézi azt, aki volt, aki talán szeretne lenni, s nem lehet, egyszer-egyszer elmosolyo­dik, többször a plafonra bá­mul, mintha önnön várna ih­letet — holott csak önmaga előtt is szégyellt könnyeit nyeli vissza. S már léptek kopogását hallja, már fü- työrészik... „Jó kedve volt. Fizetést ka­pott. megivott két üveg sört is, s hiába, hogy későre járt a délutános műszak után. biztosan tudta, hogy nincs még vége a napnak. Valami jónak még történnie kell, valami jó mag történik — dudorászta —, trikómat for­dítva vettem föl ma reggel." Most hátradől tarkóra te­szi a kezét. Az a kis villa­nás a lámpaoszlop tövében ... fölgyorsul újra a lélegzete, ahogy eszébe idézi. „Kis ezüstsíp volt, akkora, mint a kisujja. Nem fújt bele. csak amikor már be­settenkedett az albérleti szo­bába, s a feleségének meg­mutatta, akkor. Gyerekesen magas hangon szólt, elnevet­ték magukat. — No. te aztán nagy sze­rencsét csináltál — kaca­gott rá az asszony, azzal el­kérte, s belefújt ő is. Egy­szer. Kétszer.” Most elakad. Nem tudja pontosan, hihetően leírni azt a hangot. A gyomrán újra végigremeg, mint akkor — mégsem tudja megfogalmaz­ni, hogyan a földhöz nyomta őket a síp sivítása után meg­szólaló, barlangmély hang. Mintha egy mennydörgés visszhangzott volna ben­nük. ,.— Mit kívánsz? — S, hogy rémülten összebújtak, választ nem adva, újra a belekig re­zegve: — Mit kívánsz?” Most elmosolyodik. Ki­húzza magát, mint akkor, a Család Védelmezőjeként, s remegő hangon kérdezi: ma­ga kicsoda?! „— Azzal te ne törődj — dörgött át -minden porciká- jukon a hang. — Bármit kí­vánsz, én teljesítem. — Gondolkodási időt ké­rek — mondta ekkor, meg­érezve. hogy fölényben van Hiszen az ő kívánsága tel­jesül, s a Hang teljesíti. . bekapcsolta a magnót, és azt kérte: — Majd hívlak, hol­nap ilyenkor. A síppal. Ad­digra eldöntjük, mit szeret­nénk. S talán előlegként égj üveg konyakot. . . — Kívánságod parancs — hallatszott a földöntúli hang. ..” Fölemeli a fejét, a sem­mibe réved. Újraéli a pilla­natot. a konyakot az aszta­lon, s azt. hogy a szalagon nincs semmi. . . semmi, csak a saját hangja. . . „— No, asszonykám. mi van a szerencsével? — ol­dotta föl a csöndet. Ahogy töltött, az üveg a poharához koccant. — -Halljuk, mit kí­vánsz! Az asszony fölriadó hold­kórosként, görcsösen kapta el a kezét. — Dobd el a sípot — kö- nyörgött —. félek. (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom