Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Már a tetőszigetelésen dolgoznak a szakemberek ... itt pedig a padlószigetelést készítik Ilyen lesz belülről A borozó és az étterem jellegzetes épülete (Perl Márton képriportja) „A ránk bízott feladat...” Minden eddiginél na-# gyobb érdeklődés kísérte az úi országgyűlés meg- i alakulását. Zsúfolt volt a s diplomáciai páholy, de ez- ; úttal sem hiányoztak a i saitókarzat külföldi és ha­zai tudósítói. S ez azt je- i lenti, hogy belpolitikai í életünk eme jelentős ese- j ményét élénk figyelemmel kísérte az ország, a világ. Éppúgy, mint magát a vá­lasztást. amellyel kapcso­latban Papp Lajos, az Or­szágos Választási Elnökség ' elnöke kiemelte: „ ... a vá­lasztások a törvényes elő­írásoknak megfelelően. ; rendben, a korábbinál na­gyobb közéleti érdeklődés mellett, jó politikai lég­körben, sikeresen befeje­ződtek.” Az új ciklust megnyitó hagyományos csengőszó után köszöntőjében Loson- czi Pál is utalt arra, hogy „választásaink történetében példa nélküli társadalmi aktivitás jellemezte az el­múlt heteket, hónapokat. Nyugodt szívvel jelenthet- ; jük ki: választási törvé­nyünk jól vizsgázott a gya­korlatban. megfelelő eszkö­ze a népakarat, a népkép­viselet jobb. alaposabb, pontosabb kifejezésének." E gondolatokat erősítet­ték meg megyénk képvi­selőinek nyilatkozatai is. amikor valamennyien — i ilyen vagy olyan szóhasz­nálatban — a „ránk bí­zott feladatra” hivatkoz­tak. Hadd idézze itt a parla­menti tudósító Lázár György, a Minisztertanács elnöke — a kormány meg­alakulását követő — be­szédének első mondatait: „ ... a ránk bízott feladat­nak belső meggyőződés­ből. a nép ügye iránt ér­- i, felelősséggel, legjobb zeti --k szerint úgy kívá- tudáSv. .’v­mink eleget tenni. i.jgv rászolgáljunk a megtisz­telő bizalomra.” A bizalom kötelez — ez­zel a mondattal fejeződött be lapunk tudósítása az új országgyűlés megala­kulásáról. S ez a három szó nem véletlenül került a hasáb végére, a gondo­lat. — amelyet hordoz — mintegy „ars poeticája” szűkebb hazánk régi és új képviselőinek. Valameny- nyien hasonlóképpen gon­dolnak vissza az első ülésszak óráira: meghatá­rozó az életükben, munká­jukban. És alapköve a bé­kés politikánknak, amely­ről ugyan nem az ország- gyűlésen, hanem a nem­zetközi orvoskongresszu- son beszélt Kádár Já­nos : „ ... a magyar nép ■békét akar, az a kívánsága, hogy megvalósíthassa or­szágépítő terveit.” S hogy ezek megvalósul­janak, velünk együtt koc­káztatni kell és felelőssé­get vállalni, mint ahogy erre szavahihető ígéretet tettek képviselőink, amikor átvették a megbízólevelei­ket. A T. Ház légköre meg­erősítette szándékukban őket. s ha mi voksoltunk mellettük a június eleji választásokkor — elismer­ve az elődök, illetve a pót­képviselők érdemeit, — ak­kor osszuk meg velük gondjainkat, de majd az — örömeinket is . .. Szilvás István Segít a Thorez kollektívája Hogy a szénellátás jobb legyen ... Bizony, az idei télben nem sok örömünk telhetett. Különösképpen azért nem, mert a tüzelőanyag-ellátás országszerte igencsak akadozott. Számtalan terv, el­képzelés született a tarthatatlan helyzet megváltozta­tására, de kézzelfogható eredményről ritkán lehetett beszámolni. Éppen ezért volt figyelemre méltó a vi- sontai Thorez Bányaüzem vezetőinek és dolgozóinak segítőkészsége, áldozatvállalása. Az akkori időkről és a jövőt illető elgondolásokról kérdeztük Kálomista Imre üzemigazgatót. — Nos. azzal aligba mon­dok újat — kezdi a beszél­getést —, hogy már 1984. utolsó negyedévében k-ide­' rült, hogy ezen a területen közel sincs minden rendben. Magyarán arról volt szó. hogy a tüzépek — a legna­gyobb jóindulat ellenére — képtelenék voltak megfelelő mennyiségű szenet biztosí­tani a lakosság részére. Ez jórészt érthető, hiszen a rendkívüli hideg következ­ményeként alaposan megnö­vekedtek az igények. — S ekkor határozták el magukat önök. .. — Igen, de a döntésünk­ben még egy motívum köz­rejátszott, s emellett támo­gatott is minket. Tudniillik a megyei pártbizottság is töprengett a lehetséges meg­oldási formákon, s végül felkérte a Mátraalji Szénbá­nyák Vállalatot arra. hogy a maga eszközeivel segítse a lakosságot. — (Sondolom, ez nem ke­vés többletenergia befekte­tését jelentette... — Valóban nem, hiszen még az alaptevékenységünk körül is nehézségek mutat­koztak. Köztudomású ugyan­is, hogy a mi legfontosabb. legfőbb feladatunk a Gaga­rin Hőerőmű szénszükségle­tének a fedezése. De a „rep­kedő” mínuszok, az a ke­gyetlen hideg olyan körül­ményeket hozott amelyek közepette alig-aíig tudtunk megfelelni a velünk szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. Csak dicsérni le­het minden egyes dolgozón­kat. mert hihetetlen erőfe­szítéseket tettek a közös cé­lok érdekében. S most még ,képzelje azt hozzá, hogy a lakosság előtt- sem válthat­tunk szégyent... — Mikor indult útnak a legelső szállítmány? — Miután az üzemünk alaposan felkészült a lignit eladására, hozzáláttunk a tényleges munkához. Az el­ső tételek értékesítése már tavaly decemberben meg­kezdődött. Először szinte kizárólag gépjármüveket használtunk fel a szállítá- söknál, később azonban már jórészt a vasútra támasz­kodtunk. Így lényegesen na­gyobb mennyiséget juttat­hattunk el a különböző tü- zép-telepekre. — Mégis, milyen nagy­ságrendekről beszélhetünk? — A legelső hónapban — vagyis decemberben — még mindössze 4300 tonna hagy­ta el a bányánkat, Aztán folyamatosan emelkedett, s februárban — ez volt a leg­magasabb szám — már több mint 18 ezer tonnát értéke­sítettünk. Az említett idő­szakban. vagyis május vé­géig, összesen 41 ezret „utaz­tattunk”. — Persze nemcsak a kör­nyékre. .. — Nem bizony, hiszen az országnak nagyon sok tájá­val kapcsolatbn kerültünk. Bár az is tény, hogy azért javarészt a megyénket igye­keztünk ellátni. Ugyanak­kor viszont vittünk lignitet Algyöre Békéscsabára. Szarvasra, Gyulára, Békés­re és Kelebiára is. Nagyon reméljük, hogy ezzel némi­leg enyhítettünk a gondo­kon. csökkentettük a fe­szültségeket, — Mi mindig múlt időt használunk, holott még nem fejezték be ezt a tevékeny­séget. .. — Ez igaz, mert tényleg nem pusztán kampányjel- leggel láttunk neki a dol­goknak. Sőt, azt is nyugod­tan állíthatom, hogy jói fel­készültünk a további meg­rendelésekre is. Hogy ez számszerűen mit jelent? Azt, hogy a terveink szerint ez évben 80—100 ezer tonna lignitet adunk majd át a lakosságnak. Abban, hogy a tél eny­hébb lesz, csak bizakodha­tunk. De abban, hogy a vi- sontaiak megállják a helyü­ket. biztosak lehetünk. Sárhegyi István Folytatódott az orvoskongresszus Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a nukleáris hábo­rú megelőzéséért küzdő nem­zetközi orvosmozgalom bu­dapesti kongresszusa. A szak­emberek véleményt cseréltek az atomháború és a polgári védelem kérdéseiről, s fog­lalkoztak a nemzetközi or- ! vosi együttműködés további lehetőségeivel. A kelet—nyugati bizalom, illetve bizalmatlanság pszi­chológiai vonatkozásairól ta­nácskozó szekcióban felhív- , ták a figyelmet: mindent i meg kell tenni annak érde- I kében, hogy a katonai erők í szembenállását a békés cé- j íok érdekében folytatott együttműködés váltsa fel. Az Országos Béketanács el­nöksége a magyar békemoz­galom, a béke ügyéért fele­lősséget érző és azért cselek­vő magyar közvélemény ne­vében, levélben üdvözölte a kongresszus résztvevőit. A fegyverkezéssel kap­csolatos pazarlással össze­függésben elhangzott: öt nap alatt annyit fordítanak a világon katonai kiadásokra, hogy ebből az összegből fi­nanszírozható lenne egy át­fogó program a malária fel­számolására. Annyi pénzből, amennyit hat hónap alatt költenek fegyverkezésre, tízr éves élelmiszerprogram anya­gi háttere teremthető meg a fejlődő országokban. A konferencia „Atom­fegyverek és atomháború : or­vosi áttekintés” elnevezésű fő témájának megvitatása ugyancsak folytatódott va­sárnap. IMezei Ferenc fizikus, az MTA leveüező tagja, a kon­ferencia együttműködési kér­désekkel foglalkozó szekció­jának társelnöke elmondot­ta: a 135 ezer orvost tömö­rítő nemzetközi mozgalom imás tudományágak képvi­selőinek szervezeteivel is ke­resi a kapcsolatot. A kongresszus hétfőn, az eszmecserék eredményeit összegező jelentések előter­jesztésével, s dokumentumok elfogadásával fejezi be mun­káját. Épül, szépüli az új egri piac — Már nagyon várjuk, hogy elkészüljön, jó lesz majd itt vásárolni... — Igazán szép, impozáns épület! — 4ól illeszkedik a városképhez! — Vajon mennyibe fog kerülni itt egy helyjegy? — Bízom benne, hogy elkészül határidőre! Miközben az épület környékén járunk, a bámészko­dó emberek ilyen és ehhez hasonló véleményeket cse­rélnek egymás között, a Katona téren, ahol az új egri piac építésén fáradoznak a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. Lapunk munkatársa a véleménynyilvánítás helyett inkább képekben beszéli el a látottakat. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 152. szám ARA: 1985. július I., hétlő 1,80 FORINT

Next

/
Oldalképek
Tartalom