Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

8- -IS 6 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,i»»s. június 8., szombat KISS BENEDEK: Állok virágban Bodzafaillatos szeleket érzek, bodzavirágos nyarat várok, hajolok jobbra: leányra nézek, hajolok balra: asszonyra látok. őszből tavaszba, tavaszból őszbe, jégről vizekre, vizekről sárra: vetem szememet fergeteg égbe: váltson pipacsba, búzavirágba! Micsoda forgás! (hajolok balra) teremtő isten! (hajolok jobbra:) tetőtől talpig tajték a bodza, verejték csordul: bodzafa habja. Bodza virágos szeleket érzek, bodzafaillatos nyarat várok — te boldog isten: alig hogy élek s teremtő Isten: virágban állok! Irodalmi folyóiratok a két világháború között „A Valóság mint lapszervezet nem tudott jelentékenyebb munkát végezni- Sokszor elvont filozófiai alapon álló témái és a csupasz realitást megközelítő irodalmi tendenciája mi­att nem tudott olyan nagy olvasóközönséget szerezni, hogy ez komoly szervezkedésnek alapjául szolgálhatott volna. Szerkesztője és munkatársai azonban annál szélsőségesebb világnézetű veszedelmes intellektuelek." A rendőrség budapesti fő- kapitánysága politikai nyo­mozó főcsoportjának 1934. szeptember l"én kelt refe­rátumából idéztük a fenti sorokat: a jelentés József At­tila 1932 júniusában megje­lent folyóiratáról szólt. és egészében találóan jellemez­te az egyetlen számot meg­ért lap helyzetét és sorsát. A folyóirat alapításának körülményeiről meglehető­sen sokféleképpen emlékez­nek József Attila barátai és az illegális kommunista moz­galomban tevékenykedő egykori támogatói. Egyesek szerint az egyetemi fiatalok körében megerősödött párt bízta volna meg a költőt a diákok között terjesztendő folyóirat szerkesztésével, mások viszont úgy tudják, hogy a publikációs fórum nélkül maradt József Attila egyéni kezdeményezéséről volt szó. Anyagi nehézségei miatt fordult volna a kom­munista párthoz segítségért, ahol kezdetben ellenezték ugyan egy újabb sajtóorgá­num kiadását, — a szerkesz­tő személye ellen is kifogá­sok merültek fel —, de vé­gül egyezségre jutottak, hogy a Valóság — Sándor Pál visszaemlékezése szerint — „két részből fog állni. Az el­ső felét József Attila szer­keszti, abba legfeljebb köz­vetve szólunk bele. anyagot szállítunk, bírálunk, taná­csot adunk — a másik fele pedig a diákmozgalom cél­jaira készül. Ennek szerkesz­tésébe viszont József Attila nem szól bele. Ez utóbbi anyag pártellenőrzését rám bízták. Így a lap, e kettős­ség révén nem lesz teljesen mozgalmi jellegű, ezzel biz­tosítjuk a legalitást, tehát hosszabb életet is. József Attilának nem lesz gondja a nyomdaszámlára és a ter­jesztésről is a mozgalom gondoskodik". Az egyetemi fiatalokat a pártba szervező diákcsoport vezetője. a társszerkesztőként szereplő Fejtő Ferenc is úgy emlé­kezett. hogy a Valóságot Jó­zsef Attilával „együtt alapí­tottuk és szerkesztettük Madzsar József és Sándor Pál megbízásából...” Változatosan szerveződött a Valóság munkatársgárdá­ja: József Attilát Radnóti Miklóshoz. Forgács Antal­hoz és Lakatos Péter Pál­hoz költői kapcsolatok fűz­ték, Danzinger (Agárdi) Fe­renccel, Kátai-Horner Mik­lóssal és a Firtos József ál­név alatt szereplő Rajk Lászlóval valószínűleg a Bartha Miklós Társaságban ismerkedett meg, Újvári Lászlót a mozgalomból is­merhette, a Remenyik Zsig- monddal kialakult barát­sága pedig feltehetően a Raith Tivadar szerkesztette Magyar írás köréből eredez­tethető. Az egyetemi fiatalok­kal az Eötvös-kollégiumban tett látogatásai alkalmával ismerkedett meg. A szakiro­dalom már megfejtette az álneves szerzők személyét is: ezek szerint Laurent György Lukács György ál­neve volt. Zoltán Gábor és Szekeres István Stolte Ist­vánt. a Gyulai és Györkös név Fejtő Ferencet rejtette. György Valentin pedig Bá­lint Györggyel volt azonos. A felsorolt szerzők tollá­ból igen érdekes. változa­tos témájú írások jelentek meg a Valóságban. Verset, szépprózát, tanulmányt, pub­licisztikát és könyvkritikát egyaránt közölt a lap. Jó­zsef Attila, Radnóti Miklós. Forgács Antal versei mel­lett Remenyik Zsigmond Klasszikusok küzdelmei cím­mel közölte szatíráját, amely­ben a Bolhacirkusz című re­gényének kiadási kálváriá­ját írta meg maró gúnnyal, tiltakozva a könyvkiadás út­vesztőinek és a cenzúrának írót nyomorító hatása el­len. Lukács György Goethe világnézete címmel érteke­zett, elemezve a természettu­dós, az államférfi és az alkotó- művész sokrétű személyisé­gét. A Figyelő-rovatban cik­kek olvashatók a Szovjet­unióról, a hazai újságírást gúzsba kötő fasiszta „refor­mokról”, a dunai államszö­vetség eszméjéről és lehető­ségeiről, a szellemi munka- nélküliségről. a szegénysor­sú egyetemi hallgatók tan- díjreform-mozgalmáról. a fia­talságért folytatott ideológiai harcról, a hatalom és a különböző reformtörekvések szándékairól, a hitleri nem­zeti szocializmus nevelési programjáról. A Szemle-ro­vatban szó esett Bertrand Russel Kína-könyvéről. La­katos Péter Pál a Babits szerkesztette Új anthológiát bírálta — Erdélyi József Jó­zsef Attila és Illyés Gyula meghamisításával vádolta a szerkesztőt —, és ez a rovat tartalmazott még ismertetést színházi bemutatókról, Gorkij francia nyelvű cikk- gyűjteményéről, valamint Engels Feuerbach-könyvéről. A Valóság sokszínű anya­gából legnagyobb vitát a szerkesztő tanulmánya vál­totta ki. József Attila Egyé­niség és valóság című tanul­mányát a mozgalomban ért­hetetlennek és zavarosnak tartották, és valószínűleg ez volt annak is egyik oka. hogy a pártvezetés megvonja a folyóirattól támogatását, s így — anyagi alapok és a terjesztés híján — a Való­ság sorsa megpecsételődött. József Attila „marxistának" tudta tanulmányát, Németh Andor „dialektikus akrobati­kának” minősítette, amit He­gel és Fichte ihletett, Sándor Pál elemzése szerint pedig a költő — a „társadalmi alany” és a „társadalmi tárgy” szembeállításával — „neurózis felé hajló szub­jektivizmusát igyekszik be­illeszteni szociológiai rend­szerébe”. A tanulmány elég nehezen követhető gondolat­menete valószínűsíti azt is, hogy ez az írás József Atti­la egyik kísérletének tekint­hető a marxista társadalom­szemlélet és a feudalista személyiségelmélet összekap­csolására. összességében ma már úgy tekinthetünk vissza a Való­ság egyetlen számára, mint József Attila pályájának egyik jellemző mozzanatára, amely ugyanakkor a. kommu­nista mozgalommal is érint­kező baloldali értelmiség egységes fellépésének a do­kumentuma is. Ez adja meg társadalom- és eszmetörté­neti jelentőségét. Nagy Sándor OLVASSUK ÚJRA — EGYÜTT! Szakonyi Károly: Adáshiba Szakonyi Károly jó no­vellista, kanyargós életút után lett író, valóban annak a nemzedéknek a tagja, ame­lyik megélte téma-konfliktu­sait, s így elsősorban nem is a történet elmondása iz­gatja. hanem hőseinek karak­tere. Az emberek, a jellemek — a többiek. Vagyis mi. Ho­gyan éljük meg a valóság csodáját, hogyan viseljük el a hétköznapi életet? Elbe­szélőnek indult. Középütt vannak a felhők című köny­ve 1961-ben jelent meg. és mert prózája — dinamikus belső feszültségeivel, pár­beszédeinek jellem-dialek­tikájával — magában hordta a drámai feszültséget, hor­dozta a drámai megjelení­tés lehetőségét, nagyon gyor­san hangjátékot, majd drá­mát kezdett írni. 1963-ban írta első drámá­ját. és még abban az évben bemutatták. Ez volt az Éle­tem Zsóka. A Nemzeti Szín­ház játszotta, öt évre rá a Madách Színház mutatta be az Ördöghegyet, két év múlva 1970-ben a Vígszín­ház társulata a Pesti Szín- ; . házban az Adáshibát. Az év utolsó bemutatója volt, — ami általában rossz omen —. de az évad legnagyobb ma­gyar sikere lett. A követke­ző évben már nyolc színház szerette volna játszani. S ekkor már tudni lehetett, annak az izmosodó drámaíró nemzedéknek, amely a hat­vanas évek elején próbálta birtokba venni a magyar színpadot, valami sikerült; — Szakonyi, Csurka. Gyur- kovics, Görgey, Moldova. Fejes, Hernádi —, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem — a jelen idejűség élményét emelték színpad­ra, a szocialista magyar iro­dalom birtokba vette a ma­gyar színpadot is. Az Adáshiba tulajdonkép­pen komédia, a kritika szin­te teljesen egyöntetű véle­ménye szerint a felszabadu­lás óta a magyar irodalom legjobb ilyen műfajú mun­kája. Ritka az ilyen „egy­hangú” megállapítás, olykor gyanús is. Az eltelt idő —, s művészi értékek hitelesí­tésében ő a legnagyobb úr — azonban, úgy tetszik, iga­zolja ezt a korabeli meg­állapítást. Mitől hát ez a siker. « mi a lényege? A mű a klasszikus kispol- gáriságot éri tetten, akkor, amikor a legeslegújabb tár­sadalmi médiának, a tele­víziónak torkába dugja fe­jét — modellszerűen téve ezt is, hiszen a kispolgári- ság egyik legfontosabb is­mérve a sunyin szidva, fél­ve szolgátni-dicsérni mindig minden divathatalmat. Az ábrázolás közege a kispol- gáriság, a család. Itt mu­tatja be azt az azóta világ­szerte közhellyé vált élet­helyzetet, amikor a televí­zió-oltár minden mást lé­nyegtelenné, érdektelenné varázsol mindenki fújja a magáét, nem figyel a másik­ra. még igazán azt sem ve­szi észre, ha az atyaisten vagy fia, Krisztus száll le az égből. Elrontott, kisszerű életek, tartalmatlan, eszmék nélküli sorsok, amelyek be vannak táplálva arra. hogy .,nekünk semmi közünk sem­mihez, mi, kérem, nem ér­deklődünk semmi és senki iránt”. Nem is csoda. ha nem látják meg a csodát. Már megváltani sem lehet őket. és nem is érdemes. Ügy beleragadtak kicsinyes életük kicsinyes probléma­mocsarába, hogy már Krisz­tus sem tudja kihúzni őket, de talán majd azok a fiata­lok. akiknek még van sze­mük és szívük a csodákra, azok talán még megváltha­tok. és akkor talán még meg­váltó is lesz belőlük. Mert csak az képes a csodára, aki a csodát magában hordja! Szakonyi Károlyt most sem a történet érdekelte, a Krisztus-ötlet is csak játék, a jellem-vetkőztetéséhez szükséges tükör. Pontos dialógusokban. monológok­ban, jajszavakban. felhör­dülésekben maradandó — kisszerűségükben félelmetes — figurákat épít fel nekünk nézőknek, olvasóknak, hogy magunkra ismerjünk, hogy elborzadjunk, hogy remény­kedjünk gyermekeink láza­dó tisztaságában. Szalontay Mihály Eger és Gyöngyös íróvendége az ünnepi könyvhét alkal­mából Szakonyi Károly volt. Pablo Picasso: Női tej profilban Szakonyi Károly: Adáshiba (Részlet) Bódogné csaknem súgva BÓDOG. Vanda túlórázik, fáradt... VANDA. Nem túlórázom. SACI Döncinek hízelegve. Ugye. nem mondtad komo­lyan. hogy én butaságokat mondok ? DÖNCI. Tudod, hogy nem szeretem, ha . .. SACI m. f. Ugye. nem mondtad komolyan?! DÖNCI kényszeredetten. Nem . .. BÓDOG. Igyekezni kell, igye­kezni. Mindenki igyekszik .... a világon mindenki ... — Hol van a szivaros dobozom? Imrus. nincs ott melletted? IMRUS türelmetlenül. Nincs, nincs ... BÓDOG. Amikor diákok vol­tatok, akikor is csak azt mondtam nektek mindig: igyekezni igyekezni! Vandá­nak is szép képesítése van. maholnap főkönyvelő lehet, aztán igazgatósági tag . .. ... Meglátja a szivaros do­bozt a komódon. Anya. add ide a szivaros dobozomat! Bódogné feláll, viszi a dobozt ‘meg a szivarvágót. Itt vagyok- például én! Ha belegondolok, hogy hol kezd­tem! Választ egy szivart, megvágja, rágyújt. Dönci. nem kérsz szivart? Csongor. Nagyon jó. azelőtt Dózsát szívtam, de ez egészen kitű­nő zamatú. Persze, nem olyan, mint a Virginia. Nem gyújtasz rá? Apa!... DÖNCI. Nem. kösz. szivart nem. BÓDOG: Pedig ünnepélyes alkalmakkor néha úgy sziva- rozgathatnál. DÖNCI. Nem. kösz! BÓDOGNÉ m. f. lm rust akartad megkínálni. BÖDOG. Imrust? Szivarral? Ugyan ne bolondozz már! BÓDOGNÉ óvatosan. Azt mondtad, ma este megkíná­lod, mert... BODOG. Soha nem mondtam, hogy megkínálom szivarral. BÓDOGNÉ félénken. Ciga­rettával ... BÓDOG. De hiszen nem is dohányzik! Imrus! Imrus. te dohányzol? IMRUS izgatottan figyeli a tévét. Most készülnek a fel­szálláshoz! — Dehogy do­hányzóm ! BÓDOG. Mondom, hogy nem dohányzik! Becsukja a dobozt. Megvolt az érettsé­gim. és mégis .hol kezdtem? Trógeroltam egy címfestő­nek. Egy olyan kis ké­zikocsin húzgáltam a cégtáb­lákat a megrendelőkhöz. Amikor kicsit jobban ment neki. felvett tisztviselőnek. De huszonkilencben ő is be adta a kulcsot. Kezdhettem elölről. BÓDOGNÉ nézi a tévéi. És ha ezek nem tudnak fel­szállni onnan? Azért ez nagy felelőtlenség! Családos em­berek. meg minden ... SACI. Jaj. ha ottmaradná­nak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom