Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. június 8., szombat Gorbacsov és Zsivkov tárgyalásai PÁRIZS Gandhi-Mitterrand találkozó Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök csü­törtökön az Elysée-palotában találkozott Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel. Laurent Fabius francia kor­mányfő este díszvacsorát adott Radzsiv Gandhi tisz­teletére. Az indiai miniszterelnök egyiptomi látogatásának be­fejeztével, csütörtök este ér­kezett ötnapos, hivatalos lá­togatásra a francia főváros­ba, négy országot érintő kőr­útjának második állomásá­ra. A francia—indiai megbe­szélések témája, hírügynök­ségek szerint, a kétoldalú kapcsolatokon kívül a nuk­leáris fegyverkezés, a kelet —nyugati kapcsolatok, a fej­lett és fejlődő országok kér­désköre, az iraki—iráni há­ború és a közel-keleti hely­zet. A tárgyalásokon feltehe­tően szó lesz Franciaország indiai fegyvereladásairól is. Az indiai kormányfő láto­gatása alkalmából rendkívü­li biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, mert szikh szélsőségesek Radzsiv Gandhi meggyilkolásával fenyegetőz­tek. Parlamenti bizottság A Heysel- tragédiáról A belga képviselőház 9 tagú vizsgálóbizottságot ne­vezett ki a Heysel Stadion­ban múlt héten bekövetke­zett tömegszerencsétlenség körülményeinek és a rend- fenntartó hatóságok esetleges felelősségének kivizsgálásá­ra. A bizottságnak, amely­ben valamennyi párt képvi­selői helyet kaptak, két hó­napon belül kell jelentést terjesztenie a ház elé. A bi­zottság ügyészi jogkört ka­pott a parlamenttől — te­hát vádemeléssel élhet, ha felelősséget állapít meg. Az EGK-főbizottság csütör­tökön 200 ezer ecut (150 ezer dollárt) ajánlott fel az áldozatok családjai számára létesített kártérítési alapba, amelyhez már a brit kor­mány és a Juventus labdarú­góklub is biztosított jelentős összegeket. Moszkvában pénteken ke­rült sor Mihail Gorbacsov- nak, az SZKP KB főtitkárá­nak és Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárának. a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökének meg­beszélésére. Tárgyalásaik középpontjá­ban a szovjet—bolgár kap­csolatok további fejlesztésé­nek kérdései állottak. Mind­két részről elismeréssel szól­tak a két ország sokoldalú együttműködésében eddig el­ért eredményekről. A megbeszélések során a két vezető nagyra értékelte a Varsói Szerződés tagálla­mai párt- és állami vezetői­nek ez év áprilisában. Var­sóban megtartott találkozó­jának eredményeit. Hangsú­lyozták annak szükségessé­gét, hogy tovább kell erősí­teni a szövetséges szocialis­ta országok egységét és ösz- szeforrottságát biztonságuk és az európai, illetve az egyetemes béke érdekeinek megfelelően. Mihail Gorbacsov és To­dor Zsivkov hangsúlyozta, hogy a világhelyzet minden bonyolultsága ellenére, lehe­tőség van kedvező változá­sokra. Ehhez mindössze ar­ra van szükség, hogy az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei késznek mu­tatkozzanak az igazságos megállapodások elérésére, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek szigorú tiszteletben tartása alapján. A tárgyalást követően Mi­hail Gorbacsov átnyújtotta Todor Zsivkovnak a Lenin- rendet, amelyet a két nép közötti testvéri barátság és sokoldalú együttműködés fej­lesztésében játszott, kiemel­kedő szerepéért, a béke vé­delme és a szocializmus po­zícióinak megszilárdítása ér­dekében kifejtett tevékeny­ségéért ítélt oda a bolgár ve­zetőnek a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnök­sége. ★ Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államta­nács elnöke, aki az SZKP KB, a legfelsőbb tanács el­nöksége és a szovjet minisz­tertanács meghívására, bará­ti munkalátogatást tett a Szovjetunióban, pénteken el­utazott Moszkvából. A vendéget a repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a miniszter- tanács elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a legfelsőbb tanács elnöksége elnökének első helyettese, valamint Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára búcsúztat­ta. NATO-ülés Lisszabonban Ismét az Egyesült Álla­mok diktálta a napirendet a NATO Külügyminiszteri Ta­nácsának kétnapos ülésén. A portugáliai Estorilban, 16 NATO-tagország dip’.cmáciai vezetői tanácskoztak. Hivata­los tavaszi megbeszélésüket áthatja a nyugat-európaiak aggodalma amiatt, hogy az Egyesült Államok a jövőben esetleg nem tartja magát a SALT—II.-szerződésben fog­laltakhoz. A felszólalók nagy többsége azon véleményét hangoztatta, hogy a szerző­dés „életben tartása" a kelet— nyugati viszony egyik lénye­ges eleme. Hans Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere csü­törtöki beszédében ugyan­csak síkraszállt amellett, hogy a meglevő szerződése­ket meg kell tartani: nem szabad feladni a fegyverkor­látozásokban elért vívmányo­kat. WIESENTHAL KÉTKEDIK Megtalálták Mengele holttestét? ✓ A brazíliai Sao Paulo kö­zelében csütörtökön exhu­máltak egy holttestet, amely­ről a brazil hatóságok fel­tételezik, hogy Joseph Men­gele náci háborús bűnös föl­di maradványai. Az illeté­kesek szerint két hétig is el­tarthat, amíg azonosítják a holttestet, egy 1979-ben víz­be fulladt férfi tetemét. A New Yorkban élő Si­mon Wiesenthal. aki már három évtizede kutat Joseph Mengele után, csütörtökön kijelentette, hogy Mengele állítólagos halálhíre ellené­re folytatja a kutatást. Wie­senthal hozzátette, majdnem egészen bizonyos abban, hogy csütörtökön Brazíliá­ban nem Mengele holttestét exhumálták. Hozzátette, igen megbízható adatokkal ren­delkezik arról, hogy Menge­le jelenleg Paraguayban él, ahol a náci tömeggyiikost többen felismerni vélték ta­valy szeptemberben. Második nap a Szojuz T-13 űrhajó fedélzetén A Szojuz T—13 űrhajó korszerűsített fedélzeti be­rendezéseinek kipróbálásával és pályamódosítások végre­hajtásával telt Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Sza- vinih második munkanapja a világűrben. A két űrhajós kiadós al­vás és reggeli után. moszk­vai idő szerint reggel nyolc­kor kezdett hozzá a prog­ramban előírt feladatok el­végzéséhez. Kézi és automa­ta üzemmódban egyaránt több alkalommal kipróbál­ták a Szojuz T—13 irányítá­sát. Az újfajta módszerek­kel és berendezésekkel ter­mészetesen hónapokon ke­resztül gyakoroltak a Föl­dön, de bármennyire sike­rül is a laboratóriumi körül­ményeket a valóságoshoz kö­zelíteni, soha nem lehetnek teljesen egyenértékűek. A felkészülés ideje alatt volt olyan nap, hogy Dzsanibekov öt órát töltött a vízkamrá­ban. a súlytalanság körül­ményeihez történő szoktatás céljából, majd húsz alka­lommal végezte el a model­len az űrhajó kézi irányítá­sával és az űrállomáshoz va­ló közelítéssel kapcsolatos feladatokat. Két alkalommal is módo­sítottak az űrhajó pályáján s a földi irányítóközponttal rádión keresztül közölték ta­pasztalataikat és észrevéte­leiket a berendezések műkö­déséről. Az orvosi ellenőrzések és saját jelentéseik szerint, a két űrhajós egészsége és köz­érzete jó. A Szojuz T—13 fedélzeti berendezései nor­málisan működnek. —C Külpolitikai kommentárunk )— Latin-amerikai szálak REAGAN ÚJRA MEGPRÓBÁLJA. Ez nem is okoz különösebb meglepetést senkinek, aki számba veszi a legutóbbi idők washingtoni kirohanásait Nicaragua ellen. Az elnök és kormánya szinte folyamatosan hir­deti kereszteshadjáratát a sandinista rendszer ellen, nap mint nap szólítva fel országa polgárait és a po­litikájával szimpatizáló külvilágot, hogy „állják út­ját a kommunizmusnak Közép-Ameriká'ban”. E jel­szó jegyében ismét a képviselöház elé küldi a nica- raguai ellenforradalmárok segélyezésének ügyét. (Em­lékezetes, hogy a szóbanforgó 14 millió dollár folyó­sítása előtt kaput nyitott ugyan a republikánus több­ségű szenátus, viszont a képviselők, akik között a demokraták vannak többen, nem engedélyezték a „kontrák” további nyílt támogatását.) Most a hírek szerint Reagan reméli, hogy mégis si­kerül a honatyák egy részének véleményét átformál­ni, s ebben az akcióban persze, kell a politikai mu­níció. Mégpedig mindenféle. Például az olyan is, hogy lelkes üdvözlet megy az elnöktől Afrikába, ahol — állítólag angolai területen — négy hírhedten Amerika által támogatott és buzdított ellenforradalmi mozga­lom képviselői üléseznek. Az angolai UNITA vendé­geként az afgán, a kambodzsai és persze, a nicara- guai ellenforradalmi csoportosulások vezető emberei tanakodnak arról, hogy miként lehetne megdönteni a különböző baloldali kormányokat, s persze a leglé­nyegesebb téma mindig a segélyeké. Mintha maga a Fehér Ház rendelte volna meg a találkozó egyik résztvevőjének nyilatkozatát: a nicaraguai kontrák képviselője felszólította az amerikai kormányt és a törvényhozást, hogy az eddiginél jobban támogassa anyagilag a „szabadságharcosokat”. Jól beleillett az amerikai kormányzat honi propagandakampányába nyilván az is, hogy a legnagyobb tévé-társaság, a CBS helyszíni beszámolót adott a találkozóról. A KÖZVÉLEMÉNYT ÊS A HONATYÁKAT GYÚR­JÁK hát Reaganék, s ehhez persze, nem ártanak a helyszínről Latin-Amerikálban lelt megfelelő érvek. E héten éppen a Costa Rica-i határon történtek szol­gálnak töltényül Washington propagandahadjáratában Az Amerikával szövetséges kis ország ugyanis azzal vádolta meg szomszédját, Nicaraguát, hogy onnan sandinista katonák törtek át a határon, s lelőttek néhány helyi rendőrt. Managua azonnal cáfolt, s világgá kiáltotta, hogy az ügy egyik ellenforradalmi osztag provokációja volt. A SANDINISTA VEZETÉS igyekszik ebben a helyzetben ismét a békés szándékok jelét adni: maga Daniel Ortega államfő ajánlott azonnali tárgyaláso­kat Hondurasnak és Costa Ricának. Ugyanazon a napon, amikor az igen tekintélyes The New York Times viszont arról írt, hogy az amerikai kormány állítólag elszánta magát egy nyílt katonai interven­cióra Nicaraguában. Amennyiben a baloldali kormány korszerű katonai gépeket szerezne be. A Fehér Ház azonnali dühös cáfolata arra mutat: a hír nem éppen légből kapott, s jól jellemzi a szemben álló felek szán­dékainak különbözőségét. AVAR KÁROLY Magyarnak lenni 1985-ben „A Magyar Népköztársaság 1980. április 1-én 126 országgal állt diplomáciai kapcsolatban. Azóta további 4 országgal vet­tük fel a diplomáciai kapcsola­tot. .. Jelenleg 128 országgal állunk nagyköveti szintű és egy országgal főkonzuli szin­tű diplomáciai kapcsolatban. Tovább szélesedtek államközi kapcsolataink szerződéses alap­jai. Az MSZMP XII. kong­resszusa óta szocialista orszá­gokkal 122, fejlődő országok­kal 76, fejlett tőkés országok­kal 65, összesen 263 új, kétol­dalú állam- és kormányközi egyezményt kötöttünk.” i (Az MSZMP KB előzetes je­lentése a XIII. kongresszus küldötteinek.) Magyarnak lenni 1985-ben is megtisztelő, szívet melen­gető. büszke érzés. Magyar­nak vallani magát méltán teheti minden becsületes, ha­záját szerető, a baráti és más népek létét, sikereit tisztelő, elismerő és megbe­csülő ember. Azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akit részben a munkája, másrészt, az utazás vágya és szeretete is arra sarkallt, hogy utazzon, világot lásson. Az eltelt négy évtizedben megfordultam minden euró­pai szocialista országban — több alkalommal is. Jár­tam jó néhány tőkés ország­ban. kitettem a lábam öreg kontinensünkről. Európából is. Sokszor, sok nyelven szól­tak hozzám, rólam: magyar. A bennünket idős testvérnek fogadó és annak kijáró tisz­telettel köszöntő finn embe­rek közöti. vagy a ..sógorok­nál” Ausztriában, az NSZK- ban és Olaszországban ép­pen úgy. mint a régi nagy „ellenfélnél”, a törököknél szintén maradandó élménye­ket szereztem, kellemes he­teket töltöttem. (A felsorolás ne tűnjön dicsekvésnek. A fiam 23 éves egyetemista, és már több országban megfor­dult mint jó magam, a lá­nyom pedig külföldön szer­zett diplomát. Amikor én huszonéves voltam egyszer jártam a fővárosban. egy­szer Miskolcon és többször Egerben — Borsodnádasd- ról.) Utazni jó és más orszá­gokban is megtisztelő ma­gyarnak lenni. Csuvasiában. megyénk testvérterületén virággal, harmonika kísérte magyar dallal és a „béke le­gyen veled” köszöntéssel fo­gadlak. Hamburgban és a bolgár Balcsikban egyaránt a Csárdás királynő dallamá­val kedveskedtek; Ankará­ban testvérnek szólított, és megölelt egy idős férfi, aki már járt hazánkban és könnyezett az emlékek ha­tására. Rodostóban auto­gramot kértek Rákóczi „unokájától”. Targovistébep. bolgár testvérmegyénk szék­helyén kollégámmal, közkí­vánatra Petőfi verseit sza­valtuk. Megértették melyik üzenetét mondtuk el a köl­tőnek. és alig látszottunk ki a piros szegfűcsokrokból. A finneknél nemcsak én. ha­nem mindenki, akinek sze­rencséje volt eljutnia ebbe a gyönyörű országba úgy ér­zi magát mintha itthon len­ne. Legutóbb több mint negyven üzenetet hoztam a barátoktól, az ismerősöktől a barátoknak, ismerősöknek. Bonnban a nem sok világis­merettel és realitással ren­delkező, de nagyon kedves hölgynek hosszasan kellett bizonygatnom kérdésére, hogy kommunista vagyok. Nem hitte. A kommunisták nem ilyenek, állította. Va­jon mit hallhatott, milye­nek? Moszkvában, ha észre veszik, hogy keres valamit az ember, öt-hat kísérője is akad, aki kalauzolja. Volt úgy, hogy csoportunk előtt leállította a trendőr a for­galmat és átkísért bennün­ket az úton, mind mondta, hogy gyorsabban haladjunk, és minél többet lássunk szép fővárosukból. Firenzében, Ve­lencében, San-Marinóban nem éppen az értelmező szótárral egyezően, de annál nagyobb kedvességgel köszöntenek az utcán, a kirakatokból, és invitálnak üzletük megtekin­tésére. Soroljam tovább? Jó hí­rünk van a világban, nem kell szégyellni, letagadni se­hol honnét is jöttünk. S, hogy miben gyökerezik, mi­ből fakad az elismerés, a megbecsülés, nem ritkán a szeretet? Múltunkból is az tény, de elsősorban nem a történelmi emlékek, hanem főleg jelenünk, mai életünk, tetteink teszik szimpatikus­sá népünket. Sok ember járt és jár nálunk, fordult és fordul meg hazánkban és lát, tapasztal. ismerkedik. Nyílt, nyitott, őszinte embe­rek élnek ma Magyarorszá­gon. Megismerték sokan és megismerhetik a jövőben is szokásainkat, hangulatunkat, munkánkat és annak gyü­mölcsét. És megismerhetik véleményünket a világ, az élet dolgairól. Mindenki, akit érdekelt, érdekel a szavunk és a tettünk. Sok külföldi találkozik az ő országában is a nü népünk fiaival, és úgy látszik a legtöbb eset­ben kölcsönösein kedvezőek a benyomások. Ezért köszön­tének több helyen virággal és üdvözlő csókkal, ezért nem iritka ma már az sem. hogy két ország állampolgá­ra egy életre összeköti sor­sát. És ezért biztat Marija néni — ez a nyolcvan felet­ti törékeny asszonyka, akinek a fia itt esett el Sátoralja­újhelynél és már többször ellátogatott a sírjához — Cse- bokszáriban, hogy „egyél fiam, mert elhagy az erőd”! Igen. Vigyáznunk kell az erőnkre, a tisztességünkre, a jó hírünkre. Személyünk­kel, magatartásunkkal, mun­kánkkal, amelyek termék, áru formájában képviselnek bennünket Európában, a vi­lágban, és ha ott járunk visszaköszönnek. Jó érzés ez, mint ahogy megbizseregteti az ember szívét az is, hogy bármerre járjon is a ma­gyar, bármely nép fiaival váltson szót, koccintson egy­más és egymás népe egész­ségére, azt tapasztalhatja, hogy népünknek sokszorosan több a barátja, mint az el-. lensége. Több a velünk ro­konszenvező, mint a magyar- ellenes, az irántunk ellenszen­vet szító, gyűlölíködően mai magyarellenes. Volt módom Münchenben ilyennel is szól váltani. Magyarnak lenni 1985-ben is megtisztelő. Ennek örü­lünk, de tudjuk azt is: min­den nap meg kell óvnunk, tisztán kell tartanunk nem­zeti „védjegyünket" a világ­ban. „Nem közömbös ne­künk az sem, — mondotta Kádár János a XIII. kong­resszus vitazárójában — ho­gyan vélekednek más né­pek a magyar népről, ho­gyan ítéli meg a világ köz­véleménye a Magyar Nép- köztársaságot. Ezt semmifé­le udvarlással nem lehet formálni. Ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket, s ez fon­tos számunkra, hiszen törté­nelmünk során sokféle ké­pet alkothatott országunkról a világ... A nemzetközi köz­véleményben tehát Magyar- ország képe kissé összetett: becsületbeli kötelességünk, hogy ezt a valóságnak meg­felelően formáljuk. Azt akar­juk, hogy á szocialista or­szágok népei, a világ haladó erői, a béke hívei, a reáli­san politizáló személyek úgy tekintsenek Magyarországra, mint amely békében és ba­rátságban akar élni a világ minden népével, mert meg­győződésünk. hogy az embe­riség jövőjének nincs más biztató útja." Ez a magyar nép. a ma­gyar állampolgár hitvallása is 1985-ben, és ez lesz a jö­vőben is. Papp János

Next

/
Oldalképek
Tartalom