Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1985. június 6., csütörtök

A DÓZSÁTÓL A LYSISTRATÉlG

Bemutatjuk a Magyar Színkört

Jelenet a Szép magyar komédiából

Visegrádi utca 9. Kis irodahelyiség — a Magyar Színkör „főhadiszállása”. Itt egész nap zajlik az élet: in- terurbán hívások jönnek vidéki művelődési házaktól, színészegyeztetés folyik, tárgyalnak utazásról, díszletek szállításáról, új bemutatókról.

A Magyar Színkör státusza: színházi kisszövetkezet.

Első előadásuk 1982 januárjában Székely János Dózsája volt. amelyet a Kossuth Klubban mutattak be. Kamarajellegű, egykét szereplős darabokkal kezdték: a

Mécsfénnyel, amely Petőfi és Arany költői dialógusa. a Nagyenyedi fűzfavirággal, ez Siitö András vallomása szülőföldjéről. játszották a Szókratész védőbeszédét, és Kocsis István monodrámáját a Jászai Marit.

A Magyar Színkörnek ma harminchat tagja van: színészek. segédszínészek, propagandisták. díszítők, táncosok. zenészek. műszakiak.

Ebből tizennégyen főállásban dolgoznak a szövetkezetnél, Romhányi László vezetése alatt.

— Milyen a működési formája egy színházi kisszövetkezetnek? — kérdezem Romhányi Lászlót.

— Egyetlen szóval jellemezve: demokratikus. Közös a felelősség, a gond. a siker. Minden fontos témát megtárgyalunk a hetenként összeülő vezetőségi ülésen, s a két közgyűlés között az elnök dönt. Több neves művész is tagja a szövetkezetünknek, többek közt Bánffy György, Bessenyei Ferenc, Kránitz Lajos, Oszter Sándor, Sinkovits Imre. akiknek — anyaszínházuk kivételével — minden egyéb munkánál, megbízatásnál bennünket kell előnybe részesíteniük. A tagság anyagi érdekeltséggel is jár: részesednek a bevételből. de ugyanakkor saját vagyonukkal is rendelkezésünkre kell állni, ha valami anyagi probléma jelentkezik.

— Hány előadásuk van havonta?

— Áprilisban például 44 volt, ami egy nálunk nagyobb színháznak is becsületére válna. Repertoárunk egyre gazdagodik, ma már a kamarajellegű művek mellett több nagyformátumú sokszereplős darabot tudunk bemutatni. Üjabban kiadunk lemezeket is a Hanglemez- gyártó Vállalattal közösen, ezeket csak mi árusíthatjuk előadásainkon. Már megjelent a Ludas Matyi lemezünk és két folklór felvételünk.

— Hol játszanak Budapesten?

— Több helyszínen A Kossuth Klubban. a Pataiky István. a MOM, a Ganz- MÄVAG Művelődési Központokban, a Várkonyi György Úttörő- és Ifjúsági Házban az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez a sok helyszín már a művészi munka rovására megy. ezért nagyon szeretnénk egy állandó játszási helyet találni a fővárosban. Most folynak erről a tárgyalások . ..

— Sokat szerepelnek vidéken is?

— Járjuk az országot egyik végétől a másikig. Ma már nagyon jó a kapcsolatunk a művelődési házakkal, alig tudunk eleget tenni a meghívásoknak.

— Melyek a legsikeresebb darabjaik?

— Balassi Bálint Szép

magyar komédiája. Ehhez a Szeníivánéji álomhoz rokonítható tündérjátékhoz

Tolcsvay Béla komponált zenét akárcsak a másik sikerdarabunkhoz. a Ludas Matyihoz. amely már a 175. előadásnál tart. Sikernek ígérkezik a Lysistrate is. amelyet nemrég mutattunk be Benkö László zenéjével, csak 18 éven felülieknek.

— Ha már a korhatár került szóba: olvastam nemrég egy olyan glosszát. amely ar- rói szól. hogy a Magyar Színkör fedetlen keblű hölgyekLysistrate. avagy a nők diadala

kel illusztrált szórólapokon hirdeti a Ludas Matyi és a Lysistrate előadásait.

— Azt hiszem nem ez a lényeg e produkcióknál. Manapság a színházak, a könyvkiadás. a reklámok a naptárak nem szégyellik a meztelen testet. A Lysistrate —- Arisztophanész műve — például a világirodalom első szabadszellemű komédiája, amely a testi szerelem győ- zedelmét hirdeti a háború felett, a szerelem békéjéről, a béke szerelméről szól. s teszi ezt meglehetősen sza- badszájúan. Mi nem akartuk e művet „megszelídíteni”, s ezért hirdetjük 18 éven felülieknek. szórólapjaink pedig valóban közönségcsa- logatók.

— Hamarosan itt a nyár. Ügy tudom, a Magyar Színkör nem teszi ki a Nyári szünet-táblát.

— Már a múlt nyáron is bonyolítottunk egy országjáró turnét a Ludás Mafyival. idén is hasonlót tervezünk e musicallel és a Lysistratéval, amelyet Miskolcon. Győrben. Debrecenben. Nyíregyházán. Szombathelyen a városi sportcsarnokban. Tatán. Balatonlellén, Földváron. Balassagyarmaton. Öz- don és másutt szabadtéri színpadon adunk elő.

— A belépődíj?

— Egységesen 100 forint. A nézők érkezési sorrendben foglalhatják el helyüket előadásainkon.

— Végül az utolsó kérdés: milyen premierre készülnek?

— A Kőszegi Várszínház évek óta a Magyar Színkör nyári játszási helye. A színház — amely már több esztendeje az én művészeti vezetésemmel működik — főként magyar szerzők történelmi témájú műveinek fórumává vált. 1983-ban Páskándi Géza művét. Az ígéret ostromát. 1984-ben Ne- meskürty István drámáját, a Hantjával ez takar című művét mutattuk be. Idén is magyar szerző történelmi témájú drámája kerül színre: Szakonyi Károly írt nekünk darabot Kardok. kalodák címmel, amely a Rákóczi szabadságharcról szól Az elkövetkezendő hetekben erre készülünk, hamarosan elkezdődnek a próbák.

Kárpáti György

Berzés

győztesek

Nem is olyan régen még csak tanulgattuk a szót: komputer —. s annak magyarított változatát: számítógép. Akkoriban még csak a televízió Delta című műsora tudósított e szerkezetek fantasztikus karrierjéről. s a sci-fi írók vetélkedtek abban. hogy melyikük tudja elrettentőbben megírni a világvégének azt a változatát, amikor a racionálisan gondolkodó gépek végleg átveszik a hatalmat az emberek felett, kiirtva mindent, ami szép. Aztán ez a téma lerágott csont lett, a számítógép pedig barát, legalábbis munkatárs.

A gyöngyösi Berze gimnázium tíz évvel ezelőtt végzett tanulói sem igen hitték, hogy abban a teremben. ami az ő idejükben kezdetleges ampermérőkkel volt tele. a nyolcvanas évek közepén számítógépek duruzsolnak majd. Pedig így lett. A gépek száma hét, akár a gonoszoké. Található közöttük házilag barkácsolt és nemzetközileg megbecsült egyaránt.

A hét gépből egynek külön története van, essen most erről szó.

Az elmúlt év októberében a Tudományos Informatikai Központ és az ötlet című folyóirat közösen hirdetett meg egy pályázatot közép- iskolás csapatok részére. A feladat három megadott témájú és egy szabadon választott program elkészítése volt, a főnyeremény pedig egy HT—1080Z School-Computer. Mondani sem kell. hogy erről van szó. A gép Gyöngyösre került, mert a berzések sok száz induló előtt végeztek a „dobogó legfelső fokán”. A csapat tagjai: Novák István, Szekrényes László harmadikos és Török László második osztályos tanuló.

— A programkészítés olyan munka, amit nem lehet abbahagyni. — mondja a legfiatalabb. — Aki belekezd, az reggeltől estig képtelen mással foglalkozni. A megoldásra váró problémákat nem lehet eltenni másnapra, azok megállás nélkül zakatolnak az ember fejében. Mi is heteken át ültünk a gépek előtt, vasárnapokat áldoztunk fel otthoni számítgatásakra. sőt még karácsony szent estéjén is ezen járt a fejünk.

— A győzelmen túl van valami gyakorlati haszna az elvégzett munkának?

— Leginkább az. hogy olyan variációkat gondoltunk végig, s olyan konfliktusokat oldottunk fel, amikkel pályázat nélkül meg sem ismerkedtünk volna —, veszi át a szót Szekrényes László. — Ez mindenféleképpen hasznos, mert gondolkodásra kényszerített bennünket. A tanulságok elraktározódtak. s áttételesen kamatoznak majd. Igaz. praktikus haszna is lehetne mindennek, hiszen az a zsebszámológép szimulátor. amit készítettünk ugyanúgy használható, mint a játék- program, vagy a harmadikos középiskolai tananyaghoz készített biológia oktatóprogram. A liftszimulátort akkor lehetne alkalmazni, ha léteznének olyan felvonók, amelyek nyomógombjai azt is továbbítanák, hogy a leendő utas felfelé vagy lefelé kíván menni. A mi módszerünkkel lényegesen csökkenne a várakozási idő.

Persze, hogy mindezek a hétköznapok részévé váljanak. ahhoz rengeteg időnek kell még eltelni. Nagyobb rugalmasságra, s a gépek munkájának fokozottabb megbecsülésére lenne szükség.

Nemcsak a fiúké az érdem. Veres Tibor nélkül, aki a gimnázium számítás- technikai szakkörének vezetője. ezek a gyerekek csak felületesen ismerkedhettek volna meg ezzel a tudományággal. Neki. s a gimnázium tanárainak köszönhető. hogy a Berzében az elsősök több csoportban ismerkednek nap mint nap a programozás alapjaival. Közülük a legkitartóbbak ezt a pályát választják.

Szekrényes László és Novák István számítástechnikusnak készül, Török János éppen „gépesömörben" szen(Fotó: Szabó Sándor)

ved. s harsányan mondja, neki elege van a programozásból, végre szórakozni szeretne. Valószínűleg csak „múló rosszullét" ez. amit azok szoktak érezni. akik annyira szeretnek valamit, hogy mértéktelenül ..belaknak” belőle.

A School-Computer csil- log-villog az asztalon. Ára a mögötte álló monitorra! együtt az autókéval vetekszik.

— örülünk a nyereménynek — szól Szekrényes László —, bár kicsit dühösek is vagyunk miatta. Ezt a gépet terjesztették el országszerte. pedig lényegesen drágább a társainál, kevesebbet is tud azoknál. Kiválasztották ezt a márkái, s mire minden intézménybe jutott belőle, már el is avult Sajnos hosszú éveken át nem várható típusváltás.

Hogy a korszerűbb változat még olcsóbb is. az valóban elgondolkodtató, de ne rontsuk az ünnepet! Annál is inkább, mert minden reményünk megvan rá. hogy a három gyöngyösi diák abban a küzdelemben, amit e „tudatlan" masináért folytatott, olyan ismeretekre tett szert, amelyek továbbfejlesztve úgy kamatoznak, hogy hazánkban is sikerül leküzdeni azokat az ellentmondásokat. amelyek e lendületesen fejlődő, de még mindig gyermekcipőben já ró tudomány kezdeti betegségei.

Szabó Péter

N

ézegetem a kinyílott barkát. Halványzöld tőből pelyhes selyemgubó emelkedik ki, csillogó fehér, a tövénél szürkés. A selyem- gubóból ezüstfehér tűhegyek ágaznak szét, a végükön sárga pontok. Ha hozzáérintem az ujjam, sárga lesz az is. Virágpor. Hány tűből állhat a barka tüskés, puha virága? Számolni kezdem, harmincnál abbahagyom. Talán száz, vagy kétszáz. Kétszáz virágporpötty.

A lexikonok szerint a barka kocsánytalan virágokból áll. Ezek elnyílás után mindenestül lehullanak. Gumónként kétszáz pötty virágpor a földben. Imponáló gazdagság. Imponáló pazarlás Vagy imponáló biztonság.

Persze, méretek kérdése az egész. Egy bogárnak a kétszáz virágporpont jelentős mennyiség. Az embernek nem. Ha mondjuk festéket akarna csinálni a sárga virágporból, több tucat fiatal fűzfát kellene letarolnia. Kivonná, festékké koncentrálná a sárga anyagot, s a több tucat fűzfa élete árán megHallama Erzsébet:

Barka

festene vele egy női sálat. A sálat egy nő a nyakába tenné, egyszer-kétszer-tízszer. Aztán a sárga sál kimenne a divatból, és a szemétre kerülne. Mire esetleg visszaalakulna fűzfává; talán több száz év is beletelne De manapság nincs idő kivárni ilyen lassú folyamatokat. Semmire sincs idő, Az idő is relatívvá vált. Tartalma bizonytalanná. S vele a barkák sorsa is bizonytalanná.

Nézegettem a kinyílott barkát, selymes fehér színeit, amelyek legalább tízfélék, a sűrű szürkésfehértöl a csaknem eltűnő ezüstfehérig, azt a kis leheletnyi zöldet a tövén. s a két szélső kontrasztot: a szár mélybarnáját és a kis tűk végén vakító kénsárgát. Talán, ha festő lennék. Talán, ha ismerném

ezeknek az árnyalatoknak a lelkét. Talán, ha úgy élnének bennem, mint muzsikusban a dallamok. Talán, ha nem lenne szükség szavakra. Szavakra: nevekre. A névtelen színek mind személyes ismerőseim lennének, nem téveszteném össze őket soha senkivel. Egyéniségük rejtelmeit szavak nélkül megkísérelhetném papírra menteni.

Vagy a formákat legalább. A tojásdad tövet, ami ott a végén, ahol a tűk egészen sűrűvé válnak, amorffá halványodik. A vonalkák rendszerét, a párhuzamosok lassú szétválását, azt a legyező- szerű feszülést, ami benne van ebben a mozdulatlanságban. Mozdulatlanság? Ez sem igaz. Holnapra vagy talán már estére. a barka gumója elszakad az ágtól és leesik. Ha mozdulatlan volna ez sose következne be.

Csak ezt a mozgást nem látom. Szeretnénk hinni, hogy amit nem látunk, nem létezik? Nem, inkább szeretnénk tudni, mi az, amit nem látunk, Szeretnénk megragadni. De hogyan? A szavak gyengék, kopottak. A barka nem mozdul a vázában, mondom, de tudom, hogy mozog, láthatatlan és rettenetes erők mozgatják. A barka ugyanis él, és ezáltal fel- tartózhatatlanul halad a halál felé.

Lehet, ha festő volnék, és bár nem igényelném, hogy nevet adjak a színeknek, akkor is tehetetlen lennék. Lehet. talán tudnám, hogy a színek sem állnak meg egyetlen pillanatra sem, sűrűsödnek, sötétülnek, fakulnak, s elég a megörökítésre vágyó szem egyetlen rebbenése. már nem azonosak önmagukkal.

Mi hát akkor ez az ámek- futó igyekezet?

*

Nézegetem a kinyílott barkát. immár mint egy soselátott jelenséget, valami idegent és megfejtendőt. Ami

annyit jelent: azonosítandót. Azonosítani kellene önmagával, elhelyezni az ismert jelenségek rendszerében. Virág? A nárciszok, tulipánok, ibolyák között inkább holmi rovarra emlékeztet. De nem rovar. Rusztikus kézimunkák része, műanyag karácsonyfadísz is lehetne. De mégis: inkább valami bizonytalan szerves alakulat, a mohák, pókfészkek, elszáradt növényi rostok, megpöndörödött levélmaradványok, ga- lacsinok televény-világából. Az átváltozások, a körforgás félreismerhetetlen jegye süt belőle. A hovatartozása.

Aztán hátrább lépek. és elébem tárul a barka — nem az az egyetlen, nagyító alá vett kis képződmény, hanem az egész ág. Pompázatosán ülnek a sárgásfehér selyemgubók a hosszú ágon, az ág hegye az ég felé tör. Az üvegedényben víz csillog. Az ablakon át látható egy másik faág. azon ugyanez a csillogás, a tavaszi eső lehullni készülő cseppjei. Most. ebben a pillanaTban kúszik el a felhő a nap elől. az ég.

az ablak, a vízcseopek, minden felfénylik. A kis tüskés gubók mintha kigyulladtak volna, aranysárgán fénylenek.

Kimondom a nevét: barka. Napfényben úszó nedves rétek jelennek meg a nyomában, madárcsicsergés, pattanó rügyek, illatok. Szép lányok, gyerekek — kezükben virágzó fűzfaág —, nevetés. Húsvéti kalácsban mazsola, festett tojások, lo- csolkodó legények vihánco- lása. szoknyák perdülése. friss víz, hajfonatok, egy kút- kerék nyikorgása. hajdani szekerek lassan forgó kereke, rég elporladt ifjak fehér inge ujja, rég elporladt szájak, ahogy kimondták: barka.

Ez mind ő. ez a semmi kis növény, ez az emlékezetre nem érdekes esemény egy vázában, ez a miniatűr futó kaland életünk millió futó kalandja közt. Maga a szédítő viszonylagosság. És maga a biztos pont is. az örökkévalóság. a tavasz ki- irthatatlan valósága.

A csapat és a nyeremény

Látszólag olyan mint egy írógép . ..