Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-28 / 150. szám

4. PgJjWH NÉPÚJSÁG, 1985. június 28., péntek Gulyás Mihály: Hid s senkiföldjén A második világháborús tárgyú magyar széppróza egy újabb, nem látványos, de mégis újszerű darabját ve­hette kézbe az idei könyv­héten az érdeklődő olvasó. A Kozmosz Könyvek legfris­sebb köteteként megjelent könyv szerzője egy közúti híd „megmaradásának” tit­kát .kívánta megfejteni. Mért oly fontos ez? — kérdezheti valaki. Egy felrobbantott híddal több vagy kevesebb — ez aligha dönthette el a háború adott szakaszának kimenetelét. Az okoskodó- nak igaza is lehetne, a szer­ző ui. leírja: az előrenyo­muló román csapatok gya­nakodva néztek a térségben egyedüli, a németek távozá­sa után épségben maradt hídra, s a veszélyesebb, a folyón történő átkelést vá­lasztották. Az a magyar ka­tona tehát, aki a híd felrob­bantását megakadályozta, hiába áldozta fel fiatal éle­tét. Gulyás Mihály, az író. aki tizenhat esztendősen élte át maga is a háborús hónapo­kat. heteket, napokat — az eseményről tudomást sze­rezve — másként ítélt a do­logról: Ez a magyar katona nem csupán egy hidat men­tett meg az esztelen pusztí­tástól. hanem falusi házak sokaságát, de emberéleteket is. a falu lakóiét éppúgy, mint a ba j társaiét. S ez mindenképp több egy kéz- legyintéssel elintézhető kér­désnél. Ki volt ez a magyar ka­tona. miért tette azt, amit tett. s valójában mi lett a sorsa akciója végrehajtását követően? Megannyi kérdés, amelyekre mindenki válaszra vár. Gulyás Mihály a ripor­ter kitartó szenvedélyével, s egy dektektívregény „fel­ügyelőjének" szakavatottsá- gával és türelmével indul a tények felkutatására. Te­gyük hozzá: huszonöt évvel a háború befejezése után. A riportregénybeli nyomozás ugyanis 1969-ben kezdődött, s az összegyűjtött adatok sora 1984-re érett szépírói eszközökkel ábrázolható, él­ményszerű valóságanyaggá. Gulyás Mihály meggyőző­en bizonyítja: ki lehetett a biztos halált választó ma­gyar fiatalember, akinek em­lékét Hidasnémetiben ma bronzból készült dombormű őrzi ezzel a felirattal: „Ha­záját szerető magyar kato­na. aki élete feláldozásával megvédte a hidat az eszte­len rombolástól''. A katonát Végvári Jánosnak hívták, dunántúli parasztfiú volt. akit szülei iskoláztattak: a kassai kereskedelmi főisko­la végzős hallgatója volt. és tisztességes, jó érzésű, ha­záját szerető magyar fiatal­ember. Az események ide­jén hadapródőrmester. aki jószerével még a férfikor küszöbére is alig lépett, ami­kor a hadigépezet magával sodorta. Személyazonossá­gát. tette végrehajtásának körülményeit szemtanúk, egykori katonatársak em­lékei. továbbá fényképek és elesett katonákat temető fa­lusi emberek úlbaigazitásai hitelesítik. Gulyás Mihály azt is kiderítette: nem csu­pán ez az egyetlen akció fűződik utász szolgálata rö­vid idejéhez. A gönci vas­úti hid felrobbantását szál­lásadójának. az ottani vas­útállomás váltóőrének rábe­szélésére nem hajtotta végre. A szerző persze megírja azt is miként született meg a bronz emlékmű, s ennek története legalább annyira érdekfeszítő. mint az előző cselekményréteg. 1969 őszén az író „a hidasnémeti köz­úti Hernád-híd védőkorlát­jára könyökölve" „gyönyör­ködött a Hernád menti táj­ban". Nézelődés közben te­kintete „a vaskorlát egy csúnya sebhelyére" esett, amely láthatóan egv háborús repeszdarab emléke. Aztán egy táblát is talált az also hídfőn. ..egy géppapírnál alig nagyobb, szürke csíkozásé márványtáblát”, rajta ez a felirat volt olvasható: „A híd ismeretlen megmentőjé- nek emlékére, aki élete fel­áldozásával védte meg az esztelen rombolástól 1944. dec. 17-én". Nézelődése köz­ben akadt ember, aki ismer­ni vélte a híd megmentésé­nek körülményeit, de arra még a tanácsnál, s az isko­lában sem kaphatott választ: ki állította az emléktáblái a hídfőnél 1945-ben. Gulyás Mihály sikerrel járta végig ezt a nyomvonalat is. s megtalálta a kezdeményezői és az akkori ünnepség szer­vezőjét. az MKF titkárának s a Nemzeti Bizottság helyi elnökének személyében, akit Albert Józsefnek hívtak, A további történet már azok­nak az erőfeszítéseknek kró nikája, amelyek végered ménveképpen 1975-ben „az encsi járás központi felsza­badulási ünnepségének” ke­retében — amelyet épp ezért tartottak ez alkalommal Hi­dasnémetiben — ünnepélye­sen felavatták az emlékmű­vet . . . Az újabban gazdagodó má­sodik világháborús tárgyú magyar széppróza kedvelői bizonyára érdeklődéssel ol­vassák ezt az epizódokkal tarkított, érdekfeszítően megírt könyvet. Lökös István Új szabadidő-központ — az ifjúságnak A napokban befejeződik a Petőfi Csarnok teljes mű­szaki átadása, a munkálatok még tartanak, de már sike­res koncerteket hallhattak, láthattak az érdeklődők. Töb­bek között fellépett a fran­cia Elisabeth Wiener és a Neoton Família. Mielőtí a programokat rész­leteznénk, érdemes néhány szót szólni az épületről. A Petőfi Csarnok rekonstruk­ciója 114 millió forintba ke­rült. Amikor a Budai Ifjú­sági Park kezdett korszerűt­lenné válni, akkortáj raj­zolták a tervezők az új in­tézmény első vázlatait, ame­lyet az egykori BNV-pavilon, a Petőfi Csarnok köré ter­veztek. Végül 1981-ben dön­tött a Fővárosi Tanács ar­ról. hogy a Petőfi Csarnok átalakításával, bővítésével a Városligetben minden igényt kielégítő szabadidő-központot teremtenek. A belső teret úgy formálták, hogy megfe­leljen a sokrétű szinkron- programok rendezésére. Ta­lálható itt minden oldalról nyitott ételbár, mobil térel­választó elemekkel egybe­nyitható három klubszoba. A 930 négyzetméteres nagy­termekben rockkoncertnél 2500 állóhely, filmvetítésen 5—8000 ülőhely várja a fia­talokat. A csarnokban kapott helyet a Tini Butik, ame­lyet az Úttörő Aruház üze­meltet. A programok változatosak, sokszínűek; Lehel László igazgató szavaiból kitűnik, arra törekednek a központ munkatársai, hogy jól érez­zék magukat a látogatók. — A Filmtudományi In­tézet segítségével szeretnénk rendszeresen bemutatni a filmtörténeti remekeket, va­lamint azokat a megfilmesí­tett klasszikusokat, amelyek a diákok tananyagához, is jól illeszkednek. Ezenkívül a legfrissebb szórakoztató fil­meket is igyekszünk megsze­rezni. Az a törekvésünk, hogy a vetítést követően a fiata­lok találkozhassanak és be­szélgethessenek el az alko­tókkal is. Kísérletként vi­deo foci mozi is lesz nálunk. — Ez mit jelent? — A vidéki NB Les csa­patok mérkőzéseit videóra rögzítjük, és a meccs utáni napon levetítjük. Bárki meg­nézheti és megvitathatja a látottakat. A sportolásra is ösztönözni akarjuk az em­bereket. Jó volna, ha a csar­nok körüli külső sportpályá­kat minél többen látogatnák. Az öltőzökben zuhanyozhat­nak. átöltözhetnek a sportol­ni vágyók. — Milyen egyéb progra­mok között válogathatnak az érdeklődők ? — A discón és a koncer­teken kívül táncház és hobby klub várja a látogatókat. A legkisebbek bábokat készít­hetnek, bábkiállításokon és gyermekelőadásokon vehet­nek részt. — Csak a fiatalokra gon­dolnak? — Nem. A szabadidővel rendelkező nyugdíjasokat is szeretnénk változatos ren­dezvényekkel megörvendez­tetni. Igyekszünk számukra is rendszeres összejövetele­ket szervezni. — Itt a Városligetben több kulturális intézmény is mű­ködik. Nem ütköznek a ren­dezvényeik? — Hamarosan megalakul a Városligeti Közművelődési Bizottság, ahol a különböző kulturális létesítmények igaz­gatói megbeszélik, egyeztetik a programokat, és várhatóan közös rendezvényt is szer­vezünk. A Petőfi Csarnok tehát ajánlatával, törekvéseivel megfelel a kívánalmaknak. Létezik egy információs köz­pontja is. Az ott dolgozók a lakosságnak sokrétű tájé­koztatást adnak. Bármilyen jellegű tanácstalanság esetén érdemes hívni a 424-327-es telefonszámot, mert a tele­fonnál ülő szakemberektől nemcsak jó tanácsot remél­hetnek. de esetleg ügyük el­intézésére is számíthatnak. Mint kiderült, ma még ke­vesen ismerik e köz­pont célját, ezért főként a programok iránt érdeklőd­nek. A vezetőnő elmondta, hogy igyekeznek segíteni az állás- és lakásgondok meg­oldásában. adatbankot léte­sítenek az érettségizőknek vagy a felvételire készütők­nek, sőt, ha kell, korrepeti­torokat is ajánlanak. Senki ne gondoljon azonban vala­mi csodatévő intézményre, mindössze a mindennapos gondok enyhítése a feladat. A hasznos szolgáltatás és a sokféle színes esemény mellett színházi rendezvény­re is alkalmas a Petőfi Csarnok. Sőt, egészen spe­ciális megoldásokat tesz le­hetővé, hiszen a színpadot a rendező kedve szerint he­lyezheti el. Június elsején és másodikén a Zalagersze- gi Színház vendégszerepeit a szabadidő-központban. Nemrég Markó Iván balett- művész, a Győri Balett ve­zetője is megnézte az épü­letet, és Lehel László igaz­gatóval az ősszel tárgyalnak majd egy fellépésről Cs. I. Már „készülődik" Hamupipőke Még csak így, utcai ru­hában folyik a próba a nép­kerti tó fölé ácsolt színpa­don. A Hamupipőke díszes jelmezei a varrónők munka­asztalán fekszenek még, de a szemlélő már így, előre is megérzi ennek a csodálatos meséneli pompázó, tiszta csil­logását. Kevesen tudják, hogy a Hamupipőke eredetileg finn dramatikus játék, amelyet Andersen csupán átalakított mesévé. Nem véletlen, hogy a rendező is finn. Neve: Kari Suvaló — az egyik ké­pen éppen Hamupipőkének — Fehér Annának — ad instrukciókat a tolmács se­gítségével. A próbának ezt a pillanatát, akárcsak a másik kettőt Szántó György leste meg fényképezőgépével. Hatvani Galéria-naptár Kohán-emlékkiállítás — Tárlat a falvakban — Randevú Mester Istvánnal — Busz a szegedi Varázsfuvolára A Hatvani Galériában jú­lius folyamán két tárlat te­kinthető meg. A földszinten Kohán György Kossuth-dí- jas festőművész emlékkiállí­tásában gyönyörködhetnek az érdeklődők olyan válo­gatás révén, amely a vásár­helyi Tornyai Múzeum, illet­ve a gyulai Kohán Múzeum legértékesebb műveit tárja a látogatók elé. Az emeleti kiállításnak az ad különös jelentőséget, hogy Egy év­tized szerzeményei címmel azon művekből válogatták össze, amelyeket a Galéria vásárolt és a város különbö­ző vállalataihoz, üzemeihez helyezett ki. Neves alkotók — Barcsay. Borsos, Somogyi József, Vecsési Sándor — festményei, szobrai éppen úgy gazdagítják ezt a be­mutatót, mint a fiatalabb nemzedékhez tartozók érté­kes munkái. Három kihelyezett tárlatot is lebonyolít júliusban a Ga­léria. Az ugyancsak Kohán- tól származó rajzgyűjtemányt július 5-től a cukorgyári mű­velődési házban, július 17-től a petőfibányai bányász mű­velődési házban, július 29-től pedig az Apci Qualitál Vál­lalat tanácskozótermében tárják a látogatók elé. A népszerű pódiumestek sorozatában július 22-én, es­te 8 órakor egy népszerű, kedvelt író, újságíró. Bajor Nagy Ernő lesz a Galéria vendége, hogy elbeszélges sen közönségével a szerkesz' tői munka műhelytitkairól, illetve a képzőművészette t kapcsolatos élményeiről. A rendezők szívesen fogadnak olyan előzetesen beküldött kérdéseket is. amelyek a nyugdíjasélet mindennap­jaival függnek össze, és a művészetek idegvágó szere­péhez kapcsolódnak. Ami a dalt. a muzsikát illeti: július 29-én, este 8 órakor baráti találkozó lesz a Galériában, amelynek a művészvendége Mester Ist­ván, a Pécsi Nemzeti Szín­ház Hatvanból elszármazott énekese lesz. Életpályájáról, eddigi munkásságáról a ba­ráti kör vezetője beszélget vele, s természetesen el­hangzanak majd olyan ze­nei fölvételek is, amelyek a bonviván sikeres pályájához kapcsolódnak. Meg kell említenünk a Galériabusz kétnapos útját is. A járat augusztus 3-án reggel indul, éspedig Hód­mezővásárhelyre. illetve a szegedi szabadtéri játékok­ra. pontosabban Mozart Va­rázsfuvola című operájának előadására. Az utasok a kél nap során megismerkednek Vásárhely, Szeged kulturális intézményeivel is, valamint festőkkel, szobrászokkal, szí­nészekkel találkoznak. Az út­ra július 25-ig lehet jelent­kezni a Galériában. U!2. Ez alkalommal Zsenyera- lov idegei voltak erősebbek. Az éhségtől és szomjúságtól elgyötört Aburikov este fél hétkor otthagyta a „He­liotrop ”-ot. Zsenyeralov a győzelemtől mámorosán egy perc múl­va elrohant. Harmadnap a gyeptéglák főnöke került fölénybe. Szendvicseket hozott magá­val. és jóllakva, nyugodtan és könnyűszerrel elüldögélt nyolcig. Bal kezével a kol­bászt tömte szájába, jobb­jával pedig majmot rajzolt, munkát színlelve. Nyolc óra öt perckor a pázsitok főnö­ke már nem bírta tovább, és útközben magára ránci- gálva felöltőjét, a hivatali étkezdébe rohant. A győz­tes halk nevetéssel kísérte, és rögtön ő is elment. ­A negyedik napon mind­ketten este tízig lopták a napot. Azután pedig az ese­mények mindkettőjük által diktált gyors ütemben pe­regtek tovább. Zsenyeralov éjfélig üldö­gélt. Abukirov éjjel egykor ment el. Es eljött az idő, amikor mind a ketten hajnalig ros­tokoltak a „Heliotróp"-ban. Sárga arccal, lesoványodva üldögéltek a dohányfelhők közepette, és hullaszín áb- rázatukat az ostoba papírok közé temetve, reszkettek egymástól. Elhomályosult tekintetük véletlenül találkozott. Es akkora gyöngeség hatalma­sodott el rajtuk, hogy mind­ketten egyszerre bevallottak mindent. — Milyen ostoba vagyok! — kiáltott fel az egyik. — Milyen ostoba vagyok! — jajdult fel a másik. — Sosem bocsátom meg magamnak! — kiáltotta az első. — Mennyi időt veszteget­tünk el hiába/ — panaszko­dott a második. A gyepek és a pázsitok főnöke megölelte egymást, és elhatározták, másnap egy­általán be sem jönnek, hogy alaposan kipihenjék az os­toba hadakozást, később pedig minden színlelés nél­kül sakkozni fognak, és a legújabb vicceket mesélik egymásnak a hivatalban. De egv órával e bölcs dön­tés után Abukirov egy ször­nyű gondolatra eszmélt rá odahaza. „De hátha — döbbent rá — Zsenyeralovnak különle­ges felhatalmazása van a naplopók leleplezésére. és pokoli játékot űz velem? Es a harcban megfagyott lábára ráncigálva moszkvai készítményü pamutszövet nadrágját, a „Heliotróp’’-ba rohant. A házmesterek seperték a 5 reggeli járdákat, kölyökku­tyák turkáltak a szemétku­pacokban. Abukirov szívét i balsejtelem szorította össze. Es valóban: a „Heliotróp" jj nedves oroszlánjai között i ott állt Zsenyeralov, az ál- | matlan éjszakától gyűrött kabátban, és szánalmasán bámult a közeledő Abuki- I rovra, akiről már biztosan tudta, hogy a tunya hiva­talnokok leleplezésére kü­lönleges felhatalmazással ] rendelkező személyiség. Alighogy a házmester ki­nyitotta a kaput. máris asz­talukhoz siettek, és kuszán s dünnyögték: — Temérdek dolgom van. sürgős pázsitigénylés! — Rengeteg dolgom van. \ új gyeptéglák érkeztek! Azt mondják (bár egyedül í a mindenható Tervbizottság ] tud mindent), hogy ez a két j ostoba fráter mind a mai 1 napig ott szimulál a sárga íróasztala mellett. Es az asztali lámpa éles fénye elömlik viaszsárga ar- ; cukon. Fordította: Gellért György, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom