Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-25 / 147. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 25., kedd A krónikások krónikája Az 1984-es esztendő egyik rockzenei eseménye volt A krónikás bemutatója. Rockzene? Túl sokan és sokszor használták e szót könnyebb és súlyosabb műfajú mai zenék összefoglalásaképpen ahhoz, hogy A krónikás zenei világa ilyen egyszerűen elintézhető legyen. Uockkoncertet hirdetnek, és az valójában tánc- vagy diszkózene. Musicalek és musical comedyk, musical tragedik íródnak rock ritmusban. Kemény Gábor és Kocsák Tibor rockja azonban ahogyan egyik kritikusuk írja: „az első magyar kompozíció, amely igazán rászolgál a nevére: rockopera”. A krónikás egyik előadásán megjeleni a regényíró is. (Kemény Gábor, Kocsák Tibor, Stefan Hcyni, Miklós Tibor) (Kanyó Béla felvétele — KS) Kocsák Tibor nemcsak társszerzője a zenének, hanem A krónikás előadásainak karmestere is. Kettőjük zenéje a szó szoros értelmében közös: nem választható külön egyikük munkája a másikétól. Különben is jó barátok. Mindketten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába jártak, majd a Zeneművészeti Főiskolán tanultak. zongora tanszakon és zeneszerzést. Még mostani munkájuk is közös: a Színház- és filmművészeti Főiskolán tanítanak. Amikor a Rockszínház megalakult, érthető módon kapcsolatba kerültek vele. tanítványaik révén. hisz többen a musical osztályból oda szerződtek, ott szerepeltek. A főiskolások zenés bemutatóinak természetszerűen ők a betanítói. A West Side Story volt — Iglódi István rendezésében — a főiskola első ilyen nagy vállalkozása. Miklós Tibor a Rockszínház vezetője már évekkel ezelőtt szólt nekik, hogy szívesen mutatna be új magyar darabot. Ugyancsak ő javasolta később Stefa n Heym Dávid király krónikája című regényét. Nagyszerű drámai lehetőségeket találtak benne. Et- hán, Salamon király történetírója megbízást kap, hogy megírja Salamon apjának. Dávid királynak a krónikáját. A krónikás azonban, akinek a hőst. a nagyszerű Dávidot kellene megformálnia. egyre több ellentmondással. szörnyűséggel találkozik Dávid életében, amikor meghallgatja a visszaemlékezéseket. A szövegkönyvet Miklós Tibor írta. Heym regényéből. Kocsák Tibor: Nem egy készen kapott drámát zené- sítettünk meg. Mindannyian alaposan elolvastuk a regényt, majd megfogalmazódott bennünk egy-egy zenei motívum, megszületett egy-egy melódia. Miklós Tibi elhozott egy-egy jelenetet az „irodalmi forgató- könyvből”,, -ehhez írtunk zenei vázlatot, megfogalmazva. hogy ki lesz a színpadon. mi történik, mit mon-, danak a szereplők. Megpróbáltunk Richard Wagner motívumtechnikájával élni. A szereplőket egy-egy motívum jellemezte; jelezte zenei jelenlétét. Ethannak például három ilyen motívuma volt. az első gondolatait. igazságát fejezte ki. a második a család, a harmadik szerélme megszólal tata sára. Az első a legfontosabb, ez került esetenként szembe a hatalom ..salamoni" hangjaival. A motívumok egyszer egy-egy hangszeren, máskor énekelve vagv a zenekar teljes hangzásában jelentek meg. ha a színpadi történések úgy kívánták. A zene egyszerre ..történt" a szöveggel. — Az ilyen teljes jelenlét, amikor nemcsak a betétszámokat, hanem a teljes zenét el kell játszaniuk eléggé feszes zenedramaturgia szerint, nem rémitették meg a szereplőket? — Dehogynem! először azt mondták, hogy ezt képtelenség megtanulni. Aztán egyre inkább rájöttek az ize’ re. öt hónap volt a betanulási idő. A legnagyobb feladat Ethán alakítójára. Szakácsi Sándorra hárult, aki minden alkalommal jelen volt. s nagyszerűen játszott. Kemény Gábor az énekesekkel foglalkozott elsősorban. én a zenekarral. — A siker nem maradt el. Máig is játsszák a MOM- ban. — És készül a teljes nagylemezünk is Többször előadtuk már A krónikást vidéken, a Budai Parkszínpadon — ahol vendégünk volt a regény írója. Stefan Heym is a Nemzeti Sport- csarnokban. — Ügy .tudom, nagy a külföldi érdeklődés is. — Szakmailag minden külföldi musical-szakembernek tetszettünk. A Casino de Paris csak a nagy létszám miatt nem vette át az előadást; s televíziós, illetve színpadi bemutatót is terveznek külföldön, ám ezekről még korai lenne beszélni. — Milyen helyet foglal el a jelen zenei palettáján az önök zenéje? — Mi abban a generációban születtünk éltünk, amelyik számára a rock második anyanyelv. Belérrk ivódott a zene. hiszen Elvis, a Beatles hangjain nőttünk föl. A mai könnyűzene a fiataloknak se az agyát, se a szívét nem foglalkoztatja, csak az érzékekre hat. a ma születő komoly zene pedig túl intellektuálissá vált. Mi a rockban is a mélységet .a tisztaságot szeretnénk sugallani s hidat teremteni a klasszikus és a rockzene között. ..Fogyasztható” zenét próbáltunk írni. T. A A HIVATÁS BOLDOGSÁGÁBAN A karvezető bizonyossága A Líceum dísztermében, az anyáknapi hangversenyen láttam legutóbb vezényelni Előttünk százhúsz gyerek ünnepi formaruhában felsorakozva. széles karéjban, a százados freskók alatt. A karvezető nekünk háttal áli, feje mozgásával, bizonyára arcával még néhány utasr tást ad a feszülten figyelő gyerekseregnek. Két karját magasba emeli, tíz ujja hirtelen villanással belekap a levegőbe, mintha láthatatlan fonalakat rándítana meg és a gyerekekből álad a dal lám. A hang. az ének kifejezi azt. amiről a zeneszerző vallott, amiről a karnagy. Ági néni elgondolta, hogy az anyák érezni fogják a gyermeki hálát, azt a szavakban olykor olyannyira ki- fejezhetetlen összetartozási, amit nem mindig tisztelünk eléggé. A zenei élmény, a tisztán csillogó gyermeki hang önmagában is lefegyverző. A látvány, ahogyan a százhúsz arc. lélek, közös feszültségben élve a zenét alkotva odatapad a vezénylő tanárra. megejtő. A hallgató csak azt érzi. hogy itt egy nagyszerű összjáték. idegi varázslat folyik. a gyerekek, a máskor mindig mozgók, csivitelők most tudják, hiszik. hogy ezt kell tenniök. A taps megérdemelten csattan fel. A díszterem közönségét, az ott ülő anyákat is a könnyes hála önti el. Ilyenkor történik meg az ihletett pillanatok hatására, hogy az ember a hangverseny végén ismeretlenül is odamegy a karnagyhoz es őszinte szívvel gratulál. Ennek a líceumi hang versenynek a hatására gondoltam el. hogy lel kellene kutatni, hogyan is jut el egy általános iskolai tanár addig. hogy ennyi mindent ki tudjon hozni a gyerekekből ? Mi a titlía. ha van titok az ilyesmiben! És az élet vastörvénye szerint eljutottam a szürke, prózai adatokhoz, amik nélkül semmit sem vagyunk képesek jól megmagyarázni. Vígh Józsefné, a mindennapos iskolai gyakorlat szerint Ági néni. az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola gyakorlójában, a 2~es Számú Általános Iskolában szakvezető tanár: tizenegy éve. Két hét alatt tanít negyven órát. tart négy karvezetést. Az elsősöktől — tehát a hatévesektől — a tizennégy évesekig a változó gyereklélek minden skáláját ismeri, végigjátssza, hiszen az. ének. a zene készség és lélek, lelkesültség kérdése, itt nem lehet dolgozni, itt játszani, elfogadtatni kell, sikerélményt adni. És hogy ez a foglalkozás még színesebb és hasznosabb legyen, mindezt úgy kell gyakoroltatnia, hogy a főiskola hallgatói is belejöjjenek a „szakmába", így a karéneklés. egyáltalán az éneklés minden kérdése — napi téma, alulról és felülről egyaránt. Nem véletlenül kutatga- lom a beszélgetésben: honnan ez az eleven, komoly hatás. amit a gyerekekre gya karol? Mi az, ami Ági nénit ilyen teljes ,.letapadással" — nincs jobb szó rá — követik a zenei programban? Hiszen minden alkotásban vannak buktatók, problémák a kórusok számára. mert nem mindegyik gyerek rendelkezik abszolút hallással, egy-egy figyelmetlen gyerek félrevihet egy egész zenei mondatot, tönkreteheti a mü hatását? S amíg kérdéseimet elsorolom, az arcán követem. mennyi minden zajlik le a körvezetőben Ujjainal: mozgása inkább mondja a szöveget. amit viszont fenntartás nélkül elhiszek, mert láttam, hallottam a gyermekeket énekelni: minden feladatot az emberi kapcsolatba. érzelmekbe, a hangulatokba kell beágyazni, hogy a megértés, az eredmény magától értetődően létrejöhessen. A karnagyi egyéniség kialakulása visszanyúlik még Miskolcra, ahol a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Kardos Pál és Neményi János oktattak szolfézsre és karvezetésre. A kamaszkor! hatások, a jelentős egyéniségek profilt adhatnak, ad tak a további fejlődésnek. Egerben. 1963-ban szerzett diplomát, majd a borsodi Ariéban tanított 1973-ig. A kicsinyek kórusa itt nyolc van lő. a nagvzenei közös kar százhúsz fő. a létszám kilencven százaléka lány Boldog, hogy ezt csinálhat ja. Minden vágya, (de az még hol van?), hogy nyugdíjas korában is énekkarral, énekléssel foglalkozhasson. Mert ezek a kórusok nagv-nag; jellemformáló közösség is. Értékeket teremt minden képpen. Innen, a nyolcadikból úgy mennek tovább a gyerekek, hogy legalább tíz nagyobb lélegzetű Kodály- kórust tudnak és sok egyebet. A tavalyi két rádiószereplés. tévéfelvétel után az idén az év kórusa lettek, az aranydiploma elnyerése mellett. Nyáron tíz napig lesz a kórus az Éneklő Ifjúság meghívására Zánkán. a balatoni úttörővárosban. Országos elismerés! S. míg mindezt többszöri rákérdezéssel tudom. meg. csak úgy mellékesen emlí ti, hogy zenész fia már kollégája. diplomás kürttanár, kislánya hetedikes általános, lérj matematika—fizika szakos tanár. Énekel a Megyei Művelődési Központ Kama- rakórusában. Mint módja, fel kell néha töltődnie. De jár zenetudományi előadássoro zatokra is. Boldog. nagyon boldog, hegy ezt csinálhatja. Hogy az igazgatója, a kollégái is értik szándékait. S míg reneszánsz. barokk és mai magyar szerzők műveit sorolja. amikben mint nevelő és mint karvezető gondolkodik. csak visszatér az a bizonyos temperamentum, a derű. a boldogság. Az a bizonyosság. hogy ennél nincs jobb dolog a világon. S bizonyára igy csinálta ezt Arien. a falusi iskolában is. Farkas András Képek, szobrok, virágok Gazdag kulturális programmal köszönti lakosságát a várossá nyilvánításának 40. évfordulóját ünneplő Hatvan. Ezek kö/.ül is kiemelkedik a Galériában megrendezett kiállítás. Az emeleti részen ..Egy évtized szerzeményei" címmel látható képzőművészeti kiállítás. (Fotó: Szabó Sándor) Minzsaaháj Gurszed: Tud-e a roboi nevetői? Mindennap történik valami érdekes. Olykor még olyasmi is, amit az ember alig akar elhinni. Hírlik, hogy nemrég Ulan Bátorban megrendezték a robotok kiállítását. Reggeltől estig módjukban volt a kíváncsiaknak a fényes teremben személyesen találkozni, és összeismerkedni ezekkel a gépemberekkel. Mert ahány volt, annyiféle. Kerek és kockafejű, hatalmas és kisebb, kövér és sovány — akár az élő emberek. A robotok bemutatták a tudományukat. Az egyik verset olvasott, a másik dalt énekelt, a harmadik különféle drótokból dísztárgyakat készített, a negyedik sakkozott. Volt, amelyik a ködbe vesző régmúlt időkről tudott mesélni, megint másik a titokzatos jövőt mondta meg: hogyan fog élni az ember száz év múlva. Különösen népszerü volt egy elektromos szépség, név szerint Vénusz, aki azt mutatta be, hogyan fognak öltözködni és szeretni az emberek a harmincadik században. Többek között a következőket mondta: — Tisztelt látogatók! Kérem. tegyék fel a kérdéseiket. amelyekre néhány pillanaton belül megkapják tőlem a választ ... Pillanatnyi szünet után egy fiatalember kilépett a tömegből és megnyomta a gépember gombját, majd feltette a kérdést: — Hogyan fognak nevetni a nők a harmincadik században? A lámpa egy pillanatra kialudt, majd ismét kigyulladt és máris hangzott a válasz: — A nők a harmincadik században még kihívóbban és kacérabban fognak nevetni, mint most. — De a nevetés gyakran nem valódi, hanem csalóka! — Abban a korszakban ez a szó. már csak az értelmező szótárbam lesz található. Most egy fürge asszonyka lépett a robothoz: — Elképzelhető-e, hogy akkor már a főnökök is tudnak mosolyogni? — ök manapság is tudnak mosolyogni. Igaz, hogy a munkában erre nincs módjuk. De otthon, a családi körben. ők is mosolyognak... Egy hang a tömegből: — De vannak férfiak, akik családjuk körében sem tudnák! — Ez a helyzet meg fog változni. Mindenki fog tud. ni nevetni és mosolyogni. A nevetés emberi szükségletté tmlik. Ismét az első fiatalember.— És ön hogyan tud nevetni? A „robotnö” lámpája egy pillanatra ismét kialudt, aztán újra kigyulladt. A hangja bizonytalanná vált. — A nevetés az én programomból hiányzik. Az alkotóm sokat vitázott ezen tudós társaival, de nem jutottak el semeddig. Egyszerűen nincsen a programomban nevetés... És a kiállítás hősnője, a szépséges elektronikus Vénusz, • zavartgn hunyorgott jelzőlámpácskáival. (Fordította Antalfy István)
