Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-21 / 144. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 21., péntek Újdonságok és az érdeklődés A pedagógusok és a folyóiratok A pedagógusokkal való beszélgetésekből megtudhattuk, hogy jó néhányon nem tanulmányozzák azokat a folyóiratokat, amelyeket az iskolák kapnak. A legtöbben csupán a tantárgyukhoz szorosan kapcsolódókat veszik a kezükbe. Vitathatatlan, hogy szelektálni kell, hiszen az embernek nem jut mindenre ideje, de az is kétségtelen, hogy az alapvető közművelődési lapokat érdemes forgatni, hiszen azokból az újdonságokról, a tanításban is felhasználható tapasztalatokról értesülhetnek. írásunkban egyebek között arra kerestünk választ, hogy az általános iskolák milyen rendszeresen megjelenő kiadványokat járatnak, olyassá k-e ezeket a nevelők, kielégítik-e az igényeiket. s van-e olyan, amelyet szívesen megrendelnének, ha anyagi lehetőségeik engednék. Lemondták, mert fölösleges . . . Egerben az 1-es Számú Általános Iskolában tizenhatféle „szaktárgyi" kiadván'- kerül a nevelői szoba polcára. így például a Biológia Tanítás, a Magyar Tanítás. és a Testnevelés Tanítás Ezek mellett hatféle ismeretterjesztő (közöttük a Búvár. az Élet és Tudomány és az Ezermester) hétféle politikai, mozgalmi (például a Pártélet, az Űttörővezető), valamint négy Szovjetuniót bemutató folyóirat jár rendszeresen. S természetesen mindig megtalálhatóak a legfontosabb napilapok, továbbá a Magyarország, a Köznevelés, az Élet és Irodalom és a Pedagógusok Lapja. Amint Oldal Vince igazgató elmondta, mindezek nagyon népszerűek. Viszont a Pénzügyi Szemlét a közelmúltban lemondták, mert fölöslegesnek tartották. Mivel beindult a fakultáció. így olyan újabb újsá- ságokat is szeretnének megrendelni, amelyek a számítástechnika. a művészet és a háztartási gyakorlat terén segíthetnek az oktatóknak az új információk beszerzéséhez. A város 4-es Számú Gyakorló Általános Iskolájában külön könyvtárszobában olvashatják a tanárok a folyóiratokat. Itt megtalálhatóak az egyes tárgyakhoz kapcsolódó kiadványok (pl. a História vagy a Kortárs), s jó néhány közlöny is. Merényi Gabriella könyvtáros szerint: kialakult, hogy mire van szükségük. Furcsa, hogv napilapok nincsenek Minden kiadvány munkaeszköz A megyeszékhely 9-es Számú Általános Iskolájának igazgatója. Király Gyuláné hangsúlyozta: egy pedagógus számára minden kiadvány munkaeszköz. Való igaz, nagyon sokfélét kapnak. Még a Magyar Közlönyt kérnék, de — mint a városi intézmények általában — ők is a GAMESZ-hez tartoznak, s erre a költségvetésből • nem futja. A Gyöngyösi 6-os Számú Általános Iskolában Vági Jenő igazgató. több mint harmincféle olyan kiadványról számolt be, amelyet rendszeresen kapnak. Hiányolta, hogy a napilapokat (különösen a Népszabadságot és a Népújságot) járatnák ugyan, de nem rendelhetik meg, mert ehhez nem járul hozzá a gazdálkodó szerv. A Hatvani 4-es Számú Általános Iskolában is hasonló a helyzet. Amint Nagy Károlyné igazgató elmondta, szívesen lemondanának valamelyik kevésbé olvasott folyóiratról a napilapok javára. de ehhez itt sem járulnak hozzá. Az Elet és Tudományra, a Természetbúvárra és az Ezesmesterre is szükségük lenne, de ezekre sincs pénz. Petes Imréné az Abasári Általános Iskola igazgatója arról tájékoztatott bennünket. hogy a rendelkezésükre álló keret lehetővé teszi, hogy mindent megvegyenek. Napilapokat viszont ők sem rendelhetnek évek óta. Egyébként, ha alkalomadtán olyanra van szükségük, amelyet nem járatnak, a község könyvtárából kikölcsönzik azt. A pénz szolgálja a tartalmat Csak a legfontosabb szakmai folyóiratokra jut Vá- mosgyörkön. Karola Dezső iskolaigazgató szerint ennek oka: a tanácsnak kevés a pénze, s ott takarékoskodnak. ahol tudnak. A napilapokat saját zsebből vásárolnak az intézménynek a nevelők. Minden bizonnyal, ha még több helyen érdeklődtünk volna másféle tapasztalatokkal is gazdagodunk. De így is is megállapítható: mindenütt megtalálhatóak a legfontosabb szakmai lapok, sót az irodalmi, művészeti, köz- művelődési folyóiratok is. Elgondolkoztató azonban, hogy sok helyen nincs napilap, viszont egykét kiadvány fölöslegesen jár. hiszen nem olvassák. Ezért nemcsak az iskolák okolhatók. hanem azok a gazdálkodó szervek is, amelyek sokszor adminisztratív módon, az igényeket figyelmen kívül hagyva döntenek az iskolák helyett, hogy mi járjon, és mi nem. A lényeg tehát: mindenütt a pénznek kellene kiszolgálnia a tartalmat. A szakmai lapokat nagyon fontosnak tarják a pedagógusok, a közművelődésieket viszont már nem any- nyira. Pedig csak a kettő együtt biztosíthatja, hogy minél nagyobb legyen kitekintésük a világra, s ezáltal még több sokoldalú diákot neveljenek. Homa János Jean-Paul Sartre Egyike az utolsóknak Forgó, a XVIII. századból kincsek Ismét a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak azok az Esterházy-kincsek, amelyeket 1948-ban égy betörés alkalmával loptak el a közgyűjteményből Cimerszcrű csüngő (XVIII. század) (MTI-fotó: Cser István) Születésének nyolcvanadik évfordulóján emlékezünk korunk egyik legjelentősebb polgári filozófusára, elkötelezett író-művészére és nagyhatású esszéistájára. * Élete és műve immár kilépett a múló idő. a szüntelen változás közegéből. s az őt olvasók, műveit továbbgondolok hatalmába adta magát. Egyedi kalandja, felismeréseinek sora. sok vitája és döntése egyetlen nagy szintézissé, egyetemes érvényű üzenetté változott. Ennek az üzenetnek címzettje a modern ember, a szabadságra ítélt és a létbe vetett egyén: tartalma a Descartes'ig visszanyúló racionalizmus. az objektív és szubjektív világ művészi átélése, a moralisták hagyományait folytató etikai felelősségtudat és igazságkeresés: problémája az adott polgári kereteket megdöntő erőszak. az elmélkedéssel szemben álló cselekvés; távlata egv kollektív értékrend fellelésébe vetett laikus hit. a jövő reménye A gyermek Sartre családi környezetében ösztönösen átélte a francia polgárság sorsát és problémáit (erről vall A szavak című önéletrajzi munkájában és monumentális Flaubert-monog- ráfiájában). korán eljegyezte magát az irodalommal és az írással, később, egyetemi tanulmányai során pedig az egzisztencialista filozófiával. A háború elején hadifogoly Németországban. hazajutása után ellenálló. Egzisztencialista filozófusként. regény- és drámaíróként meghatározója és vezető alakja a francia irodalom egy egész korszakának. Ekkoriban írt munkái hozzák meg számá_ ra a világhírt, majd később a Nobel-díjat. amelyet er kö 1 es i -el vi megf Ontolá sokból visszautasít. S ez időben válik világszerte figyelemmel hallgatott közéleti személyiséggé, folyóirata pedig, a Temps Modernes, minden fontos kérdés vitafórumává Támadások kereszttüzében állva szinte provokálja az összecsapásokat a hatvanas-hetvenes évek világpolitikai kihatású eseményei kapcsán. Megnyilvánulásait bárhogy értékelik is. egy bizonyos: mindig a lényegre összpontosítva fogalmazza meg a legégetőbb kérdéseket. Ha jelentőségét a mi társadalmunk és gondolatvilágunk szempontjából próbáljuk megvilágítani, akkor három nagy problémakörről kell említést tennünk. Az első a tulajdonképpeni filozófia. az ismeretelmélet és a módszertan területéhez tartozik. Sartre filozófiai művei kora ifjúságától haláláig. ötven esztendőn át jelzik gondolkodó útjának állcmásait. s lényegileg arra irányulnak, hogy kijelöljék a világban az egyén és a kollektivitás helyét, és az egzakt-természettudományos módszerekével egyenjogú státust biztosítsanak a szubjektumnak, a meditáló. cselekvő, művészi alkotásokat létrehozó egyénnek. Ennek során a filozófusnak természetesen le kellett vonnia a polgári gondolkodás történetéből adódó összes konzekvenciákat. Ugyanakkor a társadalmi és történelmi problémák területén Sartre szembenéz a XX. század forradalmi elméletével és gyakorlatával: a marxizmussal. mely — mint mondja — korunk egyetlen lehetséges filozófiája. Ennek mezsgyéjén helyezi el a maga egzisztencializmusát. mely a polgári meghatározottságú egyént próbálja beemelni a marxista elméletbe és gyakorlatba. Ám. mindezeket a kérdéseket csak polgárként, a polgári értékvilág tételezésével együtt tudja értelmezni. Ezért van az, hogy élete végén az ultrabalos mozgalmak szószólójává lesz. és elhatárolja magát a szocializmustól. Mint moralista. . világéletében kereste azt a közösséget, amely őt befogadná. és amelyet ő is elfogadna: ám. ez nem adatott meg neki — minden közéleti elhivatottsága ellenére megmaradt magányosnak. Végül meg kell említenünk a világ megismerésének és megélésének ' harmadik, ugyancsak egyetemes szempontját: az emberi lélek, a pszichikum szerepét, egyéni és kollektív megnyilvánulásaival egyetemben. Sartre — főleg időskori műveiben, például Flaubert-monográ- fiájában — ezen a téren is maradandót alkotott. Egy nagy gondolkodóra emlékezünk: talán egyikére az utolsóknak, akik a hagyományos polgári értékek képviselői modern világunkban. Nagy Géza 111/2. Megállt egy pillanatra. A szúrás ahogy jött, elment, már újra mozdulni tudott, felállt, ment ki egy pohár vízért a fürdőszobába. A tükörbe nézve ijedten látta a fáradt, öreg arcot, a reménytelenül semmit nem tükröző szemeket, és azonnal keresni kezdte újra a fájdalmat, de csak a fájdalomtól való üres félelemre talált rá. már csak ez jelezte. hogy ami volt, az volt. Kint a lány rendbe hozta magát a szoba nagytükre előtt, megint meglebbent a barna harangszoknya, s ő nézhette a rózsa-hús gömbölyű, arcot. A portás megint unottan nézett el a feje fölött, de amikor a lépcső kanyarulata mögül előbukkant a lány, és szorosan mögéje állt, sőt odatapadt hozzá, akkor valami furcsa érdeklődést vélt látni á portás szemében. „Persze, lehet, hogy csak képzelődöm” — gondolta, de annyira lefoglalta a közömbös ember kilépése portás- közömbösségéből. hogy nem is hallotta, amit az mondott, csak irányt mutató keze után indult el az étterem felé. Az teljesen üres volt. Két fehér kabátos pincér ült egy asztalnál, cigarettáztak és egy üveg sört ittak. Nem álltak fel arra sem, hogy ők leültek, s kezükbe vettek egy étlapot, s összebújva — a lány lehelete a fülét érte állandóan — keresni kezdték, mit egyenek. A portás azonban utánuk jött, valamit halkan — de láthatóan ingerülten — mondott a két pincérnek, akik nagy nehezen felkászálódtak, összeszedték a poharukat, üvegüket, elvonultak egy üvegajtón át, majd a portás odajött hozzájuk. — Tetszettek már választani? J nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a portás le nem veszi szemét a lányról. Nehezen is válaszolt. — Ajánljon maga valami jót! Mit érdemes itt enni? A portás beszélni kezdett, J esküdött volna, hogy valami olyasmi hangzik majd el a felette álló ember szájából, „mint amit múltkor”, vagy „hiszen tetszik emlékezni. .De semmi ilyesmit nem foghatott fel a füle. — Bécsiszelet. . Bécsiszelet, kérem.. . Ilyenkor, amikor már nincs forgalom, mindenütt ez a legmegbízhatóbb. Friss, meleg, kis citromkarika. .. tartár, ha tetszik szeretni. — Jó, én kérem — felelte J —, s egy üveg vörösbort hozzon. Bikavért, ha van. — Van — mondta a portás. s várakozóan nézett a lányra, aki egész idő alatt — ezt nagyon élesen figyelte J — egyszer sem nézett a portásra. — Nekem egy gombásszeletet hozzon, s előtte valamit. Egy kis gint citrommal, jéggel, ha lehet. — Természetesen. Azzal már ott sem volt, az est folyamán nem is látták többször, az egyik álmos, unott, pincér hozta a gint meg a bort, a másik az ételt, aztán az ajtóban álltak, cigarettáztak. halkan beszélgettek, s nézték őket. hogyan esznek. J-nek ízlett a bor, a lány nem szerette, ez új volt J számára, azt hitte, a vörösbort mindenki szereti. Hozatni akart még egy gint, de a lány megfogta a kezét: — Ne, majd a szobában fönt a whiskyt. J bólintott, gyorsan elindultak föl, a porta üres volt, de szobáik kulcsa ott volt a pulton, elvették, felgyalogoltak. J mintha újra érezte volna a lépcső után a bordái alól kitörő késpengét, meg is állt, szuszogva figyelte magát, de nem volt semmi. A lány aggódó, kérdő arcára csak sóhajtott egyet. — Ügy látszik, hirtelen ettem. A szobában gyorsan összetapadtak, kibírhatatlan forróság keringett J feje körül, pedig a lány csak nyakába csimpaszkodva forgott körbe a nála nagyobb testen, és ahol elérte, szájával súrolta J állát, nyakát, tarkóját. Aztán eltáncolt tőle J bőröndjéig, mely még az ágy végében hevert, kivette belőle a kis lapos üveget, és magasan szája fölé tartva — tarkóját hátraszegve — öntötte magába az italt. ( F olytatjuk) „Diákokkal, a diákokért’1 Elismerés a tanároknak A KISZ Heves Megyei Bizottsága és a Heves Me- * gyei Tanács Ifjúsági Bizottsága három évvel ezelőtt alapította meg a Diákokkal, a diákokért kitüntetést. Az elismerést az intézmények ifjúságának véleménye alapján kiemelkedő eredményért kapják a pedagógusok. A megyeszékhely középis, kóláiban és a Pétervásári Mezőgazdasági Szakiskolában odaítélték e címet, melyet idén a következő tanárok érdemelték ki: dr. Kovács Istvánná (Gárdonyi Géza gimnázium). Pólyák Alajos (Szilágyi Erzsébet gimnázium), Heim Mária (Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola), Utassy Gyuláné (Kereskedelmi és Vendéglátóiipari Szakközépiskola). Bárdos Károly (2,12-es Számú Szakmunkásképző Intézet), Barta Anikó (Mezőgazdasági Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet), Tompos Erzsébet (Egészségügyi Szakközépiskola), dr. Farkas Éva (Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola). Dobos Gyula (Gép- és Műszeripari Szakközépiskola). Finta István (Pétervásári Mező- gazdasági Szakiskola).
