Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1985. május 11., szombat Balta Ferenc Tanfolyamok, amelyek mindenkinek hasznosak Felnőttek az iskolapadokban Boros Sándor energetikaórát tart (Fotó: Perl Márton) MINDENNAPI NYELVÜNK Szólásból szólás kerekedik Ojabb nyelvhasználati jelenség. hogy szóban és írásban egyre gyakrabban szólásokat, közmondásokat is felhasználunk mondanivalónk hatásának erősítésére, illetőleg a beszédhelyzetek hangulatának színesítésére. Ma már egy-egy szakcikkben is szinte kulcsszerepet vállalnak szólásaink. Nemegyszer ugyanabban a szövegkörnyezetben több szólás is jelentkezik. Erről tanúskodik pl. a piacvédő eszközökről, írt tanulmány e részlete is: „Könnyű és frivol dolog lenne most arról elmélkedni, hogy a szabad kereskedelem papjai nem jobbak a Deákné vásznánál, ők is bort isznak, miközben vizet prédikálnak” (Valóság. 1984. 5. sz.). Szerencsére, két olyan szólásmód kapott közlő és kifejező szerepet, amely általánosan ismert mind alakját, mind használati értékét tekintve. Ezeket a régi mondásokat ilyen kötött, állandósult formálásban szoktuk felhasználni: Ö se jobb a Deákné vásznánál. — Vizet prédikál és bort iszik. Jó érzékkel, tréfálkozó, gunyoroskodó stílusértékben élünk ezekkel a szólásokkal, és jelentéstartalmuk szerint ebbe a rokon értelmű sorba illőnek érezzük őket: ő se jobb, ő se különb a többinél, neki is vannak hibái; másoknak jó tanácsokat ad. maga pedig a rosszat cselekszi. Az ifjúságról elmélkedő vezércikkben sem véletlenül kapott kulcsszerepet ez a szöveg- részlet: „Mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál" (Népújság. 1985. márc. 5.). Érdemes azon is elgondolkoznunk, hogy ez a régi szólás napjainkban miért vált szinte divatszólássá. Milyen egyéni és társadalmi jelenségek bújnak meg e szólás oly gyakori használata mögött? Miért formálják át alakját, s miért ferdül viszonylagossá jelentése és használati értéke? Valóban, az átformált alak, illetőleg a régi és új szólásformához társítható jelentés megbomlott egyensúlya sajátosan új nyelvi szerepet biztosít, pl. ezeknek az a lakváltozatoknak : „Őket is olyan bordáiban szőtték, amelynek » vászna, ha nem jobb, / Nem cuda- rabb legalább a Deákné szőtte hetesnél” (Arany: Az elveszett alkotmány). A bántó tréfálkozást, a gúnynyal dúsított humort is közvetíti a versbe szőtt szó- lásforma. E szólás elferdített alakváltozata sajátos példáját olvashatjuk Esterházy Péter Kis Magyar Pornográfia című művének e részletében: „A jóból is megárt a rossz: Mi sent vagyunk jobbak a Deák tér vásznánál’’. A tudatosan vállalt szólásferdítés mögé bújtatott mondanivaló hatásfoka is felerősödött. Sajnos, a szólásferdítésnek azzal a fajtájával is gyakran találkozunk, amelynek a forrása a szólás eredeti alakjának nem ismerése, illetőleg kificamítása. A szóláskeveredés sem ritka nyelvihasználatunkban. A Vasárnapi Hírek Szög a zsákból című írásában ez a szólásforma kapott szerepet: „Valahol kibújt volna a szög a zsákból" (1985. febr. 24.). Lapunkban már ez a változat olvasható: „Túlságosan kilógott a szög a zsákból” (Népújság. 1985. márc. 18.). A szeg a zsákból kibújik, kiáll, kitetszik, kiüti magát, és nem lóg ki. De ismerjük ezt a szólásmódot: Kilóg a lóláb. Ez a szóláskeveredés nem jelent sajátos nyelvi szerepvállalást, csak nyelvhasználati figyelmetlenséget. dr. Bakos József Zavarba jövünk kollégámmal, amikor belépünk a terembe. Bár a kép nem régi iskolai emlékeinkből akár szokványos is lehetne: az érkező idegeneket az osztály tanulói a padokból kipattanva, tiszteletteljes vi- gyázzban iidvözlik. Igen ám. de ennek a tanulóközösségnek jóval több az ősz fürtű tagja, mint a tisztán szőke, barna vagy fekete hajú. A látszat ellenére persze, nem megszeppent kisdiákok ők, hanem érett, higgadt fejjel gondolkodó, és — ami a pedagógusnak szíve álma — rendkívül fegyelmezett, tudásra vágyó emberek. Felnőttek. Olyanok, akik a mezőgazdaságban keresik a kenyerüket, és a viszonylagos haltidényt ismereteik gyarapítására igyekeznek kihasználni. A Pétervásári Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Gépkezelő Szakiskolában — a tizenévesek, a felnövekvő nemzedék szakemberekké nevelése mellett — az agrár nagyüzemek karbantartási, javítási munkáinak résztvevői számára éppen nyolc esztendővel ezelőtt teremtették meg a több irányú toA demográfiai hullám tetőzik. Soha ennyi iskolás korú gyermek nem volt ebben a hazában, mint a most egymást követő esztendők során. Befogadásuk, okításuk feltételei, persze, sok helyütt nem biztosítottak, legalábbis az ideálist megközelítően. Elsősorban intézmények tekintetében állunk szűkösen, és bár a szaktárca, a kormány mindent elkövet a gondok enyhítése végett, bizony maradt és marad egyelőre a kétműszakos tanítás, amelynek hátrányos voltát nem nehéz megítélni. Hatvanban sem más a helyzet. Legalábbis a megyei átlaghoz viszonyítva. Igaz, nyolc új tanterem tavaly „belépett", de ahogyan nemrég hallottunk egy várospolitikai tanácskozáson: az új, a sokat ígérő 6-os számú iskola ez évben nem kerülhet fedél alá. Egyrészt pénzszűke, másfelől kivitelezői kapacitás hiányában csak a jövő évtől szolgálhatja a helyi közoktatást. Egyéb tárgyi feltételek? Az oktatás segédeszközei? E tevábbképzéshez szükséges tanfolyam feltételeit. — Korszerűen felszerelt műhelyek, szemléltetőeszközökkel is megfelelően ellátott tantermek, s két éve hhtágyas szobák állnak felnőtt hallgatóink rendelkezésére — sorolja szinte egy szuszra Zagyva József, az ív-, lánghegesztő tanfolyam vezetője. — Hétfő déltől péntek kora délutánig tart az oktatás nyolc héten át. Délelőttönként elméleti kérdésekkel foglalkozunk, ebéd után van a gyakorlati továbbképzés. — Milyen tantárgyak teszik próbára a hallgatókat? — Szerepel közöttük az ív-, illetve lánghegesztés elmélete, géprajz, munkavédelem. politikai ismeretek, elektrotechnika, anyagismeret. A képzés befejeztével a vizsgán ezekből kell számot adniuk tanulóinknak, s műszaki rajz alapján munkadarabot is készítenek. Elért eredményeikről bizonyítványt kapnak. — Az itt szerzett képesítés mire jogosítja birtoko- kosaikat? — Ennek az oktatási formának ez a legfőbb célja: kintetben kedvezőbb ugyan a helyzet — számítógéphez jutnak a tanintézetek —, de összességében nem rózsás. Vagy mondjuk úgy, hogy területe válogatja: hol és mivel tudták gyarapítani a helyi tanácsok költségvetéséből a legkülönbözőbb szertárakat, a szemléltető, az audiovizuáis eszközök garmadáját. Természetesen van társa- dami összefogás, szülői támogatás, amely olykor gyógyír a kisebb betegségekre. Van továbbá az „egy üzem — egy iskola” mozgalom, a szocialista brigádok önkéntes áldozatvállalása, amely átlendít egy-egy oktatási intézményt nem csupán a belső felszerelés gyarapításának gondjain, hanem ki- sebb-nagyobb tatarozások költ- ségiet takarítja meg akár a hatvani, akár más tanácsoknak. Ez az utóbbi forma azonban mintha vesztett volna lendületéből, mintha a megnehezült gazdasági viszonyok között a brigádok, a családok segítő kedvét szegte volna. Persze nem ál~ Nag\ Ferenc Nasyrédérol a nálunk kiállított igazolvány szerint betanított munkásként olyan munkákat vállalhatnak el gazdaságaikban az itt végzettek, amelyek ellátására eddig is szükség volt, de megfelelő dokumentum híján azokra nem oszthatták be a dolgozókat. A legtöbb termelőszövetkezetben. üzemben helyesen ismerték fel továbbképzésünk jelentőségét. s az arra érdemeseket ilyenkor, tavasz elején, rendszerint elküldik hozzánk tanulni. Pétervásárán a középfokú tanintézet felnőttoktatásért felelős tanárai azzal is büszkélkedhetnek, nemcsak Heves, hanem a szomszédságában levő megyék gazdaságaiban is népszerűvé váltak az ismeretfelújító és -pótló tanfolyamok. Sőt ma már az sem meglepő, ha valamely dunántúli helységből jelentkeznek a tudásukat bővíteni szándékozók. A most iskolapadban ülők nagyon is tisztában vannak vele, miért kell ismét elővenniük a tankönyveket. talános érvénnyel, ezt is hangsúlyoznunk kell! És, hogy ezt alátámasszam, friss és szép példával hozakodom elő. Szereplői a parádsasvári üveggyár, illetve annak szocialista brigádjai, élen Seiben Béláékkal, akik nemrég szereztek igen kellemes meglepetést az iskolaigazgatóságnak. Mi hiányzott a sasváriaknál olyannyira? Egy televízió, amely javarészt az oktatómunkát teheti hatékonyabbá délelőtti műsoraival, de az sem közömbös ugyanakkor, hogy rossz idő esetén — tantermekbe szorulván különböző szabadfoglalkozásokon — hasznos szórakozást nyújt a diákságnak. Hogn ez is valami? Hogy itt mindössze 8 —10 ezer forintról van szó? Valóban, nem vagyonnal felérő az adomány. Célja azonban messzire túlnő a forintértéken. No, meg nem csupán tény- közlésről van itt szó igazán, hanem olyan példáról, amely Párád környékén, de talán megyeszerte felfrisiitheti a mozgalmat. és felnövekvő gyermekek ezrei számára bont ki tágabb lehetőséget, jobb környezetet a tánulmá- nyi feladatok megoldásához. Moldvay Győző Klek István, három kislány édesapja. F.csédről s hogy egyáltalán nem felesleges az a néhány hét. amelyet az észak-hevesi nagyközségben eltöltenek. Ez derül ki szavaikból is. — öt éve dolgozom a Nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetben — említi Nagy Ferenc —, a szervizműhelyben vagyok autó- és gépszerelő. Szükség van egy lakatosra, ahhoz azonban kell az itteni bizonyítvány. Ezért iskoláztak be Péter- vásárára. De úgy tudom, a palackozóba kerülhetek az elképzelések szerint, karbantartónak. Az Ecsédi Egyetértés Termelőszövetkezetből érkezett ide Elek István villanyszerelő, aki már nem először élvezi az iskola vendégszeretetét. Az elmúlt évben is részt vettem ezen a bentlakásos oktatáson — mondja. — Akkor a szemestermény-szárí- tók kezelésével ismerkedtünk meg. A jelenlegi képzés tulajdonképpen mind a két szakmámmal összevág. — Nem fárasztó a tanulás? — Naponta kilenc tanóránk van. Nem mondom. kissé szokatlan a padban ülés. de higgye el. szívesebben vesszük az elméleti órákat! A gyakorlati feladatok már benne vannak az uj- jainkban, az idegeinkben. — A család nem hiányolja? — Három kislányom és feleségem nem könnyű szívvel engedett el. de megértik, hogy szükség van a tanulásra. Mindenesetre arra intettek, vigyázzak magamra... Elek Istvánnal egy munkahelyről küldték az idei tanfolyamra Bállá Ferencet. — Lényegében én is hazajáró vagyok itt — mosolyog. — Ebben az intézményben végeztem annak idején növénytermesztő gépészként. Ecséden. a tsz-ben Az egri Fellner Jakab úti hírlapbolt az utóbbi időben kamarakiállításck ottho na is. Április első napjaitól látható az a 16 kép, mely a Megyei Művelődési Központ amatőr fotósainak munkáiból ad ízelítőt. Hosszú ideig tartott, amíg a népművelők belátták, hogy az embereknek csak egy szűk rétege jár kiállítóter- mekbe. Az alkotások jelentős része viszont nagyobb nyilvánosságot érdemel ennél. Érdemes tehát a produkciókat „házhoz szállítani”: olyan helyszíneken bemutatni, ahol nap, mint nap sok százan fordulnak meg. A szervezők — a Megyei Művelődési Központ szakemberei — ideális megoldást találtak. Az újság-, lottó- és totóvásárlók népes táborának alig van olyan tagja. aki pillantásra sem méltatja az üzlet sarkában felállított paravánt. Az asztalon fekvő vendégkönyv éretlen bejegyzéseiről már esett szó lapunk Pos* Zagyva József, az ív-, láng hegesztők tanfolyamvezetője traktorosként dolgozom. Bizony. sokszor adódik, hogy meg kell javítani a masinát. A részlegünkben nincs senki, akinek hegesztői papírja lenne, ezért küldött most ide a vezetés. — Nem jelent ez a nyolc hét kiesést? — Erre az időre átlagfizetést kapunk — feleli, s társai egyetértőén bólintanak —. megtérítik az útiköltséget, s természetesen az itteni teljes ellátást. — A felnőttoktatásról ösz- szeálló kép akkor teljes — halljuk szinte egyszerre Zagyva József és Balogh József tanároktól —. ha elmondjuk; tanfolyamainkon képezünk hidraulikákhoz, mezőgazdasági gépekhez, erdészetben használatos berendezésekhez szerelőket. Ezeknek időtartama hattól tizennyolc hét. De megtanulhatják a hozzánk járók például a targoncavezetést is. Nem feledkezünk meg az „utóellenőrzésről” sem. ősszel újra találkozunk tanítványainkkal, egyhetes, speciális kurzuson. Mind e mellett műanyag- és fémporfelszó- rók, autók, motorok, egyéb gépek kezelőinek ismeretfelújító céltanfolyamokat is tartunk. A nyolc évvel ezelőtti kezdeményezés tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bizonyítja ezt — miként a pedagógusok szívesörömest beszámoltak róla — az is. amilyen szorgalommal és fegyelmezettséggel tanulmányozzák a tananyagot, hallgatják a magyarázatokat a folytonos mozgáshoz, a műhelycsarnokok zajához szokott „nebulók”. Nyilván, valamennyiükben él a tudat: tnindenki számára hasznos, hogy ismét az iskolapadokat koptatják. Szalay Zoltán tafiók 23. rovatában. Szól junk most a fotókról! Műkedvelők munkái ezek. Alkotóik egytől egyik elfoglalt emberek, akik szabad óráikból áldoznak az önkifejezésre. Nem eredménytelenül ! Dolmányos László képei főként közhelyekről szólnak. Hotel Eger című munkája viszont kiemelkedik a sorból. Bimbó Zoltán igazi riport fotós. Ügyesen csípi el a megismételhetetlen pillanatokat, látszik, hogy kamerája mindig készenlétben áll. Ingázója szociográfiai igényű próbálkozás. Molnár Béla sejtelmes > portréiban úgy él a technika lehetőségeivel, hogy álomszerű ködöt varázsol az arcokra, bemutatva még azt is, milyennek szeretné látni azokat. Nagy Gábor természetképeire jó ránézni, de felejthetetlen élményt egyik sem nyújt. Nagy Péter munkái mesterkéltek, túlkomponáltak. (eszpé) Az is valami? „POSTAGALÉRIA" EGERBEN Fotók a falon
