Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. május 11., szombat Kísértetek Bonn a magas álla* mi vendégeket általá­ban a Gymnich-kas- télyban szokta elszál­lásolni. Az magántulaj­donban van. Egy báró adja bérbe az NSZK kormányának. Ez rendben is van, illet­ve eddig rendben is volt. A Reagan-látogatás kapcsán azonban az újságírók (amerikaiak és nyugatnémetek egy­mással versenyben) mindent és mindenkit körülszaglásztak. A derék báróról kiderült, hogy — Hitler Adolf volt a keresztapja, mi­vel hogy az ő apja Nürnbergben a náci re­zsim egyik magas ran­gú személyisége volt. Egy amerikai újságíró megkérdezte Reagant, tudta-e, hogy a kas­tély olyasvalakinek a tulajdona, aki a Füh­rer keresztgyereke? Reagan azzal vágta ki magát : — Én csak azt tu­dom. hogy a kastély­ban nincsenek kísérte­tek! Az amerikai lapok egvikében-másikában erre olyan megjegyzé­sek láttak napvilágot, hogy — sajnos — az elnök a bitburgi kato­nai temetőben sem fe­dezte fel, hogy ott a fasizmus kísértett. (Pálfy József) A Reagan kormányzat politikája ellen tüntettek Washing Ionban is. ..Reagan egy másik vietnami háborút akar! Nemet mondunk a Nicaragua elleni sz.ankciókra!" — ez olvasható a transzparenseken, amelyekkel a tiltakozók » Fehér Ház elé vonultak. Minden eddiginél hevesebb harcok folytak a libanoni (óvárosban a keresztény és muzulmán erők között. A képen: Bejrut egy utcája az összecsapások után. A HETEN TÖRTÉNT Hétfő: Reagan NSZK-beli körútja végén Ham bachban kommunistaellenes beszédet mondott — Budapesti tárgyalásai után Prágába uta zott Daniel Ortega — Szudáni—líbiai és szudá. ni—palesztin megbeszélések Knartúmban. Kedd: Életbe lépett a Nicaragua elleni amerikai blokád — Reagant Madridban tüntetők fogad­ták. az amerikai—spanyol tárgyalásokon sok ellentét jelentkezett — A csehszlovák főváros felszabadulásáról százezres tömeggyülésen em. lékeztek meg. Szerda: Mihail Gorbacsov mondott beszédet a fasizmus fölött aratott győzelem 40. évforduló­ján — Reagant a Strasbourg) európai parla­mentben a képviselők egv rész« tiltakozó frl iratokkal fogadta — Daniel Ortega Varsóban tárgyal. Csütörtök: Gorbacsov-távirat Reagannek a győ­zelem évfordulója alkalmából — Az amerikai elnök Lisszabonban fejezte be európai körútját, itt is tiltakoztak ellene — A Biztonsági Ta. nács vitája a Nicaragua elleni amerikai em­bargóról. Péntek: Arafat vezetésével közös jordán—pa lesztin küldöttség tárgyal Pekingbcn — Belgi. um sem csatlakozott az amerikaiak Nicaragua elleni embargójához — Reagan hazautazott, külügyminisztere. Shultz, pedig közel-keleti körútra indult. Az amerikai elnököt nyugat-európai körútja során mindenütt tüntetők sokasága fogadta. A képen: az NSZK-be i Bitburgban tüntetnek ellent (Fotó: AP — MTI — KS) (Fotó: AP — MTt — KSl 4* át vége Találkozás az Elbánál és San Franciscóban A fel­szabadított buchenwaldi koncentrációs táborban egy életben maradt szovjet hadifogoly azonosítja társai gyilkosát (Archív fotók — KS) VI/5. A Truman és Sztálin kö­zötti. Németország feltétel nélküli kapitulációja ügyé­ben folytatott itáviratvál- tás előtti napon. 1945. áp­rilis 25-én Torgaunál. az Elbánál találkoznak a szov­jet és a szövetséges riyugati csapatok. Az 58. szovjet gár­dahadosztály és a 69. ame­rikai gyaloghadosztály ka­tonái őszinte, mélyről jövő örömmel ölelik át egymást. A találkozó köszöntésére Joe vodkát iszik, Iván whiskyt. A hár%m szövetsé­ges hatalom vezetői rádió­beszédekben közük a világ­gal a történelmi jelentőségű eseményt. Sztálin. Truman és Churchill egyazon idő­ben szól népéhez és az emberiséghez. E baráti rádiószózat-soro- zat terve majd két héttel korábban születik. Churchill kezdeményezi, aki április 14-én ezt üzeni Sztálinnak: „Gyorsan közeledik a dicső pillanat, amikor az Önök csapatai és a mi csapataink egyesülnek a legyőzött Né­metországban. Meggyőző­désem. hogy ha ezt az ese­ményt rövid rádiószózatok­kal tennénk emlékezetessé — ön. Truman elnök és én —. ez buzdító hatással lenne népeinkre. Kérem, kö­zölje velem, egyetért-e ez­zel a javaslattal.” Sztálin válasza: „Egyetér­tők önnel, hogy célszerű lenne, ha mi hárman, ön. az Elnök és én. rövid szó­zatot intéznénk a csapatok­hoz várható egyesülésük al­kalmából. természetesen ha Truman elnöknek nem lesz ellene kifogása. Meg kelle­ne azonban állapodnunk a szózatok elmondásának nap­jában.” Churchill Sztálinhoz áp­rilis 18-án: „Nagyon örülök, hogy beleegyezését adta a három rádiószózat elmondá­sához. Jó lenne, ha lemez­re vennénk, s így azon a napon, amelyben majd meg­egyezünk. egymás után köz­vetíthetnénk mind a hármat a szükséges fordításokkal, a legalkalmasabb időben. Ja­vasolnám az elnöknek, hogy ő legyen az első, utána ön, s én zárom a sort. Monda­nivalóm szövegét majd el­küldöm.” Sztálin Churchillhez ápri­lis 18-án: „A szózatok java­solt sorrendje ellen nincs kifogásom.” Április 19-én Churchill el­küldi beszédének szövegét a szovjet államfőnek. Egy­ben javasolja, hogy az el­hangzás időpontját Eisenho­wer tábornok állapítsa meg. Sztálin ismét egyetért meg­küldi a maga beszédét. Trumannak különvélemé­nye van. Az amerikai elnök azt akarja, hogy egyidejűleg jelentsék be a csapatok- egyesülését mind a három fővárosban. washingtoni. idő szerint déli 12 órakor, az Eisenhower tábornok ál­tal megállapított napon, de ne közvetítsék egymás után mind a három beszédet. Sztá­lin ebbe is belemegy. Végül április 27-én hangzanak el a szózatok. Churchill beszédében vé­gig többes szám első sze­mélyt használ: „Hosszú har­cok. nehéz fáradalmak, a szárazföldön és az óceáno­kon aratott győzelmek után a nagy szövetségesek hadse­regei sok veszélyes össze­csapás közepette keresztül­gázoltak Németországon és egyesültek...” (A szovjet csapatokról így külön nem kell szólania?) Truman külön szól a szov­jet csapatokról, de kiemeli Eisenhower tábornokot. Az ő első mondata: ..Az Eisen­hower parancsnoksága alatt álló angol és amerikai se­regek találkoztak a szovjet csapatokkal, ott. ahol a ta­lálkozást tervezték — a ná­ci Németország szívében.” Sztálin elismeréssel szól a szövetségesekről, s hang­súlyozza. hogy a Vörös Had­sereg továbbra is hű lesz vállalt kötelezettségeihez: .,Az európai felszabadító há­borút folytató szövetséges hatalmak győzelmes hadse­regei szétzúzták a német hadsereget és egyesültek Né­metország területén. Felada­tunk és kötelességünk, hogy teljesen leverjük az ellen­séget. rák ény szer itsük a fegyverletételre és a feltétel nélküli megadásra. A Vö­rös Hadsereg ezt a feladatát és ezt a kötelességét népünk és valamennyi szabadság­szerető nép irányában mind­végig teljesíteni fogja.” Az amerikai és szovjet csapatok Drezdától észak­nyugatra, az Elba partján már napok óta olyan közel vannak egymáshoz. hogy beszüntetik további hadmű­veleteiket. nehogy esetleg tévedések és tragikus inci­densek történjenek. Április 25-én. az amerikaiak egy kisebb járőre találkozik a Vörös Hadsereg előőrseivel. Az amerikaiak dzsipeken, azzal a paranccsal indulnak felderítésre, hogy igyekezze­nek kapcsolatot teremteni az oroszokkal. A dzsipek akadálytalanul hatolnak át a senki földjén a két had­sereg között levő 30—35 ki­lométer széles területsávon, amelyet a hitleristák már napokkal ezelőtt elhagytak, de a győztesek még nem szálltak meg. Az amerikai járőr Kiese városában talál­kozik szovjet előőrsökkel. Aztán április 25*én. vagyis még ugyanezen a napon, délután fél 2 tájban, a 69. amerikai hadosztály egyik hadnagya megpróbál át­kúszni a torgaui Elba-híd roncsain. A másik oldalról szovjet tisztek közelednek, ők is megkísérlik az átke­lést. Az Elba fölött talál­koznak. A baráti ölelés után a szovjet katonák át­mennek a hadnaggyal a túlsó partra, több amerikai katonával együtt az ameri­kai parancsnokságra au­tóznak. Itt született meg a megállapodás a harcoló csapatok közötti találkozó részleteire. Nagyjából a találkozó órájában nyílik meg San Franciscóban az Egyesült Nemzetek konferenciája, amelyre szovjet részről Mo­lotov utazik. Van mit meg­beszélni. A győztes csapa­tok egyesülésére vonatkozó bejelentésről szóló, megle­hetősen baráti hangú táv­iratváltásokkal párhuzamo­san ugyanis éles hangú üze­netváltás is folyik a nagy­hatalmak között. Churchill a londoni lengyel emigráns- kormány néhány szovjetel­lenes tagját szeretné behoz­ni Lengyelország politikai vezetésébe. A szovjetek nem engednek. Truman a Moio- tovval való találkozója előtt megtartott tanácskozásra már nyíltan szembefordult a Roosevelt által megkötött egyezményekkel kijelentet­te, hogy a Szovjetunióval kötött megállapodásaik mindeddig nagyon is egy- oldalúaknak bizonyultak, és ezt nem folytathatja to­vább. De az ENSZ megala­kult. (Következik: 6. „Nálunk csakugyan nagy ünnep van”) Torgau. 1945. április 25.: szovjet és amerikai katonák találkozása az Elbánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom