Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1985. május 7., leedd Moszkvában a győzelem történelmi jelentőségéről A nagy honvédő háború­ban aratott győzelem törté­nelmi jelentőségéről, az an­tifasiszta koalíció közös há­borús erőfeszítéseiről tar­tott sajtóértekezletet hétfőn Moszkvában Vaszilij Petrov marsall, a Szovjetunió hon­védelmi miniszterének első helyettese és több más ma­gas rangú szovjet katonai vezető. Petrov marsall emlékez­tetett arra, hogy a második világháború döntő eseményei a szovjet—német arcvonalon zajlottak. A szovjet fegyve­res erők a fasiszta tömb 607 hadosztályát semmisítet­ték meg és zúzták szét. Az angol és amerikai haderők Európában és Észak-Afriká- ban 176 ellenséges hadosz­tályt vertek le, s méltó részt vállaltak a közös ellenség feletti győzelemből — mon­dotta a honvédelmi minisz­ter első helyettese. Guszakovszkij hadsereg­tábornok elmondta. hogy május 9-én a Vörös téren katonai díszszemle lesz. A*párizsi szovjet nagykövet Óradourban Julij Voroncov, párizsi szovjet nagykövet, vasárnap látogatást tett Óradourban, abban a francia kisváros­ban. amelynek lakóit 1944 júniusában a „Das Reich” SS-hadosztály egyik alaku­lata lemészárolta. A város­kát az SS-ek felégették. A szovjet nagykövet a me­gyei és városi vezetők jelen­létében megkoszorúzta a mártírok emlékművét, majd hangsúlyozta: az Oradour­ban elkövetett bűnnek arra kell emlékeztetnie az em­bereket. hogy mindent meg kell tenni egy újabb világ­háború megakadályozására. A Szovjetunió és Francia- ország sokat tehet a világ­béke érdekében. Reagan az NSZK-ból Madridba érkezett Az NSZK.beli Hambachban ezrek tüntettek az amerikai politika ellen. A transzparenseken az olvasható: Reagan — a közép-amerikai háború atyja (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) A nyugati polgári demok­ráciáikat dicsőítő, a szocial­ista országokat támadó be­szédek jegyében zajlott le Ronald Reagan amerikai el­nök NSZK-beli hivatalos lá­togatásának utolsó. hétfői napja. A hambachi kastély előtt, ahoil, 1832-ben nemzeti-de­mokratikus megmozdulásra került sor, Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár és Rea­gan elnök magasztalták a nyugati társadalmi rendszert, amely — szerintük — „a béke, a szabadság és a de­mokrácia” legfőbb védelme­zője. A kiválasztott, fiata­lokból álló hallgatóság előtt a washingtoni és bonni el­képzelésnek megfelelő .né­met egység” megteremtését nevezték rendszerük távlati történelmi céljának. Az ame­rikai elnök szavai szerint ennek legfőbb akadálya a szocialista országok belső rendszere. Élesen szocialista- és NDK-ellenes beszédében Reagan a „nyugati civilizá­ció” megoiltalmazására szó­lította fel hallgatóságát. Az Egyesült Államok ve­zetője ezúttal is szorgalmaz­ta, hogy aiz NSZK vegyen ■részt az amerikai űrfegyveir- kezési programban. A hambachi ünnepséggel véget ért Ronald Reagan hivatalos NSZK-beli tartóz­kodása. Az Egyesük Álla­mok elnökét kora délután Kohl kancellár búcsúztatta el a rams teint, amerikai lé­gitámaszponton. János Károly király meghí­vására Rónáid Reagan, az Egyesült Államok elnöke 40 órás hivatalos látogatásra hét­főn Madridba érkezett. A re­pülőtéren az uralkodó és fele­sége valamint Felipe Gon- zález miniszterelnök és a kormány több tagja fogadta. Késő délután Reagant szál­láshelyén felkereste Gonzalez kormányfő. Fernando Moran spanyol és George Shultz amerikai külügyminiszter a külügyminisztériumban meg­kezdte hivatalos tárgyalá­sait. Madridban hétfőn folyta­tódtak a Reagan látogatása elleni tiltakozások. Járóke­lők tízezrei papírjeivé nyt tűztek kabátjukra ezzel a felirattal: Reagan, menj ha­za! Újabb bejrúti harcok Tucatnyi ágyúlövedék csa­pódott be a bejrúti nemzet­közi repülőtér kifutópályá­jára: a tüzérségi támadás következtében a repülőtér négy alkalmazottja megse­besült. Csak kisebb károk keletkeztek, mivel a légi­kikötőt éjszakára biztonsági okokiból lezárják. Az egy he­te kiújúlt összecsapások so­rán a repülőteret első ízben érte támadás. A UPI hírügynökség je­lentése szerint a libanoni államfő hétfőre megbeszélés­re hívta össze a hadsereg vezetőit, hogy új biztonsági tervet dolgozzanak ki a fő­város nyugalmának biztosí­tására. A nyolcadik napja tartó harcok során eddig csak­nem harminc ember vesz­tette életét és 170-en sebe­sültek meg. A szemben álló keresztény és muzulmán erők egymást vádolják az összecsapások kirobbanásá­val. Szovjet tábornokok halála Május 3-án. szolgálati fel­adatainak teljesítése közben tragikus körülmények kö­zött elhunyt a szovjet had­sereg Kárpátok környéki ka­tonai körzete légierőinek több tábornoka és több tiszt­je — jelentette hétfői szá­mában a Krasznaja Zvezda. a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának lapja. Az elhunytak között van Jevgenyij Krapivin vezérőr­nagy, a Kárpátok környéki katonai körzet légierőinek parancsnoka, Viktor Docen- ko vezérőrnagy, a körzet ka­tonai tanácsának tagja, lé­gierőinek politikai csoport- , főnöke és Sztanyiszlav Vol- kov ezredes, a katonai kör­zet légierői törzsének főnö­ke. a légierők parancsnoká­nak első helyettese. —( Külpolitikai kommentárunk )— • • Üres kezek AKÁRHOGY IS NÉZZÜK, egyértelműen negatív a bonni tőkés csúcstalálkozó mérlege. Ami ritkán fordul elő, egyszerűen nincs újság, ami ne a csaló-' dás hangján írna a Raj na-parti eseményekről, azt hangsúlyozva, hogy az ott történtek még az igen­csak szerény várakozásokat sem elégítették ki. A találkozó biztonságára tizenkétezer (!) rendőrt vontak össze a nyugatnémet fővárosban, a tanács­kozás viszont a legcsekélyebb mértékben sem járult hozzá a világ politikai-gazdasági biztonságának nö­veléséhez. Nézzük, mit akartak a résztvevők és mit értek el? RONALD REAGAN A KŐVETKEZŐKET AKAR­TA: rábírni Nyugat-Európát és Japánt arra, hogy aktívan működjenek közre az amerikai űrfegyver­kezési tervek kidolgozásában és megvalósításában, valamint arra, hogy hajoljanak meg az őket sújtó amerikai „realitások”, a dollár árfolyama, a tőkét a tengerentúlra csábító magas kamatlábak előtt. Az el­nök lényeges célja volt még az amerikai farmerek érdekeinek képviselete, különös tekintettel bizonyos nyugat-európai agrárexport-törekvésekre. Különösen ez utóbbi ügyben elsősorban amerikai—-francia ösz- szecsapás volt várható és ez be is következett. E küzdelem formája — és látszólagos tétje — érdekes módon egy dátum volt. Reagan azzal a deklarált szándékkal érkezett Bonnba, hogy a leggazdagabb tőkés országok vezetőinek találkozóján kitűzeti az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény (GATT) tanácskozássorozatának kezdetét. Mitterrand ragaszkodott a gondos előkészítéshez (joggal aggód­va a francia mezőgazdaság bizonyos „előjogaiért”). A sovány kompromisszum : a záródokumentum sikra. száll a ..mihamarabbi” kezdésért. Metlékzönge: mi­vel ebben a Párizs számára fontos ügyben Koihl Reagant támogatta, jól hallhatóan csikorgott a Pá­rizs—Bonn tengely. Ugyancsak Kohl volt az egyet­len igazán készséges partner űrfegyverkezési ügyek­ben is. Craxi kellő információk hiányáról, Mitterrand pedig egyenesen francia közönyről beszélt ebben a vonatkozásban. A SOR FOLYTATHATÓ. A lényeg, hogy a bonni konferencia nem jelentett előrelépést sem a munka- néLküliség, sem az infláció, sem a harmadik világgal kapcsolatos adóssághalmaz ügyében, és a résztvevőik, mint a római Carrière della Sera megállapítja — csak egyetlen dologban érthettek egyet: abban, hogy szinte semmiben sem értenek egyet. Harmat Endre A Vörös Hadsereg lobogója a Reichstagon hét szó. Meghatározták Né­metország megszállási zó­náit is. E felosztás szerint Berlint a szovjet csapatok­nak kell elfoglalniuk. A szovjet vezetők — mint a háború után kiderült, nem alaptalanul — élnek a gya­núperrel. hogy nyugati szö­vetségeseik elsősorban az angolok, szívesen megmásí­tanák a szavukat. Az a jelentés, amely feb­ruárban. csak néhány nap­pal a jaltai egyezmény után érkezett Svájcból Moszkvá­ba, alaposan elrontotta a szövetségesek közötti vi­szonyt. Bemben Karl Wolff SS-Obergruppeniührer bi­zonyos különbéke-puhato- lózásokat folytatott az ame­rikaiak megbízottjával. Al­ten Dullesszal. Wolff for­mailag Kesserling tábor­nagynak. az ólaszországi né­met haderő főparancsoká- nak nevében járt el, s csak az ottani német csapatok fegyverletételéről tárgyalt, a valóságban azonban az egész hitlerista vezetés nevé­ben puhatolózott. Mielőtt Svájcba indult volna, a bi­rodalmi kancellária épületé. ben Hitler Ribbentrop. Himmler, von Hawel kül­ügyi államtitkár és Fegelein. Himmler főhadiszállásbeli összekötője jelenlétében fo­gadta. Wolff nem is eredményte­lenül tárgyalt, mert Svájc­iból visszatérve azt jelenthet­te Hitlernek, hogy „olyan kompromisszumon alapuló megoldás körvonalai bonta­koztak ki. amely lehetetlen­né teszi az orosz beavatko­zást ... A tárgyalások je­lentősége abban rejlik, hogy azok a csapategységek, ame. lyek a déli fronton nem ke­rülnek fogságba, képesek lesznek fenntartani a rendet Németországban.” Churchill emlékirataiban némi nosztalgiával emléke­zik meg az ügyről, s sajnál­ja kudarcát, mert amint ír­ja: „A részleges déli köpi. tuláció feltárta... seregeink előtt annak lehetőségét, hogy a lényegesen csökkenő el­lenállás folytán Bécsig, sőt tovább, az Elbáig vagy Ber­linig nyomuljanak előre.’’ (Következik: 2. „Aki elsőként betör") „Súlyos harcok következnek" VI/l. Köztudomású : a Berlin­ben körülzárt német csapia­tok 1945. május 2*án letet­ték a fegyvert. A hitlerista Harmadik Birodalom főváro­sát Zsukov és Konyev csa­patai foglalják el. az 1. Belo­rusz és az 1. Ukrán Front katonái. Fővárosuk eleste megpecsételte a többi fron­ton harcoló német alakula­tok sorsát is. A fasiszta Né­metország képviselői eilőbb 7-én a nyugati szövetséges csapiatok főhadiszállásán, Reims-ben. majd május 8- án, helyi idő szerint 22 óra 42 perckor, moszkvai idő szerint pedig május 9'én 0 óra 42 perckor aláírták a feltétel nélküli fegyverleté­telről szóló okmányt. Ez­után néhány óráig még to­vább harcoltak Csehszlová. kiában a Hitlert követő Dö- nitz-kormány fegyverleté- teli parancsának nem en­gedelmeskedő alakulatok. De még ezen a napon őket is sikerült kapitulációra kényszeríteni. Hogy hol kezdődik a né­metek vereségének történe­te? Minden bizonnyal még valahol Moszkva alatt, 1941 —42 szörnyű telén, amikor a város védői az első csa­pást mérték az addig diadal­mas hitlerista haderőkre. A Szovjet katonanő Berlin elővárosában 1800 kilométert tettek meg harcolva a szovjet csapatok (Archív fotók — KS) Berlin elleni roham idő­pontját 1945. március 29-én határozták el a Kremlben. Zsukovot, az 1. Belorusz Front parancsnokát Sztá­lin. a főparancsnok hívatta magához távírón. Zsukov egy idő óta egyben a legfelső parancsnok helyettese is volt. A távmondat közli Zsu- kovval, hogy vigye magával hazája fővárosába a berli­ni hadműveletekre vonatko­zó tervét. Sztálin ezzel fo­gadja: — Nyugaton véglegesen összeomlott a német arcvo­nal, és a németek láthatóan nem tesznek semmit, hogy megállítsák az előrenyomuló szövetséges csapiatokat. Köz­ben valamennyi fontos irány­ban erősítik a vélünk szem­ben álló csoportosításaikat. Itt a térkép, nézze meg a német csapiatokra vonatkozó legújabb adatokat. A szovjet katonai felde­rítés — amely végig kivá­lóan dolgozott a háborúban, rengeteg véráldozattól kí­mélte meg a hadsereget — most is meglehetősen pontos adatokat tárt a főparancs­nokság elé. A Rajnánál har­coló angol—amerikai csa­piatokkal szemben a néme­tek mindössze 26 feltöltött hadosztálynak megfelelő harcértékű hadosztályt tar­tanak. A szövetségeseknek a maguk 80 teljes (ebből 23 harckocsizó) hadosztályuk­kal döntő a fölényük. A berlini irányba azonban a hitleristák mintegy egymil. lió embert, 10 ezer löveget és aknavetőt. 1500 harcko­csit és rohamlöveget. 3800 repülőt vontak össze. Ma­gában Berlinben 200 ezer főnyi helyőrség helyezkedik el. A szovjet hadászati ter­vek szerint három front egyesített támadása győzi le a német hadsereget. Az 1. Belorusz és az 1. Ukrán Front két héten beliül fel tud ké­szülni a támadásra, de a 2. Belorusz Frontnak (parancs­nok : Rokosszovszki j mar­sall) ezenkívül még két- három hét kell az élőké­születekre. Sztálip úgy dönt, hogy a hadműveleteket a két fronttal is meg kell in­dítani. Egy jelentést ad át betekintésre Zsukovnak. Ebben arról van szó. hogy a nyugatiak különbékéről tárgyalnak a hitleristákkal. A Szovjetunió egy külföldi barátja azt is közli, hogy a próbálkozást elutasították, de mindez nem teszi kizárt­tá, hogy a hitleristák áten­gedik a szövetségeseknek Berlint. Sztálin megjegyzi: — Gondolom. Roosevelt, nem sérti meg a jaltai egyez­ményt. de Churchillről min_ dent el tudok képzelni. A Krím-félszigeten, Jaltá­ban február 4. és 11. kö­zött találkozott a „három nagy”, megállapodtak egy­mással abban, hogy csak a hitleri Németország fettétel nélküli kapitulációjáról le_ Az át vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom