Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. mójus 6., hétfő Kinmuiisták a demokratikus fórumokii Tojáspor helyett friss tojásból készülnek a sütemények — ez is az önköltséget javítja A szocialista demokrácia kibontakozásának természetes megnyilvánulása, hogy növekszik a közéletben a közvetlen és a közvetett közakairat nyilvánítás jelentősége. örvendetes. hogy ennek kedvező hatását mind gyakrabban érzékelhetjük a munkahelyen, a lakóhelyen vagy a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységében. Pédául az új vállalatvezetési formák bevezetésével a I nunka vállalók közvetlenebbül vehetnek részt a munkahely ügyeinek intézésében, a fejlesztési tervek kialakításában, vagy a személyi kérdések eldöntésében. Társadalmunk demokratikus vonásainak fejlesztése, erősítése a pánt XIII. kongresszusán jóváhagyott politikájából logikusan következő törekvés. Tükröződik benne a szövetségi politika kiszélesítésének, a nép gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedését szolgáló program hatékony megvalósításának, és a társadalmi, igazságosság gyakorlati érvényesítésének igénye. Tapasztalataink igazolják, hogy a párt politikája úgy válik össznépi, nemzeti programmá, ha annak kialakításá- ioan, végrehajtásában és ellenőrzésében az állampolgárok közvetlenül, és az őket képviselő társadalmi szervek, testületek útján aktívan közreműködnek. Ennek pedig legfontosabb színterei ia demokratikus fórumok. E fórumok jótékony hatása több vonatkozásban is fellelhető. Ezek révén juttathatók kifejezésre az egyes osztályok, társadalmi rétegek, csoportok sajátos érdekei, e terepen ütköztethe- tők és érvényesíthetők az össztársadalmi érdekkel összhangban. Vagy ezen az úton valósítható meg a kisközösségek felelősségének és önállóságának erősítése, a lakosság öntevékeny, kezdeményező, cselekvő részvétele saját ügyeik intézésében, életkörülményeik alakításában. S ugyancsak e fórumok szervezik meg annak a politikáinak a végrehajtását, amelynek kialakításában részt vettek a kommunistákkal együtt a párton kívüliek népes tömegei is. A közélet fontos politikai eseményeinek sorából kiemelkednek a párt XIII. kongresszusát követő országgyűlési képviselői és tanácstagi választások. Napjaink, s az elkövetkező hetek jelentős társadalmi eseménysora alkalmat ad arra, hogy valamennyien, állampolgári jogukkal élve véleményt nyilváníthassanak a Hazafias Népfront programjáról, javaslatokat tehessenek ezek helyi megvalósítására. Ebben is, mint a közélet sok más eseményében meghatározó a párttagok szerepe, részvétele. Ezért is van különös időszerűsége annak a kérdésnek, hogy a kommunisták milyen alapállással', milyen küldetéssel vegyenek részt a ‘ közösségek ügyeinek intézésében, a demokratikus fórumokon? Úgy gondolom, a részvétel politikai tartalma egyértelmű ott is, mint bárhol másutt. bármilyen közéleti szereplésnél : a párttagok kötelessége a párt politikájának hirdetése, támogatása, annak érvényesítéséért való egyértelmű kiállás. Nos, ez így talán túlzottan sommás. Ennek részletesebb megvizsgálása már csak azért sem érdektelen, mert a pártszervek, pártszervezetek gyakorlatában mindinkább jellemző, hogy egy-egy kérdésben elvi állásfoglalást hoznak, s a konkrét ügy eldöntését hegyesen az arra hivatott fórumra bízzák. Tehát a politikai cél megvalósításának módját, formáját, eszközeit azoknak a joga és felelőssége kiválasztani, akikre ez tartozik. Az ilyen felfogású közéleti munkamegosztás valóban tág teret ad az önállóság, az öntevékenység kibontakoztatásához. A demokratikus fórumokon részt vevő párttagok személyes felelőssége és szerepe ilyen körülmények között megnő. Hiszen természetes, hogy e fórumokon gyakran a párttagoktól várnak elősorban véleményt, kezdeményezést, javaslatot. Ennek pedig csak úgy tudnak eleget tenni, ha felkészülten, tájékozottan mennek el az értekezletre, tanácskozásra. Könnyen belátható, hogy nem elegendő a pártszervezet elvi álláspontjának ismerete, hanem ki kell kérni a környezetében elő, dolgozó emberek véleményét, tudni kell ütköztetni a különböző nézeteket, érdekeket, s a lényeges kérdésekre koncentrálva a nagy többség érdekeinek legjobban megfelelő álláspont kialakítását elősegíteni. S ehhez tudni kell érvelni, agitálni, meggyőzni, példamutatással is az embereket megnyerni. Lehet, hogy úgy tűnik, mindezek hagyományos politikai eszközök, amelyekben semmi új nincs. Tulajdonképpen ez is igaz. Csakhát elszoktunk ezek használatától, s attól, hogy minden párttag környezetének véleményformáló személyisége legyen. Tehát a kommunisták demokratikus fórumokon való részvétele nem egy-egy alkalomra korlátozódó szerep- vállalás, hanem egy jellegzetes közéleti magatartás- forma, szemléletmód, munkastílus. Hiszen a párt tagjai csak úgy válnak környezetükben valódi politikai tényezővé, ha meggyőződéssel vállalt elméleti fel- készültséggel, színvonalas munkával és a szocialista normáknak megfelelő életvitellel is megteremtik, elősegítik véleményük hitelét, aranyfedezetét, állásfoglalásaikat. A demokratikus fórumokon mind gyakrabban találkozunk alternatív javaslatokkal, többféle döntési lehetőséggel. Ennek gyakorlati példája a személyi kérdéseknél a többes jelölés. A pártszervezetek előzetes állásfoglalási jogukkal élve mind gyakrabban adnak politikai bizalmat két vagy több jelöltnek. Ezzel a döntést egyértelműen az arra hivatott testületre, szervre bízzák. Itt azonban valamelyik jelölt mellett voksolni kell, s ez sem mindig egyszerű feladat. Nemrég találkoztam egy ilyen esettel az egyik termelőszövetkezetben. Két, arra alkalmas vezetőt javasoltak téesz-elnöknek. A városi pártbizottság, hatáskörének megfelelően, állást foglalt a kérdésben, s mindkét jelölt indításával egyetértett. S ekkor megkezdődött a választási harc. Megindult a nem éppen elvszerű korteskedés, a támogatók, szavazók gyűjtése ígérgetéssel, a másik fél jó szándékának kikezdésével. S hogy az ügy még bonyolultabb legyen, a két jelölt tábora két község szerint oszlott meg. Ez a téesz ugyanis néhány éve két szomszédos község szövetkezetétből egyesült. Nos, a választás napjára igencsak feszült helyzet alakult ki, a tagság széthúzott. A két tábor kölcsönösen vádolta egymást tisztességtelen eszközök alkalmazásával. s ennek a párttagok is részesei voltak. A szavazás során patthelyzet alakult ki, később egy harmadik jelöltet választottak a téesz tagjai új elnöknek. Az ügynek számos tanulsága van. Az első, s a legfontosabb, hogy szükség lett volna a párttagok közvetlen bevonására a döntéselőkészítésbe, felkészítésükre az egész akció végigvitelé- re. A feladatra korrekt tájékoztatással, a szükséges érvanyaggal fel kellett volna fegyverezni őket. Hiszen igaz, hogy két olyan jelölt volt, akiket a irányitó pártszerv egyaránt támogatott, politikailag alkalmasnak talált. Nem ebben kellett volna súgni nekik. Itt a párttagok fő feladata az lett volna, hogy aktívan működjenek közre a választás tisztaságának megteremtésében, törvényességének védelmében, s a közös érdekek alapján a téesz előtt álló feladatok legjobb megoldásának keresése legyen a választási kampány fő feladata, ne pedig a régi vélt vagy valódi sérelmek újraélesztése. Emellett természetes, hogy minden párttag ismerete, saját belátása alapján adhatja voksát egyik vagy másik jelöltre. Ha a párttagok ilyen irányú felkészítése megtörténik, akkor elkerülhetők lettek volna a villongások, a rosszízű vádaskodások, a széthúzás. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a demokratikus fórumok működtetése, a pártszervektől, -szervezetektől a párttagok felkészítésekor is körültekintőbb, alaposabb a konkrét helyzet konkrét teendőinek felismerésére való készség ki- fejlesztését segitő politikai munkát igényel. Már csak azért is, mert a demokratikus fórumok akkor tölthetik be hivatásukat maradéktalanul, ha minden esetben a közösség előtt álló legsürgetőbb feladatok megoldását szolgálják, ha a közös erőfeszítések, az értelmes cselekvés színtereivé válnak. Tóth András az MSZMP KB munkatársa „Végy hetven tojást, három kiló nyolcvan deka cukrot" — e szavakkal kezdődik a piskótarecept Bélapátfalván, a Heves Megyei Sütőipari Vállalat üzemében, ahol piskótatekercset, tor- talapot, sőt, rétest is készítenek a fél ország számára. Innen kapja kedvelt áruit 8 Budapesti Skála, a Sugár, a/ Éjjel-nappal Közért — és még vagy három megye. Az állandó gyártmány- és gyártásfejlesztést már BNV-díj is jutalmazta 1984-ben. a jó hírnév pedig a vásárlók elismerése. Pető Tibor üzemvezető konstruálta a minden eddiginél egyenletesebb piskótavastagságot eredményez.ö célszerszámot (fotó: Köhidi Imre) Ha jönnek a gyerekek... Bevallom, sokáig nem nagyon értettem meg anyósom néhány dolgát. A lázas sür- gést-forgást. amit kiváltott hazamenetelünk. Zavart is, hogy nem hagyott semmihez sem nyúlni, maga sütött, főzött, tálalt, mosogatott, még enni is csak az asztal sarkánál állt meg. Csak nézte, nézte, hogyan kebelezi be a népes család a jóízű ebédet. Mert ha csak két-három gyerek is határozta el véletlenül egyszerre, hogy illendő már hazamenni az öregekhez, máris alig fértünk a házban. Hát még. amikor mind a hét egyszerre látogatott haza családostul. Aztán eljött a délután, mindenki szedelőzködött vonathoz. vagy épp kocsijába pakolta be a csemetéit, a két öreg csak állt a kiskapuban, és sokáig, nagyon sokáig néztek a távozók után. Mintha nehezükre esett volna ai a pár lépés, amit meg kellett tenniük az elnéptelenedett házhoz. Szomorkásak voltak, mert ki tudja, mikor jut eszükbe megint a gyerekeknek, hogy hazajöjjenek. De hát jövünk, ha tudunk, mondogattam nekik én is, és egyszerűen nem értettem, miért nem örülnek a csendnek, a pihenésnek. Akkor még négy gyerek zsivajgptt otthon körülöttem, s mindig mondogattam, hej, ha mi egyszer egyedül leszünk, micsoda élvezet lesz az az áldott nyugalom! Hát igen ! Altkor még nem érezhettem, mit jelent, ha csak egyetlennel is kevesebben leszünk. Akkoriban volt az is, hogy végre nagyobb lakást kaptunk. A gyerekek nem tudtak betelni vele, futkostak a tágas szobákban. Mert nekünk, akikor, a szűk kis egyszobás, ebédlőfülkés lakás után a két és fél szobás maga volt a tökéletesség. El is osztottuk gyorsan; a isis szoba a két nagylányé, a fél szobában a kicsik lesznek. (jó is hogy szem előtt maradnak jobban), a nagyszoba meg a mienk. Hát persze. ez azt is jelentette, hogy reggeltől estig, már amikor otthon voltunk egyáltalán, ott tartózkodott az egész család. Akikor rendeztük be először a kisszobát. Elfért benne a két nagylány ágya. szekrénykéje, meg a kopott kis asztal, melyet még otthonról hoztam magammal, s lévén két apró fiókja is. íróasztallá lépett elő. Ott éldegélt a két „nagylány". A kicsik néha irigykedve kukkantottak be. mert hát ott magukra lehetett csukni az ajtót, azaz kizárni a többieket. Teltek az évek, így utólag visszagondolva nem is múltak egyszerűen, hanem repültek. Még alighogy megünnepeltük ß nagylány ballagását. fiúk kezdték kerülgetni a házunk táját. s. egyikük egy szép napon el is vitte a mi szép nagylányunkat. S amíg ők ketten a boldogságban éviekéivé töltötték a napokat a hegyekben, mi ténferegtünk a lakásban. Annak az egynek a hiánya is üressé tett mindent. Végül is nekiláttunk, átrendeztük a kisszobát. Az otthon maradt nagylány mellé beköltözött a kicsi. Vitte magával kétarasznyi heve- rőjét, aprócska holmijait. A régi íróasztal mellé játékpolc került, az öccsével becsületesen megfelezett „kincsekkel". Eleinte boldog volt. hogy immár ő is bevonult a külön szobába, de hogy menynyire hiányzott neki alig esztendővel fiatalabb öccse, arra később jöttünk rá. Az újabb rendezkedésnél a falvédő alatt ujjperecnyi lyukat találtunk. A két szobát elválasztó falon így próbáltak rést nyitni, hogy esténként beszélgethessenek, ami tulajdonképpen érthető is volt, hiszen az akkorra már nagylánnyá cseperedő középső gyerekünk persze, hogy nem tíz esztendővel kisebb húgával tárgyalta meg apró szívügyeit. Múltak a hónapok, s még végére sem jártunk az esz.: tendőnek. újabb gyerekünk vált meg a háztól. Addig- addig járogatott el látogatóba vejünk jó barátja, amíg ki röppent vele középső lányunk is. Megint kevesebben lettünk. S noha most már a kicsik lettek a kisszoha korlátlan birtokosai, az öröm nem volt igazi. Még napok múltán is kisírt szemmel járkált a kicsi. (A fiút. gondolom. nyolcesztendős férfiasságának' büszkesége tartotta vissza ettől.) Délben a terítésnél néha még plusz egy tányér került az asztalra. Nehéz volt hozzászokni a „létszámcsökkenéshez”. Mindenesetre újra csak át kellett rendezni a szobát. Most már két kamaszheverő került be. s újabb író- ásztal. mert növekedtek a kicsik. S ahogy telt az idő. úgy formálódott a szoba képe, gyerekszobából ismét kamaszok birodalmává. Először csak cigarettás dobozok jelentek meg a falon, aztán, ahogy nőttek, úgy cserélődött a „dekoráció”. Te jó ég! — hogy mi minden nem volt azon a falon?! A fiunk oldalán autócsodák jelentek meg. a lányunkén meg (a kor betegsége) táncdaléne- kesek, együttesek hatalmas, színes képei. A féltve őrzött (egy korábbi karácsonyon kapott) kis rádiót felváltotta a lemezjátszó, a magnó. Volt olyan időszak is. amikor félve lépkedtünk a szobában tekeredő vezetékek között, mert fiunk minden létező helyre villogó lámpákat szerelt. Fülünk kezdett hozzáidomulni a különböző „popullámok”-hoz. A játékpolcra lemezek kerültek, s már csak az a néhány, valami nagyon kedves gyermekkori emléket idéző csecsebecse maradt mellettük. Az idő nein állt meg. Nőttek a „kicsik”. Általános iskola, gimnázium, s az idő múlásával próbáltuk magunkat hozzászoktatni, hogy elviszik a kicsit is. Mert még az iskola padját koptatta, amikor már kinézte magának — feleségnek — az egyik fiú. Mire befejezte a főiskölát, asszony lett ő is. vitte r/iagával az ország másik szélére a párja. Hát, ismét hozzáláttunk az átrendezéshez. Most már igazi férfiszoba lett. A falon a régi gyűjteményeknek nyomuk sem maradt, látszott mindenen, hogy aki itt lakik, már igazán felnőttszámba veendő. Hát. hárman maradtunk, mondogattuk egymásnak a/, apjával, s gondolni sem szerettünk arra, hogy eljön az idő, amikor ő is elmegy. De hát, az élet nem áll meg. párjára lelt a fiunk is. S mivel a fiatalok (hiába, ez a szokás) igyekeznek a maguk lábára állni, elment a negyedik gyerekünk is. Megint csak átrendeztük a kisszobát. A lemezek polcára a mi könyveink kerültek, az íróasztal helyén régi ebédlőasztal terpeszkedik. Alig néhány darab került csak ki a szobából. s csak néhány másik helyre, mégis, egyetlen délután hozzánk öregedett a szoba. Elmentek. Csendes lett a lakás. Kibírhatatlanul csendes. Kiröppenő gyerekeink magukkal vitték a fiatalságunkat, de egy kicsit a kedvünket is. Üldögélünk egymás mellett az ijesztően naggyá vált lakásban, visz- szarévedünk az elmúlt évekre, idézgetjük, amikor még mind a négy itthon volt, s számolgatjuk, mikor jönnek. Most már értem boldogult . anyósom. Mert amikor a telefon csengése megtöri a csendet, s megszólal valamelyik unoka, hogy; „Nagyi, nálatok alhatok?” — már indulok is a konyhába, a kamrába, terepszemlét tartani. Mert jönnek a gyerekek ... Deák Rózsi
