Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám

■

4.

NÉPÚJSÁG, 1985. május 30., csütörtök

EGY HAGYOMÁNY NYOMÁBAN ...

Az elajándékozott képtár története

ipp

Barabás Miklós készítette 1842-ben ezt a képmást Pyrker János Lászlóról

(Szántó György reprodukciója)

Egerben kisebb megszakításokkal már több mint másfél évszázada látható a város valamelyik pontján egy- egy festménykiállítás. Ezek közül a legkiemelkedőbb kétségtelenül Pyrker János László érsek gyűjteménye volt. amelyben olyan világhírű mesterek eredeti alkotásait csodálhatta meg a látogató mint pl.: Veronese, Giorgione. Vecchio stb. Az érsek a képek többségét velencei pártriárkaságának idején gyűjtötte össze, majd magával hozta azokat a városba, ahol 1828—1844 között, az érseki palotában voltak kiállítva. A képtár látogatói között volt Kazinczy Ferenc, és itt kezdte „képírói" pályafutását Joó Ferenc. Egerhez kapcsolódik a gyűjtemény végleges kialakulása, amelybe itt került bele annak a Kracker János Lukácsnak is egy képe, aki a Líceum könyvtártermének a mennyezeti freskóját készítette.

Az értékes képtárt a hagyomány szerint az érsek a városatyák és a közte támadt ellentét miatt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Az erről szóló történet az idők folyamán lerövidült, és ma már többféle változatban él. A jelenleg ismert legrégibb formája az, amelyiket Kassuba Domokos a ciszterci gimnázium egykori tanára a múlt század vége felé örökített meg. íme az 1841 körüli tisztújításokra utaló szöveg a képtár felajánlásáról:

„Különösen a képtár új palotája volt kitéve a rongálásnak és beszennyezésnek: az éjjeli dobzódók serege mintha csak azt akarta volna kimutatni, minő durva tud lenni, ha akar. Pyrker végtére is megúnta az örökös javítást és tisztogatást és a palota elejét díszes vasráccsal bekerítette, a közbeeső keskeny tért pedig virágos kertté alakítat* ta. Mikor a rács készen volt, az ellenzék vezető urai a városi közgyűlésen roppant zajt ütöttek »a város területének ilyetén önhatalmú elfoglalása és birtokolása« miatt, és Pyrker személyét sértő kifakadások közt követelték, hogy a tanács hányassa el onnan a kerítést. A higgadtabbak emlékeztették a gyűlölködőket Pyrker jó szándékára, a város iránti bőkezűségére és arra is, hogy sohasem kívánt semmit ingyen a várostól. Hosz- szú küzdelem után végre abban állapodtak meg, hogy menjen Pyrkerhez egy küldöttség s vonja kérdőre, mi jogon foglalta el a kérdéses területet. Mikor a küldöttség vezetője, Rózsa Károly városi bíró, a gyűlés kívánságát előadta, Pyrker — mondják — elfordult és könnyezett; azután leültette a küldöttséget, maga pedig

az asztalhoz ment, jókora papírtekercset vett elő fiókjából s kiterjesztette a küldöttség előtt; egy hatalmas kaszárnya kész terve volt. »Beláthatják — így szólt — hogy a mi a képtár falával napról napra történt, nem lehetett már tovább tűrnöm; hasztalan kértem a tanácsot, kérésemnek nem volt semmi sikere; nem segíthettem hát a bajon másképp, mint azzal a rácsos kertecskével ; azt hittem, inkább örülnek rajta, mert hiszen szép is és senkinek sincs útjában; meg aztán nem is kívántam ingyen. Nézzék e rajzot; Eger szegény, azt gondoltam, ez a kaszárnya is majd csak hajt neki valami kis hasznot. De hát a város számára nem kell tőlem az uraknak semmi, s azok után, miket tegnap is mondtak rólam, attól lehet tartanom hogy ezze1 a;; ajánlatommal is elutasítanának. Nem lesz rá alkalmok. Mindeddig nem tudtak, nem is akartak megérteni; ezután sem értenének meg; pedig szép álmaim voltak Egerről. Most már öreg is, beteg is vagyok, pihenni vágyom; jobb hát, hadd legyen vége köztünk mindennek.« A kandallóban felcsapott a láng. Pyrker lehanyatlott zsölilyéjébe és sírt. A küldöttség leverten távozott és szomorúan adta hírül, hogy Eger egy kaszárnyával szegényebb lett. Nemcsak egy kaszárnyával. 1846-ban nyílt meg Pesten a Nemzeti Múzeumban a magyar nemzet legelső nyil- város képtára, a Pyrker- képtár.”

A történet azonban sántít: a kerítés ugyanis csak 1845-ben készült, amikor a gyűjteményt már elszállították a városból, és már Pesten nézhette meg a közönség. Hogy valójában miért került sor az elajándékozásra, azt nem tudjuk. Tálán az érseknek egy hazafias cselekedetéről van szó, aki azon a napon ajánlotta fel gyűjteményét 1836-ban az országgyűlésen, amikor az megszavazta a Nemzeti Múzeum felépítésének költségeit. Végül, nem érdektelen megjegyeznünk, hogy ekkor ugyan csak 155 darab festményről volt szó, de hat évvel később az elszállításkor mégis 190 darab került Pestre.

Pyrker János László képtára ma a Szépművészeti Múzeumban látható, ahonnan az 1928—1949 közötti időszakra több festményt átengedtek a gyűjteményből ideiglenes letétként az Egri Érseki Líceum Múzeuma képtárának. Abból a gyűjteményből, amely egykor a Magyar Nemzeti Múzeum első állandó képzőművészeti kiállítása volt.

Kiss Péter

Hatvani Galéria-naptár

Kohán-emlékkiállítás — Egy évtized szerzeményei — Vásárhelyi muzsikusok — Tárlat

Petőfibányán- Tárlat

~l

A Hatvani Galériában június 2-ig tart nyitva a kitűnő művész testvérpár. Csavlek Etelka keramikus és és a Munkácsy-díjas Csavlek András festő tárlata, amelyen igen nagy közönségsikert arattak munkáikkal. Ezt követően, június 5- én. szerdán este fél 7 órakor dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum igazgatója nyitja meg a 75 éve született, de már közel húsz esztendeje einunyt nagy alföldi festőművész, a Kossuth-díjas Kohán György emlékkiállítását. amelynek gazdag anyaga megtölti a galéria mindkét termét.

Még júniusban, pontosan 21-én. pénteken este fél 7 órakor — Hatvan várossá nyilvánításának 40. évfordulója alkalmából — újabb tárlatnyitás részesei lehetnek a helybéliek. Ez alkalommal „Egy évtized szerzeményei" címmel azokból a festményekből, szobrokból, grafikákból rendeznek bemutatót. amelyek a Hatvani Galéria vásárlásai révén kerültek a település különböző intézményeibe. üzemeibe. A tárlat rangját híven jelzi, hogy a művekkel szereplő alkotók között találni Bar- csay Jenő, Borsos Miklós, Bér Rudolf, Vecsési Sándor, Patay László, Somogyi József, Szurcsik János, Fejér Csaba, Lóránt János és Nagy Ernő nevét. A nyitó ünnepségen dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mond beszédet.

Lesz egy kihelyezett kamaratárlata is a Galériának.

mégpedig Petőfibányán. ahol június 5“től 15“ig Csavlek Etelka kerámiáinak és Csavlek András festményeinek válogatását tekinthetik meg az érdeklődők.

Ami a szokásos pódium- esteket illeti, június 5_én, a Kohán György-emlékkiál- lítást követően a Hódmezővásárhelyi Állami Zeneiskola művésztanárai lesznek az intézmény vendégei. A klasz- szikus szerzők — Bach. Goencz, Saint Saëns. Valentino. Maurice Emmanuel. Gluck — műveiből összeállított program közreműködői: Mucainé Kiss Ildió (fuvola), Török Andrásáé (zongora). Fülöp Józsefné (gordonka), Krupiczer Ferenc (trombita), valamint Borsos Annamária (zongora).

Ugyancsak Kohán György festőművésszel kapcsolatos az a szerzői est, amelyet Moldvay Győző Eroica című könyvének megjelenése alkalmából rendez a Galéria június 11-én, kedden este fel 8 órakor a Damjanich Szakmunkásképző Intézet nagytermében. Itt dr. Cs. Varga István egyetemi tanár bevezetője után részben a Kohán életútját felvázoló új könyvből, részben Moldvav korábban megjelent versesköteteiből. írásaiból adnak elő részleteket Császár Angela és Bodor Tibor, dalokkal pedig Faragó Laura gazdagítja az est műsorát, amelyre jegyelővét a Galéria pénztáránál van. Ugyanott az ünnepi könyvhétre megjelent Eroica is megvásárolható.

„A zene nem ismer határokat

A kassai kórus egri vendégfellépéséről

A kassai „Csermely” kórus az elmúlt szombaton este lépett fel az egri házasságkötő teremben. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének védnöksége alatt működő vegyeskar eg.y egynapos kirándulás keretében oldotta meg ezt a baráti látogatást és ezzel új barátokat szereztek maguknak és a kórusmuzsika híveinek.

Műsorukat a sokszínűség, a sokrétűség jellemezte. Az csak természetes, hogy elsősorban a szlovák tájak zeneszerzőit szólaltatták meg, hiszen a szülőföld hangja, szeretete legszebben talán a kórusművekbe átmentett népdalokban testesül meg. Ezért nyitották a műsort Egon Suchon szlovák zeneszerző kompozíciójával. J. Malovec művével és Rajter Lajos Mátyusföl- di népdalcsokrával. Szves- nyikov és Rubcov nálunk is jól ismert szerzők, műveik ebben a műsorban is jól beágyazottan illeszkedtek más korok, más szerzők szó maiihoz.

Mintha zenetörténeti bemutatóra is törekedtek volna a lelkes kassai fiatalok, egymás mellett sorakoztatták fel Monteverdi t, az olasz operairodalom egyik legnagyobb géniuszát a XVII. századiból, Heinrich Schützöt, a német barokk protestáns zene nagy mesterét és a múlt századi osztrák zeneszerzőt, a wagneriánus Anton Brucknert. akit nem kisebb karmesteregyéniségek, mint Toscanini Bruno Walter és Klemperer interpretáltak. Ma már Schütz Pater nostere bizonyára nem kelt akkora áhítatot, mint a maga idejében, de a liturgikus szöveg és az azt dallammá átformáló zeneszerzői szándék még most is mély benyomást kelt: a hit és a bizalom kettős érzését nem árt olykor ébresztget- ni az emberekben.

Bárdos Lajos és Kodály Zoltán sem hiányzott ebből az összeállításból. Bárdos Lajos Régi magyar táncdalát és Kodály Norvég lányok kórusművét a házigazdáknak kijáró kedvességnek is szánták. De a fellépést megkoronázó szám, Kodály Laudes organisa több volt. mint a vendégjárás egyik nemes gesztusa: Hajdák Judit orgonaművész és a Megyei Művelődési Központ Kamarakórusának közreműködésével adták elő. Nem először hallhattuk ezt a művet

és éppen itt, a házasságkötő teremben: most újra

Újabb részleteket fedeztünk fel. amikben a zenéről böl- cselikedő Kodály vallja meg mély érzéseit, fontos gondolatait. És ennek a számnak az sem ártott, hog1, előtte J. Lennon—P. McCartney három Beatles-da- la, vagy Henry Smith Ride the Cheriot című száma hangzott is el. Mert a zene sem térben, sem időben, sem stílusban, sem gondolatban nem ismer határokat.

Az esten Havasi József, a kassai „Csermely” együttes karnagya vezényelt. Az elhangzott számok is bizonyítják, hogy a tíz éve fennálló vegyeskar vezetője nyitott minden irányzat. minden korszak zenéje iránt. Fiatal és tehetséges gárdáját nemcsak Kassán lépteti fel. viszi nemzetközi utakra is. Jártak mór Debrecenben. Pécsett, Budapesten, Győrött is. Kapcsolataikat bővítették azzal is, hogy egy hangverseny erejéig Egerbe látogattak. A fokozódó igényesség érződik munkájukon. Például, ahogyan a Laudes organit énékelték.

Farkas András

DÚSA LAJOS:

A telek

Egyetlen tulajdona volt ez az üres telek. Háromszögét két oldalról a kiserdő tüskés bokrai szegélyezték, a háromszög alakú telek átfogóját pedig a szomszéd kerítette el dróthálóval, és szúrós dróttal koronázta meg mesterművét.

A parcellákat a gyáriak osztották ki jó tíz éve, s így a felosztásnál a fontossági sorrendet is betartották. A fejesek a műút. közelében kapták meg a részüket, ott, ahol a leghamarabb jelentek meg a kis kerti házak. A liget felé 'haladva egyre több lett a deszkabódé és a kiselejtezett karosszéria. A nagynénje csomagolónő volt a gyárban. így neki már csak a dűlő végén jutott ez a háromszögletű darab. Amág élt. addig krumplit, hagymát és paradicsomot vetett, és rövid, hegyes karókkal verte körül a telekhatárt.

Az enyészet három irányból támadta meg a szebb

napokat látott ágyasokat. A szomszéd kerítése felől erős kötésű tarack nyomult előre. két oldalról pedig az er- dőcske bokrai lopták a távolságot a középen álló fészer felé. Az új tulajdonos megjelenése után már az első évben eltűntek a kerti szerszámok, a székek. a kecskelábú asztal, s csak egy dögnehéz vasalt láda és egy szakadt vászniú nyugágy maradt meg hírmondónak az egykori felszerelésből. Sunyin és szívósan dolgoztak az idegen ellen az alkalmi látogatók is. akárcsak a tarack és a kiserdő.

Hanem a vadkapor illata fenséges volt, egészen betöltötte a fészer környékét. Amikor viszont a liget felől fújt a szél, akkor a fiatal ecetfák és a bodzák uralták a légteret.

— De hiszen itt nincs az égvilágon semmi! — csodálkozott Olga, amikor először kijött vele a telekre.

Valószínű. hogy tényleg emberibb a pucér homokos föld egyenletes palántacsíkokkal, és szabályos sorban ültetett gyümölcsfákkal. A fészernél is használhatóbb egy kimustrált autóváz, vagy egy deszkabódé —. hogy most a kis kerti házról ne is beszéljünk.

Amúgy a „semmi" sem volt taszító. Elég volt a kövéren terjengő lapura és a karcsú ecetfára nézni. Különbözőségükkel úgy- illettek egymáshoz, mint Don Quijote és Sancho Panza. Milyen szánalmas eredmény lett volna ehhez képest néhány zsák hagyma.

— Lusta dög vagy — eny_ nyi volt a nő véleménye.

Persze, bekeríthetné a telket két-háromezerért. Hat_ ezerért kutat fúrathatma, építhetne a fészer helyett egy házikót bontott téglából, mondjuk huszonötezerért. Mindezt három és fél ezerből. amiből még lejön az albérlet és a gyermektartás ...

— Add el, ha nem használod!

Olga felélénkült, ahogy felmérte a terepet és a lehetőségeket. Megszépült a tervezgetéstől. ahogy izgett- mozgott az öreg ládán a vadkapor bő illatában. Képzeletében kezébe vette a kert sorsát, készen lett OTPkölcsönökből a kisház és darazsak dongtak a meggyfákon. Aztán a házasságáról beszélt, hogy tulajdonképpen megvan mindenük, boldognak kellene lennie. A szeme fehérje két sanda hold lett, úgy nézte a magas gyamot, a fészer letaposott füvét.

— Lám, lám. A végére te is elbozótosodtál. így legalább illesz hozzám. Szúrhatsz, mint a bogáncs, és csíphetsz, mint a csalán. De ki is nyílhatsz, mint a fürtös bodza.

Aztán elmaradt Olga is. Gyanús dolog, ha valaki nem akar birtokolni. Csiak úgy, néha szeretkezni, amikor épp kijön a lépés? Na, nem. Két zsák hagyma nem sok. de az is valami. Biztonságérzetet ad, hogy nem hiába dugványozott az ember.

Alkonyodott. A vörösen lebukó nap egyre halványabb lett magánya rongyos bíborálban. A lenge kiserdő is kibélelődött saját árnyékával, és a felziz- zenő szélben a kinyúló ágaik mohón kapdostak az üres telek felé.

— Csak semmi kapkodás. Úgyis a tiéd lesz — morogta, amíg elindult a poros dűlőút irányába.