Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 25., szombat Pártmunka íegenforgalom Kinyílik a Tisza fáj? Kemping születik Sarudon is (Fotó: Szántó György) Gyakran szóba hozzuk büszkélkedve, hogy a kis­körei víztározó a Velencei-tó négyszerese, a Balaton egy­ötöde, vagyis tulajdonképpen hazánk második legnagyobb tava. A 127 négyzetkilomé­teres tiszai vízfelület puszta emlegetése is illúziókat táp­lál az emberben. Korlát­lan lehetőségű strandolást, változatos sportolást, kitűnő üdülést juttat az ember eszébe. Aztán ha valaki közelebb­ről is rácsodálkozik erre a tájra — többnyire bosszan­kodik a kirándulásán. Mert a vidék még korántsem nyújtja azt a látogatónak, mint remélné. Sajnos a fo­lyóvölgy ama részének még mindig inkább csak jövője van, mint jelene. Lassan válnak valóra, amikről ál­modozunk. Még az élénkebb- nek ítélt bal part — a Szol­nok megyei terület — sem igazán vendégmarasztaló. Aki pedig a kevéssel is be­érné, szigorú hatóságokkal találja szemben magát: az ötletszerű sátorozást a Bel­kereskedelmi Minisztérium, a gáthasználatot az Országos Vízügyi Hivatal tiltja. Csupán beszélünk az or­szág felkapott, idegenforgal­mi szempontból már túlzsú­folt helyeinek tehermentesí­téséről, a turizmus egészsé­gesebb megosztásáról — ám voltaképpen alig teszünk ér­te valamit. A kívántnál szű­kösebb anyagi erőforrások­ra hivatkozunk s mindegyre elodázzuk a feladatok megol­dását. Meglepő, de sajnos tudomásul kell vennünk, hogy még a VII. ötévei terv időszakában sem számol­hatunk itt kiemelt fejlesz­téssel. Pedig a maga meglehető­sen elhagyatott valóságában is az Alföld csillogó gyöngy­szeme ez a Tisza-tükör, zsák- mánygazdagságára füllentés nélkül esküsznek az ide ve­tődő horgászok, a vízminő­ség — különösen a bal par­ton — már most. nagyobb beavatkozás nélkül olyan, amiért érdemes messze föld­ről felkeresni. Ugyanakkor páratlan élményt nyújt a végtelen síkság s a tóból ki­emelkedő kis szigetek színes látványa a gazdag madárvi­lág sajátos hangulata, hogy egyebekről már ne is szól­junk. Sovány vigasz, de reményt keltő, hogy valami azért már elkezdődött. A kétség­kívül élelmesebb bal part mellett a folyó jobb part­ján is élénkebbé vált az igyekezet az utóbbi időkben. A fejlesztést érdemlő három Heves megyei község mind­egyikére elkészült a terüle­ti rendezési terv. sőt Kiskö­rének, Sarudnak beépítési programja is van. Nagyköz­ségünkben hozzáláttak egy ezer személyes szabadstrand kialakításához, a SATUR- NUSTOURS ideiglenes kis kempinget, az Expressz „le­gényszállást” üzemeltet s a pihenni vágyók tanyahajót is igénybe vehetnek. Ugyan­ekkor megtörténtek az első lépések egy termálfürdő létrehozásá­ra is, s a látnivalók bővíté­sére falumúzeum megterem­téséhez fogtak. Sarudon jú­nius elsején nyit a vállalko­zó kedvű szabadbattyányi tsz (?) leányvállalatának 520 személyes vadonatúj nyaraló- tábora bérelhető és a vendé­gek által is felverhető sát­rakkal, lakókocsihelyekkel szerényebb étteremmel, a szükséges vizesblokkokkal. vegyes hasznosítású sportpá­lyával. játszótérrel, csónak- és kajakkölcsönzővel. Egy­szóval: az alapvető szórako­zási lehetőségekkel. Po­roszlón pedig magánszemély kívánja faházas kempinggel megörvendeztetni az ide vá. "vó közönséget. Jóllehet, a három szom­szédos megyére — Borsodra. Hevesre. Szolnokra — kiter­jedő üdülőkörzethez 11 tele­pülés tartozik, valójában csak ötnek a fejlesztésére számíthatunk a későbbiek­ben is. Am ezeknek — Ti­szafürednek, Abádszalóknak. Kiskörének. Sarudnak és Po­roszlónak — a nagyobb elő­relépését is indokolná, hogy a térség — sok más mellett — az ország legmelegebb vi­déke, 100 kilométeres von­záskörzetében négy nagyvá­ros — Miskolc, Debrecen. Szolnok és Eger — található. Nyolc helyen van meleg viz is, közel esik a Hortobágyi Nemzeti Park, az 1983-ban természetvédelmi területté nyilvánított cserőközi Holt- Tiszahát madárrezervátuma. S amíg a folyó a strandolás­ra, a vízisportokra, a horgá­szatra, a puszta a remek kirándulások mellett például a lovasturizmusra teremthet kitűnő alkalmat. Feltétlenül keresni kellene hát az üte­mesebb változások lehetősé­geit, gyorsítani — több más mellett — a part- és meder- rendezést, a szükséges infra­strukturális munkákat, az üt­és közműépítéseket, határo- zotabbá tenni az üdülőtelkek kijelölését, beépítését. Nem utolsósorban pedig erőtelje­sebb erdősítéssel pótolni a ma még hiányzó fákat. Mert ha egyféle öröm is, hogy már Heves megye sem alussza „Csipkerózsika-ál­mát”, s a bal parti Tiszafü­reden a most épülő szabad- strandon kívül már ezer sze­Cukornézöben a sógoroknál Amit Hatvanban is kamatoztatni lehet A tanácstagi és képvise lói jelölő gyűlések befejezé sét követően élénkebbé, tar talmasabbá vált az az ossz népi párbeszéd, amely a vá lasztási kampány megindu lásával kezdődött, és amely­nek legaktívabb részvevői a kommunisták. A választási . rendszer megújítása a párt- szervezetek számára is új feladatokat jelent, amelyeket ha nem is minden tapasz­talat híján, ám mindeneset­re csak munkastílusuk bátor fejlesztésével tudnak ered­ményesen megvalósítani. Sok párttag ma már csak hírből ismeri azt az egykor oly eredményesen alkalmazott módszert, amikor a kommu­nisták háztól házig, ember- től-emberig haladva ismer­tették, népszerűsítették a párt célkitűzéseit, türelme­sen érveltek, tapintatosan vitatkoztak. Meghallgatták, összegezték partnereik véle­ményét, hasznosították azok tanulságait, felhívták az irá­nyító szervek figyelmét mindazokra, amelyek meg­haladták saját cselekvési le­hetőségüket. Ez a munkastí­lus új körülmények között, több szempontból az egyko­rinál lényegesen bonyolul­tabb feladatok megoldása ér­dekében ismét értékes ered­ményeket hozhat a pártmun­kában. Választási rendszerünk új­donságai általában közismer­tek, s ezek több szempont­ból érthetővé tették a párt- szervezetek, a kommunisták számára, hogy ezúttal a ha­gyományos tennivalók mel­lett több új leckét is kaptak, amelyek megoldásával — az eddigi tapasztalatok szerint — túlnyomórészt jól boldo­gulnak. Az igazsághoz tar­tozik, hogy azért semmi ok az elbizakodottságra. A vá­lasztásokat az állampolgárok­nak a jelölések alkalmával tapasztalt felelős magatartá­sa ellenére sem tekinthetjük lefutottnak. Nagy munka vár még a párttagokra, a lelkesen közreműködő nép- trontaktívákra. A választó­polgárok az ő segítségüket várják ahhoz, hogy a szava­zás alkalmával a saját és a köz szempontjából a lehető legjobban dönthessenek. Ahhoz, hogy a kettő, vagy több jó jelölt közül, mindent mérlegre téve, a legjobbat válasszák. A kommunisták ezt megkönnyíthetik azzal, ha segítenek a jelöltek sze­mélyének bemutatásában, — amihez nélkülözhetetlen, hogy őket maguk is jól ismerjék, — egyéni program­juk megismertetésében. Ha ez a munka, a választási gyűléseket kiegészítendő, kel­lően alapos, tárgyilagos, ak­kor június nyolcadikán a választók nemcsak szavaz­nak, hanem felelősségük tu. datában csakugyan választa­nak. Alkalmas emberek kö­zül a legalkalmasabbat, az egyes jelöltek elképzeléseit tekintve közülük a legrokon­szenvesebbet. A pártszervezetek nem hoznak határozatot arra, hogy tagjaik ki mellett „kortes­kedjenek", de ha az állam­polgárok a tartalmas eszme­csere során rákérdeznek, ak­kor a kommunistáknak il­lik válaszolniuk. Nem szük­séges titkolniuk, hogy sze­mély szerint ők kit látnának legszívesebben az adott te­rület képviselője, illetve ta­nácstagjaként. Nincs miért elhallgatniuk a párttagoknak személyes indokaikat sem. Az viszont minden állam­polgár törvényesen garantált joga, hogy miután jól meg­ismerte a jelöltet, és annak egyéni programját, kellő mérlegelés és legjobb meg­győződése alapján válasszon. A választási eszmecsere alkalmából nem felesleges szót ejteni választási rend­szerünk egyik új eleméről, az országos lista bevezetésé­ről. Ha a választók — még a szavazás előtt — megis­merkednek az országos lis­tán szereplők személyi össze­tételével, akkor ezúttal is dokumentálva látják a vá­lasztások népfront jellegét, azt a tényt, hogy népkép­viseleti rendszerünk alapja a szocialista nemzeti egység, amelyet az is kifejez, hogy a listán szereplő országos ve­zetőkre, a különböző társa­dalmi rétegeket képviselő közéleti személyiségekre va­lamennyi választó voksol­hasson. Aki az országos lis­tán szerepelve nyeri el a vá­lasztók többségének bizal­mát, az minden erejét az országos ügyekre összponto­síthatja, annak a szervezet­nek, vagy társadalmi réteg­nek a szavát hallatja, amely­nek reprezentánsa. Az első pillantásra csupán formai kérdésnek tűnhet a szavazás módjának techniká­ja. Szükségtelen és kínos bonyodalmakat okozna, és állampolgári felelősségük tudatában lévő választók szándéka ellen való lenne, ha a szavazás módjának hiá­nyos ismerete miatt a vá­lasztás eredménye nem fe­jezné ki az állampolgárok valódi akaratát. A kommu­nisták és pártonkívüli se­gítőtársaik ezért ne sajnál­ják a fáradtságot a szavazás törvényesen előírt techniká­jának, szabályainak alapos tanulmányozásától, és annak minden érdekelttel való türelmes megismertetésétől. Bizonyos, hogy ehhez a területi pártszervezettől szükséges gyors és intézmé­nyes segítséget kapniuk, amely e munkára a népfront­tal együttműködve bizton kérheti a legjobb szakértők közreműködését. Ahhoz pedig csakis a párt- szervezetek adhatnak elég agitációs muníciót, hogy a választások apropójából zajló össznépi párbeszéd egyben a párt politikájának, a XIII. kongresszus állásfoglalásai­nak személyre szóló ismerte­tője, népszerűsítője, a végre­hajtáshoz szükséges tömegtá­mogatás igénylése, és minél nagyobb mértékű elnyerése legyen. Hiszen bármilyen fontos politikai aktus is az országgyűlési képviselő- és ta­nácstagválasztás, a munka java, neheze helyi, és orszá­gos méretekben, a választá­sok eredményének kihirde­tése után következik. A for­mai szavazást követnie kell a cselekvő szavazásnak, a párt XIII. kongresszusán el­fogadott, és a Népfront prog­ramjában is megfogalmazott feladatok szorgos és eredmé­nyes végrehajtásának. Az ehhez szükséges folyamatos tömegtámogatást csak úgy lehet megszerezni, ha az em­berek világosan látják a célt, értik a miértet és a hogyant. Ennek megvalósulásáért az­zal tehetnek legtöbbet a kommunisták, ha túl a sze­mélyes példamutatásukon, tettekre búzdítva mindazt elmondják honfitársaiknak, ami a szocialista magyar ha­za boldogulását szolgáló pár­tunk politikájának megvaló­sításához szükséges. Gy. Z A közelmúltban egy ma­gyar szakmai delegáció tag­jaként négy napot töltött Ausztriában Lichtenstein Jó­zsef, a Mátravidéki Cukor­gyárak Vállalat főmérnöke. Mi volt az úticéljuk? Mi ér­dekelte a küldöttséget leg­inkább a gyorsan eltelt kinn- tartózkodás során? És mi hasznosítható itthon a gyűj­tött tapasztala tokból? Erről váltottunk szót minap a fő­mérnökkel. * — Köztudott, hogy az osztrák cukoripar kontinen­sünkön a legjövedelmezőbb, a legjobban szervezett ipar­ág. Ennek hátterét, kulisz- szatitkait volt szerencsénk megismerni a tullni, a leo- poldsdorfi gyárakban tett lá­togatások során, illetve azok­ban a gyári kutatóintézetek­ben. amelyek a répatermesz­tés, továbbá a -feldologozás módszereivel foglalkoznak — mondotta bevezetőben Lich­tenstein József. — Legelső fölismerésünk szerint Euró- pa-szerte a Bécsi-medence időjárási adottságai felelnek meg a legideálisabban a ré­patermesztés feltételeinek, ebből eredően azután erre a területre összpontosul mind a feldolgozás, mind a kis­gazdaságok termelése. Szük­séges megemlítenem to­vábbá, hogy az egész osztrák répatermesztésben döntő té­nyező bármely más növé­nyi kultúrával szemben a magas jövedelmezőség. Egyetlen példával illusztrá­lom e tényt: szomszédaink­nál az átlagtermés hektá­ronként ma 600 mázsa fe­lett van, ami annyit is je­lent, hogy a 15 és fél száza­lék cukortartalmú répa ese­tében 350 mázsa már behoz­za az összes termelési költ­séget, a fennmaradt 250 má­zsa pedig a paraszt tiszta nyeresége... ★ Megtudtuk későbbiekben Lichtenstein Józseftől, hogy az említett kisgazdaságok, ahol 3—4 hektáros répa táb­lácskák dominálnak, olyan magas fokúan gépesítettek, hogy az egész Bécsi-meden­cében betartható az optimá­lis vetési idő, vagyis 4—5 nap alatt földbe kerül min­den répamag. A magas ho­zam és cukorfok természe­tesen összefüggésben van egyéb tényezőkkel is! A ku­tatóintézetek például rend­re vizsgálják a különböző táblák) talajösszetételét, adottságát, majd az így szer­zett ismeretek birtokában adnak ajánlatot valahány termelőnek a műtrágyázás­hoz, vegyszerezéshez, illetve a vetőmag kiválasztásához. És ahogyan a főmérnök meg­jegyezte, hazánkban a pető- házi cukorgyár az 1984-es évtől már kezdte átvenni a tullni gyárban követett gya­korlatot. és a répatermés mennyiségét tekintve jó eredményt is értek el a ter­melőszövetkezetekkel kié pí-. tett kooperációban. Igaz, köz­ben kiderült, hogy amíg az osztrákoknál a 3—4 hektá­ros kisgazdaságokban a talaj homogén, tehát egyértelmű­en sikerre vihet a vizsgáló­dás nyomán alkalmazott mű­trágyázás nem ugyanez a helyzet a mi 200—250 hek tá­ras gazdaságainkban. Egy az egyben tehát nem alkalmaz­ható az osztrák „módi”, Pe- tőházán a gyári szakemberek, kémikusok mégis azon dol­goznak, hogy a tapasztalato­kat nálunk is hasznosítani, széles körűen népszerűsíteni lehessen. ★ — Ha az osztrák répater­mesztésről, cukorról beszé­lünk, feltétlen említést ér­demel, hogy az óriási ter­melési kedv közepette a cu­kor és a répa ára együtt mozog szomszédainknál. A répatermelés mennyiségét emiatt úgy szabályozzák, hogy a 12 schillinges répaár, ame­lyet nyugodtan nevezhetünk garantált árnak, csak annyi termésre vonatkozik ameny- nyi az ország belső cu­korellátásához kell — mon­dotta továbbiakban a főmér­nök. — Amit ezen felül szál­lítanak be a termelők? An­nak az árát évente határoz­zák meg, s az előbbinek csak a 70—80 százaléka. A kon­tingentált mennyiségen felü­mélyt befogadó termálfürdő van nyitott, illetve téliesített medencékkel. szárazföldi sporttelep és evezőspálya vonzzák az érdeklődőket. nemzetközi horgászkemping­gel büszkélkedhetnek; míg Abádszalók tavaly átadott teniszes kempingjével. a szabadtéri színpad mellett ideiglenesen ifjúsági tábor­ral, arrébb magánvállalko­zó hajószállójával, kiterjedt fizetővendég-szolgálattal, mó­los csónakkikötővel valamint 90 férőhelyes gépkocsipar­kolóval várja vendégeit — a felcsiklandozott kedélyek megnyugtatására már most többre lenne szükség. A csupán üdülövendégböl 12—14 ezer ieényeinek kielé­gítésére hivatott sokat emle­getett körzetben korántsem elégedhetünk meg az eddigi, a mostani tempóval. Az ed­diginél szélesebb körű össze­fogással, a vállalati, szövet­kezeti és magánerők többet mutató felhasználásával, nem utolsósorban pedig hatáso­sabb tanácsi, központi támo­gatással kellene gyorsítani az igyekezetét. Mert külön­ben lassan-lassan elfogy a kirándulók, nyaralni, üdülni vágyók kedve; leszokunk, le­mondunk a Tiszáról — s továbbra is inkább máshová törjük magunkat. Oda, ahol már most túlzott a zsúfolt­ság. Nyissunk bátrabban, na­gyobb buzgalommal „kaput" a Tiszára — hiszen a költsé­gek feltétlenül megtérülnek a derűsebb hangulatban, a felfrissült, kipihent emberek munkájában! Olyannyira, hogy ezen nem is vitatkoz­hatunk. Gyóni Gyula li répát pedig átveszi ugyan az ipar. de csak a 6 schil­linges termelési költséget té­ríti meg a gazdáknak. Auszt­riában egyébként évente 42 ezer hektáron terem répa, a hat gyár összes cukorhoza­ma pedig 430 ezer tonna, amiből 80 ezer tonnányit ex­portálnak. Érdemes továbbá elmondanom, hogy az oszt­rák cukoriparban egy integ­rációs folyamat megy vég­be mostanában. Négy-öt éve a hat gyár négy csoporthoz tartozott, most két nagy ér­dekeltséghez. Az egyiknél a kistermelők is részvényesei az üzemnek, a másik rész­vénytársaság. És a szorító gaz­dasági helyzetben még to­vább kívánják bővíteni az együttműködést, részben lét­számcsökkentés végett, de főként talán az egységes cu­koripari képviselet miatt. ★ A látott gyárak műszaki fejlettségével kapcsolatban azt is elmondotta Lichten­stein József, hogy a gépesített­ség, az automatizáltság igen magas fokon áll, így takaré­koskodhatnak a munkaerő­vel. Persze, az automatizá­lásra jut is pénz, mert min­den kiló cukor árában ott az a két schilling, amivel az állam támogatja az iparágat, illetve amit a fogyasztók fi­zetnek meg a kilónkénti 15 schillingbe építve. Különben a delegáció tagjai láttak automatizálásra, a gépesítés módjára vonatkozó megoldá­sokat, amelyeket a mi gyá­raink is tudnak alkalmazni, csak át kell ültetni azokat például a Hatvan—selypi vi­szonyokba. Moldvay Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom