Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 18., szombat 5. A Kak*'» házat csodálni lij-ZélancIhóI is érkeznek Őrzik a múlt hangulatát A (alak állnak, de nincs több pénz a vendéglőre Falu az új város vonzásában A tanácselnök lelki szemei előtt akták sorakoznak Külsőre hűen őrzi még a múltját. Ahogy a szelek csapkodása elől tejüket védekezőén elhúzó fák közt bekanya* rodunk központjába, akaratlanul is föltöltődünk romantikával. Pontosan úgy, ahogy azok, akik nyaranta a világ minden tájáról nekiindulnak fölkeresni és megcsodálni az egyik legjellegzetesebb közép-európai jobbágytele- pütést. Atány. A hajdaniak szépségvágyát dicsérő faragásokkal díszített porták, a gazdálkodáshoz igazodó nagy udvarok, a különleges szabályé utcasorok — a múlt. A gyorsuló idő ugyanis a zárt kis községre is több helyütt rányomta pecsétjét. Üj házak épülnek, — ha nem is nagy számban, — a léckerítések mögül ritmusosan kivillanva autók jelzik a lépésváltás tempóját. Mert hisz akarva, vagy akaratlanul. de az új város árnyékában meghúzódó falu lakói lépésváltásra kényszerülnek. Vajon mennyire érzik ezt az itteniek? Amikor leütünk beszélgetni a tanácselnökkel, Juhasz Károllyal, ez az első kérdés. — Nem könnyű most még megfogalmazni — ráncolja homlokát. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy Heves várossá válásának tükrében élesebben látszanak egyelőre gondjaink .. . Töpreng, s arcán félreérthetetlenül látni: lelki szemei előtt most akták sorakoznak, félig-meddig elintézetlen problémákkal. — Legnagyobb bajunk azt hiszem az, hogy rohamosan kezd elöregedni a falu. Most közel kétezren vagyunk, de szerintem lehetnénk akár háromezren is, ha az előbb említett kedvező változás korábban áll be. Hosszan sorolja a tényeket, amelyek kijelentését igazolják. Korábban amikor még nem volt a környéken jó munkalehetőség, az itteniek az ország legkülönbözőbb pontjain vállaltak állást. Reggelente három zsúfolt busz szállította a gyárba igyekvőket Budapestre, Gyöngyösre, Egerbe, még Győrbe is. A fiatalok, a legtörekvőbbek, igyekvőbbek hamarosan megunták az energiarabló ingázást s igyekeztek megtelepedni a biztos kenyeret kínáló városok környékén. A nagymértékű elvándorlás csak a legutóbbi időkben csökkent. Azóta, amióta elég Hevesre utazni, hogy állást találjanak a té- eszhez kevésbé vonzódóak. — Aki haza akar jönni, az most már haza tud — vélekedik az elnök. — Magam is a Ganzban, az Egyesült Izzóban hasznosítottam a tudásomat, amíg lehetőséget is kínálva haza nem „hívott” a szülőfalum. De sokan vannak ezzel így mások i-9r Ma már csak két busz indul hajnalban hétfőn más vidékekre, azokban is foghíjasán ülnek. Szerencsére. A íöntebbiek után nem lehet csodálni, hogy Atány- ban a két legnépesebb intézmény az öregek napközije és az óvoda. A haj" lottkorúakról példamutatóan sikerült gondoskodni. Nemrégiben építették újjá az otthont, amelynek lelkes vezetője Bedécs Kálmánná itt 35 bácsinak és néninek deríti föl napjait. S nemcsak azzal, hogy ellátásukat biztosítja, de azzal is, hogy örömöt, hasznos elfoglaltságot, szórakozást nyújt nekik. Érthető, ha sorban állnak a jelentkezők, akik szeretnének ide bejáratosak lenni. Bővítésről egyelőre azonban nem esik szó. Az óvoda nagyobbítása viszont halaszhatatlan. Igaz, tavaly sikerült kialakítani egy újabb részleget, — s így föl is vehettek minden rászorulót, — de legalább még egy csoportszoba kellene ahhoz, hogy kényelmesen tölthessék napjaikat a kicsinyek. Az iskola nem zsúfolt. Ami itt problémát jelent az az, hogy kissé elhamarkodottan került sor a napközi megszervezésére. A gyerekek így tanteremben töltik délutánjukat is, azaz reggel nyolctól délután ötig kuksolhatnak a padokban. És bizony nem úgy alakult a komplex közművelődési intézmény tevékenysége sem, ahogy eredetileg tervezték. — Na, ebből a szempontból nagyon jó, hogy közel van hozzánk egy város. A srácok esténként beszaladnak szórakozni — fűzi hozzá Juhász Károly. — S a hátrányok? — kérdezek rá az eddig kimondatlanra. — Az ittenieknek, — elsősorban természetesen az idősöknek — régi, régi vágyuk egy melegkonyhás vendéglátó egység. A közakarat oly nagy volt, hogy 1981- ben, annak ellenére belefogtunk, hogy nem egészen látszott tisztán, az építkezésnek miként szerezzük meg a fedezetét. Nos, a korábbi iparcikkbolt épületét jelöltük ki étteremnek, föláldozva a kenyérszaküzletet is. Ami pénzt lehetett, a tanács oda adott. A téesz építőbrigádja fölhúzta a falakat. Az áfész azonban évek óta arra hivatkozik, hogy képtelen a berendezést biztosítani hozzá, mert minden pénz Hevesre kell... Mi tehát két szék közt a földön találtuk magunkat. Az ABC-ben. ha kenyér érkezik, elviselhetetlen a zsúfoltság. Az iparcikkbolt helyisége oly kicsi, hogy szinte >csak szöget tudnak benne tartani, a legalapvetőbb dolgokért is föl kell kerekednünk. A melegkonyha pedig ... Az „iparcikk” egyik korábbi dolgozóját Bán Miklósit most az ABC-ben találjuk meg üzletvezető-helyettesként. Csak október óta dolgozom ismét Átányban. de ebben a boltban nagyon meg vagyok elégedve. — mondja. — Kifejezetten jó az ellátásunk — mutat köribe a polcokon. S látni, hogy .valóban a föl vásottaktól kezdve a márkás piperecikkekig megtalálhat itt mindent a vásárló. Hétszázezer forintnyi lehet az árukészlet, s ez elégnek is tűnik. — 'Neím vagyok idevalósi. Hevesről járok ki — szerencsére kitűnő a közlekedés —. de szeretek itt dolgozni, — fejezi be sietve a beszélgetést, mert épp áru érkezik. — Szavaiból érezni, nemcsak az tetszik neki. hogy zárás után tíz perccel már otthon lehet, hanem az itt élő emberek, a hozzájuk nap. mint nap betérők is ... ■E bolti látogatás sugallja, hogy amikor az irodájába igyekvő párttitkárral, összetalálkozunk arról faggatjuk mennyire tudnak gazdálkodni az itteniek. ö egyébként a tsz és a község kommunistáinak is irányítja mozgalmi munkáját. Calvács Károly, a humoros oldaláról fogja meg a kérdést. — Azt szokták mondani: szegény téesz. gazdag tagság... — tárja szét a karját. Aztán magyarázni kezd. — Földünk olyan minőségű, hogy épp azon érték fölött van, amit még az állam támogat. Szóval. gyenge bár, de segítséget nem kapunk. Az átányiak- nak ügyesehben kell gazdálkodniuk az átlagosnál áhhoz, hogy számottevő eredményeket érjenek el. Nos. vannak sikereink. Ma már a gazdaság sem szegény, a tagság pedig még többet mondhat magának. Főbb termékeink közé tartozik a kenyérgabona, a napraforgó, a kukorica, a dinnye, jelentős még tehenészetünk. és szép bevétel van a baromfiakból is. Ezek nemcsak szavak. A földdel dolgozók alaposan meg szokták fontolni döntéseiket. Nos, bennünket igazol az, hogy évek óta egyre többen kérik hozzánk felvételüket. S az egyre több itthon- maradónak, netán hazatérőnek. persze igényei vannak. Különösen így, hogy közel a példaadó város — teszem A téeszbe egyre többen jelentkeznek hozzá magamban a rövid helyzetjelentéshez. Hál van még mit tenni Átányban a jobb közérzet érdekében! Csatornázni például kilenc és fél kilométert csatornáztak, de a lakosság legalább még három kilométernyit szeretne. A húsz kilométernyi járdára is hosszabb szakaszon ráférne a felújítás. Igaz. az emberek nem sajnálják a fáradságot, ha a közösségért kell tenni. Jellemző példa erre. hogy az elmúlt években megháromszorozódott a társadalmi munka mennyisége. S nem az afféléké ám. hogy elsöpörték a házuk elől a szemetet. * Bizony szép lenne, ha a város közelében Átány is gyorsabban cseperedne. Ez a remény érződik akkor is. amikor Szabó Jánosnéval. az italbolt vezetőjével váltunk szót. — Egyedül érezzük magunkat a fiam nélkül a férjemmel. Jó szakember pedig, lakatos, mégis Al- győn van jelenleg. Talán. ha fejlődünk, haza vágyik majd ő is. Nem bánnánk, ha nősülni ide jönne ... Németi Zsuzsa Meg lehetne szüntetni akár az iparcikkboltot Nősülhetne a fiam (Fotó: Perl Márton) Óh itthon maradtak
