Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. Április 10., szerda J. A vezetés minősége Szalóki József mintaelőkészitö 'vizsgálatot hajt végre Növényvédelem a környezetvédelemért... Aligha mondunk újat azzal, hogy a vezetés minőségét javítani lehet, sőt, kell is még. Hogy miért azt szemléletes kontrasztok példázzák. Minden megyében találni legalább két olyan szomszédos tsz-t, amelyeknek földjei hasonlók, a nap is egyformán süt rájuk, s mégis, az egyik szemmel láthatóan virágzik, a másik viszont csak mérsékelt sikereket tud elérni a gazdálkodásban. Amikor a jelenség okát kutatják, rendszerint azt halljuk, hogy ........a s zubjektív feltételek nem egyenlők”, ami egyszerűbben mondva annyit tesz ebben az esetben, hogy az egyik szövetkezetnek kitűnő, rátermett elnöke van, a másiknak viszont, nincs. Ilyen sokat jelent hát a jó vezető. Ezért nehéz túlértékelni az OVK — Országos Vezetőképző Központ — kezdeményezését, amely a vezetés minőségének jobbítását szorgalmazza. Akciója nyomán vezetői minőségi körök alakultak a megyékben, országszerte. A mozgalom nevét az üzemi minőségi köröktől kölcsönözték, csak annyi az eltérés, hogy itt nem egy vagy néhány termék minőségének javítása a cél, hanem az, hogy a gazdasági életben és másutt dolgozó vezetők tudáskincsét bővítsék, a jó vezetési módszereket széles körben elterjesszék. Végső fokon — és persze áttételesen — ez az ipari termékek minőségére is kihathat..: Az OVK patrónusokat is kijelölt a saját apparátusából. E segítőtársak rendszeres kapcsolatot tartanak a megyék vezetői minőségi köreivel. részt vesznek üléseiken, megismertetik őket a vezetéstudomány legújabb vívmányaival, segítenek a legújabb szakirodalom beszerzésében, legalábbis bibliográfiájának összeállításában, közbenjárnak azért, hogy — ez gyakori kívánság! — neves vezető gazdaságpolitikusok látogassanak a megyébe, s folytassanak kölcsönösen hasznos eszmecserét a helyi vezető körökkel. Mindezt dr. Nemes Ferenc, az OVK tudományos igazgatója részletezte azon a baráti hangulatú megbeszélésen, amit a közelmúltban tartottak meg Budapesten, a vezetőképző központ székházában, a miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, győri, egri, békéscsabai és más vezetők jelenlétében, akik valamennyien a minőségi körüket képviselték. Sokan felszólaltak közülük, méltatták az OVK kezdeményezését, s hozzátették, hogy sokat várnak tőle. A vezetők klubjának — így is nevezhetjük e minőségi köröket — önállósága, autonómiája abban is érvényre jut, hogy ők határozzák meg: a gazdaságpolitika, a vezetési gyakorlat mely kérdéseivel akarnak foglalkozni üléseiken, összejöveteleiken. Így helyes ez, hiszen csak helyben lehet eldönteni, hol szorít a legjobban a vezetők „cipője”. Mégsem lenne okos dolog túlhangsúlyozni a helyi igények változatosságát, hiszen — amint a felszólalások igazolták — közös gondok is vannak. méghozzá szép számmal. Ilyen közös gond például, hogy sok gazdasági vezetőnk még nem tud eléggé élni a megnövekedett önállósággal. mert az elmúlt években — ha régi vezető, az elmúlt évtizedekben — megszokta, hogy „fent” eligazítják. Egy újabb — és az előbbivel rokon — közös vonás az is, hogy még napjainkban is meglehetősen elhúzódnak a vezetői döntési folyamatok. (Tisztelet a kivételnek!) Tudjuk persze, hogy ennek nemcsak a vezető az oka, (hogy mást ne mondjunk: gyakran változtak az elmúlt években a szabályozók!), ám ez sem mentheti a késéseket. mert sok pénzbe kerülhet a lassú reakcióidő. Napjainkban, az új vállalatvezetési formákra való áttérés, az igazgatóválasztások közben derül ki, hogy nem minden igazgató tudott elég jó munkakapcsolatokat kialakítani a vállalata dolgozóival, ezért nem szavaztak rá. Ez arra figyelmeztet, hogy a vezető már az iparban is jobban függ a kollektívától, mint idáig, s ez egy kicsit más vezetési stílust kíván tőle, mint amihez hozzászokott. Hogy miként lehet eredményesen irányítani akkor, amikor már „lentről” is függ az ember, ez megint olyan téma, ami a vezetői klubest elé kívánkozik. Az egyik felszólalót idézve, önálló klubest témája lehetne még például a vállalati törvény, a tisztességes gazdálkodás, a számítógépek fokozottabb hasznosítása, a vezetői munka technikai háttere, a sokat hangoztatott önállóság követelménye és a vállalat döntési rendszere, és így tovább. E tárgykörök megvitatása, az ezekkel kapcsolatos nézetek ütköztetése, a vélemények és a tapasztalatok kicserélése nélkülözhetetlen a vezetők számára. Aki csak a maga ismereteire hagyatkozik, könnyen járhat úgy, mint az a tsz-elnök, akiről a bevezető példánkban már szóltunk: elmarad a szomszéd mögött. Manapság, amikor oly sokat beszélnek az emberi tényezőkről, ide kívánkozik kiegészítésül: az emberi tényezők között is kiemelkedő szerepe van a vezetők felkészültségének és rátermettségének. Ha ugyanis igaz az, hogy még egy rossz téeszből is jó szövetkezet lehet, ha kitűnő elnököt kap (az elmúlt évtizedekben több száz példát láttunk arra. hogy ez igaz), akkor nem nehéz elképzelni, mekkora távlatokat nyithat meg az országban a vezetés minőségének általános jobbítása. Az OVK kezdeményezése napjaink egyik kulcsproblémájára irányította a figyelmet. A rajt jól sikerült, kedvező lehetőségek nyíltak a várt kibontakozásra. M. L. A Heves megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás hasznos feladatot lát el megyénk 59 mezőgazdasági nagyüzeme számára. A kártevők megjelenése előtt, időben értesíti a gazdaságokat. s azoknak megfelelő növényvédelmi technológiát biztosít. Az egri központban fejlesztették ki. s azóta sikeresen vizsgázott a szőlő integrált védelmének technológiája. Az itt dolgozók arra törekednek, hogy csak megfelelő mennyiségű vegyszert használjanak fel a nagyüzemek, s ezzel is hozzájárulnak féltett kincsünk, környezetünk védelméhez / *-•'* »... Bodóné Soltész Emese a gázkromatográfon szermaradék vizsgálatot végez (Szabó Sándor felvételei) A szakszervezeti bizal- miak tanácskozásán hívta föl magára a figyelmet. Meggyőző mondataival, okos érvelésével, talpraesett hozzászólásával. Bencze Befőné egyszerű munkásasz- szony, akit az élet sok mindenre megtanított, mert semmi sem hultott ingyen az ölébe. Kisparaszti család középső lánykájaként látta meg a napvilágot Egerben. Ahogyan felcseperedett, ő lett a kisebbek dajkája, olykor a hattagú család szakács- néja. Tizenhárom évesen már kenyeret sütött, vagy a strand mellett a „melegvízen” mosott, télen meg az ügyvéd úréknál cselédeske- dett. Korán férjhez ment. Hosz- szú évekig gyűjtögették az új otthonra valót. A legboldogabb akkor volt, amikor végre beköltöztek a házba. — Akkor kezdték építeni a BUBIV egri gyárát, éppen a lakásunk kapujával szemben — meséli. — Az építésvezető nálunk szállt meg. Takarítónőt keresett az épülő gyárba, meg a szomszédos munkásszállóba. A felnémeti fűrészüzemben dolgoztam, s bizony nehezemre esett a sok utazgatás, így elfogadtam az ajánlatot. Annál inkább, mert két kiskorú gyermekemmel is többet törődhettem. • KIVÁLÓ BIZALMI A BUBIV-BAN Takarítónőből lett gépmunkás A gyár nemsokára elkészült, megkezdődött a termelés. Gépmunkásokat toboroztak, s Benczéné jól tudta, hogy több pénzre csak akkor számíthat, ha beül az iskolapadba és elvégez egy tanfolyamot. Esténként, amikor rendbe tette a háztartását, lefektette a gyerekeket, számolt, rajzolt, tanult. Egy év múlva megkapta az oklevelet és az ígért órabéremelést is. — A szakszervezeti bizalmi megbízatást úgy „tették bele a kötényembe”, hogy márpedig ezt csinálnom kell — emlékezik. — Elég szókimondó vagyok, megvédem a mások és a magam igazát. Talán ezért esett rám a választás 1969-ben. Azt vallom, megoldatlan helyzet nincs, csak ki kell várni mindennek a maga idejét és tudni kell, kivel milyen hangot lehet megütni. Nem, nem érzem rangnak ezt a megbízatást, egyszerűen szeretem, ha szélesedik a látóköröm, ha gazdagabbak a tapasztalataim. Erre 1972 óta különösen módom nyílt, mert megválasztottak a szakszervezet gyáregységi küldöttévé. A BUBIV tíz telephelyének képviselőit három havonta hívják ösz- sze Budapesten. Akkor mindenkinek kötelessége elmondani tapasztalatait, illetve beszámolni a gondokról. Nálunk télen a legnagyobb problémát az okozta, hogy a nagy hidegben tönkrement a fűtési hálózat. A vezetők kénytelenek voltak kétszer is fagyszabadságot elrendelni, s a termeléskiesést most a túlórákkal igyekszünk pótolni. Az F—2-es műhelyben, ahol Benczéné is dolgozik, székeket, asztalokat gyártanak. Az ő feladatuk a darabok megmunkálása, innen a szerelőbe, a lakkozóba, majd a csomagolóba kerülnek a különböző lakberendezési tárgyak. A kollektívába elsősorban nők tartoznak. Sok közöttük a fiatal, de a két generáció lényegében jól megfér egymással. — Néha nógatni kell a lányokat, mint most, a túlmunka vállalásakor is. Megértem én. hogy szórakozni is szeretnének, hogy elfáradnak a hajtásban, de a gyár érdeke most ezt kívánja — magyarázza. — Minden dollárnyi bevételért ugyanis 1,50-et kapunk. Ezekből a forintokból csak az részesedhet, aki megdolgozott érte, az elosztása pedig természetesen nálunk is a mennyiség, a minőség függvényében differenciált. Ha a téli leállást nem sikerül behoznunk, úszott a pénzünk ... ! A napi 12—14 órai munka után fáradtan megy haza. A lánya családjával él, s a nagymama otthon sem ül tétlenül. Nagy a kert a ház körül, az idős szülőket is gondozni kell, s az ő 400 ölnyi földjük is a dolgos kézre vár ... Így olcsóbb az élet, hiszen a ház körül megterem minden, ami az asztalra kell. — ’Szűkösen élünk, ott a két unoka, a vöm és a lányom. Magamhoz vettem őket, mert olyan drága albérletet fizettek, hogy amellett soha nem jutottak volna önálló lakáshoz. A fiamnak már megvan ami kell. most a lányomon segítek. A bútorom nagy részét el- szállittattam egy munkatársamhoz, hogy legyen hova tenni az övéket. „Megoldatlan helyzet nincs, csak ki kell várni az időt" — jut eszembe Benczéné egy mondata, amit a munkahelyi gondokkal kapcsolatban mondott. Ügy tűnik, a magánügyeit is hasonló. türelmes optimizmus(Fotó: Kőhidi Imre) sál intézi. Nemsokára eléri a nyugdíjkorhatárt, de amíg egészséges, dolgozni akar Mint ahogyan tette egész életében. Szorgalmát 1972- ben Kiváló Dolgozó kitüntetéssel jutalmazták. a közösségért végzett munkájáért többször részesült külföldi jutalomüdülésben, tavaly pedig megkapta a kiváló bizalmi elismerést is. F. E
