Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

12. NÉPÚJSÁG, 1985. április 4., csütörtök KOZÉP-AMERIKA: A kikényszerített fegyverkezés Naponta ismétlődő jelenet: a New York-i 1. sugárút és a 42. utca sarkán guggoló turisták keresik a megfelelő szöveget, hogy megörökítsék a folyó partján magasodó negyvenemeletes üvegpalotát és előtte az ENSZ 159 tag­államának lobogóját. A fenn­állásának 40. évfordulójához közeledő világszervezet egy­szerre fóruma és jelképe ma is a békének és a népek együttműködésének — még akkor is, ha tudjuk, hogy a szervezet nemzetközi befo­lyása, konfliktusmegoldó ké­pessége távol áll az eredetileg megálmodott hatékonyságtól. Az Alapokmány céljai Az ENSZ létrehozása 1945- ben szorosan összefüggött a II. világháborús antifasiszta koalíció győzelmével. Elsőd­leges célja az volt, hogy — amint azt az Alapokmány megfogalmazza — „fenntart­sa a nemzetközi békét és biztonságot, .. .az igazságos­ság és a nemzetközi jog el­veinek megfelelően rendez­ze, vagy oldja meg azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek”. A közvetlen előzményekhez tartozik, hogy 1942. január 1-én Washingtonban a Hit- ler-ellenes koalíció 26 tag­ja nyilatkozatot írt alá, ami­ben először használták az Egyesült Nemzetek elneve­zést. 1943. októberében a moszkvai külügyminiszteri értekezleten amellett száll­tak síkra, hogy a szövetsé­ges hatalmak világszerveze­tet hoznak létre a béke fenntartására. Az Alapokmány tervezetét 1944 őszén dolgozták ki a Washingtonban megtartott ■szakértői értekezleten : itt egyeztek meg arról, hogy a kulcsszerv a Biztonsági Ta­nács legyen, amelynek öt állandó tagja — a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és Franciaország — vétójoggal rendelkezik. 1945. április 25-én San Franciscóban ült össze első alkalommal az ENSZ: a tanácskozáson 50 ország képviselői két hónap- pon át fogalmazták az Alap­okmány végleges szövegét. Az ünnepélyes aláírás napja június 26-a volt. Röviddel ezután Lengyelország is el­foglalta a számára fenntar­tott üres helyet, így tehát a szervezet végül 51 alapító taggal jött létre. A Magyar Népköztársaság 1947. április 22-én kérte elő­ször felvételét — ám ezt visszautasították, mert a magyar békeszerződés még nem lépett életbe. Később hiába szűnt meg ez a jogi akadály, az Egyesült Álla­mok kormánya évekig meg­akadályozta a felvételt, mert a szocialista államok részvé­tele a szervezet munkájában akadályozta volna saját po­összeállította: Pilisy Elemér litikai céljainak elérését. Ezt az amerikai fődelegátus ma­ga is elismerte, amikor a BT egyik ülésén „elszólta” magát, mondván: „Az Egye­sült Államok támogatná a népi demokratikus országok felvételét, ha azok megvál­toztatnák politikájukat.” Magyarország felvétele Az USA szavazógépezete — főleg a szervezetbe szin­te beerőltetett latin-ameri­kai országok révén — több mint egy évtizeden át ered­ményesen működött, a nem­zetközi erőviszonyok válto­zásával azonban ez a hely­zet egyre kevésbé volt tart­ható. így érkezett el 1955 őszén a közgyűlés X. ülés­szaka. A december 13-i ese­ményekről Nagy János kü­lügyi államtitkár így írt: „A Tanács ülésterme zsú­folásig megtelt, számos de­legátus, újságíró és hallgató, akiknek nem jutott már ülőhely, állva hallgatta a vitát, amire soha azelőtt nem volt példa. Mindenki átérezte e percek jelentősé­gét. Washington a háttérbe vonult és megjelent a szí­nen a kuomintangista Kína (akkor még bitorolta a Kínai Népköztársaság helyét a vi­lágszervezetben), hogy elvé­gezze a „piszkos munkát”, s megvétózta a 18 ország egyikének, Mongóliának a felvételét... Az eredményte­len ülés után az ENSZ épü­lete olyan volt, mint egy hangyaboly. Borús hangu­latban váltak el egymástól a küldöttségek tagjai. Akkor még egyikük sem gondolt arra. hogy 24 órával később 60-ról 76-ra emelkedik a tagállamok száma. Az ese­ményeket a szovjet diplomá­cia mozdította el a holt­pontról, az a szovjet diplo­mácia, amely éveken át kö­vetkezetesen képviselte — a többi érintett állammal együtt — hazánk felvételé­nek az ügyét. Rendkívüli ü'lés összehívását kérte az­zal, hogy Mongólia és Japán ügyéről (Japán szovjet „vá­lasz” volt a Mongólia elleni vétóra) majd később dön­tenek. a többi 16 ország fel­vételét viszont azonnal tűz­zék napirendre... Az ese­mények innen már villám­gyorsan peregtek : délután három órakor a BT, éjjel pedig a közgyűlés is elsöprő többséggel fogadta el a Szovjetunió javaslatát a 16 ország felvételéről. Magyar- ország felvétele ellen... csak a Battista-féle kubai és a csangkajsekista képvi­selő szavazott.” Nem telt bele egy év és az ellenforradalomkor ha­zánk ismét az ENSZ napi­rendjén szerepelt. Az ENSZ Alapokmánya ugyan egyér­telműen leszögezi, hogy a világszervezet nem avatkoz­hat bele a tagországok bel­ső ügyeibe, az újra műkö­désbe lépő „szavazógépezet” azonban minden eszközt megragadott, hogy érvény­telenítse a magyar küldött­ség megbízólevelét Hollai Imre így emlékezett azokra a napokra: „Kegyetlenül ne­héz időszak volt, ami 1956. október 24. és november 4. között eltelt. Küldöttségünk tiltakozott a BT összehívá­sa ellen, s erre volt is hazai felhatalmazásunk... Hatalmas apparátus Talán történelmi elégté­telnek is tekinthető, hogy — igaz, több mint két év­tizeddel később — az ENSZ- közgyűlés elnöki posztját egy teljes esztendeig az a Hollai Imre töltötte be, ál­talános megelégedettségre, aki a „magyar kérdés” vi­tájában annak idején „min­den volt, csak úriember nem”. A szervezetben, pon­tosabban a titkárság mun­kájában. évesk óta több ma­gyar vesz részt, nem beszél­ve azokról a szakosított in­tézményekről, amelyek ugyancsak számítanak a magyar szakemberek közre­működésére. S New York Manhattan kerületének 75. utcájában 1956. tavasza óta működik hazánk állandó képviseleteként a Magyar Népköztársaság ENSZ-misz- sziója — kevésbé látványos, hétköznapi tevékenységgel öregbítve a magyar diplo­mácia tekintélyét. Négy évtized alatt az ENSZ hatalmas nemzetközi apparátussá növekedett, amelynek a New York-i székhelyen kívül a világ több országában vannak szervei és intézményei. A méretekkel és a tagországok által fedezett költségvetés­sel — sok bírálója szerint — nincs arányban a világ- szervezet hatékonysága, s különösen a legfontosabb probléma, a leszerelés terén alig tud önmagában hatha­tós intézkedéseket hozni. Az ENSZ ugyanakkor mind­máig az egyetlen fórum, ahol valamennyi ország ki­fejtheti nézeteit, előterjeszt­heti problémáit, s ahol min­den küldött protokolláris külsőségektől mentesen, azonnal találkozhat más ál­lamok képviselőivel. Jól fogalmazta meg a helyzetet Pérez de Cuellar főtitkár egyik idei előadá­sában: „Az eltelt negyven év alatt az ENSZ közremű­ködött a béke fenntartásá­ban a konfliktus sújtotta te­rületeken. Fontos szerepe volt a viták megoldásában. Számos esetben a főtitkár alakított ki és tartott fenn olyan csatornákat, amelyek — a kapcsolatfelvétel és a tárgyalások eszközével — le­hetőséget biztosítottak a megegyezésre. Az ENSZ szo­ciális, humanitárius és fej­lesztési programjai javítot­ták az emberi létezés minő­ségét. Voltak természetesen kudarcok és téves lépések, sok vállalás teljesítetlen maradt.. . Mindezeket a po­zitívumokat és gyengesége­ket gondosan át kell te­kinteni, hogy az első 40 év után eredményesebb legyen a jövő. Két dolog azonban rendkívül fontos és világos: egy hatékony világszerve­zetre nagy, vagy még na­gyobb szükség van a jövő­ben. és a háború megelőzése, változatlanul az ENSZ fő feladata marad.” Csák Elemér A legdrámaibb módon talán Közép-Amerikában növekedett a fegyverkezés az utóbbi években, mond­ják a térség katonai isme­rői, a londoni stratégiai ta­nulmányok intézetének szakértői. 1981-től 1984-ig az öt kö­zép-amerikai állam regu­láris fegyveres erőinek lét­száma 48 000-ről 172 000-re emelkedett, a növekedés 350 százalékos. A folyamat párhuzamosan ment véebe azzal, hogy az Egyesült Ál­lamok erőteljesen fokozta beavatkozását a térségben, amióta Ronald Reagan el­nök kijelentette: „a kom­munizmus elleni irányvona­lat” fogja követni Közép- Amerikában. A közép-amerikai fegyve­res erők felgyorsított üte­mű fejlesztése egy 1979-es eseményhez kapcsolódik: Ni­caraguában a sandinista for­radalom akkor söpörte el az Egyesült Államok véden­cét, Somoza diktátort. Nem telt bele sok idő és az Egyesült Államok azzal a váddal állt élő, hogy Nicara­gua „exportálja” a balolda­li forradalmat, védelmi szükségletein felül fegyver­kezik. Nicaraguára a katonai kiadások növelését viszont az kényszerítette rá. hogy Managua megítélése szerint védenie kellett magát a kü- könböző, Washington által támogatott ellenséges erők támadásaival szemben. 1981-ben a sandinista Több kokain, heroin,, ha. sis és pszichotrop gyógysze­rek: 1984 az általános nőve. kedés éve volt minden nar­kotikum esetében — enre a nem túl todzitaitó megálla­podásra jutott a kábítószer- ellenes harcot összehangoló Interpol-egység helyettes vezetője. A borúlátást igazolni lát­szik egy, az AFP irodái ál­tal nemrég készített össze­foglaló tanulmány. Eszerint 1983-hoz képest 1984-ben a kábítószerfogyasztás által leginkább érintett térségben (Nyugat-Európábain és ai Egyesült Államokban) lé­nyegesen nagyobb mennyi­ségű kábítószert — 23 szá­zalékkal több heroint, 50 szá­zalékkal több kokaint és 30 százalékkal több hasist — fog­laltak le. Az elkobzott nar­kotikum mennyisége a ká­bítószer probléma baromé­tere — vélekedik az Inter­pol munkatársa. Nemcsak a rendőri és vámszervek ha­tékonyságát jelzi, de képet ad arról is, mennyire ter­jedtek el a drogok az egyes országokban. A kábítószer, árak gyakorlatilag stabili. zálódrtaik az elmúlt öt év alatt. Vagyis az inflációt figyelembe véve reálérték­ben olcsóbbak lettek. A kábítószerek hagyomá­nyosan a Burma, Thaiföld és Laosz területén húzóc ó ,, Ara n y háromszögnek és a Afganisztán, Pakisztán, Irán területén fekvő „Aranyhold. nak” nevezett területekről, a legújabban pedig Libanon­ból érkeznek. India, amely éddig hagyo­mányosan kívül esett a ke­reskedelmen, nemrég az Eu. rópa felé irányuló szállít­mányok egyik elosztóhelyé­vé lépett elő. A pakisztáni és afganisztáni határokon 1984- ben regisztrált rekordfogá­sok ellenére a piacra kerülő h'er on in mennyisége évről év­re növekszik. Jellemző példa, hogy az amszterdami kábí­tószerellenes csoport janu­ár elején 25 kilogramm Pa­kisztánból származó heroint foglalt le és hét pakisztáni állampolgárt tartóztatott le. öt évvel ezelőtt gyakorlati­lag egyetlen kábítószerélve­ző sem volt az ázsiai or­nemzeti felszabad ítási front ellen harcoló nicaraguai jobboldali lázadók csoport­jai Somoza szétvert nemze­ti gárdájának csupán né­hány száz túlélőjéből álltak. Négy évvel később — az Egyesült Államoktól kapott, becslések szerint mintegy 80 millió dollárt kitevő se­gély kézhez vétele után — az FDN, a legnagyobb ellen- forradalmi szervezet létszá­ma 12 000-re duzzadt, az el­lenforradalmi fegyveres szer­vezetek összlétszáma ma meghaladja a 15 000 főt. Erősödött a nicaraguai had­sereg is, létszáma ma 62 000. Az 1985-ös költség- vetés 40 százalékát — mint Managuában közölték — védelmi célokra kénytelenek fordítani. 1981-ben a salvadori had­seregnek 10 000 katonája volt — ma létszáma 45 000 körül van. Washington ta­valy 196 millió dolláros ka­tonai segélyt adott a salva­dori kormánynak a hazafi­ak elleni háborúra, szem­ben az 1981. évi 35,5 millió­val. Guatemala hivatalosan 1977. óta nem kap amerikai katonai segélyt, folyósítá­sát még Jimmy Carter el­nök állította le „az emberi jogok rendszeres megsérté­sére” hivatkozva. Mégsem valószínű, hogy kizárólag önerőből duzzasztotta volna fel hadseregének létszámát az 1981-es 15 000-ről a mai 40 000-re. szágban, ma pedig az Inter­pol adatai szerint már száz­ezren vannak. Malaysiában, bár 1975 óta 29 kábítószerkereskedőt ítéltek halálra, és több mint kétszáz kilogramm heroint koboztak el, a kormányzat nemrég arra kényszerült, hogy megfogalmazza az or. szág első számú problémá­jává vált kábítószer elleni harc következő öt évre szó­ló tervét. A diplomáciai csomagok átvizsgálás nélküli tovább­jutását kihasználva egyre több diplomata vesz részt különösen az erős drogok, a kokain és a heroin csempé. szésben. Ez történt nemrégiben Párizsban és Brüsszelben, ahol két diplomáciai pogy- gyászban találtak nagy mennyiségű heroint. Az amerikai légitársasá­gok alkalmazottjainak szin­tén jelentős szerepük van abban, hogy a Dél-Ameri- kából származó kábítószerek eljutnák az Egyesült Álla­mokba, nevezetesen Miami, ba, a drogüzlet többnyire kolumbiai vagy kubai szár­mazású nagymenőihez. A kontinens déli részéről első­sorban kokain áramlik Eu­rópába és az Egyesült Álla. mokba. Kolumbiáiban, ahol túltermelés van ebből a ká­bítószer-feleslegből, a ha­tóságok nagyszabású hadjá­ratot indítottak a kábító- szerkereskediők ellen: évente kétszáz rendőr veszíti élé­tét ebben a harcban, s a múlt évben a hatóságok száz csempészésre használt ki­sebb repülőgépet foglaltak le. A kábítószerellenes harc­ban eltöltött több mint húsz év a latit nem sokat ja­vult a helyzet, mégsem ad­hatjuk fel a harcot — von­ja le a következtetést az In­terpol illetékese. A letartóz, tatások, a lefoglalások, a bűnvádi eljárások csak az egyik eszközt jelentik. Egy­szerre kell harcolni a kábító­szerkereskedelem ellen és ugyanakkor ráébreszteni az embereket arra, milyen ön­pusztító csapda a drog ... Ugyanebben az időszak­ban a guetamalai katonai kormány 900 000-re növelte a reguláris erőknek „segéd­kező” fegyveres milíci­ák. létszámát. Honduras- ban a kormányhadsereg 1981-ben 11 000 katonából állt, 1984-ben már 18 000 volt a létszám. Az amerikai katonai segély a négy év alatt 5,5 millió dollárról 80 millió dollárra duzzadt. Még Costa Rica is — a világ kevés országainak egyike, ahol nincs reguláris hadsereg — belesodródott a felfegyverkezési hajszába, mégha meglehetősen mér­sékelt módon is: biztonsági erőinek létszáma négy évvel ezelőtt 5000 volt, ma körül­belül 10 000. A fegyveres erők létszá­mának növelése mindegyik országban együttjárt a fegy­verzetek számottevő meny- nyiségi növekedésével és korszerűsítésével, új katonai — több esetben közvetlen amerikai használatra szánt — létesítmények építésével Az amerikai katonai se­gélyek tetemes része a Nicaragua elleni harcot fedezi. Washington kö­zép-amerikai politikájának bírálói nem véletlenül vetik a Reagan-kormányzat sze­mére, hogy valóságos meg­szállottjai a katonai erő al- gazdasági gondokkal bajlódó térség gazdasági feltámasz­tása helyett annak militari- zálásába öli bele pénzét. Az öreg hölgy és az MX Aligha valószínű, hogy Los Angeles északi külváro­saiban már a vonat se áll meg, de egyébként az ott megválasztott Matthew G. Martinez amerikai demok­rata képviselő helyzete kis­sé emlékeztetett Dürrenmatt svájci író híres drámájára. Körzetét súlyos munkanélkü­liség sújtja, egy sor üzemet zártak be itt az elmúlt évek­ben, javarészt mexikói-ame­rikai munkásai közül sokan kerültek az utcára. Marti­nez ugyan elvi ellenfele volt a tíz robbanótöltetű MX-ra- kéták megépítésének, mert úgy vélte, ez a fegyver nem növeli az Egyesült Államok biztonságát, viszont a nem­zetközi feszültség növelésé­re vezet — ám a Pentagon azt ígérte, hogy az új raké­ta építése új munkaalkal­makat teremtene. így hát Martinez képviselő a szavazás előtt így nyilat­kozott: „Ha az én körzetem 10 ezer új munkaalkalmat kapna az MX-szerződések- ből, vagy akár csak ötezrei, ezt elég pozitívnak tekinte­ném ahhoz, hogy megváltoz­tassam szavazatomat... Dürrenmattnál azonban „Az öreg hölgy látogatásá­nak” nem emberbaráti cél­ja van: annak, hogy felvi­rágoztatja a hanyatló várost, meg kell fizetni az árát. Az életben az összefüggés nem kevésbé logikus. Ezt külö­nösen azért érdemes felidéz­ni, mert nemcsak Martinez képviselő került társaival Güllen városka lakóinak helyzetébe. Az „öreg hölgy látogatása” Európában, sőt Japánban is kísért. Dürrenmatt darabjában egy városka jólétéről volt szó, Martinez képviselő és társai esetében több válasz­tókörzet foglalkoztatottsági helyzetéről, az űrháborús ajánlatban sok milliárd dol­lár a tét. De a svájci szerző darabjában egy élet és a vá­ros becsülete volt az ár azért, hogy Güllen állomásá­nál is újra megálljon a vo­nat. Az emberiség igazi da­rabjában pedig arról van szó, lesznek-e egyáltalán vona­tok, fennmarad-e az élet. Ezért az igazi döntés nem­csak erkölcsi : igent mondani „az öreg hölgyeknek” nem­csak bűn mint Dürrenmatt­nál, de ahogy Napóleon mondta egyszer, sokkal sú­lyosabb annál: hiba is. Baracs Dénes Önpusztító csapda a drog AZ ENSZ 40 ÉVE Az üvegpalota évtizedei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom