Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 4., csütörtök 5. AGYVÉRZÉS UTÁN Rehabilitáció az egri kórházban A kívülálló absztrakt művészeti alkotásnak is vélheti azt az alig egy négyzetméternyi táblát, amelyik a Heves megyei kórház belgyógyászati és rehabilitációs osztályának folyosóján kapott helyet. Rajta egyebek között odaszögezett ruhadarab lóg gombokkal és gomblyukakkal, fűzős cipő, többféle villanykapcsoló, ajtó- és ablakkilincs, valamint egy vécétartály lehúzója. Míg a betérő idegen e rejtélyes „mű” megfejtésén töpreng, sántító, csoszogó asz- szonyra lesz figyelmes, aki egy ápolónő kíséretében a csodált rekvizítumhoz lép. A beteg mintha mázsás súlyok nehezednének rá lassan emeli fel a karját, s a falon lévő cipőt próbálja bekötni. A művelet azonban nagy erőfeszítésébe kerül. A jobb keze és az egész jobb oldala béna. Pedig nem is olyan régen ez a mindennapos ügy még nem okozott gondot neki. Néhány hete érte az agyvérzés. Orvosokból, gyógytornászokból, beszédtanárokból, pszichológusokból és a betegek szociális gondjainak intézőiből két éve alakult a kórház rehabilitációs osztálya. Az úgynevezett agyi katasztrófákon átesett féloldali bénultak utókezelését kezdték el. Az elveszett fizikai képességeket szeretnék visszaállítani a lehetőségekhez mérten. — A megyében még csak itt foglalkozunk ezzel — világosít fel dr. Halmos Béla osztályvezető főorvos. — Az elmúlt időszakban javultak a ' feltételek, gyarapodott az ágyak száma, s több lett az itt tevékenykedő szakember is. Egyébként ez csapatmunka, melyben valameny- nyi kollégámnak fontos sze- rf- ; ;>»t De még akkor sem biztos a siker, ha tökéletes közöttünk az összhang. Az is fontos, hogy a kezelt személy aktív legyen, akarja a felépülését. Miközben a főorvossal végigjárjuk a kórtermeket, az emberek a délelőtti testmozgásra készülnek. Akad, ki könnyebben, s van olyan is, aki nagyon nehezen mozog. A tehetetlenebbek a nővérek segítségével állnak talpra. Aztán a folyosón vánszorognak, ahol a felállást és a leülést gyakorolják a fali kapaszkodókat markolva. — Eredményeink lényegesen jobbak, mint a kezdeti időkben voltak — így dr. Halmos Béla. — Sokat tanultunk az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet továbbképzésein. Elégedetten nyilatkoznak munkánkról a megyei és az országos szak- tekintélyek is. — Miért csak féloldali bénultakkal foglalkoznak? — Ennek az a legfőbb oka, hogy belgyógyász az alap- képzettségem és ezekkel a páciensekkel már régóta foglalkozom. Tervezzük, hogy a közeljövőben hozzálátunk a balesetet szenvedett rokkantak, valamint gz érbetegség miatt amputáltak rehabilitálásához is. De erre fel kell készülnünk. Nagy segítséget kapunk _a kórház vezetőitől és bízunk abban. Lokácsné Szalóczi Györgyi és Kelemen Anita segít a testedzésben — Ilyenkor arról is kikérdezzük őket, hogy miként alakult a sorsuk. Azokban a családokban, ahol törődnek velük, ott nincs semmi baj, de ahol nem megfelelő a hozzáállás, még azt is elfelejtik, amit itt hosszú ideig megtanítottunk velük. Természetesen nem majomszeretettel kell őket körülvenni. Amit csak lehet, önállóan végezzenek. Jó néhá- nyuknak otthon bordásfalat is fabrikáltaik, amelyen rendszeresen erősítik magukat. Ezek sokkal jobban néznek ki, mint akik semmit nem tesznek meg javulásukért. Egyébként tavaly júliustól már az egész megyéből fogadjuk a beutaltakat. De, ha minimálisak, vagy ha nagyon súlyosak az elváltozások, akkor otthon kell őket ellátni. Búcsúzáskor már az ebédet osztják. Akad, aki — ha kicsit még nehezen is — már önállóan étkezik. A „gyakorló táblán” ott a tornacipő. A fűző kilóg belőle. Sokat kel még gyakorolnia ezt a mozdulatot annak, aki így hagyta ott. Homa János (Fotó: Szántó György) hogy még az idén megteremtjük ehhez a széles körű munkához a szükséges feltételeket. Dr. Halmos Béla megmutatja az étkezőt, amely egyben tornaterem is. A foglalkozások ideje alatt kihordják innen a székeket és az asztalokat. Szegény ember vízzel főz, gondolja a kívülálló, hiszen egy üres helyiséggel megoldódna ez a gond, ahol egy sokkal korszerűbb kondicionáló termet rendezhetnének be. De hát erre most nincs mód. Az itt lévőknek pedig nagyon kell a mozgás. — Azt tartjuk a legfontosabbnak. hogy amennyire csak lehet, visszaadjuk az elveszett képességeket. A fizikai gyakorlatok mellett lelkileg is erősítjük őket. Amikor bekerül ide valaki, alig tud megmoccanni. Aztán elkezdjük a kezelést és szép lassan járóképessé, önellátóvá válnak. — És gyógyultan távoznak innen? — Nehéz kérdés. Ugyanis van olyan, aki egészségesen hagyhatja el a kórházat. már legalább is a lehetőségekhez mérten. A féloldali bénulást megállítjuk úgy, hogy a beteg bizonyos mértékig pótolni tudja az elveszett képességeit. így járóképes, vagy önellátó lehet. Ez a két kategória létezik, illetve a munkaképes korúaknái a munkába való visz- szaállítás. Igaz, hogy az ide. kerülők jelentős hányada nyugdíjaskorú, viszont a fiatalabbaknál azt tapasztalhattuk, hogy nem akarnak visszamenni dolgozni. Sajnos, ez nemcsak a beteg hibája. Ugyanis akiknél 67 százalékos munkaképességcsökkenést állapítanak meg, az rokkantnyugdíjat kap, amely anyagi biztonságot jelent számúkra. Ezért nem mennek vissza a régi vállalatukhoz. Ez viszont a rehabilitáció „ellen dolgozik", hiszen sokan ezért nem akarnak megtenni mindent a felépülésükért. Igaz, a legtöbb üzemben csak portás, vagy éjjeliőr állást kínálnak nekik. Az eltelt időszakban mintegy háromszáz beteggel foglalkoztak az osztályon. Egy éve pedig visszarendelik ellenőrzésre az itt gondozottakat, és további utasításokat adnak nekik. Dr. Halmos Béla főorvos Immár 12 éve annak, hogy a hatvani Damjanich János Ipari Szakmunkásképző Intézet új épületbe költözött. Ez annál is inkább nagy öröm volt, mert az iskola kilencszáz tanulója eladdig mindössze három tanteremben tanulhatott. Azóta már már majdnem 1200-ra növekedett a létszám, s nem kevesebb mint 32 foglalkozási ágban képezik a jövő szakmunkásait. Ebből 18-at itt oktatnak, a többiek pedig Budapestre. Miskolcra járnak szakmai, elméleti oktatásra. A skála tehát igen széles. A vas- és szerelőipar területe mellett a fa-, a villamos- és az építőiparban, valamint a szolgáltatási hálózatban helyezkedhetnek majd el a tanulók. Az iskolába 82 településről járnak be a gyerekek, közülük ebben a tanévben 87-en már az újonnan átadott diákotthonban laknak. A könyvtárban — mint otthon Amikor ellátogattunk az intézetbe, elsősorban a kulturális életre voltunk kíváncsiak. Ambruzs Sándor igazgató mindjárt az egyik legfontosabb feltételt, a könyvtárat említette: és hangszerszólóban mérték össze tudásukat a szakmunkástanulók. Galéria és iskola barátsága Sokirányú, egymást segítő kapcsolat alakult ki a Hatvani Galéria és az iskola között- Ambruzs Sándor igazgató így szólt erről: — Már a működés kezdete óta részt vesznek tanulóink a feltételek biztosításában, a rendezvények előkészítésében. Sok társadalmi munkát végeznek a gyerekek, az asztalos palántáink rendszeresen kölcsönzik és szerelik az általuk készített szétszedhető színfalainkat. Cserébe mi olyan rendezvényeken vehetünk részt, amelyek sokat nyomnak a latba a művészeti, esztétikai nevelés terén. Valamennyi kiállítást megnéznek a tanulók, külön tárlatvezetést kapunk. Ott lehetünk a pódiumműsorokon és a művészekkel való találkozón. A TIT-en keresztül előadóművészeket is biztosít számunkra a Galéria. A közeljövőben négy előadásra is hivatalosak vagyunk. Bemutatják a Játék és valóságot — Zsurzs Éva rendezésében, a Varsói melódiát és a Libikókát. No és ősszel kerül sorra a névadónkról szóló Damjanich című dráma ősbemutatója Bessenyei Ferenc főszereplésével. Az iskola a szakmai tu- lás, a műveltség megszerzése mellett sokat tesz a tanulók egészsége érdekében is. Rendszeresek a szakszervezeti gyógyüdültetések. Látogatásunkkor épp 57 tanuló töltötte háromheti pihenését Parádsasváron. No persze, azért vitték magukkal a tankönyveiket is. s a tanárok segítenek abban, hogy ne maradjanak le a tananyaggal. A szülők is látogatják őket, azt mondják, remekül néznek ki a gyerekek, jó az étvágyuk. A tanórán kívüli tevékenység természetesen kihat az oktatási eredményekre is.. Nem véletlen hogy a szakma kiváló tanulója versenyeken az intézet diákjai mindig sikert érnek el. Nem egy országos első helyezettel és dobogóssal dicsekedhetnek. S megismer, vén az iskola életét, bízvást mondhatjuk: megérdemelten nyerték el két ízben is a KISZ KB Vörös Vándor- zászlaját. Mikes Márta Művelődés a hatvani Dam|aiíi:í/?ban Szakmunkástanulók — az órákon kívül Soós Zoltánt, Jobbágy Károlyt. Jókai Annát és Fábián Zoltánt is. Vitázó, versenyző fiatalok A Damjanich Szakmunkásképző Intézetben igencsak sokrétű a tanórákon kívüli nevelés. Az igazgató úgy fogalmazta: elsősorban a rendszeres olvasás iránti igényt szeretnénk felébreszteni a gyerekekben úgy, hogy vitakészségük is kialakuljon. Meg kell tanulniuk az emberek véleményének elismerését, elfogadását, s a vele való azonosulást is. Erre számos jó alkalom adódik, bár mint mondták, a személyi és tárgyi feltételeken volna még javítanivaló. A tanórán kívüli tevékenységben, amely a műveltség megszerzését teszi lehetővé, segítene, ha több humán és reál szakos tanára lenne az iskolának. Színházi előadásokat és hangversenyeket pedig csak a tornateremben tudnak rendezni. Ám azért van dicsekedni való a szakköri munkálkodásban. Tóth Lajosné nevelési igazgató-helyettes: — Hetente egyszer találkoznak a beszédművelő és nyelvművelő szakkör tagjai. Február végén épp Mon- tágh Imrét, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárát vártuk. Minden évben megrendezzük az Édes anyanyelvűnk versenyt, van már megyei első, mi több. . .a gyerekeink otthon érzik magukat a könyvek között...” — Amikor átköltöztünk az iskolába, a régi épületet átalakítottuk erre a célra. Később egy KISZ-klub megteremtésére is futotta. Véleményem szerint igen nagy a jelentősége annak, hogy a gyerekeink otthon érzik magukat a könyvek között, eligazodnak a katalógusban. A kölcsönzés mellett folyóiratokat olvashatnak, magnót, lemezjátszót hallgathatnak. Ellátogattunk mi is az iskolai bibliotékába. A tágas, barátságosan berendezett teremben közismereti órákat is szoktak tartani, s nem kevesebb, mint 7400 kötet között válogathatnak az érdeklődök. — Rendszeresen tartunk itt rendhagyó irodalomórá" kát — mondja a kalauzolás közben Friedrich Tünde, a könyvtár vezetője. — Neves előadóművészek léptek fel a Petőfi, az Ady, vagy a Váci Mihály műsorban is. Ezekben a hetekben képző- művészeti előadássorozatot tartunk, Losonczi Miklós művészettörténész közreműködésével. De rendszeresek a filmvetítések is. az MSZBT-itől kapjuk az ismerétterjesztő anyagot. író— olvasó találkozón vendégül láttuk már többek között . -rendszeresen tartunk itt irodalomórákat” (Fotó: Szabó Sándor) Kazinczy-díjasunk is. Több éve működik az irodalmi szánpadunk, versmondóink szépen szerepelnek a megyei diáknapokon, Dányi Csaba tanulónk pedig az országos szavalóversenyen bejutott az első tíz helyezett közé. Most éppen az országos szakszervezeti versenyre készülnek. Meg kell még említenünk az eredményesen tevékenykedő faliújság- és számítógépszakkörünket is. Ez utóbbi legújabb produktumát magunk is láttuk. Ottjártunkkor az iskola folyosóján elhelyezett számítógépes tv éppen a délutáni Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőre invitálta a tanulókat. Mind a 42 osztály elküldte csapatát a versenyre, így szinte az egész intézetet mozgósította a felkészülés, a feladat. Egyébként már készülődnek a következő megyei vetélkedőre, amelyet „Szabadság tégy gazdaggá minket” címmel rendeznek meg hazánk 40 éves történelméből, irodalmából. Nemrégiben nagy esemény volt a helyi diáknapok megtartása: sportban, versmondásban, ének
