Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI, évfolyam, 79. szám ARA: 1985. április 4., csütörtök 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Felszabadulásunk 40. évfordulóját köszöntötte az ország Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szerdán reggel ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszteletadással felvon­ták a magyar nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját a gel­lérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. Zász- lófelvonási ünnepséget tartottak szerdán reg. gel a Parlament előtt a Kossuth Lajos téren is, ahol ugyancsak ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással vonták fel az állami zászlót. A jubileum tiszteletére az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa tegnap délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendezett Budapesten, a Szovjet Hősök Szabadság téri emlékművénél és a Magyar Hősök emlékművénél, a Hősök te­rén. A Szabadság téren az Elnöki Tanács ne­vében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében Kádár János és Németh Károly, a Minisz­tertanács nevében Lázár György, és Maróthy László koszorúzott. Ezután a jubileumi ren­dezvényekre hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek vezetői helyezték el a megemlékezés virágait az emlékmű talap­zatán. Szerda este a felszabadulás 40- évforduló­ja tiszteletére díszünnepséget rendeztek a Magyar Állami Operaházban. Az eseményen Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke tartott ünnepi be­szédet. Ezután Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese szívből jövő jókívánságait fejezte ki a magyar nép­nek. Emlékműavatás Kömlőn Nekem szülőhazám... A kkortájt születtem, amikor Radnóti leírta fájdal­masan szép sorait: „...nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország.” Amikor a gépen szál­ló pilóta nem tudta, hol lakott itt Vörösmarty Mihály. S akkor cseperedtem, fel, amikor a második világégést túl­élő apám romot takarított, fát ültetett. Mert bízott a jö­vőben. És soha többé nem akart katona lenni, mert tud­ta ás látta: mennyi emberéletbe került az az őrült ka­land. Azután mégis katona lett, hogy a békét védje, s hogy ne legyen többé háború, amelynek tíz és tízmilliók es­tek áldozatául. Közöttük azok a szovjet és szövetséges katonák, akik magyar földben alusszák örök álmukat, akiknek emlékműveinél ezekben a napokban is a meg­emlékezés és a hála koszorúi, virágai díszlenek. Mint. negyven esztendeje minden nemzeti és munkásmozgalmi ünnepünkön. Ezen a jubileumán érdemes felidézni Károlyi Mihály emlékiratait, amelynek a Hazatérés felcímű fejezetében — a Hit illúziók nélkül című kötetben — így emlékezik magyar földre lépve az 1918-as Magyar Köztársaság elnö­ke: „Megvalósulhat-e most, amit akkor megkíséreltünk és amibe belebuktunk. Most kedvezőbb a helyzet. Magyaror­szágot most egy nagyhatalom támogatja. A mai vezetők talán bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk. Talán tanul­nak a mi tévedésünkből, s megőrzik hitünket, de illú­ziók nélkül." Illúziók — sajnos — voltak, nem tettünk az elmúlt év­tizedek során mindent hibátlanul és teljes megfontolt­sággal, de azt sem engedhetjük meg, hogy az eredmé­nyeinket elhallgassuk, bizonyos ellentmondásokat fel­nagyítsunk. Népünk ugyanis nagy és történelmi utat tett meg, hatalmas feladatokat oldott meg, joggal mondhat­juk hát: élni tudtunk a szabadsággal. S, hogy bölcsek voltunk; s vagyunk-e? Ezt eldönti az utókor, amelynek építői mostantájt születnek, amikor — Radnótival szólva — már tudni „merre mennek, kik mennek az úton". Akiknek most fogjuk a kezüket, s akik­nek már történelem az elmúlt negyven esztendő. Egy biztos: a ma élő emberek kötelessége, hogy olyan vilá­got teremtsenek, amelyben lehetetlenné válik az embe­riség alkotta nagyszerű értékek, valamint jövőnk és esz­ménk elpusztítása. Ez a gondolait fogalmazódott meg a közelmúltban is. amikor az MSZMP XIII. kongresszusán elhangzott: „... a békés egymás mellett élés elvét vall­juk és azt akarjuk, hogy fejlődjenek a különböző társa­dalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcso­latai. Mi azt kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok — normális kapcsolataikat fejlesztve — békés versenyben, vívják meg történelmi harcukat." Ennek a harcnak valamennyien részesei vagyunk Batto- nyától Nemesmedvesig. Mi is, akik ebben a szűkebb ha­zában élünk és dolgozunk: az ország eredményeiben ben­ne van Heves megye dolgozóinak becsületes és áldozat­kész munkája is. Hiszen csak nézzünk körül: új lakótele­pek, áruházak épültek, üzemek kezdték meg a munkát, korszerű otthont kaptak a közművelődés munkásai, isko­lák, óvodák, kórházak nőttek ki a földből. Példákkal ér­velni fölösleges, mert valamennyien látjuk, amikor au­tóbuszra ülünk, vonattal szeljük át a megyét, az Alföldet, a Dunántúlt, hogy mire haladtunk. Nem kell ma már ar­ról beszélnem az iskolás lányomnak, fiamnak, hogy mi hol épült ebben az országban, mert szinte bejárták min­den táját. Nem kell emlékeztetni a kútágast villanyszi­vattyúra cserélő gazdát a volt aranykoronás holdjaira, mert nem az foglalkoztatja, hanem: hogy mikor mehetnek ki a gépek a földre ilyen kiszámíthatatlan időjárásban a termelőszövetkezet hangárjaiból. Akkoriban jöttem a világra, amikor nagy sorsforduló- volt e jövőben bízó nép életében. Talán nem túlzó a ha­sonlat, de együtt születtem ezzel a változással. S amíg út­törőként eljuthattam az első országos találkozóra, amíg 1961-ben KISZ-tag Lehettem, s amíg e negyven esztendő lassan elszállt a fejem felett, szüleim, — szüléink — kor­osztálya sok akadályt küzdött le, évszázados elmaradá­sokat hozott be. Sokan élnek még közülük, s ha egy- egy alkalommal ünnepi ruhát öltenek, méltán viselik az elismerő kitüntetéseket. Ök azok, akik nem mondják lép- ten-nyomon, hogy „bezzeg a mi időnkben”, hanem az öndicséret helyett ma is munkával, napi politikai helyt­állással bizonyítanak. Közülük kerülnek ki az alapító munkásőrök. a szakmai fortélyokat átadó oktatók, s a példaképek, akik egykor a Hanság lecsapolni voltak, a a föld alatti nyomdák kezelői, a partizánegységek önkén, tesei. S azok, akik fegyverrel a kezükben léptek az el­esett szovjet hősök helyébe. Akik — mint ezúttal is — ott vannak az emlékművek koszorúzói között, mert két dolgot soha nem tudnak elfelejteni: az elnyomást és a háborút. Lelkiismereti ügyüknek tekintik viszont leróni hálájukat azok emléke előtt, akikkel együtt harcoltak, akiknek a nevét őrzik az obellszkek márványtáblái. K egyelettel azok emléke előtt, akiknek nem volt térkép a táj : szülőhazám, szülőhazánk ... Szilvás István Kellemes, napsütéses idő fogadta szerdán délelőtt, Kömlőn, a községbe érke­zett vendégeket és a helyi lakókat. Emlékműavatásra gyülekeztek, hogy a negyven évvel ezelőtti eseményekre emlékezve tisztelegjenek an* nak a hősi halált halt öt­száz szovjet katonának em­léke előtt, akik életüket ál­dozták Kömlő, illetve Heves megye déli részének felsza­badításáért. Tizenegy órakor a műve­lődési ház melletti díszpark­ban, a magyar és szovjet Himnusz elhangzása után Vass Sándor, a községi ta­nács elnöke köszöntötte a megjelent párt-, állami és tömegszervezeti vezetőket. Ott volt Gorbany Dimitrij Ivanovics vezérőrnagy, a hazánkban állomásozó szov­jet Déli Hadseregcsoport köz­lekedési főnöke, a Nagy Honvédő Háború résztve­vője, továbbá Ilja Pavlovics Prokopjev, az SZKP Csu- vas Területi Bizottsága, va­lamint Ivan Gruev, a BKP Targoviste megyei Bizottsá­ga első titkára és a két de­legáció tagjai. Ezután Gorbany Dimitrij Ivanovics vezérőrnagy em­lékezett az egykori esemé­nyekre. Kiemelte, hogy minden nép életében van­nak meghatározó évfordu­lók, amelyek mérföldkövet jelentenek. Ilyen volt Ma­gyarország történetében 1945. április 4-e, amikor a szov­jet hadsereg csapatai fel­szabadították az országot. Köszönetét mondott a meg­hívásért és azért a tiszte­letért, amely országszerte, így Kömlőn is a szovjet nép, a felszabadító katonák iránt megnyilvánul. Hangsúlyoz­ta, hogy a Varsói Szerződés országaival együtt továbbra is őrködnek a béke megőr­zéséért. Sikereket kívánt a magyar népnek, a párt XIII. kongresszusa határozatainak eredményes megvalósításá­hoz. Ezután katonai díszszertar­tásra került sor. A ceremó­niát követően pedig Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára mondott emlékmű­avató beszédet. Aláhúzta, hogy még so­kan emlékeznek a Heves megye területén vívott har­cokra, a tiszai átkelésre, a Budapest—miskolci vasút­vonal — a mai 3-as főköz­lekedési út — megszerzésé­ért folytatott döntő jelentő­ségű csatákra. Aztán mi­lyen örömmel hallhatták a hírt, hogy felszabadult Kömlő, Kisköre, Sarud, Ti­szanána, Űjlörincfalva, Pély, Poroszló, Egerfarmos, Mező- tárkány ebben a térségben. Emlékeztetett, hogy dolgo­zó népünk, pártunk vezeté­sével vállalta a forradalmi örökséget és élni tudott az­zal a lehetőséggel, amelyet a szovjet hadsereg hazánk felszabadításával megadott nekünk. Az elmúlt negyven esztendő eredményei alapján büszkék lehetünk gyarapo­dó hazánkra, szocialista tár­sadalmunkra. — Emlékművet avatunk — mondta az MSZMP He­ves Megyei Bizottságának első titkára. — Király Ró­bert egri szobrászművész alkotását, aki az első kez­deményezésre társadalmi munkában vállalta ennek elkészítését. Az ünnepi beszédet köve­tően urnákat helyeztek el az emlékműnél, majd koszorú­zásra került sor. A kegyelet virágait a megyei párt és tanács, a hazánkban állomá­sozó szovjet Déli Hadsereg­csoport és a szovjet-csuvas delegáció, a hevesi városi párt és tanács, valamint Kömlő község párt- és taná­csi vezetői, a bolgár Targo­viste megye küldöttei, a Kömlő felszabadítása során hősi halált halt Kuznyecov alezredes és Pavel Bojko közkatona családjának kép­viselői, illetve a helyi la­kók és úttörők hozták el. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezután a művelődési ház­ban Kovács Sándorné, He­ves Megye Tanácsának el­nökhelyettese nyitotta meg azt a fotókiállítást, amely a falu negyvenéves fejlődé­sét mutatja be. Csuvas barátaink füzesabonyi, egri látogatásai Szűkebb hazánk kedves vendégei — szovjet és bol­gár barátain^ — szerdán to­vább ismerkedtek megyénk­kel. Az SZKP Csuvas Terüle­ti Bizottságának delegáció­ja — Hja Pavlovics Prokop- jev első titkár vezetésével — Kiss Sándornak, az MSZMP Heves megyei Bi­zottsága titkárának a tár­saságában a kora délelőtti órákban a Füzesabonyi Ál­lami Gazdaság központját kereste fel. ahol a látogató­kat Tóth Tibor, a városi jo­gú nagyközségi pártbizottság titkára, Kelemen Béla ter­melési igazgatóhelyettes és Szőke Jónás, a helyi pártve­zetőség titkára köszöntötte, tájékoztatta. Szóltak az 5,5 ezer hektáros gazdaság min­dennapi munkájáról — ter­melési sikereiről és gondjai­ról —, a korszerű mezőgaz­dasági rendszerekben, illet­ve társulásokban való rész­vételükről, a különböző vál­lalatokkal, valamint a kis­termelőkkel kialakított kap­csolataikról. Ezután pedig közelebbről is bemutatták telepüket, s Kriston Gáspár üzemvezető kalauzolásával betekintést engedtek húsfel­dolgozójuk tevékenységé­be. Délután a vendégek az egri Vármúzeumba látogat­tak kísérőikkel. Itt dr. So­dó Sándor, a megyei mú­zeumi szervezet igazgatója üdvözölte őket, egyben pe­dig ismertetést is adott ar­ról, amivel foglalkoznak. Ezután kitért immár kö­zel egy évtizedes csuvas kapcsolatukra, s említést tett arról a megállapodás­ról is, amely éppen a na­pokban született Alekszand- ra M. Laptyevával, a csu- vasiai múzeum Egerben: tar­tózkodó igazgatónőjével. Mint elmondotta: a követ­kező esztendőkben több ki­állítást rendeznek majd, s egyegy témát tudományos feldolgozásra is küldenek egymásnak. A NOSZF 70. és felszabadulásunk 45. év­fordulóját reprezentatív tár­latokkal köszöntik. A tájékoztató után nyi­totta meg a szovjet pártkül­döttség vezetője a gótikus palota földszintjén rende­zett „Csuvasia — ma” c. kiállítást, amit a várudva­ron a testvéri nép művé­szeti együttesének színvo­nalas fellépése tett emléke­zetesebbé. Ezt követően a vendégek sétát tettek a várban, a tör­ténelmi belvárosban, végül pedig a Csebokszári-lakóte- lepet is megszemlélték. Bolgár vendégeink Hevesen, Egerben és Parádsasváron Szerdán, reggel a bulgáriai Targoviste megyéből érke­zett pártdelegáció, élén Ivan Gruev első titkárral, Schmidt Rezsőnek, az MSZMP He­ves Megyei Bizottsága tit­kárának kíséretében a He­vesi Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezetbe látoga­tott. A vendégeket Sári Jó­zsef, a városi pártbizottság titkára és Báder Miklósné, a szövetkezet elnöke fo­gadta. Ezután tájékoztatást hallgattak1 meg a nyolcszáz fős kollektíva életéről, ered­ményeiről. Ezt követően üzemlátogatásra indultak. A sok látnivaló között érdék- lődéssel figyelték Veres Sán­dorné népművész hímző­munkáját is. Bolgár barátaink a kora délutáni órákban, Egerben megtekintették a Megyei Könyvtárat. Orosz Bertalan­ná igazgató kalauzolásában betekintettek a csaknem 200 ezer művet, folyóiratot, dia- és mikrofilmet, hanglemeztá­rat. illetve helytörténeti gyűjteményt kínáló könyv­tár életébe. Innen a küldött­ség útja a Hazafias Nép­front Eger Városi Bizottsá­gára vezetett. Az aktuális feladatokról Veres István titkár adott tájékoztatást. A beszélgetésbe bekapcsoló­dott Németh László, az MSZMP Eger Városi Bizott­ságának első titkára és dr. Varjú Vilmos tanácselnök is. Ezután Ivan Gruev első titkár megnyitotta a Targo­viste ma című kiállítást, amely testvérmegyénk poli­tikai. társadalmi és gazdasá­gi életébe nyújt bepillantást fényképeken és termékeken keresztül. A megnyitó sza­vakra Barta Alajos, az SZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkára vála­szolt, méltatva a két nép barátságát. Vendégeink a késő délutá­ni órákban látogatást tettek a Parádsasvári Üveggyárban is. Ott Palcsó Pál; az egri városi pártbizottság titkára. Első József igazgató és Odor Lászlóné, a megyei párt-vb tagja, a gyári pártalapszer- vezet titkára köszöntötte őket. Meghallgatták az ipari üzem életéről, exporttevé­kenységről szóló ismertetést, majd szerdai programjuk üzemlátogatással fejeződött be. Tegnap délelőtt több száz főnyi ünneplő közönség töl­tötte meg a Cukor- és Kon­zervgyár nagytermét, ahol Hatvan dolgozói emlékeztek a 40 évvel ezelőtti történel­mi eseményre, hazánk fel­szabadulásának napjaira. A magyar és szovjet Himnusz elhangzása után Tóthpál Já­nosáé, a városi pártbizott­ság titkára köszöntötte a je- lénlevőket. közöttük Bányai Istvánt, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagját, majd Szokodi Ferenc városi első titkár emelkedett szólásra. Ünnepi beszédének beveze­tő részében kegyelettel em­lékezett meg a szovjet nép áldozatáról, a szovjet hadse­reg hősi harcairól, amelyek eredményeként lehetőség nyílt arra, hogy a magyar­ság megkezdje a szocialista társadalmi rend kialakítását. Az ünnepi megemléke­zést követően a hatvani pe­dagóguskórus, illetve az új-hatvani szakközépiskola diákjai adtak műsort. Ké­sőbb a város vezető szervei­nek, ütemeinek képviselői megkoszorúzták a Kossuth téri Szovjet hősi emlékmű­vet, majd a Hatvány Lajos Múzeumban kiállítás nyílt 40 esztendő politikai plakát­jaiból. A Targoviste ma című kiállítás ünnepi megnyitója Egerben (Fotó: Perl Márton) Az új emlékmű Komlón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom