Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 24., szerda S. KISZ-ről, ifjúságról — a Csepel Autógyárban (Fotó: Perl Márton) A közelmúltban nagy megtiszteltetés érte a Csepel Autó egri gyárának KISZ- eseit. Megkapták ugyanis a KISZ KB Vörös Vándorzász­laját. Ebből az alkalommal beszélgetünk a vállalat ifjú­sági szervezetének titkárá­val. Kun Zsigmonddal. ★ — Először is szólj néhány szót a gyár KISZ.es kollek­tívájáról. — Gyárunkban ezren dol­goznak. Talán feltűnt neked is az arány, az, hogy ebből 357 harminc éven aluli. Kö­zülük 217 tagja a KISZ-nek. A vándorzászlót immár ötödik alkalommal nyertük el. Gyárunk nehéz körülmé­nyek ellenére is 102,9 száza­lékra teljesítette tervét, úgy­hogy veszteségeink tovább csökkentek, és a műszaki fej­lesztési tevékenység eredmé­nyeként jelentős megtakarí­tásokat értünk el. Fiatalja­ink becsületes munkával vet­ték ki részüket az 1984. évi terv megvalósításából, — ezt igen jelentős túlóra, il­letve célfeladat vállalásá­val segítették elő. — Beleszólhattok-e — és ha igen, milyen módon — a gazdasági vezetésbe? — Nemcsak, hogy beleszól­hatunk, hanem ezt el is vár­ják tőlünk. Ha én az igazga­tói tanácsülésen, mondjuk, nem jelezném észrevételei­met, biztos, hogy felszólíta­nának: „mi a véleményed, erről, vagy arról”? De ott vagyunk a vállalati tervek megalkotásánál és az ifjúsá­got érintő intézkedések meg­hozatalánál is. A vállalati vezetés átlagéletkora igen alacsonynak mondható. Így ők is bátran sorolhatók az ifjabb nemzedékhez, más­részt pedig a KlSZ-aktivis- táink is olyan posztokon munkálkodnak — például csoport-, művezető — ahon­nan befolyásuk van a gazda­sági folyamatokra. — Miképpen látjátok el érdekvédelmi funkciótokat? — Az érdekképviseletet ál­talában a titkárok látják el. Mint áltálában a srácok, na­gyon érzékenyen reagálnak a „zsebbe vágó” tém.ákra. És ez érthető is. A fiatalok ju­talmazásánál, bérfejleszté­sénél meghatározó szerepe van az ifjúsági szervezet ál­láspontjának. Nagyon jól be­vált a patronálási rendsze­rünk is. Az újonnan belépők mindegyikét egy-egy KISZ-es patronáló fogadja a gyár­ban. Ök ismertetik meg a pályakezdőket a különböző munkafolyamatokkal, segí­tenek eligazítani ügyes-bajos dolgaikban. Mindez csaknem fél évig tart. A patronáló nagy áldozatot -vállal magá­ra, hiszen munka közben is segíteni kell az újoncnak, és mivel mi teljesítményben dolgozunk, ez a patrónus szá­mára kiesést is jelent. Ná­lunk egyébként — a minősé­get, és a teljesítményt figye­lembe vevő bérezés miatt — a fiatalok és a régi szakik keresete között nincs nagy különbség. Ez mindenképpen jó hatással van a hangulat­ra. — A kongresszuson, de más fórumon is elhangzott, hogy gyenge az ideológiai munka a fiatalok körében. Mi a helyzet a ti házatok tá­ján? — A legnagyobb hangsúlyt mi. a vezetők és az aktivis­ták továbbképzésére helyez­zük. Nekik kell ugyanis az első vonalban vitatkozni. Ha ők nem tudnak választ adni a felvetett problémákra, ak­kor nagy baj van. A „gye­rekeket” meg lehet győzni — persze, csak ha jól és pon­tosan érvelünk. Ám koránt­sem mondtunk le a többi- ekről. Rendszeresen szerve­zünk vitaköröket is. A helyi előadók mellett közismertebb szakértőket is meghívunk az ilyen rendezvényekre. Így került sor nemrégiben a Su­gár Andrással való találko­zóra is. Az ifjúságot rendkí­vüli módon érdekli a nem­zetközi élet, a belpolitika és annak mind gazdasági, mind társadalmi mozgásai. Nem igaz tehát, hogy ez a generá­ció közömbös és passzív. „Csak” válaszokat akar: he­lyes. értelmes érveket. — Hallottunk eredményei­tekről. Ez bizonyára nem azt jelenti, hogy egyáltalán nin­csenek gondjaitok ... — Valóban nem. Renge­teg tennivalónk van még! Elsősorban a munkakultúra területén kell nagyon sokat javulnunk. El akarjuk érni. hogy a dolgozók vigyázza­nak gépeikre, erősíteni kell bennük a tulajdonosi ér­zést. Fokozni szükséges az aktivitást is, hogy még töb­ben jöjjenek el rendezvé­nyeinkre. — Befejezésül mit kíván­nál a gyár fiataljai nevé­ben? — Mindenekelőtt a nagy­üzemi dolgozók nagyobb anyagi és erkölcsi elismeré­sét. Azt, hogy javuljanak a bérből és fizetésből élők életkörülményei. És — ami a legfontosabb — békét... Ezek nem speciálisan if­júsági problémák, de ez is csak azt jelzi, hogy elképze­léseik nem esnek messze más korosztályok céljaitól. Havas András GGODN ’85 Holnaptól Eger, diákok városa Mint már hírül adtuk. Nógrád, Pest és Szolnok me­gye középiskolás diákjait várják holnaptól Egerben a Heves megyei fiatalok, az idén ismét megrendezett — Gárdonyi Gézáról elnevezett országos diáknapokra. Közitudomású, kétéven­ként kerül sor a tanuló­ifjúság e megmozdulására, amelynek hazánkban hét vá­ros a helyszíne. Ezen alkal­makkor az egyes megyék legjobb képviselői mutatják be, hogy ki mit tud? Pon­tosabban, hogy a felnövek­vő nemzedék tagjai miben jeleskednek éppen. Holnap, csütörtökön este 8 órakor kerül sor az ün­nepélyes megnyitásra a vá­rosban. ahol kezdetét veszi a négy napig tartó fesztivál. Már ezen az estén is — mint egyébként a zárásig mindig — 9 órától zenebutik és já­tékkaszinó várja a résztve­vőket az Ifjúsági Házban, a főiskola pinceklubjában pe­dig irodalmi kávéház. A diszkót kedvelők a Finom- szerelvénygyár pinceklub­jában, a Tatn-együttes ba­rátai pedig a Szabadság té­ren gyülekezhetnek. Műsoraikat a szavalok, a színjátszók, a zenészek, éne­kesék, táncosok a Gárdonyi Géza Színházban mutatják be az érdeklődőknek dél­előtt 9-től délután 5-ig. El­sőként a Pest megyeiek, majd a szolnokiak, aztán a nógrádiak lépnek a pó­diumra, s végül a nagysza­bású gála következik. Akiknek a színházban nem jut hely, ízelítőt kap­hatnak délutánonként a Do­bó téren a produkciókból. Unatkozásra e négy nap so­rán semmiképp nem lesz mód. Ennek igazolásául még néhány föllépő nevét fölso­rakoztathat jiuk : lesz tehát Dinnyés József, Szilágyi Já­nos, Egri János. 100 Folk Celsi us... A VIT-tomboLa sorsolásá­ra szombat este. a VIT-ka- valkádra vasárnap kerül sor. Ezzel, s a díjak átadá­sával ér véget Egerben a diákuralom.. Ifjúgárdisták városi szemléje (Tudósítónktól: ) Szombaton Egerben a ka­tonai kollégium és az eger- szóláti-tó körüli terepen ke­rült megrendezésre az ifjú- gárdisták városi szemléje. Ünnepélyes külsőségek kö­zött Földvári Győző zászló­aljparancsok köszöntötte a A Kereske- delmi és Vendáglátó- ipari Szak­középiskola és Szakmun­kásképző ifjúgárdistái az alaki szemlén Farkas József, a KISZ Elger városi első titkára megnyitja a szemlét több mint kétszáz résztvevőt, valamint a társ fegyveres erők és testületek képvise­lőit. Farkas József, a KISZ Eger Városi Bizottságának első titkára megnyitó szavai után az alegységek alaki és- menetdalversenyen, majd 10 kilométeres harci túrán adtak számot a képzési év során elsajátított elméleti és gyakorlati ismereteikről, felkészültségükről. Az ellenőrző pontokon munkásőrök, rendőrök, tűz. oltók, katonák, vöröskeresz­tes aktivisták látták el a parancsnoki feladatokat, ér­tékelték az elért eredménye­ket. A fizikai állóképessé­get, szellemi erőt egyaránt próbára tevő verseny győz­tese a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola Ifjú Gárda alegysége lett. megelőzve a pétervásári mezőgazdasági, valamint az Egri 212. tz. Ipari Szakmun­kásképző Iskola fiataljait. (Fotó: Kőhidi Imre) Tuza Ferenc (Fotó: Szabó Sándor) A rósz szépkiejtési ver- seny. Hosszú évek óta hagyomány, hogy a kö­zépiskolákban pódiumra áll­nak a legtehetségesebb „oro­szos” diákok, s egy kivá­lasztott prózarészletnek nem a magyarra fordított, ha­nem eredeti változatát ad­ják elő. Felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére idén tovább fejlesztették e vetál- kedési formát: a győztesek egymás között is összemér­A SZÉP BESZÉD BAJNOKA Csak úgy mellesleg...? hették tudásukat. Az orszá­gos döntő első helyezettje az egri Dobó gimnázium ne­gyedikese, Takács Márta lett. A versenyzőknek nehéz dolguk volt. Nemcsak biz­tos nyelvtudást, hanem elő­adóművészi teljesítményt is követeltek tőlük. No és a kiejtés... E magyar ajkú if­jak legfeljebb rövid külföl­di utazások során, szemé­lyes ismeretségek révén, szinkronizálatlan szovjet fil­mek közben leshették el, ho­gyan is ejtik anyanyelvűk hangjait a született oroszok. Ki nem ismer olyan, évtize­deken át hazánkben élő külföldit, aki hiába tudja nyelvünket, képtelen akcen­tus nélkül beszélni! Bizonyá­ra így vagyunk mi is más népek nyelvével. Nem tud­juk beszédüket tökéletesen „utánozni”, csak törekedhe­tünk rá. De hogyan... ? Amikor Takács Mártával egy rövid beszélgetésre le­ültem, azt hittem, átvirrasz­tott éjszakákról, izzadságot szülő küzdelmekről fog be­szélni. Nem így történt. Fekete hajú. magasra nőtt. szép leányzó, aki gyönyörű­en beszél magyarul. Alap­eleme a kíváncsiság. Szíve­sebben kérdez, mint vála­szol. Egyik mondatában na­iv kamaszként csodálkozik rá a világra, a következő­ben pedig komoly felnőtt­ként szól. mint aki minden mellébeszélés mögött meg­sejti a lényeget. Az egri Cse- bokszári-lakótelepen lakik. Fizikai dolgozó szüleitől a szeretetet, a nála 9 évvél idő­sebb nővérétől pedig egy rokonszenves életút mintá­ját kapta örökül. Bizonyít­ványában több a jeles, mint a jó, társai mégsem tart­ják „tanulógépnek”. Napon­ta két és fél, három órán át „böngészgeti” a tankönyve­ket. A fizikát nem szereti, a zenét annál inkább. Fő­leg Csajkovszkij muzsikáját. — Néha hallgatok rock- és diszkózenét is. de nem kot le. Túl üres, túl egysze­rű a hangzása. Mentes a mélységektől, a finomságok­tól. Jó volna pedig megta­lálni bennük a szépet, mert elvárják az embertől, hogy vonzódjon a divatoshoz. Ed­dig nem sikerült — mond­ja erről. Szabad idejében moziba és színházba jár. Egy-egy ígéretes produkcióért képes több száz kilométert is vonatozni. Amikor pe­dig szellemileg kifárad, ahelyett hogy nyugovóra tér­ne, körbefutja háromszor a lakótelepet. Mindezek mellett még ar­ra is marad ideje, hogy sze­relmes legyen. Az orosz, mint tantárgy A Dobos cukrászdában ta­lálkoztunk. — Menjünk va­lami egyszerűbb helyre, mert én itt nem tudok feloldód­ni — szólt, hát odébbálltunk. Amikor magamról már min­dent elmondtam neki s a világ „nagy dolgain” is túl­jutottunk, végre hagyta, hogy én is kérdezhessek. — Milyen szerep jut éle­tében az orosz nyelvnek? — Nem nagy. Egy tantárgy a sok közül. Becsületesen tanulom, mint a többit. — Járt már a Szovjetunió­ban? — Soha. Néhány percet beszéltem csupán született oroszokkal* A tanárnőm, dr. Varga lstvánné kiadott ne­kem egy részletet Solohov Emberi sors című regényé­ből. Megtanultam és napon­ta többször is elmondtam neki. Irtotta a hibáimat. To­vábbjutottam a házi verse­nyen, aztán a megyein, és legnagyobb csodálkozásomra megnyertem az országost. Váratlanul és nagyon jól jött ez a siker, annál is in­kább. mert kicsit „hályogko­vács módjára” álltam a dol­gokhoz. Szeretném az oroszt jól beszélni, de másfajta pá­lyára készülök. Bírónő aka­rok lenni. Jogász a nővérem is. Amikor egyetemi évei­ben néha meglátogattuk, be­leszerettem Szegedbe. A József Attila Tudományegye­temre jelentkezem. — Miért éppen a bírói pálya vonzza? Hosszan hallgat. — Azért, mert vágyom a felelősségre. Tudom, hogy az egy olyan hivatás, ami fon­tos döntések sorozatából áll. Nos, ha azokat lelkiismere­tesen és humánusan hozza meg az ember, akkor min­dennap „letesz valamit az asztalra”, s úgy fekhet le, hogy elégedett lehet magá­val. Kell ennél több... ? Egy hír — ráadásként Beszélgetésünk után né­hány nappal megcsördült a telefon a szerkesztőségünk­ben. — Csak egy rövid hírt szeretnék közölni önökkel — mondta egy hang a vo­nal túlsó végéről. A Dobó gimnázium egyik negyedike­se az országos mc.gyar szép­kiejtési versenyen Kazinczy- érmet kapott. Neve: Takács Márta. Ezen is indult, ezen is győzött, nyilván most is: „csak úgy mellesleg!” Szabó Péter Úttörő­színjátszók versenye Szombaton délelőtt az Eg­ri Helyőrségi Művelődési Otthonban .. a megyeszékhely és a környező községek ál­talános iskolás színjátszói mutatkoztak be. E fordulón, amely az úttörők országos kulturális seregszemléjének selejtezője, 17 csoport állt színpadra. A zsűri értékelésében a dramaturgiai és rendezésbe­li alapszabályok betartásán túlmenően a témaválasztást, a mozgást, a beszédkultúrát, valamint az életkori sajá­tosságok figyelembevételét is díjazta. A legnagyobb sikert azok az előadások aratták, amelyeknek lényege valóban a vidám és felszabadult já­ték volt. A kora délután megren­dezett eredményhirdetésen négy együttes bronz. három ezüst és három arany minő­sítést szerzett. Utóbbiak — az Egri 6-os számú Általános Iskola színjátszói, akik a Nagy színrabló című dra­matizált mesét mutatták be. a siroki gyerekek, akik a Kamaszpanasz elnevezést adták összeállításuknak, és az ostorosiak, akik Hónap- sorolójukkal arattak sikert — tovább jutottak a szemle megyei fordulójára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom