Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. április 20., szombat Nyugat-Európa módos országainak tehetős pol­gárai már ritkábban cserélnek autót, s kétszer is meggondolják, hogy milyen fogyasztásút vegyenek. Fellendült a kereslet a dízelmotorok iránt is, amelynek időszerű okát a környezetvédelmi törvé­nyekkel összefüggő intézkedésekben kereshetjük. Zsugorodik az autópiac, s ezzel együtt fokozódik a verseny a Mazdák, Toyoták és európai társaik a Peugeot-205-ös, a Fiat—Unó gyártói között. Az előbbiek a korábbi fellendülés után tavaly alul­maradtak az európai gyártókkal vívott nagy mér­kőzésben. Mi is a helyzet a fejlett motorizációjú országokban az autók körül? Ezt mutatja be ösz- szeállításunk. Összeállította: Pilisy Elemér HA EGYMILLIÓ GÉPKOCSI EGYSZERRE ELINDUL... A forgalmi dugók városa Ölre mentek a forgalom elcsigázott résztvevői A japánok már évek óta szűrökkel felszerelt kocsikat szállítanak ÚJABB NAGY MÉRKŐZÉS VAN KIBONTAKOZÓBAN A genfi autószalon — s ami mögötte van Garzó Ferenc római levele Ha valaki Rómában el akar jutni az „örök város" valamely pontjára, aligha teheti ezt meg gépkocsi nélkül. Ha valaki el akar jutni a város valamely pont­jára. aligha jut el oda gép­kocsival. Gyalog messze van, busszal szinte kilátástalanul sokáig tart. Az ördögi kör bezárult. S ha az embernek nincs helikoptere, megfele­lő leszállópályával, mégis­csak a gépkocsi mellett ma­rad. fgy azután Olaszország­ban nem tekintik luxus­cikknek az autót, az embe­rek szinte odanőttek a vo­lánhoz, úgy mozognak ko­csijukkal, mintha saját tes­tük lenne. Róma életét mégis az au­tók keserítik meg. Az utak elérték a telítettségi szintet, a közlekedést csak radiká­lis változtatásokkal lehetne valamelyest javítani, s ha Ilyesmire nincs mód, a la­kosság kénytelen lesz ősi jármüvét, két lábát igény­be venni. Egyik hét végén azután be­telt a pohár; a kérdéses pénteken és szombaton so­ha nem látott össznépi for­galmi dugó rekedt az utcá­kon. Pénteken a tömegköz­lekedés alkalmazottai sztráj­koltak. másnap pedig kísér­leti jelleggel lezárták há­rom órára a történelmi vá­rosközpontot a személygép­kocsik elől. Nehéz meghatá­rozni. hogy melyik volt a két nap közül az „emléke­zetesebb”. Az elsőt a sajtó heteken át csak „lidérces pénteknek” vagy „fekete pénteknek” nevezte. Mivel akkor nem jártak sem a bu­szok, sem a metró, azok is kocsiba szálltak, akik egyéb­ként nem tették volna. Már­pedig, ha több mint egymil­lió gépkocsi egyszerre indul meg Róma évszázados, szűk utcáin, olyan helyzet alakul ki, mint amikor valaki egy literes üvegbe három liter vizet próbál sűríteni. Elő­ször csak a város központi részén keletkezett dugó. majd egyre terjedt, délu­tánra már a külső városré­szeket is befedte az össze­függő gépkocsitakaró. Az autók mozdulatlanul álltak, percenként négy—öt métert haladhattak előre. Némelyek sírva fakadtak a volánnál, mások vérnyomá­sa szökött fel. volt. akinek „csak" a munkája, pénze bánta. A földalatti alagutak­ban, amelyeken máskor a Lanciáik és Fiatok átszá- guldanak. ezúttal hosszú so­rok várakoztak. A beszorult kipufogógáz itt-ott mérge­zést okozott. A „fekete pénteket” kö­vető szombaton a városi ta­nács ki akarta próbálni, mi­képpen viseli el a város, ha a történelmi városrészt egy kis időre kikapcsolják a for­galomból. A műemlékkel te­li városrész levegőjét', ut­cáit a gépkocsitömeg év­ről évre rongálja, nem is beszélve a kilátástalan par­kolási helyzetről. Pedig ezen a környéken eddig is csak különleges engedéllyel lehe­tett parkolni. A tanács elképzeléseinek megvan az ésszerű alapja: hosszú távon tarthatatlan, hogy Róma legértékesebb részét nap mint nap elönt­se az autófolyam. Még olyan emberek is kocsival jönnek ide. akik egészen közel lak­nak. Alapvetően életmódot, szokásokat kellene változ­tatnia a lakosságnak — vé­lik az illetékesek. Valóban, a Capitolium és környéke csodálatos nyu­galmat árasztott szombaton héttől tíz óráig. „Odakünn” azonban ismét elszabadult a pokol. Az előző naphoz ha­sonlóan ismét egymás he- gyén-hátán álltak a gépko­csik. a veszteglés felfokoz­ta az érintettek idegállapo­tát, néhány helyen ölre mentek a forgalom elcsigá­zott résztvevői. A tervezett­nél sokkal több közlekedési rendőrt kellett az utcára ve­zényelni. Ez a két kitörölhetetlen emlékű nap azonban csak a kicsúcsosodása volt egy már régóta állandósult állapot­nak. Rómában a közlekedés általában is válságban van, az „egyszerű, hétköznapi” dugókra amúgy is minden nap számítani kell. Parkoló­hely sincs elég, a gépkocsik két, sőt néhol három sor­ban parkolnak. Akinek nincs szerencséje, autóját darus kocsik szállítják a be­gyűjtőhelyre, s legalább fél napig tart, míg gazdája „jó pénzért” kiválthatja onnan. A városi tanács baloldali vezetőire több oldalról is nyomás nehezedik. Egyrészt minden eszközzel meg kell menteni a történelmi múlt értékeit. A városvédők most ki akarják eszközölni, hogy a májusi helyhatósági vá­lasztásokon a rómaiak sza­vazzanak. arra is: lezárják-e végleg a történelmi közpon­tot a forgalom elől avagy sem. Másrészt a tanácsnak ki kell jönnie a rendelke­zésre álló pénzből. Lucio Libertini kommunista párti szenátor sajtóértekezletén arról tájékoztatott, hogy a 300 000 milliárd lírás költ­ségvetésből mindössze négy­száz milliárdot szánnak a közlekedés fejlesztésére. Fel­hívta a figyelmet arra is. hogy a metróvonal egyetlen kilométernyi szakaszának az építéséhez 110 milliárd lí­rára lenne szükség, a költ­ségvetés azonban az egész ország metróhálózatának a fejlesztésére csupán 50 mil­liárdot biztosít. A szenátor ezért az igazi megoldást a közlekedés egész infrastruk­túrájának a kiépítésében, fejlesztésében látja. Erre azonban pénzt kell áldozni, s nem is keveset. Márciusban tartotta nyit­va kapuit a genfi autósza­lon. a világ egyik legna­gyobb iparágának tavaszi európai seregszemléje. Az óriási csarnokba tízezrével áramlottak a látogatók, hogy megbámulják az autó­csodákat és beleülhessenek egy Maserati vagy Roys Rollce kormánya mögé. A ragyogó autók csábítottak, nem kevésbé a gyárak kép­viselői és az eladók — nem megy ugyanis jól a bolt. hallani mindenütt. Az egyik ok természetesen a gazdasági válság, vagy leg­alábbis pangás, ami azt je­lenti, hogy még a módos országok tehetős polgárai is ritkábban cserélnek kocsit, s kétszer is meggondolják, hogy milyen fogyasztású autót vegyenek. Még Svájc­ban, a világ egyik leggaz­dagabb országában is, ahol 2 lakosra jut egy autó. zsu­gorodik a piac. Svájcban egyébként csaknem minden második eladott kocsi az NSZK-ból való, utánuk pe­dig a japán cégek következ­nek. Legalábbis egyelőre: a Mazdának, a Toyotának és társaiknak ugyanis igen érzékeny veszteséget kellett elkönyvelniük az elmúlt év­ben, rekordmagasságú el­adásaik rohamosan csökken­tek. A fő ok: európai ve- télytársaik felvették a kesz­tyűt és gyorsuló ütemben dobnak a piacra olyan kor­szerű, kisfogy osztású, jó mi­nőségű kiskocsikat, amelyek­kel a japánok annak idején az elsők voltak. A Peuqeot­Míg másfél évtizeddel ez­előtt a Daimer-Benz gyár egyedül uralkodott a dízel­piacon. ma már közel 20 nagy autógyár állt rá az egész világon e takarékos motortípus előállítására. E kihívásra a Daimler-Benz olyan új konstrukcióval állt elő, amely nyomban meg­kapta a motorszakma teljes elismerését és csodálatát. A Mercedes 190-es típusjelzésű, középkategóriájú személy- gépkocsiról van szó, amely­nek két liter lökettérfogatú motorja 53 kW (72 LE) tel­jesítményű, s amely állő helyzetből 18 másodperc Vezeklés ­A legliberálisabb börtön — mutatják be büszkén bi­rodalmukat a látogatónak Tokiótól 80 kilométerre Icsi- harában a különös létesít­mény őrei. Valóban, az őrök létszáma alig 39 fő; éjszaka mindössze négyen őrzik a 224 foglyot. Magas kőfal he­lyett csak drótkerítés ve-. szí körül, amelyet bárki könnyűszerrel átugorhatna. Ilyesmi azonban soha nem történt. A foglyok legtöbbje tisz­teletreméltó állampolgár, sőt, magas hivatalt betöltő ismert személyiség, akit a börtönbüntetés valósággal sokkolt. Legtöbben mégsem vonják kétségbe az ítélet igazságosságát. Bűnük: a közlekedési szabályok meg­szegése. Igaz vannak, akik 205-ös, a Fiat-Uno. vagy a most bemutatott Radzsia Y-10-es egyenrangúak ja­pán társaikkal, s bár be­szerzési áruk magas — ol­csóbb és megbízhatóbb az alkatrészellátás — hallat­szott a genfi szalonban. Ez természetesen távol­ról sem jelenti, hogy a ja­pánok feladták volna a ver­senyt, sőt: újabb nagy mér­kőzés van éppen kibontako­zóban. Nyugat-Európában a a súlyos környezeti károso­dások hatására fokozatosan előírják a gépkocsiknak ka­talizátorral, a gázszennyező- dés nagy részét kiszűrő be­rendezésekkel való felszere­lését. Az európai autóipar nagy része még az elején tart a fejlesztésnek ezen a területen, míg a japánok, akik már évek óta e szűrők­kel felszerelt kocsikat szál­lítanak a hazai és az ame­rikai piacra, jelentős előny­ben vannak. Kemény viták folynak még arról, milyen ütemben írják elő a katalizátorral felszerelt kocsik, illetve az ólommentes benzin beveze­tését Nyugat-Európában. Távolról sem csak arról van szó. mit igényel a környe­zetvédelem, sokkal inkább arról, melyik autógyár része­sülhessen előnyben : a nagy, katalizátorokkal fel­szerelt motorokat már ké-‘ szító nyugatnémet, vagy svéd gyárak Genfben is alatt gyorsul fel 100 km,óra sebességre. Ráadásul rend­kívül takarékos is ez az új típus : száz kilométeren mindössze hat—hét liter dí­zelolajat fogyaszt, ami rész­ben az előkamrás henger- konstrukciónak köszönhető. Ez utóbbi egyébként a kocsi zajszintjére is hatással van: halkabb járásúvá teszi a motort, melyet teljesen be­zártak egy hangszigetelő tokba. Ennek köszönhetően a motor legmagasabb zaj- szintje nem lépi túl a 75 decibelt. ami dízelmotor­nál „világrekordnak” számít. A mindössze 4,42 méter hosz­balesetet is okoztak, s lel­kiismeretüket személyi sérü­lés, anyagi kár is terheli. Egyharmaduk azonban csak a szokásos közúti ellenőrzé­sek „áldozata”. Ahhoz, hogy e nem mindennapi bünte­tésvégrehajtási intézmény­be kerüljenek, elegendő há­romszor túllépni az előírt sebességhatáirt vagy ittasan vezetni. Négy havi büntetés jár annak, akit háromszor csíptek rajta sebességtúl­lépésen; de van a foglyok között olyan, aki nyolc hó­napot kapott, amiért két­szer ült a volánhoz ittasan, pedig nem okozott balese­tet. A borotvált fejű, fehér kezeslábast viselő foglyok megadóan hajtanak fejet az emlékmű előtt, amely a köz­büszkén mutatják „környe­zetvédő” újdonságaikat, míg a kiskocsikat gyártó francia, olasz, brit cégek elkesere­detten hadakoznak a katali­zátor ellen, hiszen a kocsik kisteljesítményű motorjára való felszerelése még nem megoldott. A szűrőberende­zés kb. 500 dollárral növeli a kocsik árát. ugyanakkor csökkenti a motorteljesít­ményt és növeli a fogyasz­tást. Igazi újdonságot az 55. genfi szalon tulajdonképpen nem hozott. A kocsik köny- nyebbek. áramvonalasabbak mint valaha, s már nagy luxusautók is — gyakran teljesítménynövelő berende­zésekkel felszerelve — olyan fogyasztással dicsekedhet­nek, mint korábban egy kis­kocsi. A genfi szalonban hallott tervek szerint a 80-as évek végére egyértelműen az 5—6 liter fogyasztású, ben­zin- vagy dízelüzemű kis- és középkocsik válnak álta­lánossá. Az is bizonyos, hogy jóval drágábbak lesznek, mint elődeik, csak egy do­log nem dőlt még el: sike­rül-e a japánoknak vissza­szerezniük zsugorodó euró­pai piacaikat — vagy pedig a Volkswagen, a Fiat és tár­saik időben kapcsolódtak, s az övék lesz a következő évtized. szú Mercedes Benz 190D aerodinamikaiiag példásan kiképzett karosszériájú, ami lekedési kihágások miatti vezeklést jelképezi. „Mér­legelem és jóváteszem a társadalom ellen elkövetett bűnömet" — hirdeti a fet- irat az emlékművön. Az ítéletek átlaga 9,6 hó­nap, a foglyok átlagéletkora 32,5 év. A büntetést szaka­szokban érvényesítik: az újoncok az első heteket két­személyes, zárt (háromszor három méteres) cellákban töltik; két hét elteltével emeletes ágyakkal berende­zett hálóterembe költöznek át, amelynek ajtaját még mindig zárják. Még később nyitott hálóterembe kerül­nek. majd szabadulás előtt közvetlenül ennél kényel­mesebb szállásra — a „re­mény hálótermébe”. Ólommentes benzin 1989-től 1989-től kötelező az EGK minden tagországában csök­kentett ólomadalékot tartal­mazó benzint is forgalmazni — határozták el a környe­zetvédelmi miniszterek ta­nácsülésén. A jelenlegi li­terenként 0,4 gramm helyett csupán 0,15 gramm lesz a megengedett ólommennyi­ség az újfajta üzemanyag­ban. Ugyanakkor a minisz­terek nem tudtak döntésre jutni abban, hogy az új gép­kocsikat kötelezően katali­zátorral szereljék fel 1991 - tői, vagy más módon tegyék „környezetkímélővé” a kipu­fogógáz szennyező anyagainak csökkentésével. A brüsszeli bizottság javaslata, hogy a gépkocsik szennyezőanyag­kibocsátását az amerikai és japán normákhoz igazítsák a közösségben is 1991-től.. A francia és olasz autóipar azonban ezt egyelőre ellen­zi, mert a gyártási költsé­gek alapos megnövekedésé­vel járna számukra. Az NSZK 1986-tól for­galmazza már az ólommen­tes benzint, és 1989-től kö­telezővé tette a katalizáto­rok alkalmazását, hogy gá­tat vessen a hatalmas mére­tű erdőpusztulásnak. Ez az intézkedés heves vita tár­gya a közösségben. A gépkocsik ólom- és nit­rogéngáz kibocsátása a sa­vas esők egyik fő előidéző­je. ezenkívül idegrendszeri és érrendszeri megbetege­dések okozója is — állapí­tották meg a szakemberek. Az NSZK-t valószínűleg Belgium, Hollandia és Lu­xemburg is követi abban, hogy már 1986-tól forgal­maznak ólommentes ben­zint. A mosf elfogadott kö­zösségi jogszabály sz'erint 1989-től ez minden tagor­szágban kötelező, mellette azonban megmarad a jelen­legi ólomadalékos üzem­anyag is. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet tüntetést rendezett a minisz­teri tanácsülés idején, erő­teljesebb rendszabályok elfogadását követelve. A kormányok többsége a gép­kocsigyártók „pénzügyi ne­hézségeire” hivatkozva egye­lőre nem hajlandó azonban gyökeres intézkedésekre ezen a téren. nagyban hozzájárul az üzem­anyag-fogyasztás alacsony szinten való tartásához. A nap nagy részét cso­portos beszélgetés teszi ki : ilyenkor a fő téma az elkö­vetett vétségek súlyossága. Erről igyekeznek őket meg­győzni a személyzet tagjai is. rávilágítva, hogyan ve­szélyeztették a társadalmat a közlekedési szabályok megszegésével. Mivel nem bűnözők, többségüknek — csakúgy mint az esetleg ugyancsak autót vezető láto­gatóknak — a hely igen ri­asztó. Nehéz megszokni a roppant sovány, főként rizs­ből álló étrendet is (napi költségráfordítás : egy dol­lár fejenként). Aki akar, dolgozhat a műhelyben. He­tente egyszer látogathatják őket a családtagok: erről azonban a legtöbben lemon­danak, mert szégyellik, hová jutottak. És ha valakinek nem ment el egy életre a kedve az autózástól, vehet akár órákat is gépkocsive­zetésből. Heltai András „Takarékos“ dízelmotor Az új konstrukciójú motorblokk, amelynél az erő párosul a rugalmasság­gal és a cse­kély fogyasz­tás halk járással ELÉG HÁROMSZOR TÚLLÉPNI A SEBESSÉGHATÁRT közlekeiési kihágásért

Next

/
Oldalképek
Tartalom