Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. április 19., péntek Szolnoki művészek bemutatkozása Hatvanban Fazekas Magdolna képei, Szabó László szobrai Mindketten sajátos atmoszférát képviselnek képzőművészetünkben. Fazekas Magdolna 1958-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Bencze László és Főnyi Géza tanítványaként. Elsősorban a bensőséget tanulta meg tőlük, azt, hogy merjen maradéktalanul önmaga lenni —, a dolgok, jelenségek megértésének hiánytalan bájában és hamvasságában- Ez a képesség és magatartás állandósult benne, ez a statikai tartás az ő különleges fejlődése. Szinte csak érezni a formákat, annyira finom a színkezelése, érett és szelíd. Egy azonban bizonyos: a létezés teljességét érezzük beteljesülni nyári kertjeiben, tavaszi virágaiban, a természet végtelen, bensőségében, mely egyetlen élménye az évszakok határai között hömpölygő színes határtalanságával, a tónusokban remegő érzékenységével. Nem csoda, hogy művészete fokozódó érdeklődést váltott ki itthon és a nagyvilágban. Mindez a szolnoki művésztelep rangját is emelte, ahol 1958 óta dolgozik, megszakítás nélkül. Képei szerepeltek többször is Budapesten, Szolnokon, Cegléden, Moszkvában, Zürichben, Tallinban, Drezdában, Szófiában, Becsben, Montreulban, Szegeden, Salgótarjánban és Hatvanban is, ahol 1982-ben az V. Tájképfestészeti Biennálén III. díjat nyert. Kitüntették Szolnokon és a Vásárhelyi őszi Tárlaton is több alkalommal. Mindez jelzi, hogy értékei eljutottak az emberekhez, köztiszteletet váltott ki. Mondhatjuk úgy is —, a képek költői finomsága a rendkívüli, az elmosódó felület foszlányos csillogásában —. e színes ködgomoly fénylő homályosságában érzelmeink antennájára is szükségünk van, nemcsak a szemünkre, hogy méltó módon felfoghassuk a képek üzenetét. Aki csak egy műszert használ —, nem érinti meg az általa teremteti varázslat. Rendkívüli finomság mutatkozik meg a rajzvezetésben, olyannyira, hogy szinte érezzük is e színes áramlást, nemcsak látjuk, színeket és illatokat érzékelünk egyszerre. Szabó László szobrász- művész egri illetőségű, ott született 1927-ben. 1956-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát Mikus Sándor, Beck András és Pátzay Pál tanítványaként. 1959-től tagja a szolnoki művésztelepnek. Első önálló kiállítása azonban Egerben volt. melyet követett szolnoki, kecskeméti bemutatkozása. Egyes művei eljutottak Moszkvába, Tallinnba, Hatvanba, 1981-ben a Dante Biennálén Ravennában Manzu bronzérmét nyerte el, mely rendkívül rangos külföldi elismerésnek számít. Alkotásai közül többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria, és az egri, szolnoki múzeum. Rendkívül termékeny alkotó Szabó László, felkészültségét igazolja, hogy éremtől az emlékműig a plasztika minden műfaját gyakorolja. Az is bölcsességének jele, hogy meghódította, magaslatához csatolja állandósult kísérletezőkedvét, szándéka egyszerre a hagyomány- tisztelet és az újítás. Mindent összevetve —, Szabó Lászlót úgy tartja számon művészettörténeti közvéleményünk, hogy az egyik legjobb portrészobrúszunk. Eseménye a Hatvani Galériának, hogy a szolnoki művésztelep e két nemzetközi mércével is magasra értékelt alkotóját fogadja közös kiállításon, igazolva képzőművészetünk sok árnyalatra osztódó európai minőségét. Losonci Miklós Induló TIT-es tanfolyamok Felszolgálás és nyelvek A fiatalok nyári munka- vállalását igyekeznek megkönnyíteni a TIT Heves Megyei Szervezetének munkatársai. Ezért felszolgálói tanfolyamot indítanak e hét szombatjától. Elsősorban az ifjabb korosztály jelentkezését várják, a vállalkozóknak nyolc héten át oktatják a „pincértudományt”. A képzésben elméleti és gyakorlati tudnivalók is szerepelnek: hallhatnak a többi között a vendégek fogadásáról, az udvariasságról, a helyes öltözködésről, az ital és az étel szervírozásáról. Alapkövetelmény a nyolc általános elvégzése. A tematikát a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola tanárai állították ösz- sze, s ők adnak bizonyítványt is az ismeretek elsajátításáról. Nyáron így a kötelező egykét hetes betanulási időszakot kikerülhetik a munkavállalók. Szintén áprilisban kezdődik német és angol nyelvből oktatás. Kezdőket és haladókat egyaránt várnak ezekre, sőt olyanok is érdeklődhetnek. akik kedvet éreznek a hosszabb kurzus iránt. Számukra ugyanis 250 órás tanfolyamot szerveznek, nem állnak félúton a nyelvvel való ismerkedésben. Szinészpályája szinte páratlan Száz éve született Gázon Gyula Filmekből, rádiós felvételekből még olykor fülünkbe cseng a kissé rekedtes bariton a jellegzetes füttyszó, az utánozhatatlan Gőzön Gyula-i hang. Sokan emlékeznek még felejthetetlen színpadi alakításaira. drámai karakter-figuráira, kedélyes komédiázásaira, operett- és kabarészínpadi szerepeire. Sokan emlékezhetnek, hiszen Gőzön Gyula — a színházi emberek és színházkedvelők „Gyula bácsija*- csaknem hetven esztendőt töltött színpadon. Ahonnan még alig tízegynéhány éve örökre távozott. Szinészpályája terjedelmében de tartalmában és értékét tekintve is szinte páratlan. Száz esztendeje, 1885. április 19-én Érsekújváron született. Nagyváradon aratta első sikereit. Zenés és prózai darabok jelentős szerepeit bízta rá Erdélyi Miklós, a Nagyváradi Szigligeti Színház igazgatója. S a 24 esztendős Gőzön Gyula itt játszhatta el Rostand verses drámájának a Sasfióknak címszerepét. Sikerei színhelyéről Nagy Endre szerződtette Pestre, Gőzön Gyula 75 éves korában híres kabaréjához. Egy év múlva a Népoperához került, ahol operettekben aratott sikert. A korabeli kritika egyre többet dicsérte. Az Újság így irt róla: „A kadét szerepét Gőzön Gyula, egy egészen fiatal ember játssza. Tegnap még kabaréénekes volt. holnap bizonyos, hogy a nevének csengése lesz a színi világban. A játéka, éneke hódító a megjelenése rokonszenves, üde. friss’-. A Pesti Napló kritikusa Kálmán Imre A kiskirály című operettjének bemutatójáról: „...Gőzön a címszerepben, ez a fiatal * színész ma már operett-színpadunk legkedvesebb bon- vivánja, szívhez szóló szép bariton hangján minden énekszám nagy hatást keltés játéka is egyszerű és közvetlen, természetes szinte magától értetődő”. Várad a színésztárs, Kabos Gyula és Virányi Sándor barátságát, a költő Juhász Gyula és Ernőd Tamás becsülését szerezte meg Gőzön Gyula számára, a Népoperánál ismerkedett meg Ber- ky Lilivel, itt kezdődött annak a legendás szerelemnek. (MTI Fotók — Ks) később házasságnak a története. amely 41 éven át példás volt a színházi világban. Berky Lilivel alapította meg 1919-ben a rövid életű Muskátli Kabarét. „Irodalmat akartam a Csengery utcában, ennyi volt az egész” — válaszolta Gőzön Gyula egy riporternek. — „Elvesztettük megtakarított kis pénzünket, de a művészetünket, a hitünket nem”. A húszas években a Király Színház és a Renaissance Színház tagja lett. A Belvárosi. az Új és a Magyar Színház voltak pályájának állomásai. Operettekben, kabarékban, színpadi bohózatokban. drámákban lépett fel. Időközben a hangos film megkezdte magyarországi pályafutását. És a filmrendezők — Székely István és mások — egyre többet foglalkoztatták Gózont a filmszínészt. Játszott a Kék bálványban. a Hyppolit. a lakáj, a Rákóczi induló, az Egy éj Velencében, az Emmy, a Meseautó, a Lila ákác, az Ida regénye, a Szerelmi álmok, az Édes mostoha, a Segítség, örököltem, a János vitéz, a Borcsa Amerikában — és még egy sereg filmben, a háború előtt. „A hangosfilm — írja Bános Tibor — Gőzön Gyula számára óriási népszerűséget biztosított és ő a kis, néhány mondatos epizódszerepekben éppúgy, mint a terjedelmesebb. gazdagabb feladatokban mindig felcsillantotta humorát jellemábrázolókészségét”. De a színészi pályafutására az tette fel a koronát, amikor 1939-ben Németh Antal szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Feladatokkal halmozták el. klasszikus szerepeket játszhatott (színház- történeti jelentőségűek Molière, Shakespeare figurái). Aztán, 1941-ben az ismert politikai intézkedések az ország valamennyi színpadáról sok sorstársával együtt őt is leparancsolták. Amikor néhány évvel halála előtt egyszer meglátogattam, elmesélte, hogyan bújkált a németek elől. Eleinte a fővárost környező falvakban sokszor naponta váltogatta búvóhelyét. Végül aztán nem bírta tovább, és hazament Rákosligetre. A ház tele volt németekkel, és különféle illegális menekültekkel. „Lent a lakásban a németek, mi pedig fenn a padláson. Úgy látszik jó helyet választottunk, mert a német főhadiszálláson senki se mert-* bújkálókra gondolni-’. A veszélyes percekben Berky Lili kopogtatott a mennyezeten. Ö volt az ösz- szekötő a földszint és a padlás lakói között. 1945 augusztusában már újból színpadra lépett egy operettben. 1946-ban tért vissza a Nemzeti Színházhoz. Kimagasló alakításait drámai szerepekben érte el; Hauptmann, Schiller, Csiky Gergely, Sartre, Brecht da- rabokbeli alakításai máig emlékezetesek. Újból megjelent filmvásznon is; A Beszterce ostroma, a Civil a pályán, az Állami Áruház, a Rokonok, az Én és a nagyapám, a Simon Menyhért születése, a Tegnap, a Gerolsteini kaland, a/. Esős vasárnap, az Űj Gilgames, a Pacsirta, a Kőszívű ember fiai, az Aranysárkány — kisebb-nagyobb szerepeit játszotta. Gyakran lépett fel a rádióban és a televízióban is. Berky Lili halála nagyon összetörte. Egy ideig még színpadon maradt. Aztán rázúdult az öregség, a betegség, a magány. Nyolcvanhét esztendősen halt meg, 1972-ben. Kádár Márta ■■■■■■■naMBKBnnaBBMaMBMni — István! — szólt az asz- szony a fürdőszobából. — Mindjárt fél nyolc! A fiú az utcai ablaknál állt pizsamában; kicsit rövid volt a nadrágszára. Papucsát a jobb kezében fogta. bal tenyerét az ablaküvegre szorította. — Anyád szólt — mondta a férfi, aki a hallban ágyazott. Összehajtotta a lepedőt keresztben, majd hosz- szában. Homlokráncolva nézte, kibontotta és összehajtotta hosszában-kereszt- ben. Közben szívott egyet a cigarettájából, amely a hamutartóban füstölt.A fiú belebújt az egyik papucsába, de még mindig az utcát nézte; tweedzakós férfi állt az újságosbódé előtt.’ mélyen előrehajolva, mintha be akart volna bújni a bódé ablakán. A plakátragasztó letette ; fenyőfa ládáját, meg a ragasztós bödönt a hirdetőtábla elé. és odament az újságoshoz, Az ránézett a tweedzakós felett. — Mindjárt! — mondta rosszkedvűen, merthogy a plakátragasztó valóban ráért. Kritikát és Népszabadságot adott a tweedzakósnak. Háta mögött lecsúszott egy Pajtáscsomag tetejéről az Ezermester négy példánya, aztán még kettő, így a két csomag pontosan egyforma magas lett. A plakátos ácsorgott kicsit, aztán visszament a ládájához, kiválasztott egykék BMK-műsort, a táblához mérte, ragasztót kent a fémlemezre, majd nyeles kefével elsimította a műsort keresztben és hosszában. Kotorászott a ládában, egy Traubisodareklám akadt a kezébe, amelyen jégkockák repültek piros buborékok között. Megnézte, fázósan összehúzta a zakóját, és inkább egy sárga November 7. plakátot választott. Ezt is a táblához mérte, végigsimította keresztben és hosszában, majd leült a láda szélére. megtörölte a homlokát, kifújt egy párafelhőt, aztán lecsúszott a járdára, ott is ült egy másodpercig, végül lassan a jobb oldalára dőlt, és úgy maradt. — István! — kiáltott az asszony a fürdőszobából. — Elmúlt fél nyolc! — Felhúzta szoknyáján a cipzárat, kivett egy kék pulóvert a szekrényből, arcához próbálta a tükör előtt, majd visz- szament a szekrényhez, és kicserélte a pulóvert egy lilára. — Jobb lenne, ha ma nem dohányoznál — mondta közben a férjének. — Tudtál aludni? A férfi intett, hogy nem. — Gyere be velem a kórházba, csinálunk egy EKG-t. Nem kell vámod. — Délutánra le kell adnom a rajzokat — mondta a férfi. Villamos állt a ház elé, barna teteje eltakarta néhány percre a járdát: amikor elment, nem maradt ott más, csak a plakátragasztó. Később megállt mellette egy ballonkabátos'* asz- szony. és ő szólt az újságosnak. Mire visszaértek a bódétól, két diáklány is megállt a plakátos mellett. Egyikük átszaladt a Kö- ZÉRT-be telefonálni, de az URH-kocsi előbb ott volt, mint a mentő, mert éppen megállt a piros lámpánál. Feltolatott a járdára, onnan a harmatos fűre. amelyen sötét csíkot hagytak a gumik. Az egyik rendőr a rádióval vesződött, a másik elővette a jegyzetfüzetét, és felírta az újságárus adatait. Akkor érkezett a mentő, szorosan a rendőrkocsi mellé állt, az orvos hátára fordította a plakátost, megtapogatta a pulzusát, felhúzta a szemhéját, és mondott valamit. Az újságárus kihozott egy barna papírzsákot a bódéból, és letakarta vele a férfi testét: kicsit rövid volt a zsák, kilátszott alóla a cipője. — István! — kiáltotta harmadszor is az asszony. — Hol vagy, az isten áldjon meg?! A fiú az íróasztalnál ült és rajzolt. Egyik papucsát maga mellé tette az asztalra. A férfi odament hozzá, az öngyújtóját kereste. Ak- ; kor vette észre az utcán ácsorgókat Szórakozottan felvette a papucsot az asztalról — alatta volt az ön- gyújtó. Egy pillantást vetett a papírlapra, amely a fiú előtt feküdt. Az állt a felső szélén árnyékolt betűkkel, hogy ‘FARKASRÉT. Alatta keresztek dőltek jobbra-bal- ra. A keresztek között em- | berek álltak. — Zenekar is lesz? — kérdezte a fiú. — Nem hiszem — felelte a férfi. A plakátokat nézte a táblán. CSÖRSZ ISTVÁN: Reggel