Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. március T., péntek Örömet akarok szerezni Beszélgetés Márkus Lászlóval színházról, szerepekről Cj szerepében, az Adáshibában, Komlos Jucival HÁROM ÉVTIZED A KATEDRÁN ß* Alom az osztály ró! Amikor kilép a színpadra, felzúg a taps. Ünnepük, mint egy primadonnát. így van ez immáron egy esztendeje, amióta betegségéből felépülve 1984 februárjában visszatérít a közönség elé. Mennyien és mennyire aggódtak érte! A kórházban, ahol nemcsak az egészségéért, de vallóban az életéért küzdött, egymásnak adták a kilincset művésztársai, barátai. Márkus László alig • több mint 40 kilósán, hófehér arccal, legyengülve is arról beszélt már, hogy sietnie kell a talpraállással, hiszen színháza miatta halasztja a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc- vígjáték premierjét. — Bármilyen furcsán hangzik is, a kórházi ágyon nagybetegen, lázasan valóban erőt adott, hogy várnak rám, mégpedig egy Molnár-szereppel, és éppen Túráival, amelyet egyszer már. 27 éve, már él játszhattam Debrecenben. Akkor túl fiatal voltam a szerephez, mostanra éppen hozzá- öregledltem. — Márkus a Molnár-specialista ... sokszor elmondták, leírták már. — Amilyen hálás, annyira nehéz is Molnár-szerepet játszani. Nekem sok sikert hoztak ezek a feladatok, pedig mindig csak arra törekedtem hogy pontosan eljátszani, amit Molnár Ferenc megint. Csak ennyit tettem, semmi mást. A haty- tyú, az Olympia, A farkas, A doktor úr, az Ibolya, az Egy. kettő, három, az Előjáték Lear királyhoz, és most másodszor is a J áték a kastélyban Tunai-ja. Ajándékszerepek. — Ilyen hosszú sor után, van-e olyan Molnár-mű, (Tudósítónktól) Az ENSZ 1985-öt a fiatalok évének nyilvánította. Milyen programokat szervez ennek jegyében az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ifjúsági szervezete? — erre kaptunk választ Somorjai László KISZ-titkártól. Főként az ország pedagógusképző főiskoláival együttműködve tervezik ez évi programjaikat. Tavasszal, felszabadulásunk 40 évfordulója alkalmából stafétát indítanak Szombathelyről, amely Pécs, Szeged, Nyíregyháza, Budapest érintésével április 4-re a nem.es- medvesi emlékműhöz érkezik. amelyben szívesen játszana? — A farkas televíziós változatában már felléptem, de szívesen vállalnám színpadon is. És talán az ördög ... Igen, ebben szívesen játszanék. — Betegsége idején érezhette az emberek szeretetét. Ez több volt, miint egy népszerű ember iránti kíváncsiság. így csak az iránt érdeklődünk, izgulunk, akit igazán szeretünk. Ezt jelzi annak a könyvnek sikere is. amelyet Harangozó Márta írt Márkus Lászlóról. — Ez a hatalmas érdeklődés szinte megdenmesztett. Százezer példányiban vásárolták meg a könyvet, hát ezt nem hittem volna. És a levelek ... Rengetegen ír. tak. Vadidegen emberek megfogtak az utcán és csókolgattak. — A betegségem óta lassítottam a tempón. Én nagyon messziről jöttem vissza, ált- éiitem a poklok poklát, az elmúlástól való féléimet, és megtanultam : az egészség a legfontosabb. Addig számomra a siker vólt a MINDEN. Most már tudom, az ÉLET az, ami a minden. Éjszakai munkáit egyáltalán nem vállalok. Más felkérést is ezerszer megfontolok, mire igenlő választ adok. Rá- diózgatok, néha egy-egy te- levóziós szerep — és a színház. A Madách Kamarában a Molnár Ferenc-darab. és most egy vendégfellépés a Játékszínben. — Apropó, a Játékszín. Az elmúlt év végén, szokatlanul, vendégszereplést vállalt. — Valóban, ez. nem jellemző rám. Legutóbb Be- rényi Gálbor hívására játszottam a József Attila Az ügyes kezű, tehetséges hallgatóknak képzőművészeti pályázatot hirdetnek, de más művészeti ágak képviselői is megcsillogtathatják képességeiket. Az amatőr filmesek Szombathelyen, a színjátszók, népi táncosok, versmondók pedig valószínűleg Szegeden mérhetik össze tudásukat. Az irodalomkedvelő, jó tollú főiskolások novellákkal, esszékkel, lírai művekkel jelentkezhetnek a versenyre, amleyek témája az 1945-től napjainkig eltelt időszak eseménysorozata. Közülük a legjobb alkotások egy közös antológiában látnak majd napvilágot. Az idény, az intézmény felújítása miatt kissé eltolóCivilben (Apostol Péter felv. — KSJ Színházban. Ennek már jó néhány éve. Nagyot buktunk, de Berényivel kellemesen dolgoztam. Most is ő hívott a Játékszínbe Sza- konyi Károly Adáshilbájá- nak Bódog szerepére. Örülök. hogy vállaltam, kitűnő darab, s ma még talán aktuálisabb, mint jó néhány évvel ezelőtti bemutatója idején volt. Kitűnő kollégákkal látszhatom, és a közönség is jól szórakozik. — Mi ebből az ön számára a legfontosabb? — A színész dolga, hogy kiszolgálja a közönséget. A néző érezze jól magát két- három órán át. Ha mosolyt látok az arcókon. boldog vagyok. Örömet akarok szerezni. És nem szégyellem, én is jól akarom érezni magiam. ehhez kell a jó próba- hangulat, a rendezővel való egyetértés, és az, hogy tudjam szeretni a kollégáimat, és ők is szeressenek engem. Az Adáshiba estjei miindézt megadják. — Mi a kedvenc időtöltése? — Az ajándékozás. Ünnepek ellőtt járom a várost, és végül mindenütt csomagok lógnak rólam. Külön szórakozás, amíg kitalálom, kinek mit vásároljak. S van most egy pompás játékom: a video. Meglepitek a barátaim néhány régi német nyelvű amerikai játékfilmmel. Órákon át ülök a képernyő előtt. — Készül-e új szerepre? — A Madách Színházban szó van egy tavaszi bemutatóról, és terveztek egy újabb lemezt, amelyen csak énekelek. — Mi a színészi hitvallása? — Hadd idézzem önmagamat, a könyv utolsó sorait: Az a feladatom, hogy a humánumot, a kedélyt és az opti mizmus t á ts ugároz- zam az emberekre. Ha csak azokban a szerepékben sikerült, amiket a néiők szerették, már eddig is érdemes vólt élnem, és hálás vagyok a sorsnak, hogy életben maradhattam. De én nagyon hálás természet vagyok, még sokáig szeretnék hálálkodni ... dott, a gólyabál, és a főiskolai napok kezdési időpontja. Ezt is pótolják márciusban, amikor is veliko-tirno- vói, csebokszári, erfurti és besztercebányai hallgatókkal is találkozhatnak. A nyári építőtábor ideje alatt — melyre az előbb felsorolt intézmények egy-egy csoportját is meghívják — nemzetközi konferenciát szerveznek, ahol más országok képviselői, friss diplomás oktatói elmondhatják, hogyan tevékenykedik náluk az ifjúsági szervezet, milyen feladatokat kapnak a leendő cseh. bolgár, szovjet és NDK-beli pedagógusok. Doros Judit Háro\m évtized történelmi léptékkel mérve egy pillanat, de egy ember életében hosszú szakasz. Lassan ennyi ideje már, hogy Bucholcz Ferenc, az egri Mezőgazdasági Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézetben tanit. Szakemberek nemzedékeit bocsátotta szárnyra úgy, hogy közben sikerült megőriznie sokrétű érdeklődését, élet- szeretetét, és nem utolsósorban: munkájába vetett hitét. — Kompolton születtem 1928-ban, német eredetű földműves család gyermekeként. Őseink még a török kiűzése utáni telepítések idején érkeztek Magyarországra, s itt gyökeret eresztve magyarrá váltak maguk is. így én már csak az iskolában tanultam német nyelvet. Akárcsak nemzedékem legtöbb tagját, engem is korán dologra fogtak, s így hamar megtanultam a fizikai munka tiszteletét. A földművelés iránti vonzódásomat is alighanem a szüleimmel eltöltött fiatalkori éveknek köszönhetem. Az iskoláimat nem minden gond nélkül végeztem, mert a tandíj előteremtése nem ment könnyen, de tanáraim támogatása, szüleim erőfeszítése és a magam elszántsága révén végigjártam az oktatás lépcsőfokait. 1947- ben fejeztem be a kereskedelmi iskolát, majd a Pedagógiai Főiskolára jártaim Budapesten. Így lettem magyar—történelem szakos tanár. — 1956-ban kerültem az iskolába, s azóta itt dolgozom. A munkahely lassan harminc éve ugyanaz, de a munkakörök változtak : később megszereztem a földrajzi és a mezőgazdasági tanári diplomát, és szinte minden itt előforduló tantárgyat .tanítottam már. Jelenleg is tartok elméleti és gyakorlati foglalkozásokat egyaránt, és mindkettőben nagy örömömet lelem. Fiatalabb éveimben KISZ- és sportmunkával is foglalkoztam. de ma már testre szabottabb nak érzem a könyvtári munkát és a szakköröseim istápolását. Egy komplett meteorológiai állomást szereltünk fel legutóbb, jelenleg különböző tantárgyakhoz készítünk szemléltető anyagokat. A könyvtárat szintén én indítottam be annak idején: az elődiskola háború alatt szétszóródott könyveit kutattam föl és gyűjtöttem össze. Sikerült így megmentenem néhány ritkaságot, szakmai érdekesVeneranda úr bement a borbélyüzletbe, letelepedett a karosszékbe és megszólalt: — Egy vermutot kérek! — Tessék — kérdezte a borbély, gondolván hogy rosszul hallotta. — Egy vermutot kértem — mondta Veneranda úr, — és azt hiszem, elég világosan és érthetően beszéltem. — De hiszen én borbély vagyok; uram — mondta csodálkozva a mester —, le tudom vágni a haját, meg tudom borotválni, vermuttal azonban nem szolgálhatok. séget is. Mára 11 ezer kötetre bővült az állomány és minden diákunk megtalálhatja üt az őt érdeklő irodalmi alkotást, vagy szakkönyvet. — Hogy milyen tanárnak tartom magamat? Erre nem könnyű válaszolni. Mindig a gyerekek érdekében igyekeztem cselekedni, de nem vagyok híve a túlzott engedékenységnek, mert fegyelmezetlenné teszi a fiatalokat Azt vallom, hogy az igazságos és mértékletes szigor a mi munkánkban elengedhetetlen. A diákoktól követelni kell, de ugyanakkor példát is kell nekik mutatni, különben a pedagógus hitelét veszti előttük, és ez a legrosszabb fajtája a kudarcnak. Igényesnek kell lenni önmagunkkal és a tanulókkal szemben is: ez az egyetlen útja. hogy valóban jó szakembereket bocsát- hasson szárnyra az iskola. Nagyon jólesik az, amikor régi tanítványaim újra megkeresnek és elbeszélgetünk : örülök annak is, hogy sokan közülük szép karriert futattak be. Egyébként az eltelt harminc év alatt sokfelé csábítottak dolgozni, de én mindig azt feleltem: maradok. Semmi sem pótolhatta volna azt, hogy gyerekekkel foglalkozhatom, hogy taníthatok. Ez adja az életem értelmét. No, lám miket mondok, pedig nem volt szándékomban nagy szavakat használni. — Problémák, mint minden munkahelyen, itt is akadnak. Szeretnénk egy tornatermet, mert a testnevelésórákat rossz időben a folyosókon kell tartani. Szeretnénk — és reméljük, hogy tervünk most megvalósul — saját tankertet, ahol olyan művelődési módokkal is megismerkedhetnek a diájaink, amelyekkel a gyakorlati munkahelyeken nem találkoznak, de szakemberré válásukhoz mégis szükségesek. — Maga azt gondolja, hogy az ember aperitifet akar rendelni, akkor meg is kell magát borotváltatni vagy nyiratni? — kérdezősködött tovább Veneranda úr. — Dehogy — mondta a borbély —, ám az üzletem csak egy sarokra van a bártól ... — Komolyan azt gondolja, hogy a sarki bárban megborotválják és megnyírják az embert? — kérdezte Veneranda úr. — Fura elképzelései vannak. Pár perccel előbb ott voltam, és Köztudott, hogy a mi iskolatípusunkba nem a kitűnő tanulók jönnek, s ezzel számolunk is. Mégis fontosnak tartjuk a tehetséggondozást, különösen szakmai téren, hiszen a tanítványainknak szakemberként, napi munkájukban kell elsősorban helytállniuk. Törekvéseink eredményességét a Szakma kiváló tanulója versenyeken elért helyezések is igazolják. Természetesen a közismereti tantárgyak iránt fogékony tanulókkal is foglalkozunk: legutóbb az én tanítványom nyerte a megyei tanulmányi versenyt történelemből, és remélem, hogy az országos fordulón is jól fog szerepelni. — Három évem van hátra a nyugdíjig Addig még bőven akad tennivalóm a munkahelyemen — szeretnék például létrehozni egy iskolamúzeumot —. de néha már elgondolkodom: hogyan is fogok majd élni akkor? Mivel fogom tölteni napjaimat? Egyrészt az iskolával nem akarom végleg megszakítani a kapcsolatot : szeretném tovább vezetni a könyvtárat. Másrészt pedig igazán szerencsésen alakult az életem: a hivatásom egyúttal a hobbim is. Szeretek kertet művelni, szőlőt gondozni, no és utazgatni, kirándulni. Ezekre is bővebben jut majd időm. A feleségemnek, a családomnak sokat köszönhetek: a munkahelyi gondok. a fáraszitó napok elviseléséhez erőt adtak és velem együtt örültek a sikereimnek. Nekik is több időt szentelhetek majd. A fiaim lassan felnőtt sorba lépnek, így remélem, hogy nemsokára megszületnek majd az unokák. Esténként sokat olvasgatok majd, és ha elalszom, néha biztosan azt fogom álmodni, hogy állok fenn a katedrán, előttem az osztály és azt mondom: írjátok föl a dátumot és az óraszámot, új anyagrész következük. . . csoda, hogy lei nem hajították az ajtón. — Ott viszont megkaphatni a vermutját — kelt ki magából a borbély, amikor már nem tudta, mi mást mondjon. — Nagyon lenőtt a bajuszom — mondta Veneranda úr. — Azt le tudom önnek vágni, de vermutot nem .. . szólt a borbély. — Ugyan miért akarnám magától, hogy vágja le nekem a vermutot?! — kiáltott föl Veneranda kifogyva a béketűrésből. — Csodálkozom, hogy micsoda emberek vanndk manapság! Jól van, majd otthon levágom magamnak. E szavakkal felállt, és morgolódva otthagyta a borbélyműhelyt. Zahemszky László fordítása S. E. Gazdag program az egri főiskolán Koncz János Carlo Manzoni: Egy vermutot kérek!
