Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. március 4., hétfő Barta Alajosnak, a megyei pártbizottság első titkárának szóbeli kiegészítése (Folytatás az 1. oldalról) Azt is látjuk és tudjuk, hogy nem elégedhetünk meg a megszüntetésüket szolgáló szándékok puszta megállapí­tásával. A hibák, a gyenge­ségek, az elavult módszerek megszüntetése elemi köteles­ségünk. Kedves elvtársak! A kongresszusi felkészü­lésnek különös jelentősé­get ad az a tény, hogy egy­beesik hazánk, megyénk, szülőföldünk felszabadulása 40. évfordulójával. Négy év­tizeddel ezelőtt — miután a szovjet hadsereg segítségé­vel népünk megdöntötte a tőkések és földbirtokosok uralmát — új korszak kez­dődött Magyarország törté­netében. E térség politikai életének fontos állomása volt 1946. február 17-e, a Magyar Kom­munista Párt első Heves me­gyei pártértekezlete Eger­ben, az akkori Népmozgó­ban, a mai Vörös Csillag moziban, ahol 23 ezer fő párttag képviseletében 120 küldött élénk, lelkes, fele­lősségteljes vitában hozott határozatot az 1945. novem­ber 4-i nemzetgyűlési vá­lasztások eredményeiről, a kormányprogram végrehaj­tásának támogatásáról, mely többek között az értékálló fofint megteremtésére, a ja­vak igazságos elosztására, a háborús károk helyreállítá­sára, a reakció elleni harc­ra irányult. Felemelő érzésáel szólok arról, hogy ezen a pártér­tekezleten részt vett Kádár János elvtárs, a központi ve­zetőség tagja, a budapesti pártbizottság titkára. He­ves és Nógrád megyék terü­letfelelőse. Politikai tájékoz­tatójában többek között az alábbiakat mondotta: „ ... A mi világunk új világ, más világ, szebb lesz, mint az eddigi volt, ha megértjük és megtanuljuk, hogyan kell a szabadság­gal élni. A magyar demok­rácia jövőjében bízni kell. A kommunisták a szabad nép akaratára építik en­nek az országnak a jövő­jét és a nép akarata le fog győzni minden nehéz­séget, jó vezetőkkel...” Felszabadulásunk közelgő évfordulójára készülve, örök hálával gondolunk a szov­jet nép hős fiaira Soha sem feledjük, hogy a Szovjet­uniónak köszönhetjük sza­badságunkat, a történelmi le­hetőséget az úri Magyaror­szág forradalmi megváltoz­tatásához, a népi Magyar- ország megteremtéséhez, a szocializmus győzelméhez ás építéséhez. Felelősséggel állíthatjuk, hogy népünk élni tudott a lehetőséggel, eredményeink bizonyítják, hogy a helyes utat választottuk. Az a vé­leményünk, hogy a hazánk­ra jellemző politikai, gazda­sági, társadalmi és kulturá­lis változások megyénk éle­tét is alapvetően átformál­ták. Barta Alajos ezután ipa­runk, mezőgazdaságunk fej­lődéséről szólt, majd így folytatta: Tisztelt elvtársak! Megyénk párttagsága hó­napok óta készül pártunk XIII. kongresszusára. Az ed­dig végzett munka eredmé­nyes volt. Az alapszervezeti beszá­moló taggyűlések hangula­tát a bizakodás, a politizá- lókészség jellemezte. Első­sorban a gazdasági kérdések­ről esett több szó, de töb­ben elemezték a párt belső életének fő területeit Ta­pasztalataink szerint a tag­gyűlések jó politikai légkör­ben folytak, megfelelő volt az aktivitás és reális az ér­tékelés. A párttagság 18—25 %-a kért szót és többnyire józan mértéktartással, kriti­kával elemezték a területen kifejtett pártmunkát. Ugyan­akkor több taggyűlésen nem tudták átfogni az ötéves munkát, hanem főleg a na­pi gondokról, az egyéni pa­naszokról szóltak. Az előkészületi munka fon­tos állomása volt az alap­szervezeti tisztségviselők és a párttestületek újjáválasz- tása. A jelölő és a jelölést előkészítő bizottságok fele­lősségteljes munkát végez­tek, elősegítették, hogy a párttagok, a küldöttek job­ban megismerjék a válasz­tásra ajánlott elvtársakat. A párttagok az elbeszélgetések során érdemben mondtak vé­leményt a jelöltek munkájá­ról, politikai kiállásáról, em­beri tulajdonságairól. A ve­zetőségek, a tisztségviselők megválasztása a pártdemok­rácia elvének betartásával, fegyelmezetten és zavartala­nul történt. A továbbiakban így foly­tatta: A vezetőségválasztó tag­gyűléseken és pártértekezle­teken került sor a kongresz- szusi irányelvek vitájára. Megyénk párttagsága kedve­zően fogadta, hogy a Köz­ponti Bizottság igényelte az irányelvek megvitatását, for­málását és helyeselte, hogy a pártonkívüliek is bekap­csolódhattak az eszmecseré­be. A felszólalásokra nyílt, őszinte, kritikai hangnem és a hibák szenvedélyes bí­rálata volt jellemző, de elő­fordult kétkedés, elbizonyta­lanodás, kishitűség is. A január 21-én életbe lé­pő fogyasztói áremelések és jövedelemnövelő intézkedé­sek után felerősödtek a kri­tikai, elsősorban az életszín­vonal-politikát, az ár- és bérrendszert bíráló hangok. Mindezekkel együtt, a szé­les körű eszmecsere igazol­ta, hogy a párttagság, a pár­tonkívüliek bíznak a párt politikájában, készek tenni annak következetes megva­lósulásáért. Az elmúlt időszakban me­gyénk pártszerveinek, párt- alapszervezeteiniek munkájá­ban, de a lakosság érdek­lődésének középpontjában is a gazdasági építőmunka kér­dései álltak. Az irányító és termelő jellegű területe­ken dolgozó pártbizottságok, pártvezetőségek és pártalap- szervezetek elősegítették, hogy a megye ipara és me­zőgazdasága növekvő mér­tékben járul hozzá a nép­gazdaság külső és belső egyensúlyának megszilárdí­tásához, nemzetközi fizető- iképességének javításához. Általános az egyetértés abban, hogy élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, fokoz­ni kell a gazdaság jövede­lemtermelő képességét az intenzív gazdálkodás, az üzemekben rejlő tartalékok mind teljesebb feltárásával, hasznosításával. Mert tarta­lékaink még ma is jelentő- | sek. A kongresszusra való fel­készülés során az életszínvo­nal megőrzésével kapcsolat­ban alakult ki legélénkebb eszmecsere a kongresszusi irányelvek megvitatása so­rán. A vita tárgya az volt, hogy sikerült-e ezt a na­gyon fontos feladatot meg­valósítani. Megyei pártbizottságunk azt javasolja a tisztelt párt­értekezletnek : erősítse meg, hogy reális volt az életszín­vonal megőrzésére, az élet- körülmények bizonyos javí­tására vonatkozó célkitűzé­sünk és vállalkozásunk. Mi alapján mondhatjuk ezt? — kérdezhetjük. Annak alap­ján, hogy megyénk gazdasá­gának helyzetét és feladata­it megyei pártbizottságunk évről évre megvitatta és az életszínvonal alakulására vo­natkozó megyei tapasztalata­ink az ország egészére vo­natkozó tendenciákat iga­zolták. Ezen értékelések — sokoldalú mérlegelés és vi­ta alapján — azt állapítot­ták meg, hogy összességében megőriztük életszínvonalun­kat. Ügy gondoljuk, hogy a vi­ta abból táplálkozik elsősor­ban, hogy a lakosság főként a bérek és a fogyasztói árak változásán keresztül mond véleményt saját életszínvo­nala alakulásáról, kevésbé veszi számításba a pénzbe- ni és nem pénzbeni társa­dalmi juttatásokat. Ügy gondolom, hogy az életszínvonal megőrzését bi­zonyítják a következők : négy év alatt az egy főre ju­tó reáljövedelem 6,1%-kal nőtt, továbbá a megye kis­kereskedelmében — válto­zatlan áron számítva — ugyanezen idő alatt 5,4%-kal több árut vásárolt a lakos­ság. Megítélésünk szerint a lakosság mindenkori élet­színvonalát jelentős mérték­ben befolyásolják a közpon­ti forrásból származó kész- pénzbevételek, melyek négy év alatt 36—37%-kal, míg a fogyasztói árak 30°/o-kal emelkedtek Heves megyében, így a pénzjövedelem reálér­téke mintegy 5%-kal ma­gasabb a négy évvel koráb­binál. Az életkörülmények ja­vítását pedig olyan fontos eredménnyel szeretném iga­zolni, mint az ötnapos mun­kahét általánossá válása és a 40 órás mufcahét beveze­tése az iparban és az építő­iparban. Természetesen a felsorolt érvek, tények átlagokat fe­jeznek ki, ezek az átlagok pedig ágazatonként, vállala­tonként, szövetkezetenként, foglalkozási áganként, csa­ládonként a jövedelmi vi­szonyoktól, az eltartottak számától, a szabad időben el­ért jövedelmektől és más té­nyezőktől függően eltérése­keit: takarnák. Ügy vélem az eltérést jól érzékelteti a reálbérek, a reálkeresetek csökkenése a munkásoknál, alkalmazottak­vetkezetek dolgozóinál. El­sősorban az alacsony kere­setűeknél, a nyugdíjasoknál, a több eltartottal bíró csa­ládoknál nem sikerült tel­jes egészében a fogyasztói áremelkedéseket ellentéte­lezni. így ezen rétegeknél, családoknál marad el az életszínvonal a korábbitól, ahol a megélhetés nehezeb­bé vált. Figyelemre méltó egy má­sik példa is arra, hogy az átlag mögött kedvező irá­nyú eltérések is meghúzód­nak. Gondolok itt arra, hogy a reálbérek átlagosan csök­kenő tendenciájával egyidő- ben a megye 20 ipari és me­zőgazdasági egységénél a négy év alatt bérszí nvonal- emelkedés meghaladta ezen időszakban végbement fo­gyasztói áremelkedést. Ez azt jelenti, hogy a szocialis­ta szektorban foglalkoztatot­tak 24%-a, azaz mintegy 28 ezer fő esetében nemcsak az egy családtagra jutó reáljö­vedelem, hanem az egy ke­resőre jutó reálbér is nőtt. Ágazatonkénti megoszlásban ez úgy jelenik meg, hogy az iparban foglalkoztatottak mintegy 43%-ára, az építő­ipari dolgozók 35%-ára igaz ez a megállapítás, mely vál­lalatókon belül jelentős el­téréseiket fejez ki. Azt tapasztaljuk, hogy a dolgozók általában egyetér­tenek a munka szerinti el­osztás elvének érvényesíté­sével. a kereseteknek a tel­jesítményekhez való igazítá­sával. A gyakorlatban még­is erős az egyenlősdi. Ezen pedig változtatnunk kell. Fejlődésünk egyértelműen igényli, hogy egyre széle­sebb körben szülessemék ki­emelkedő teljesítmények, hogy ezeket magas jövede­lemmel ismerje el a társa­dalom A jövedelmek telje­sítmények szerinti differen­ciálódásával együtt járó fe­szültségeket és konfliktuso­kat továbbfejlődésünk ér­dekében vállalnunk kell. Más a feladatunk azokkal a feszültségekkel és konflik­tusokkal szemben, amelyeket a visszaélésekkel, a spekulá­cióval, a nyerészkedéssel szerzett indokolatlanul ma­gas jövedelmek idéznek elő. Az emberek joggal hábo­rodnak fel i'lyen esetek lát­tán. amelyek rontják a köz­hangulatot. Felmerült ez a kérdés az irányelvek, a párt- értekezleti beszámoló, hatá­rozati javaslat vitájában is. Amikor a megoldást érthe­tően sürgetjük, gondoljunk azokra az intézkedésekre, amelyek a zöldség-lánckeres­kedelem, a különböző hi­ánycikkekkel való üzérke­dés és más árfelhajtó mani­pulációk ellen születtek. Gondoljunk arra is, hogy jog­szabály tiltja a tisztességte­len’ gazdálkodást és meg­kezdte működését a gazda­sági rendészet is. Megyei pártbizottságunk beszámo­lója és határozati javaslata is állást foglal ezen jelen­ségekkel szembeni követke­zetesebb fellépés mellett. Tisztelt elvtársak! A legfőbb tartalék a mun­káját végző emberben van. Ezért nagy feladataink — a gazdasági nehézségek leküz­dése, a közgondolkodás és a politikai munka fejlesztése — egyidejű megvalósítása között szoros összefüggés van: vagyis a közgondolko­dás fejlődésétől is függ cél­jaink eredményes realizálá­sa. Vannak olyan tapaszta­lataink is, hogy kevesebb figyelmet kapnak az ideoló­giai kérdések, a szakmai műveltség növelésének igé­nye nem mindig párosul az általános műveltség, a világ­nézeti nevelőmunka emelé­sére való törekvéssel Párttagságunk többsége fontosnak ítéli a tömegpo­litikai munka színvonalának emelését. megfogalmazza, hogy politikai hiba lenne elhanyagolni a közgondolko­dás fejlesztését, az elméleti­leg megalaoozott politikai elkötelezettség erősítését. E véleményekben az a felis­merés rejlik, hogy a tömeg- politikai munkát olyan té­nyezőként kezeljék, amely közvetve vagy közvetlenül formálója a fejlődést szol­gáló politikai magatartás erősödésének. A tömegpolitikai munká­ban feladatunk annak meg­értetése, hogy az emberek nem arra valók, hogy kész tételeket, ítéleteket vegye­nek át és mechanikusan al­kalmazzák őket. Jobban tu­datosítani kell. hogy marxis­tának lenni nem valami szektához való tartozást je­lenít, hanem a szocialista fejlődés alkotó megközelíté­sét, a fejlődéssel együtt járó konfliktusok felismerését, feloldását, arra törekedve, hogy fokozzuk következetes­ségünket a hibák felszámo­lásában. Jövőnk nagymértékben függ attól is, hogy a felnö­vekvő nemzedék milyen úton jut el a szocializmus­hoz, milyen a tanuláshoz, a munkához, a szocialista épí­tésihez való viszonya. Ebben kulcsszerepe van oktatási rendszerünknek, a becsüle­tesen dolgozó pedagógusok több ezres táborának. Iskolá­ink törekednek a munkához való szocalista viszonyok kia- k irtására, A helyes iskolai szándékok és törekvések azonban nem mindig való­sulnak meg. Az ifjúságot johban fel kell készítenünk a nagyobb társadalmi szerep vállalásá­ra, a társadalmi munkameg­osztásban való aktívabb részvételre, az önállóságra, a kezdeményezőkészségre, a felelősség és a konfliktusok vállalására. Meg kell értet­nünk környezetünkkel, hogy a munkára nevelés nem csu­pán az iskola feladata, hogy az iskola, a család és a társa­dalmi, környezet együttesen érhet el eredményt. Megyénk párttagságának és lakosságának egyetérté­sével találkozott az irány­elvek azon megállapítása is, hogy folytatni kell a szocia­lista demokrácia fejlesztését a társadalmi élet minden te­rületén. Javasoljuk a me­gyei pártértekezletnek, hogy fejezze ki elismerését a ta­nácsoknak. más állami, tár­sadalmi szerveknek, a vál­lalatoknak, szövetkezeteknek azért az eredményes mun­káért, amelyet a szocialista demokrácia fejlesztésében végeztek, s egyben: ösztönöz­zön további erőfeszítésekre. A szocialista demokrácia fejlesztése pártunk politiká­jának egyik leglényegesebb összetevője, fejlődésünk nél­külözhetetlen feltétele. A munka elismerése mellett ne tűrjük meg a lassúságot, a felelőtlenséget, az aktato- logartást az ügyintézésben. Manapság igen nagy jelen­tősége van annak, hogy a lakosság ügyeivel foglalkozó tanácsi és nem tanácsi dol­gozók annak tudatában vé­gezzék . feladataikat, hogy munkakörüket a választó- polgárok bizalmából töltik be, hogy magatartásukkal, ügyintézésükkel a lakosság közérzetét kedvezően befo­lyásolják. Tisztelt pártértekezlet! A történelmi tapasztala­tok azt igazolják, hogy ered­ményeink, sikereink forrása a párt eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egysége. A jövőben is fontos kérdés lesz a párt egységének, ve­zető szerepének erősítése Pártbizottságunk javasolja pártértekezletünknek, álla­pítsa meg, hogy megyénk­ben a párt betölti vezető szerepét és széles körű tö­megkapcsolatokkal rendelke­zik. Valljuk, hogy a párt egy­sége. a párt fegyelme és vezető szerepe szoros kap­csolatban, nem elvontan, ha­nem a mindennap>ok gyakor­latában érvényesül. Alap- feltétele, hogy párttagjaink jól ismerjék és személyes munkájukkal képviseljék a párt politikáját, céljait. Lé­nyeges, hogy az egység jus­son kifejezésre a politika melletti bátor kiállásban, a vitákban. Hangsúlyozzuk, hogy viták nélkül nincs iga­zi egység. A különböző né­zetek vélemények kifejté­sét és ütköztetését nem le­het megspórolni. Különösen káros lenne ez napjainkban, amikor az eszmei bizonyta­lanság a párttagság körében is jelentkezik, amikor sok a megválaszolásra váró kér­dés. Saját dolgainkról azon­ban a párt fórumain folyjon nyílt vita. Egyetlen párttag sem teheti, hogy párttag- gyűlésenl, pártfórumon hall­gat, s külön véleményét munkatársai, barátai előtt kifejtve nehezíti, a végre­hajtást. Pártbizottságunk megál­lapította, hogy a párttagok döntő többsége megyénk­ben a kommunistákkal szem­ben támasztott px)litikai-er­kölcsi követelményeknek megfelel, fegyelmezetten, póldamutatóan él és dolgo­zik. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik nem a párt normál szerint élnek, gon­dolkodnak, cselekszenek. Ügy látjuk, hogy a pártfiegyelmi munka színvonala kielégítő, erősíti a rend és fegyelem megteremtését, p>ozitív ten­dencia, hogy jelentősen fej­lődött az alapszervezetek fe­gyelmi munkája. Fontos, hogy a szocialista céljaink­kal ellentétes jelenségeket felismerjük és feltárjuk az előidéző okot, mert csak így juthatunk el a hibák megelőzéséhez. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártegy­ség megteremtése, a párt tömegkápcsolatának erősö­dése jelentősen függ a ká­derpolitikai követelmények érvényesítésétől, a különbö­ző beosztású vezetők pél­damutatásától. Felelősséggel állítjuk, hogy a megyében dolgozó vezetők többsége lel­kiismeretesen, hozzáértéssel dolgozik, alkalmas feladata ellátására. Sokan közülük egészségüket, erjüket sem kímélik a közügyek szolgá­latában:. ök azok, akiket átlagosnál nagyobb elismerés, tisztelet és megbecsülés övez környezetükben. A ciklus­ban végrehajtott, kádercserék indokoltak voltak, melynek eredménye azt is jelzi:: a nagy tapasztalattal rendel­kező vezetők mellett több fiatal kapott bizalmat fon­tos vezetői tisztségekben, pl. vállalatok, gyárak igazgatód, szövetkezetek elnökei, társa­dalmi. állami és pártszer­vek függetlenített kinevezett vagy választott vezetői. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy néhány párti, ál­lami, társadalmi szerv, vál­lalat, szövetkezet politikai, gazdasági vezetőjének szo­cialista erkölcsöt károsító — italozó, jogtalan anyagi előnyt igénybe vevő, de­mokráciát sértő — magatar­tása kedvezőtlen politikai hatást váltott ki, s időnként és helyenként vezetőelienes hangulatot eredményezett. A párt- és állami szervek a párt p>olifikájáért érzett felelős­séggel hozták meg döntései­ket, levonva a tanulságokat az irányító és ellenőrző munka számára. .A jövőben is feladatunk, hogy a vezető káderek mun­káját folyamatosan figye­lemmel kísérjük, hogy fokoz­zuk az őszinteséget, a nyílt­ságot a kádermunkában és ezt úgy tegyük, hogy — szé­lesítve a kádermunka de­mokratizmusát — tovább erősödjön a párt egysége és vezető szerep>e. A párttagság létszámának növekedése, a tagfelvételi munka megfelelő volt az el­múlt ciklusban. Nem va­gyunk elégedettek a nártba felvettek között a munkások, a tanuló- és munkásifjúság arányával. A figyelmünk ki kell. hogy terjedjen: a párt­ból töröltek és k depók ösz- szetételére, nevezetesen ar­ra, hogy az idősebb nyug­díjas — főként munkás — párttagok területi alapiszer­vezetbe való átjelentkezésé­vel ne hivatalnok mód’ára foglalkozzunk, hanem talál­juk meg velük a közös han­got különböző — szociális, családi vagy más — prob­lémáik megoldására. Elvtársak! A hosszan tartó, az eddi­gieknél jóval keményebb tél próbára tette a bányászokat, a tüzelőanyag-ellátó telepek dolgozóit és a lakosságot egyaránt. Tudjuk, hogy min­den lakossági ’igényt kellő időben, az igényelt rneny- nyiségben és választékban nem voltak képesek kielé­gíteni Mégis szeretnék kö­szönetét mondani mindazok­nak. akik üzemek, intézmé­nyek és a lakosság villamos- energia-, tüzelőanyag-ellá­tásában póldamutató, ember- feletti munkát végeztek. Szól az elismerés a visontai bá­nyászoknak, erőműveseknek, katonáknak. az egercsehi szénbányászoknak, a gáz-, a vi'liamosenergia- és melegvíz- szolgáltatóknak, a TÜZÉP- telep>ek. a közlekedés, az erdőgazdaság dolgozóinak, mindazoknak, akik fáradoz­tak az ellátási feszültségek levezetésén. Amikor elisme­résünket, köszönetünket fe­jezem ki. egyúttal Példaként is állítom helytállásukat a megye párttagsága, lakossá­ga elé Példaként arra, hogy többre is képesek vagyunk, hogy helyt tudunk állni. A következő időszak követeli ezt tőlünk, s nem kevesebb függ ettől, mint fejlődésünk, előrehaladásunk. Végül kérem a tisztelt párt­értekezletet a dokumentu­mok megvitatására és elfo­gadására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom