Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 25., hétfő 3, A kongresszus színhelye — ünnepi köntösben rendszeressé tétele, az együttműködés közgazdasági eszközeinek fejlesztése ösztönzőleg hat az egyes szocialista országok gyorsabb ütemű, intenzívebb gazdasági fejlődésére, erősíti a szocialista közösség világgazdasági pozícióit. Legfontosabb, meghatározó jelentőségű gazdasági partnerünk a Szovjetunió, vele bonyolítjuk le külkereskedelmi forgalmunknak csaknem harmadát. A jövőben arra törekszünk, hogy a gyártásszakosítás, mindenekelőtt a termelési kooperáció fejlesztésének lehetőségeit kihasználva tovább bővítsük, még hatékonyabbá tegyük a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködést. A fejlett tőkés országokkal az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kívánjuk bővíteni kapcsolatainkat. A fejlődő országokkal az áruforgalom növelése mellett a termelési együttműködés fejlesztésére törekszünk. Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform erősítette szocialista rendszerünket. Fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok, bővültek gazdaságunk termelőerői. Javult a gazdálkodás hatékonysága. A Központi Bizottság 1984. áprilisi ülése a megváltozott feltételeknek és követelményeknek megfelelően elhatározta gazdaságirányítási rendszerünk átfogó korszerűsítését. Az irányítási rendszer olyan további fejlesztésére törekedtünk, amely figyelembe veszi a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit, országunk adottságait, számol szerkezeti sajátosságainkkal, előmozdítja társadalmunk szocialista vonásainak erősítését, segíti a kezdeményező és a vállalkozói készség kibontakoztatását. A gazdaságirányítási rendszer a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a népgazdasági terv, valamint a szocialista gazdaságban is létező áru-, pénz- és piaci viszonyok összekapcsolására, a (Fotó: Szántó György) piac aktív szerepének figyelembevételére épül; lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket. Az elhatározott lépések szocialista megoldást jelentenek, megvalósításuk segíti a kedvezőtlen folyamatok felszámolását, alapvető társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink elérését. Gazdaságpolitikai feladataink megoldásában meghatározó szerepük van a szocialista nagyüzemeknek. Az állami vállalatok és a szövetkezetek meghatározó szerepét biztosítva támogatjuk az egyéni és családi munkaérő-tartalékok jobb kihasználását. A kisegítő és kiegészítő gazdasági tevékenységeknek, a kisvállalkozásoknak és a gazdasági munkaközösségeknek a nagy része fokozatosan beilleszkedik a szocialista gazdálkodás rendszerébe, hozzájárul a vállalati eredményekhez, a lakosság ellátásához. A kisvállalkozásokkal kapcsolatban tapasztalhatók kedvezőtlen jelenségek, visszaélések is. A törvények megkerülését e területen is határozottan meg kell szüntétni. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy társadalmi céljaink eléréséhez van megfelelő gazdaságpolitikai programunk, irányítási rendszerünk, valamint a megvalósításhoz nélkülözhetetlen anyagi és szellemi bázisunk. Reálisan kitűzhető gazdaságfejlesztési céljaink számszerűségüket tekintve szerények, minőségi szempontból azonban igényesek, megvalósításuk ezért az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget és fegyelmet követel. A gazdái^ kodás minőségének magasabb szintre emelése perspektívában egy teljesebb, anyagi és szellemi javakban egyaránt gazdagabb élet feltételeit teremti meg az egész társadalom számára. Bízunk benne, hogy ez a program elnyeri népünk egyetértését és támogatását. r Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika (Folytatás a 2. oldalról.) alapokat. Mindezt csak a népgazdaság jövedelemtermelő képességének növelésével érhetjük el. A hangsúlyt tehát a gazdálkodás színvonalának javítására, a dolgozók alkotó energiájának és vállalkozó készségének kibontakoztatására, ezáltal a népgazdaság dinamikusabb fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtésére helyezzük. Ez aktív, ösztönző termeléspolitikét és gazdaságirányítási gyakorlatot igényel. A gazdasági növekedést az intenzív fejlődés minőségi jegyeit erősítve úgy kell élénkíteni, hogy, tovább javítsuk a népgazdaság egyensúlyát, gyorsítsuk a szükséges strukturális változásokat. A nemzeti jövedelem növekedését csak akkor tudjuk gyorsítani, ha a rendelkezésre álló eszközökkel, természeti feltételekkel, szellemi erőforrásokkal jobban, eredményesebben gazdálkodunk. Az exportképesség fokozása, az importigény mérséklése, a fajlagos ráfordítások csökkentése, az emberi alkotóerő hasznosítása döntően tőlünk függ. Tartalékaink e területeken még mindig számottevők. Az intenzív fejlődés érvényesítése a gazdálkodás minden területén kötelező. A gazdálkodás feltételeinek javításával, a gazdálkodó szervezetek felelősségének és vállalkozókészségének kibontakoztatásával kell elősegíteni a versenyképes, korszerű termékek termelésének dinamikus emelkedését. Ezt szolgálja többek között a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése is, amely a jó minőségű és hatékony munkára ösztönöz. A következő időszak gazdaságpolitikai feladatai részletesebb meghatározásának az a célja, hogy töretlenül folytatódjon a szocialista társadalom építése, erősödjön anyagiműszaki bázisa. Ezt szem előtt tartva dolgozták ki és fogadták el az iparpolitika és a külgazdasági stratégia hosz- szabb távra szóló koncepcióját. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a VII. ötéves népgazdasági tervnek a hatékony és fokozatosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie.' A gazdasági egyensúlyi viszonyok fenntartása és megszilárdítása mellett alapozza meg a nemzeti jövedelem növekedését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzékelhető emelkedését, életkörülményeinek javulását. Mai ismereteink szerint a VII. ötéves népgazdasági terv időszakában a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését lehet előirányozni. Az ipari termelés 13—16 százalékos és a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékos bővítése lehetővé tenné a belföldi felhasználás 13—16 százalékos növelését és a külső gazdasági egyensúly további javítását. Az iparnak a jelenleginél nagyobb mértékben kell hozzájárulni a nemzeti jövedelem gyarapításához, az exportfeladatok teljesítéséhez, a lakosság életszínvonalának, áruellátásának javításához. Az extenzív források kimerülése miatt az iparban valamennyi termelési tényezővel hatékonyabban kell gazdálkodni. Többet kell tenni az alkotó- és vállalkozási készség kibontakoztatása, a munkakultúra javítása, valamint a szervezeti rendszer korszerűsítése érdekében. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korszerűsítő, a versenyképességet és a termelékenységet jelentősen fokozó, a természeti kincsek hasznosítását, az energia- és anyagtakarékosságot szolgáló programok kidolgozását és végrehajtását. Az iparnak hozzá kell járulnia az élelmiszer-termelés fejlesztéséhez, ezt elsősorban korszerű gépek és berendezések, agrokémiai termékek, csomagolóeszközök gyártásának fokozásával, a biotechnológia fejlesztésével segítse elő. Bővíteni kell a magasabb színvonalú szellemi és fizikai munkát megtestesítő és nemzetközileg is elismert szakágazatokat, mint például a gyógyszeripart, híradás- és vákuum- technikai ipart, közlekedési gépgyártást. Az intenzív fejlődés kibontakoztatása ugyanakkor mindinkább függ az elektronika, különösen a mikroelektronika fejlesztésétől, eszközeinek széles körű használatba vételétől. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a jövőben is kiemelt feladat. Hazánk természeti adottságai és a szocialista nagyüzemekben rejlő erőforrások lehetővé teszik, hogy az élelmiszergazdaság egyidejűleg biztosítsa az alapvető fontosságú, magas színvonalú hazai élelmiszerellátást és a nemzetközi piaci igényekhez igazodó exportnövekedést. Jobban ki kell használni és folyamatosan meg kell újítani az élelmiszergazdaság anyagi-műszaki, biológiai alapjait, alkalmazni a tudományos eredményeket. Törekedni kell a termékek feldolgozottsági fokának emelésére, a minőség javítására, a termelési ráfordítások csökkentésére. A mezőgazdaság feladatainak megvalósítása alapvetően a szocialista nagyüzemek gazdálkodásától függ. A mezőgazda- sági termelésnek a jövőben is fontos része lesz a háztáji gazdaságoknak a nagyüzemek által integrált tevékenysége és a kisegítő gazdaságok termelése. Folytatjuk bevált szövetkezetpolitikánkat, amely a szocialista fejlődés évtizedei alatt különösen a falvak életében, felemelkedésében töltött be nagy szerepet. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunknak alapfeltétele az emberi alkotóképességnek és szorgalomnak a hasznosítása, a jobb munkaerőgazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételeinek megteremtése. A szocialista társadalmi rend nagy vívmánya a teljes foglalkoztatás. A további fejlődésnek a teljes foglalkoztatással egyenértékű követelménye a hatékony foglalkoztatás. Ez helyenként azzal járhat, hogy a gazdaságtalan tevékenységet folytató vállalatoknál megszűnnek munkahelyek, míg a jól gazdálkodóknál bővülnek a foglalkoztatás és a munka anyagi elismerésének lehetőségei. Az intenzív gazdasági 'fejlődésnek lényegi feltétele a tudományos-technikai előrehaladás ütemének gyorsítása. Ezt kell elősegíteni megfelelő ösztönzők kialakításával, a termelő és a kutató-fejlesztő szervezetek együttműködésének javításával, az erőknek és az eszközöknek a legfontosabb feladatokra való koncentrálásával. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy csökkentsük technológiai elmaradásunkat, meghonosítsuk a nemzetközi élvonalat képviselő technológiákat, Fokozott figyelmet kell fordítani a meglévő termelőkapacitások korszerűsítésére, a termelőberendezések pótlólagos automatizálására, elektronizálására. Az elmúlt években a fejlesztésre fordítható eszközök is csökkentek, de a fő gondot az okozza, hogy az egész beruházási folyamat hatékonysága nem kielégítő. Igen fontos, hogy a jövőben adottságainknak és a piaci követelményeknek jobban megfelelő struktúrában, az intenzív követelmények következetes érvényesítésével határozzuk meg fejlesztési feladatainkat, és valósítsuk meg beruházásainkat. Hazánk természeti-gazdasági adottságai és az előttünk álló feladatok megvalósítása szükségessé teszik a külgazdasági kapcsolataink fejlesztését. Ennek érdekében javítani kell külkereskedelmi munkánkat, a termelésben pedig növelni a keresletnek megfelelő, jó áron értékesíthető termékek arányát. Népgazdasági terveink megalapozásában, külgazdasagi stratégiánkban meghatározó szerepe van KGST-tagságunk- nak. Aktívan részt veszünk az 1984. évi felső szintű KGST- értekezlet határozatainak valóra váltásában, amelyek megfelelő alapot teremtenek a tagállamok gazdasági fejlődésének hatékonyabb összehangolására. Az energia- és nyersanyagszükségletek kielégítése, a műszaki-tudományos együttműködés elmélyítése, a gazdaságpolitikai konzultációk Életszínvonal-politikánk alapelve, hogy mindenki teljesítményével, munkájával arányosan részesüljön az anyagi javakból; az életszínvonal a népgazdaság teljesítőképességéhez igazodva alakulhat. A népgazdaság egyensúlyi követelményeiből kiindulva a XII. kongresszus csak az életszínvonal megőrzésének célját tudta kitűzni. Az utóbbi négy évben az egy főre jutó reáljövedelem és fogyasztás egyaránt 6 százalékkal nőtt, de a reálbér csökkent, a nyugdíjak és a társadalmi juttatások egy részének reálértékét nem sikerült megőrizni. Ezek országos adatok, átlagok. Ezekből is kitűnik: azt a célt. amit a XII. kongresszus kitűzött, hogy a már elért életszínvonalat meg- védjük, nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani, a lakosság egyes rétegeinek megélhetése nehezebbé vált, élet- színvonala csökkent. Az életkörülmények javítását szolgáló kongresszusi célokat elértük. Jelentős erőfeszítésekkel fenntartottuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát. A lakosság ellátása az alapvető élelmiszerekből, létfenntartási cikkekből kiegyensúlyozott volt. A lakásállomány gyarapodott, négy év alatt 297 ezer lakás épült. Egészségügyi, szociális, kulturális ellátási rendszerünk — a gondok ellenére is — kiállja az összehasonlítást a hasonló fejlettségű országokkal. Az életszínvonal emelése, az életkörülmények javítása szilárdan csak hatékony termeléssel, gazdálkodással alapozható meg. Fejlődésünk előrelátható lehetőségeit felmérve az életszínvonal szerény, de érzékelhető növelését irányozhatjuk elő. Mai ismereteink szerint kitűzhető cél lesz, hogy az egy főre jutó reáljövedelem és a lakosság fogyasztása a VII. ötéves terv időszakában 10—13 százalékkal emelkedjen. Az életviszonyok alakításában a munkának van meghatározó szerepe. Gazdálkodásunk továbbfejlesztése során olyan feltételek kialakítására törekszünk, amelyek a mainál jobban lehetővé teszik az eredményes munka elismerését, az ösztönzést. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt a közvetlenül nem munkához kapcsolódó társadalmi juttatások részaránya. Ez kedvező, társadalmunk szocialista jellegét erősítő folyamatnak bizonyult. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem célszerű ezt az arányt tovább növelni, mert ez korlátozza a munka szerinti elosztás lehetőségeit. A következő időszakban meg kell teremteni a reálbérek növelésének feltételeit. Az elmúlt években a jövedelmek elosztásában a társadalom alapvető osztályai, rétegei között folytatódott a kiegyenlítődés folyamata. Az egyes rétegeken belül azonban részben indokolt, részben indokolatlan különbségek alakultak ki. Bérrendszerünk még nem ösztönöz eléggé a teljesítmények növelésére, nem segíti kellően a hatékony foglalkoztatást. Szociális ellátási rendszerünkben a nehezebbé vált gazdasági körülmények között egyetlen lényeges területen sem kényszerültünk visszalépésre. A lakosság körében feszültségeket okoz a fogyasztói árszínvonal emelkedése. A fogyasztói áraknak a jövőben is a termelői árakhoz kell igazodniuk, és csak a társadalom- politikai szempontból fontos területeken indokolt az árak állami támogatása. Ugyanakkor ki kell dolgozni az árnövekedés mérséklésének hatékony módszereit. Nagyon fontos, hogy juttatási rendszerünk legyen igazságosabb, mérsékelje az indokolatlan társadalmi egyenlőtlenségeket, hátrányokat. A társadalmi igazságosság azt igényli, hogy a nagyobb jövedelműek fokozott mértékben járuljanak hozzá a közterhek viseléséhez, a jövedelmi és szociális helyzetük alapján rászorulók pedig kapjanak több kedvezményt juttatást. A nyugdíj munkával szerzett jog. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésével emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. A nyugdíjak mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi gondoskodás legkülönbözőbb formáinak, módszereinek kidolgozására és alkalmazására. Ugyanakkor erősíteni kell a családnak az időskorú hozzátartozók ellátásáért viselt felelősségét. Az újonnan munkába lépő fiatalok általában egyidejűleg kerülnek szembe a pályakezdés, a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaival. Terheik az elmúlt években növekedtek. A családalapítás, az önálló életvitelre való berendezkedés megkönnyítésének érdekében indokolt, hogy tovább növeljük a lakásépítés és -vásárlás szociális támogatását. Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a gyermeknevelés költségeinek növekvő részét vállalja át az állam. Fontos szerepe van két támogatási formának. A gyermekgondozási díj rendszere — amely a gyermekgondozási segélyt egyelőre a gyermek egyéves koráig váltja fel — azért fontos, mert a díj összege a táppénzhez hasonlóan az anya keresetéhez igazodik. A családi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott leghosszabb időszakot átfogó támogatás, alapvető a jelentősége a család nagyságából származó jövedelemkülönbségek mérséklésében. Lépéseket teszünk, hogy a gyermekes — főként a több gyermekes — családok a lakásépítéshez, a lakásvásárláshoz nagyobb támogatást és kedvezményes hitelt kapjanak. A következő években az életszínvonal-politikában nagyobb figyelmet kell fordítani a lakossági infrastruktúra fejlesztésére. Egyik legfontosabb célunk a lakáshelyzet további javítása. Gondot, feszültséget okoz. hogy csökkenteni kényszerültünk az állami bérlakások építését. A lakáshoz jutás feltételei egyenlőbbé váltak. A lakásellátás javítását leginkább a lakásárak jelentékeny emelkedése fékezi: ez a lakásra várók egy részét igen nehéz helyzetbe hozza. Növelni kell az állami bérlakások építésének arányát, de a lakáshoz jutás fő formája továbbra is a személyi tulajdonú lakások építése és vásárlása lesz. Szocialista egészségügyünk alapelve, hogy az ellátás minden lakos számára hozzáférhető és a lehetőségekhez iga(Folytatás a 4. oldalon.)
