Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-22 / 68. szám
Társadalomban élni Szinte mindennapos látvány egy-egy erkélyen poroló háziasszony, aki mit sem törődik azzal, hogy az alatta, mellette lévő lakásokban netalán éppen szellőztetnek, frissel cserélik az elhasznált, megszorult levegőt, vagy jobb híján a kisgyermek játszadozna a nyitott ajtó, ablak előtt. Máskor a szomszéd folytonos zajongása miatt bosz- szankodunk, s azért szidjuk, mert gondatlanságból átáztatta a mi szobánkat is, sőt elöntötte vízzel az egész lépcsőházat, folyosót. S mindez csupán néhány jelentéktelenebb példa a társadalmi együttélés szabályainak megszegésére, a közösséghez tartozás figyelmen kívül hagyására. Annak kifejezésére, fitogta- tására, hogy igenis, nem érdekel bennünket senki és semmi, mindent megtehetünk, ilyenek vagyunk, így kell elfogadni minket. Emberi butaságból, olykor ostoba pökhendiségből, felfúvalkodásból fakadnak az ilyenféle esetek. S félreértésből, rossz értelmezésből hisszük, valljuk elszigetelődésünket egyfajta örömnek. Eszünkbe sem jut akár a legcsekélyebb módon is mérlegelni magatartásunkat, viselkedésünket, megbánni haszontalansá- gunkat. Nem törődünk azzal. hogy mit tartanak, mondanak rólunk, folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ideig-óráig próbálkozhatunk a társadalom kirekesztésével, de előbb, vagy utóbb mindannyian rájövünk, hogy igenis, szükségünk van egymásra, csakis együvé tartozhatunk. Mert milyen jól jön szükség esetén akár csupán egyetlen jó szomszéd segítsége is. Mennyire jólesik gondunk- ban-bajunkban a családon, rokonságon kívüliek, mondjuk, az utcabeliek együttérzése, s hogy örülünk amikor támogatást kapunk a munkahelytől meg másoktól! S mondjuk csak ki nyíltan: számítunk is mindezekre. Akkor is, ha történetesen nem szolgálunk rá, sőt kimondottan nyomós okot adunk rá, hogy elforduljanak tőlünk. Mert a legtermészetesebbnek tartjuk a társadalom kötelességeit, meggyőződésünk, hogy nem hagyhatnak bennünket magunkra. Kétségkívül nem élhetünk egyedül s társadalmunkban, apróbb-nagyobb gyarlóságai ellenére sem marad kitaszított senki. A humánum azonban nem jöhet mindig csak kívülről, magunknak — nekem, neked, nekünk — is kell mutatnunk, adnunk ebből mindig valamit. Annyit, amennyit megérdemel a kívülálló is. Amennyire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy ne csak megtűrjenek, hanem szeressenek, tiszteljenek is valamennyiünket szűkebb környezetünkben és tágabb világunkban egyaránt. Különben talán soha nem leszünk igazán elégedettek, boldogak. MÁRCIUS LOBOGÓI ALATT EGERBEN Fiatalok ezrei emlékeztek a hősi múltra Országos ünnepség a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján ünnep, öröm, fiatalság töltötte meg 21-én a piros-fehér-zöldbe öltözött történelmi várost, Egert, amely e napon országos megemlékezés színhelye volt. Mint szerte hazánkban minden településen, 1919-et, a Tanácsköztársaság létrejöttének óráit idézték meg ismét ezen a csütörtökön — a dicsőséges esemény 66. évfordulóján. A Szabadság téren Koszorúzott Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja és dr. Kopt l.ászlóné a KIS/, KB titkára A Kemény Ferenc Sportcsarnokban tartott nagygyűlésen dr. Köpf l.ászlóné, a KISZ Központi Bizottság titkára tartott ünnepi megemlékezést — Nemzeti ünnepünkön arra a napra emlékezünk, amikor kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Az éhezéstől, a nyomortól, a háború borzalmaitól megkínzott nép, a munkások, parasztok, és a velük sors- közösséget vállaló értelmiségiek a világon harmadikként — a Párizsi Kommün, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a szovjet példát követve, és ezzel példát is mutatva, diadalra vitték a proletárforradalom ügyét. így kezdte beszédét dr. Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára azon a nagygyűlésen, amely délután háromnegyed ötkor kezdődött a Kemény Ferenc Körcsarnokban. A díszelnökségben helyet foglalt többek közt Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke. Gulyás Sándor, az MSZMP KB tagja, Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, Rácz Sándor altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, dr. Péter János vezérőrnagy, belügyminiszterhelyettes, dr. Abel László vezérőrnagy, a Határőrség Országos Parancsnoksága Politikai Csoportjának főnöke, Fehér Béla ezredes, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese, Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára, Nagy Sándor, a SZOT titkára, Dékán Sándor MEASZ elnökségi tagja, dr. Kovács Béla MUOSZ oktatási központ főigazgatója és Sós Tamás, a KISZ megyei bizottságának első titkára. A szónok szavait, amely- lyel méltatta az egykor történtek jelentőségét, ezernyi fiatal hallgatta. — A Tanácsköztársaság 133 napja a történelem végtelenjében csak pillanatként mérhető. De olyan pillanat volt, amely, ha akkor még csak rövid időre is, de a fejlődés élvonalába állította népünket, s az utána következő hosszú ellenforradalmi időszakban erőt adó, bátorító, harcra buzdító példává vált. Példa ma is a közel 70 év utáni, szocialista Magyarországon élő, dolgozó embereknek. Példa, amelyet minden felnövekvő nemzedéknek ismernie kell és szívébe zárnia tanulságait. Dr. Köpf Lászlóné hangsúlyozta : — A történelmi évfordulók bizonyítják, a forradalmaknak mindig jelentős sajátossága volt, hogy az akkori fiatalok legjobbjai ott küzdöttek az élvonalban, a haladó társadalmi erők mindig számíthattak arra, hogy az ifjúság legjava egy velük. így van ez ma is, mikor népünk a szocializmus építésén dolgozik. Utunkon magunkkal visszük történelmünk haladó hagyományait, azért is, hogy felelni tudjunk saját korunk kérdéseire is. Gondolatait így zárta : — Fontos, hogy közöttünk is nagy számban vannak olyanok, akik felismerik azokat a feladatokat, amelyeket a társadalmi haladás ma állít elénk. Ezeknek az ifjúság akkor tud sikeresen megfelelni, ha vonzó, világos távlatokat lát maga előtt. Végül befejezésként kiemelte : — Pártunk fejlődő ifjúságpolitikája a tartalékok felszabadítását célozza. A Kommunista Ifjúsági Szövetség a magyar fiatalok nevében kemény munkát, tisztességes helytállást, felelős részvételt ígér az elkövetkező öt év nemzeti programjának megvalósításában. Méltó pontot tettek e szavak a nagyszabású rendezvénysorozatra, melynek nyitánya egyébként reggel 9 órakor volt. Az MSZMP Oktatási Igazgatósága két elméleti tanácskozásnak adott helyet ez alkalommal. Történelmi ismeret, nemzettudat. Böhm Antal, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet munkatársa e fogalmakat választotta bevezető előadása címéül. Napjainkban sokakat foglalkoztató, meggondolkodtató kérdések ezek. Érthető, hogy a téma iránt akkora volt az érdeklődés, hogy szinte szűknek bizonyult a földszinti nagyterem. Nem csalódtak várakozásukban a részt vevő diákok, ifjú dolgozók, pedagógusok. Az előadó izgalmas példákkal illusztrálta, felmérésék tapasztalataival igazolta, hogy milyen sokat kell még azért tenni, hogy valós tényekre alapozottan fogalmazzák meg önmaguk számára a magyarság mibenlétét az ország honpolgárai. „A tömegek képzetlensége nagy bajok forrása lehet” — hangsúlyozta többek közt, a közismert történelmi példákra hivatkozva. Nem szabad engedni — vélte —, hogy jelentős rétegekkel csak úgy megtörténjenek a dolgok, hogy közömbösen, megfelelő kontroll nélkül éljenek át sokak földrengető eseményeket. Idézte a Veres Péter által alkotott fogalmat, azt, hogy egyre többeket jellemez a „megélhetés realizmusa”. A cél a gyors meggazdagodás, a tanulás nélkül is megszerezhető pénz, — a tudás pedig mintha devalválódott volna. Mindezért csak az iskolákat nem lehet okolni — fejtegette. A ‘jövőért kollektív a felelősség. Pezsgő vita követte a bevezetést. Számos hozzászólás érkezett a hallgatóság soraiból arról, hol tart ma a tömegtájékoztatás, mit jelentenek számunkra nemzeti ünnepeink, milyen hatással lesz a haza sorsára a születések számának ingadozása, egyáltalán arról, mit. hogyan lehetne jobbítani. E továbbvivő gondolatok jegyében zárult a konzultáció. A konferencia délutáni témája o társadalom és a művészetek kapcsolata volt. A résztvevőknek Cselényi Imre, a SZOT kulturális osztályának munkatársa tartott előadást. Többek között utalt a művészet ősközösségbe nyúló gyökereire. Kiemelte, hogy a kapitalizmusban az alkotók egy része hátat fordított a társadalomnak, bár nagyon sokan akadtak olyanok is. akik a valóságot ábrázolták. A szocializmus igyekszik újra helyreállítani az írók. festők, kompozito- rok és a közönség közötti összhangot. Azonban az ötvenes években bizonyos megtorpanás történt a produkciók helytelen megítélése, az értékrend hiányosságai miatt. Később viszont mind az irodalomban, mind a festészetben és a zenében akadtak olyanok, akik képesek voltak a világot átfogóan, a maga bonyolultságában bemutatni. Különösen Illyés Gyula neve emelhető ki e téren. Ami napjainkat illeti: mások között Moldova György, és Végh Antal szociografikus írásai segítik elő leginkább, hogy megismerjük a realitásokat, ök olyan gondokat hoznak felszínre, amelyeket önmagunktól képtelenek lennénk felfedezni A memoárok számának növekedése is lehetővé teszi, hogy még inkább fogalmat alkossunk a valóságról. Amint az előadó hangsúlyozta az igazi művészet az értelmes emberi célokat szolgálja. Egyébként az előrelépéshez minden bizonynyal hozzájárul majd az új művészetpolitikai állásfoglalás, mely egyszerre szól a szerzőkhöz és a befogadókhoz is. Elméleti tanácskozásra került sor az Ifjúsági Házban is, ahol a marxista diákakadémiák megyei vezetői beszélgettek tapasztalataikról és arról, hogyan lehetett az eddigieknél is színvonalasabb tevékenységet végezni az iskolákban. Ügy tervezik, a jövőben rendszeresebbé teszik találkozóikat, s megvalósítják az országos gyakorlatnak megfelelően a megyei felolvasó üléseket is. (Folytatás a 2. oldalon.) Gyóni Gyula Csányban új emlékművet avattak A Vöröstüzér emlékműnél. Egerben, a városi KlS/.-bizottság képviselői koszorúztak
