Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. március 16., szombat PUSZTÚLÓ ÉRTÉKEK Régi házak — mai képek Van Egerben néhány épü­let, amely előtt ha megáll a járókelő és pár percig elidőz, bizony szorongva néz az omladozó falakra. Neki iis fáj a pusztulás, s jó, hogy az embereknek — rohanó világ ide, vagy oda — ko­rántsem közömbös környe­zetük, féltik az enyészettől értékeiket, és nem mindegy számukra, hol élnek, merre vezet el naponta útjuk. A Hibay utca egyik házán már rozsdás a 7-es szám. A kapun és az ajtókon la­kat. A parányi udvarban fémhulladékok terpeszked­nek, felettük a meglepő tábla: műemlék jellegű épü­let, az első egri zsidótemp­lom, majd kultúrház. És ami már nincs a táblára írva. .. Később az „UNISZERV” műhelye. Ma, raktárhelyiség. Asztalok egymásra hányva, por, szemét, miegymás oda­benn. Mikor mindezt fényképez­tük, hozzánk lép egy idős néni és így szól: — Fotografáljanak csak, aranyoskáim. Úgyis lebonta­nak itt mindent, legalább az utókornak maradjon vala­mi. .. it Az elhagyatott templom sorsáról a városi tanácson érdeklődtünk. Aki megpróbál válaszolni — Farkas Imre, a műszaki osztály vezetője: — Az épület jelenleg az egri zsidó hitközösség tulaj­donában van, ezt mutatja a telekkönyvi bejegyzés is. őszintén szólva nem sok konkrétumot tudok mon­dani önnek a dologgal kap­csolatban Létezik egy ren­dezési terv, amely szerint — valamikor — egy képtá­rat kellene ott kialakítani, kedves kis híddal a pata­kon, mint régen. Ennyi a „biztos” — ha ezt annak lehet nevezni egyáltalán? — Ki fedezné a beruhá­zást? — Ezt nem tudjuk. Nem­régiben vettük fel a kap­csolatot az Országos Mű­emléki Felügyelőséggel. Ta­lán ők: is támogatnák az ak­ciónkat. — Tárgyaltak már a tu­lajdonossal arról, hogy eset­leg megvennék ezt az épü­letet? — Nem, idáig még nem jutottunk el. A felújításhoz rengeteg pénz kell, s amíg ez nincs meg, felesleges is tárgyalni velük. Ismerve anyagi lehetőségeinket, egye­lőre nem tűnik reálisnak ez a felújítás, látványos és gyors sikerre kár lenne számítani. Ennél sakká! fontosabb területekre kell a pénz, ugye mondanom sem kell: lakásra, iskolára... ★ A Lajosvárosban az Épí­tők Szállója mögött találha­tó a hajdan volt és szebb napokat megélt Vincelléris­kola. A felszabadulás után itt kapott helyet a Szőlésze­ti és Borászati Kutató In­tézet — aztán jó néhány éve az is elköltözött. Az újabb tulajdonos, a szakszervezetek is, csak raktárnak használ­ta az épületet. S miután ők is lemondtak róla, sokáig üresen állt. Közben esett az eső, a hó, szétrepedtek és átáztak a falak. . . Az ajtókon lakat Csendélet A környéken lakó öregek nosztalgiával! emlegetik a „szép időket”, mikor még az iskolát övező pompás és rendezett parkban sétálgat­tak. A fasor ma is meg­van, sőt védett. Egy tábla világosan is tudtunkra ad­ja. Aki ma erre jár, egé­szen más „látomásban” van része. Kaffkái táj, titokzatos „kúria” és szélcsapkodta, tö­rött ablakok fogadják. Mi a tervük az épülettel? — kérdezzük dr. Molnár Miklósáét, a megyei tanács tervosztályának vezetőjét. — A szakszervezet kezde­ményezte, hogy szívesen el­adná az általuk raktárnak használt házakat — a régi iskola ugyanis két szárnyból áll. Tavaly vetődött fél a gondolat, miszerint a levél­tár — ha a bővítés is le­hetséges — igényt tartana az ottani helyiségekre. — Végül is lehetséges a bővítés? — Erről még nem tudok nyilatkozni. Most vizsgálják a tervezetet, és nagyon1 sok szempontot figyelembe kell vennünk. A döntés csak a következő hónapokban vár­ható. Még az sem biztos, hogy érdemes megőrizni az épületet. — Ez azt jelenti, hogy ha valamilyen ok miatt még­sem költözne át a levéltár, akkor a már amúgy is ros­„Ügyis lebontanak itt mindent..." szén Egerben általában igen nagy figyelmet fordítanak a műemlékekre, a városképre. Ami azonban kitűnt: a pénz­hiány visszahúzó erőként szerepel Az viszont, hogy mi az olcsó, igen viszonyla­gosnak tűnik. Gyakran drá­gább az, ha a pénzhiányra hivatkozva eltoljuk, elodáz­zuk az építkezés, felújítás kezdetét. Az elhagyott épü­letek állaga különösen rom­lik, renbehozataluk napról napra nehezebb. Az anyag­árak növekedéséről már nem is szólva. A régi Vincellériskola bejárata — ma (Fotó: Koncz János) Gondoljunk csak egri If­júsági Ház históriájára. Már mindenki kiköltözött az egykori SZMT-székházból, ám a szobák továbbra is sokáig üresen álltak. Végül is az újabb lakó elköltözésé­vel elkezdték a rekonstruk­ciót. Az újjávarázsolt If­júsági Ház aztán a költségek sokszorást tette ki anínak az összegnek, amelybe az épít­kezés került volna akkor, ha idejében elkezdik azt. így került a kevesebb — többe. És eszünkbe juthatnának a példák: Kecskemét, Szom­bathely, ahol nem engedték elveszni a régi értékeket. Ez utóbbi esetben: a széles kö­rű társadalmi összefogás se­gített. Tény az is, hogy me­gyénkben Hatvanban és Gyöngyösön van — Egerben még nincs például ma sem igazi galéria. Tény, továbbá, hogy a levéltárnak szűk a mostani hely, de előbb is megszülethetett vőlna az át­költözés ötlete, s akkor ta­lán nem romlanának most így a falak. Éppen a nehezebb körül­mények kényszeríthetnének a nagyobb figyelemre — és ennek már nincs sok köze a pénzhez.. . Havas András kadozó falak végképp pusz­tulásra lennének ítélve? — Azt nem tudom! És egyáltalán nem nagyon ér­tem az egész kérdésfelve­tést. Mostanában nagy di­vat szót emelni efféle ügyekben, ám ezek legtöbb­ször nélkülöznek minden reális alapot. Mit gondol, azok, akik a legjobban há- borognak, mennyit tesznek a városért, például a társa­dalmi munka területén? — Ezt meg én nem tu­dom. .. — Különben is vannak a vitatottnál sokkal fontosabb létesítmények. A megyei kórház épületei is azok, ahol felújításra van szükség, de említhetnék még sok mást. Egyébként nagyon nehéz olyan gazdát találni, ame­lyik élni tud a műemléki adott Ságokkal. F i gye lem b e kell venni a szűkös anya­gi körülményeket is, ★ Nem vállalkozhatunk arra, hogy megítéljük, mennyire jellemző ez a két eset, hi­Mutasd az írásod, megmondom, ki vagy Egyéniségünk lenyomata Egy tudomány fél. Or­szágszerte rangos orvospro­fesszorok foglalkoznak a grafológiával, biológiai, élet­tani, ideggyógyászati kutatá­sokban, sőt, a gyógyító munka segédleteként is tá­maszkodnak az emberi kéz­írásra. Mégis — a többsé­gük elzárkózik a nyilatkozat elől. Pedig valamennyien tudománynak ismerik el: ta­pasztal ati tudománynak. Rá­adásul e tapasztalatok nél­külözhetetlenek egyes tudó. mányok működéséhez és a köznapi életben az ember megismeréséhez. Mondhat­nánk talán, hogy a mai em­ber természettudományos műveltségétől idegen az ilyen „okkult” kutatás. Csakhogy valahány grafológiával fog­lalkozó szakember — mind éppen orvos. Vagyis éppen a természettudomány vilá­gában él és dolgozik. — Mi is a grafológia? — Azt már közhely volna le­írni, hogy nem jóslat. Jós­lattal ugyanis csak nagyon primitív emberi kapcsolat­ban lehet valakit becsapni. A grafológia viszont az em­ber egyéniségének, gondol­kodás-rendszerének meg­nyilatkozása, kézírás formá­jában. A nyelv, a beszéd is az emberi egyéniség jelent­kezése a külvilág ingereire, ugyanúgy az ember egyéni­sége taglejtésében, arcjáté­kában, mozgásában is meg­mutatkozik. Az írás js ilyen árulkodó mozgás. Belső vi­lágunk jelentkezése a kéz mozgása révén. A személyiség pedig nem. csak a külvilágból érkező — tudományosan: exogén —. hanem a belső világunkból eredő — ugyancsak tudo­mányos kifejezéssel: endo­gén — hatásokra is vála­szol. A mélyen bennünk élő — tudomány nyelvén: endo- pszichikus — világ pedig nem mindig tudatos. Mind­ez kifejeződik a kézírásban is. Igaz, gyermekkorban még nagyon szabályozott, „isko­lás” ez a tevékenységünk. Később azonban fizikailag rutinná vált, és pszichikai- lag egyre kevésbé ellenőriz­hetően válik belső világunk lenyomatává. Minden 'korszak minden írásrendszere más-más azo­nosságokat hordoz. Mégsem létezik egyetlen korban, egyetlen írásrendszerben sem két azonos kézírás. Pél­dául a középkor gótikájának megfelel a gótikus ember, akinek gótikus az írása, ce a lényeg az írásnak nem a korszakot, hanem az író em­ber egyéniségét kimutató szerkezete. A grafológia fontosságát elsősorban két dolog adja. Egyik: hogy az írás — mint az emberi egyéniség meg­nyilvánulása — rögzített, nem száll el, mint a szó, ké­sőbb Is vizsgálható. Másik: viszonylag igen távol állnak tőle a törvényszerűségek, vagyis az általánosítás ve­szélye alig fenyegeti. Éppen mert nincsen két azonos kéz_ írás. Igaz, minden ember dialektikusán változó törté, nelmi, gazdasági, élettani, pszichológiai folyamatok gyújtópontjában él; maga is dialektikusán változik. Mégis — mindig van megkülönböz­tethető egyénisége. Az már a grafológus vizsgálati tak­tikája. hogy többféle hangu­latban készült írásokat sze­rez ugyanattól az embertől, s ezen kívül másolást is kér. Sőt, például olyasmire is ügyel, hogy a pácienssel széles, üres papírlapra íras­son, nehogy valakit — gát­lásossága miatt — korlátoz­zon az írásban a papír szé­lének közelsége. A grafológia végül is — tudomány. Wundt-lól a, pszichológia egyik ága, a szociálpszichológia megala­pítójától, a Völkerpsichológie című hatalmas alapvető mű szerzőjétől kezdve olyan ne. vés hazai ideggyógyászokig, mint Nyírő vagy Ransch- burg — sokan alkalmazták. Az elmúlt évtizedek egyol­dalú természettudományos szemlélete idején azonban sokan nem merték, s úgy látszik, még ma sem merik vállalni az igen hasznos és gyakorlatias grafológiát. Pedig még ezek alatt az évtizedek alatt is fejlődött. Egyebek között tisztább a kép abban a tekintetben, hogy mennyi a genotípus és mennyi az endotípus szere­pe az ember kézírásában. Vagyis mennyi az öröklött szellemi vonás és annak ve- tülete, s mennyi alakult ki az élet során. Az egypetéjű ikrek esetében például — az örökléstan szerint — a kéz­írásban csupán 10—15 szá­zalékos arányban fedezhető fel öröklött azonos tulajdon­ság. A többi az élet során szerzett mozgásforma. Szem­ben más vonások, tulajdon­ságok megoszlási arányával. Például hajszín tekintetében minden 100 pár egypetéjű ikerből 70 azonos és csak 30 eltérő. A grafológia azonban na­gyon honyolult, mint az em­beri személyiség általában. Lehel valakinek ötéves ko­rában egyéni írása és lehet 60 évesen is iskolás. Ami persze már sok mindent el­árul. Mindenesetre az ember megismeréséhez, az emberi személyiség vizsgálatához — az empátia, vagyis a bele­élés és .sok egvéb hasznos, ce nehezebben megfogható módszer mellett, — a min­dig rögzített kézírás is elen­gedhetetlen eszköz. Kár, hogy a tudományos közéletben még mindig tartózkodnak az elismerésétől... t'Öidessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom