Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 12., kedd 5. DEMOKRATIKUS KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEINK KIALAKULÁSA Négy évtized színházművészeti fejlődése Jelentékeny drámairo­dalmi hagyományokat, ki­tűnő színészeket és jó ren­dezőket örökölt a megúju­ló társadalom a felszaba­dulás után. Katona József, Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede, Madách Imre dráma­költészete volt at alap, melyre építeni lehetett; Bajor Gizi, Tolnay Klári, Jávor Pál, Somlay Artúr, Várkonyi Zoltán, Major Ta­más, Gobbi Hilda — és so­kan mások — várták, hogy úgyszólván a romok kö­zött egy színpadnyi hely szabaddá váljék; a szá­zadelőn megteremtett Thá- lia Társaság, a harmincas években létrehozott, a kommunista párt erős be­folyása alatt tevékenykedő Független Színpad vállal­kozása kínált folytatást. A két magyar munkás­párt, a szociáldemokrata, s a kommunista párt kez­dettől fogva nagy figyelmet szentelt (XXXIX. kong­resszusán, 1945 augusztusá­ban, illetve 1946. június 24-i irányelveiben) a szín­ház ügyének. Szorító volt azonban a helyzet, így 1945 és 1948 között — Somlay Artúr, a Nemzeti Színház Bánk Bán előadásában (Fotó: MTI — KS) Gobbi Hilda mint boszorkány, a Nemzeti Színház Csongor és Tündéjében (Fotó: MTI — KS) Pécsi Sándor és Tolnay Klári Tenessee Williams A vágy villamosa című drámájának 1962-es Madách színházbeli előadásán (Fotó: MTI — KS) jobb megoldás nem lévén — teret kellett engedni a magánvállalkozásoknak, le­hetővé téve, hogy hozzáér­tő, politikailag legalábbis nem reakciós színházi vál­lalkozók, bérlők, úgyneve­zett koncessziósok vegyék kézbe a dolgokat. El kellett tartania magát a színház- művészetnek, s a Kodály Zoltán elnökletével műkö­dő Magyar Művészeti Ta­nács egyik tagozata, a Színművészeti Szaktanács — együtt a Magyar Színé­szek Szabad Szakszerveze­tével, s a kormányzati szer­vekkel — nagy gonddal tárgyal a nehéz testi mun­kások számára rendszeresí­tett, de korlátozott mérték­ben színészeknek is jutta­tott élelmiszerjegyek el­osztásáról, sőt — nagy szí­nészek, testületek, városok által való örökbefogadásá­ról (!); minden lehetősé­get ki kellett aknázni a szellemi értékek megóvása céljából. Nem véletlen, hogy a kommunista párt javasla­tára alapított Kossuth-díj első kitüntetettjei között, az 1848-as forradalom cen­tenáriumán három színész is szerepel: Bajor Gizi, Somlay Artúr, Major Ta­más. Igen magas politikai, társadalmi megbecsülést tükröz ez a döntés. A Magyar Kommunista Párt harcolta ki azt is, hogy 1948. január 1-ével a művészeti főiskolák — köz­tük a színiakadémia — -egyetemi rangra emelked­tek. A színházművészet, a színészet rangját fejezte ki maguknak az érintettek­nek az önértékelése: a leghatásosabb eszköznek tekintették művészetüket a tömegek nevelésére, a demokratikus gondolkodás ■ és magatartás kibontakoz­tatására, fejlesztésére — méghozzá a szórakozás nagyszerű adománya révén. 1947 elején a művészeti ág legkiválóbb szakembe­rei jegyzéket állítottak össze azokból a hazai és külföldi darabokból, ame­lyeket bemutatásra, ját­szásra ajánlottak. Egészsé­ges, korszerű értékszemlé­letet fejez ki ez a klasszi­kusoktól új szerzőkig ter­jedő kínálat, melyet a színházi vezetők csakha­mar föl , is használnak munkájukban. Természetes, hogy az orosz és szovjet művek kitüntető helyet kaptak a repertoáron. Egyelőre persze még egy­más mellett élnek a legkü­lönfélébb eszmei törekvések, színházi fölfogások; gyak­ran éri bírálat a Belvárosi, a Víg-, s a Pesti Színház műsorpolitikáját, s ebben sokszor van is igazság, másrészt azonban bizonyos fokú merevedés is kifeje­ződik már egyes teljesít­mények türelmetlen eluta­sításában, megbélyegzésé­ben. A negyvenes évek végén lezajlik a színházak álla­mosítása is, ami a fővá­rosban történt a legkeve­sebb zökkenővel, hiszen itt három kivételével állami kézben voltak korábban is a színházak. Oj környezet­be kerül a Madách Szín­ház, 1951-től elkezdi műkö­dését a Magyar Néphadse­reg Színháza, (mely a Víg­színház jogutóda). önálló vidéki társulatok jönnek létre, s ezek a kisebb tele­püléseket is fölkeresik elő­adásaikkal. S megszerve­zik 1951-ben az Állami Faluszínházat, (mely 1955- től megszűnéséig, a hetve­nes évek közepéig Állami Déryné Színház néven te­vékenykedett). Helyes döntés volt ez: utazó szín­házunk — bár nagy nehéz­ségek árán (akadozott az utánpótlás, mivel a főis­kolát frissen végzett fiata­lok nem szívesen vállalták itt feladatot a mostoha kö­rülmények miatt stb.) — úgyszólván mindenhová elvitte a színházi kultúrát, oda, ahová a művészet egyéb termékei nem jutot­tak el. Nem csoda, hogy a mai napig szeretettel és őszinte csodálattal emlege­tik a vidéken élő embe­rek e társulat zenés és prózai előadásait. Az 1956-os ellenforra­dalom leverése után új táv­latok nyíltak a magyar színházművészet fejlődé­se előtt is. Kiigazították a műsorpolitikát, törlesztet­ték azokat az adósságokat, amelyek az ötvenes évek első felében elfogadható személyi kultusz, dogmatiz- mus számlájára íródtak, helyet kaptak a játékrend­ben azok a hazai és külföl­di szerzők, akiket vagy akiknek egyes müveit idő­közben leparancsoltak a színpadról. S megválto­zott a színházművészet tár­sadalmi fogadtatásának a feltételrendszere is. Előre törtek az ötvenes évek má­sodik felétől egyes vizuális művészeti ágazatok: nagy hazai és külföldi sikereket aratott a filmművészet, új utakon haladt a festészet, a köztéri szobrászat, a grafika, s talán a legfon­tosabb tényező az volt, hogy rohamosan kibontakozott a magyar televíziózás. Meny- nyiségi helyett minőségi változásokra volt szükség a színházművészetben is. S valóban: a játékfelfogás sokszínűbbé vált, a politi­kai agitáció elsődleges szempontját fölváltották azok a törekvések, amelyek a művészi megközelítés­mód, az esztétikum szere­pét helyezték előtérbe. A hatvanas évek köze­pétől vált sürgető igénnyé a magyar színházi szerke­zet korszerűsítése, össze­függésben azzal, hogy ek­kortájt virágzott a magyar amatőrszínjátszás, tehet­séges előadásaik nemegy­szer szégyenítették meg a hivatásosakat. Lehetővé vált most már a nemzet­közi tájékozódás, a leg­újabb színházművészeti törekvésekkel való megis­merkedés. Érdemleges vál­tozást hozott színházművé­szetünk fejlődésében az a tény, hogy a hetvenes évek elején kiépült vidéki színházaink hálózata, és tehetséges fiatalok jutot­tak vezető szerephez. Csak­hamar valamiféle Buda­pest—vidék ellentét is ki­alakult, egy olyan látszat következtében, mintha a fővárosi színházak játék­felfogása, stílusa elörege­dett volna, miközben a vi­dék szinkronba került a vi­lág élvonalával. Ez persze erős túlzás volt, ha az el­kényelmesedés fővárosi je­leit nem tagadhattuk is akkoriban. De számításba kell venni, hogy ekkortájt jött létre Budapesten a szenvedélyesen és haszno­san kísérletező Huszonötö­dik Színház, megszaporod­tak a fővárosban, s vidé­ken is a stúdióelőadások. Nem volt zavartalan fo­lyamat tehát a magyar színházművészet korszerűb­bé válása. A hetvenes évek második felében vitatható döntések is születtek; nem váltotta be teljes mérték­ben a hozzá fűzött remé­nyeket a Déryné örökén létrehozott Népszínház, vál­ságba jutott a Nemzeti Színház stb. Nyolcvanas esztendeink mindamellett reményt keltők. Az újonnan elindított nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház, a zalaegerszegi ál­landó társulat megteremté­se, Budapesten, a Katona József Színház önállóvá, s meghatározó szerepűvé vá­lása; a gondolat, hogy Egerben ismét saját szín­ház működik hamarosan, a terv, hogy fővárosunkban a Pesti Színház külön vá­lik a Vígtői, s új utakat keres, mindenekelőtt pedig, hogy lakosságunk, s a vi­lágban élő magyarság ösz_ szefogása révén, hatalmas állami áldozatvállalás se­gítségével belátható időn belül fölépül a Nemzeti Színház új épülete — mind­ez azt jelzi, hogy kultúránk négy évtizede számottevő eredményeket hozott a színházművészetben is. Kőháti Zsolt 2200 éves ,,üstökös-atlasz” A világ legrégibb „üstö­kös-atlasza” — melynek tar­talmi elemzését Hszi Ce- cong végezte az Academia Sinica Természettudományok Története Intézetében — fel­tehetően. az i. sz. III., vagy IV. században keletkezett. A 29 üstökösrajzot tartal­mazó gyűjtemény abba a selyemkönyvbe tartozik, ame­lyet néhány évvel ezelőtt találtak: régészek egy sírban Mavangtui mellett Csangsa (Hunan tartomány) közelé­ben. A sír i. e. 168-ban ke­letkezett, de a könyvben alkalmazott szimbólumok — kereken 250 képi égi jelen­ségekről, például felhőkről, szivárványról, holdfogyat­kozásról vagy csillagképek­ről — egyértelműen későbbi eredetűek. A gyűjtemény a 29 üstö­kösnek 18 különböző nevet ad. Minden rajz alatt áll egy csillagjóslat. Többek közt háborút, járványt és hadsereglázadást jósolnak. A tudósokat különösen az lep­te meg, hogy milyen vilá­gosan ábrázolták az üstökö­söket, amelyeket a Han-di- nasztia idején (i. e. 206-i sz. 220) már osztályokba sorol­tak. A kínai csillagászok már akkor gondosan megfigyelték az üstökösöket, amikor ezek Európában csak, mint bajt hozó jelek keltettek érdek­lődést. Az első nyugati üs­tökös-ábrázolás i. e. 66-ból származik. Európában még a XVI. sz.-bani is néha kar­dot tartó emberi karként ábrázolták az üstököst, és csak később kezdtek fokoza­tosan komolyan foglalkozni a természetükkel. így 1531- ben. Peter Apianüs szász csillagász rájött, hogy az üs­tökösök csóvája (a kicsi, de csak ritkán megfigyelhető „anti-csóva” kivételével) mindig elfordul a Naptól. Kínában ezt már 900 évvel korábban tudták. ATHEN: a több ezer éves város másfél évtizede Sok dátumra emlékezte­ti Athén a műemlékeit cso­dáló turistákat, de mind­egyik évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtti. 150 év — szinte elenyészően csekély időnek tűnik egy olyan város történetében, amelynek piacterén (Agorá- ján) már az időszámításunk előtti VI. században zaj­lott az élet, nem beszélve arról, mióta tekint le a vá­rosra az Akropolis! Mégis, a modem1 Athén életében meghatározó volt a 150 évvel ezelőtti dátum: ekkor nyilvánította a török­től függetlenné vált Görög­ország fővárosává királya, Ot­tó bajor herceg. Pedig a korabeli feljegyzések szerint siralmas kis városka volt ekkoriban, ha ugyan egyál­talán városnak lehetett ne­vezni. Alig kétszáz házból állt, lakosainak száma csak hatezer volt. A csalódott utazók piszkos utcácskákról, nyomorúságos kunyhókról, mérgező. tífuszt terjesztő mocsarakról számoltak be. Ottó herceg azonban né­met építészeket hozatott, akik rövidesen elkészítették a modern Athén fejlesztési terveit. Az ókori romok megóvására is ügyelve ha­marosan megkezdődött az építkezés, elsősorban az ó- várostól (a Plakától) észak­ra, az Akropolishoz északon és keleten kapcsolódó dom­bokon. Valamivel később tehetős kereskedők politikusok, tisz­tek. tudosók és művészek klasszicista épületeket emel­tek. A legtöbb öngyilkosságot meg lehetne akadályozni Hivatalos adatok szerint 1983-ban mintegy 6000 fia­tal dobta el magáitól az éle­tet — további 400 ezer kí­sérelt meg öngyilkosságot. Polgári szociológusok az amerikai ifjúság olyan „vál­ságáról” beszélnek, amely minden társadalmi és gazda­sági korlátokon áttör. Alf­red Delbello, a fiatalkori ön- gyilkosságokat viszgáló nem­zeti bizottság elnöke, New York szövetségi állam kor­mányzóhelyettese minden fe­lelős személy összefogását sürgette. A CBS-tévéállomás októ­ber végén Silence ot the Heart (A néma szív) címmel játékfilmet sugárzott, amely egy jómódú polgári család­ból származó, boldogtalan 17 éves fiú öngyilkosságáról szól. A film bizonyos naivi­tással és pszichológiai fi­nomságok nélkül adja elő a fiktív történetet. A CBS, attól tartva, hogy a film célját tévesztheti és még több fiatalt ösztönözhet ön- gyilkosságra, a film vetíté­se előtt számos figyelmezte­tést intézett a tévénézőkhöz, és minden szövetségi állam­ban riadókészültségbe he- •helyezték a telefonon elér­hető, öngyilkosság-megelőző SOS-központokat. Egyre több amerikai is­kola készít saját programot a serdülők körében terjedő öngyilkossági tendenciák megelőzésére. New York vá­ros öt iskolában tesztprogra­mot indított, amelynek cél­ja, hogy amilyen korán csak lehet, felkutassa a po­tenciális öngyilkosjelölte­ket és segítsen, rajtuk. „A legtöbb öngyilkosságot, meg lehetne akadályozni, mond­ja Diane Ryerson, egy New Jersey-i megelőzési központ vezetője. Sok fiatal ellent­mondásos érzésekkel küszkö­dik. amikor a halálra ké­szül, és bizonyos jeleket ad a felnőtteknek és társéinak”, mondja Ryerson asszony. Környezete azonban a leg­többször nem ismeri fel eze­ket a jeleket. A nevelők többsége há­rom okra vezeti vissza a ser­dülőkori öngyilkosságok nö­velését: a válások emelke­dő száma, a fiataloknak az az érzése, hogy gyökértelen- né váltak, és a serdülőkre nehezedő nyomás abban a társadalomban, ahol a „si­ker” minden, ahol a „csak az erősek érvényesülnek” jelszó már gazdasági és politikai állami bölcsességgé vált. Eger városi Tanács V. B. Munkaerő-szolgálati iroda állásajánlatai: Universal Szerviz Ipari Szövetkezet, Eger, Rákóczi út 95. Betanított munkások (elektrosztatikus festőüzemébe). Egri Háziipari Szövetkezet, Vörösmarty u. 27. Szakirányú végzettséggel rendelkező kötctechnikus; textiltechni eus; varrodai szalagvezető. Egri Dohánygyár, Somogyi Béla u. 4. Női betanított gépmunkások (2 és 3 műszakra). EVILL, Eger, Trinitárius u. 1. Hálózati villanyszerelésben jártas műszaki előkészítő technikusi végzettséggel; villanyszerelő szakmunkások (változó vidéki munkahelyre). Országos Érc- és Ásványbányák Felnémeti Üzemegységéhez, Eger, Tárkányi út Hegesztő, esztergályos, lakatos szakmunkások, férfi­segédmunkások. Patyolat Vállalat, Eger, Tinódi u. 28. Lakatos szakmunkások. Egri Ruhaipari Szövetkezet, Dobó tér 6. Gyors- és gépíró; varrónői munkakörbe szakmunkások és betanított munkások. AGRIA Bútorgyár: Eger, Kistályai út 8. Közgazdász — elemző munkakörbe; belsőellenőr — számviteli végzettséggel; kontírozó könyvelő; gépkönyvelő; belexkezelő; asztalos szakmunkások; varrónők; anyagmozgató; középnyomású kazánhoz fűtő; géplakatos; marós; vízvezeték-szerelő. Finomszerei vénygyár, Eger. NC és CNC forgácsológép-kezelő és beállító lakatos; géplakatos; betanított gépmunkások. Részletes felvilágosítás « munkakörökről a munkálta­tóknál és a Munkaerő-szolgálati Irodánál EGER;, Dobó tér 2. Tel.: 10-144

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom