Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-22 / 44. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 22., péntek EGY RÉGI KLASSZIKUSUNK Bornemisza Péter születésének 450. évfordulójára A 16. század három nagy íróalakja közül ő az, akiről a legkevesebb szó esett a magyar irodalom történeté­ben. Balassi Bálintnak való­ságos divatja volt a 19. szá­zad végén, de Heltai Gáspárt is sokan emlegették, hiszen századának legjelentősebb prózai elbeszélő tehetsége volt. Hanem Bornemisza Pé­tert, aki pedig hát a régi magyar irodalom kiemelke­dő klasszikusa, méltatlanul mellőztük. Csak az újabb- kori magyar irodalomtörté­netírás fedezte fel igazából, csak most bontakozik ki ez a nagyívű életpálya és a hozzá tartozó hatalmas mű. Mert élete egy ellentmondá­sokkal teli korszakban olyan kalandos volt, hogy nem egy fordulatáról krimit lehetne írni, és oly terjedelmes élet­művet hagyott maga után szinte minden műfajban, mely azóta is párját ritkít­ja. Már születésének körül­ményét is kalandos-homá­lyos történet övezi. 1535. feb­ruár 22-én született vagyo­nos budai polgárcsaládból. Hat év múlva Buda török kézre kerülésekor elveszti szüleit, és a Felvidékre ke­rül, ahol különböző távoli rokonságú nemesi udvarhá­zakban nevelődik. Tudni kell, hogy a korból van egy érdekes híradásunk, misze­rint a budai tanács úgy pró­bálja megmenteni a várost a felprédálástól, hogy a leg­szebb asszonyt, egy bizonyos Bornemisza Tamásnét, fel­ajánlja a szultánnak. Díszes kísérettel viszik a szultán sátorába, aki örül a szép ajándéknak, és magával vi­szi Sztambulba. Na már­most Bornemisza Péter ap­ját Bornemisza Tamásnak hívják, de hogy a budai pol­gárok szép túsza Péter any­ja lett volna, erre közelebbi hiteles adatunk nincsen. Le­hetett akár névrokonság is, ami ugyan nagy véletlen lett volna, hiszen más Bor­nemisza családot nem jegy­zett a kor Budán. A Felvidékre került ifjú elsősorban a Balassi-család oltalmát élvezte, először Kas­sán tanul, itt esett meg vé­le a híres kísértet-história. Az tudniillik, hogy a pro­testánsüldöző kassai kapi­tányt fehér lepedőben rio­gatta, aki azonban „elővonta a sutból Péter diákot, meg­verte, és börtönbe csukatta. Bornemisza azonban ügyesen megszökött ’. Nem ez volt élete egyetlen szökése, sok­szor kellett még élete folya­mán különböző börtönökből engedély nélkül távoznia. Mindenesetre ekkor indult arra a bizonyos nyolc évig tartó tanulmányútjára, mely­ről neves kortársa, Bőd Pé­ter azt írta, hogy nyolc fo­rinttal indult, nyolc évig tartott, és nyolc forinttal tért haza. Induláskor írja talán legismertebb versét: „Siral­mas énnéköm tetüled meg­válnom, Áldott Magyaror­szág tőled eltávoznom. ..” Padova, Bées, Wittenberg a tanulás főbb állomásai. Az utóbbi helyen Melanchton ta­nítványa, és Bécsben 1558. tavaszán fordítja le Szophok- lész Elektráját magyar nyelvre. Ekkor huszonhárom éves. És nem véletlenül szó­laltatja meg a görög tragé­diát magyarul. Ezt a kér­dést vizsgálja: „Vajon ak­kor, midőn a haza durva rabságban senyved, szabad-e erőszakkal szembeszállni a zsarnokkal, vagy pedig biz­tonságosabban arra kell-e várni, hogy az idő hozza meg az orvosságot és az eny­hülést?” Ekkor a humanista diák már egy protestáns lel­kész érveléseivel, a refor­máció eszméinek felhaszná­lásával beszélteti a mű hő­seit. S az egész dráma tulaj­donképpen a magyar tár­sadalmi problémák merészen aktualizált jellegével tűnik ki. 1561-ben aztán végleg élethivatást választ: lutherá­nus lelkésszé, református prédikátorrá válik, a refor­máció lelkes hívévé. Ekkor Balassi János udvari lelké­sze, Balassi Bálint tanító- mestere. Amikor gazdáját le­tartóztatják (Dobó Istvánnal együtt), gróf Julius Salm feleségének, Thurzó Erzsé­betnek a szolgálatába áll, ahonnan majd az Ördögi Kí­sértetek kiadása miatt kell eljönnie. Már korábban megjelent ötkötetes Prédikációs köny­ve, az 1573—79 között ki­adott Postillák is országos hírt szerzett neki. Huszár Gál Komjátiban levő nyom­dája adja ki először,, de az­tán Bornemisza megvásárol­ja annak a törzsanyagát, és sajáí nyomtatóműhelyt állít föl Samptán, és itt nyomat­ja ki a magyar szépprózá­nak ezt a teljesen egyedi alkotását, amely sokoldalú­an mutatja be a kort, és ezért annak legjelentősebb forrása. Jól tagolt, az élőszó erejével írott és ezért fel­olvasható kis történetek, anekdoták, élet- és jellem­rajzok teljesen elütnek a reformáció korának retori­kájától, mert a terjedelmes szöveget „nem mint prédi­kációt, hanem mint magában olvashatót úgy tartsad.. . kegyes olvasó”. A Postillák negyedik kötetéből nő ki az Ördögi Kísértetek. (A kísér­tet mai nyelvre lefordítva kísértést jelent.) Ez a mű a többinél is jobban túllép a prédikáció műfaján, és ben- be Bornemisza részben sa­ját élményei, részben két meg nem nevezett főember életének eseményei kapcsán elemzi saját sorsát. Ez a mű tulajdonképpen lázadás a hatalom erkölcsi és politi­kai praktikáival szemben. Támadja Rudolf császárt, és élteti Báthory István lengyel királyt, kifejezve azt a re­ményét, hogy majd Báthory egyesíteni fogja Erdélyt és a Habsburg-uralom alá ke­rült magyar részeket. Bor­nemiszát korábban is gyű­lölték a katolikus főpapok, most azonban olyan hajsza indul ellene, melyben nem­egyszer csak a véletlen men­ti meg életét. Bécsben el­fogják, felségsértés a vád. Mint Galileivel, vele is visz- szavonatják azt, amit ki­nyomtatott, de ezzel együtt életét csak újabb kalandos szökésének köszönheti. Vé­gül Balassi Bálint detrekői vára lesz az otthona, itt rendezi sajtó alá Énekes­könyvét és itt hal meg 1584- ben, a Balassi-birtok egyik falujában, Rárbokon. Halála után Károli Gáspár az ő nyomdájának betűivel adja ki a vizsolyi bibliát, abból a pénzből, melyet még az élő Bornemisza szerzett neki, er­re a célra, erdélyi forrásból. Szalontay Mihály Siralmas énnéköm Siralmas énnéköm tetüled megválnom, Áldott Magyarország, tőled eltávoznom. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az Felföldet bírják az kevély némötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom Engömet kergetnek az kevély némötök. Engem környülvettek az pogán törökök, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! • •• Engöm eluntattak az magyari urak, Kiízték közölök az egy igaz istent. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! I,egy ön istenhozzád áldott Magyarország, Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Péter az ö víg kedvében. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! A mozdulat és tónus mesterei Kutas László és Hoffmann Henriette tárlata Az egri Ifjúsági Ház ga­lériájában látható Kutas László szobrászművész és Hoffmann Henriette festő­művész kiállítása. Mindket­ten számos önálló tárlaton mutatkoztak már be, nem­csak a hazai közönség előtt, hanem külföldön is. Kutas László — mestere Pátzay Pál volt — huszonöt évvel ezelőtt végezte el a Képző- művészeti Főiskolát, elsősor­ban érmeiről, kisplasztikái­ról ismert. Több nagyváros­ban láthatók köztéri szob­rai. Nemzetközi díjai sorá­ban legutóbb a rivennai Dante Biennálén ezüstérmet nyert. A világot látott művész — alkotásai eljutottak már Moszkvába, Stockholmba, Helsinkibe, Londonba. Phen- janba. Lisszabonba is — ér­meit és szobrait hozta el Egerbe. Sajátos, egyéni fi­gurateremtő ereje a legelső, ami szembetűnik a szemlé­lőnek. Kis formátumú alak­jai, mintha egy regényből, filmből „léptek volna elő”, alkotásainak hangulata meg­kapó. Jobbára női aktokat vonultat fel, a mozdulat pillanatát úgy megörökítve, hogy egészében a mozgal­masság hatását kelti. Kutas László környezetbe helyezi figuráit: egy pad, egy lép­cső, egy korlát nála nem háttérként szolgál, hanem az alkotás egyenrangú része. Ülő, fekvő női mintha rög­tön fölkelnének a kerevet- ről, a pádról, vagy épp a karosszékből; nem kimereví­tett pillanatképet kapunk hát, hanem élettel teli je­lenetet. Miniatűr színház­ra is emlékeztetnek szobrai, a néző lelki szemei előtt látja, szinte most gördült fel a függöny. Pedig min­dig csak egyetlen alakot formáz a művész, bemuta­tott alkotásai közt csak egy „párra” bukkanunk. A gyer­mekét tartó nő a huszadik századvégi madonna, hús­vér ábrázolás. Kutast a szép­ség, a báj, a finomság iz­gatja, elsősorban ez adja harmóniáját megformált mondandójának. Hoffmann Henriette a tó­nusok mestere. A Magyar Képzőművészek Szövetségé­Fotó: Koncz János nek 1981-től tagja, festői munkássága közel negyedszá­zados. Képei ízig-vérig mo­demek, az egri kiállításon szinte kivétel nélkül nonfi­guratív festményeit mutatja be. Akár enteriőrt, akár csendéletet örökít meg, a színhatás a domináns. Me­legségre, meghittségre tö­rekszik. a lágyságot erőtel­jes ecsetkezelése sem ke­ményíti. A szürke, a tégla és a barna árnyalatai még­sem sugallnak ernyedtséget, inkább a letisztultság hatá­sát keltik. A két művész alkotásai az Ifjúsági Ház galériájának kiállításán nagyszerűen egé­szítik ki egymást. M. M. Országos diák fotópályázat Pécsett az idén is meg­rendezik a diákfotósok ha­gyományos tavaszi sereg­szemléjét, részeként az or­szágos diáknapok prog­ramjának. A rendező intéz­mény — az 508. számú Tarr Imire Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet — hirdette meg a középiskolások és a szak­munkástanulók XVIII. orszá­gos fotópályázatát. A fiata­lok személyenként négy fe­kete-fehér képpel pályázhat­nak. ezek egyike lehetőleg ifjúságunk mai életét ábrá­zolja. a többiek témája sza­badon választható. A leg­szebb képekből felszabadulá­sunk 40. évfordulója tiszte­letére kiállítás nyílik ápri­lis 4-én Pécsett, akkor ad­ják át a pályadíjakat a szerzőknek. A fotókiállítás vándorserlegét a legjobb eredményt elért iskolai fo­tószakkör őrzi majd egy esztendeig. A kiemelkedő munkákkal jelentkező diá­kok jutalmul meghívást kap­nak a nyári ifjúsági fotós alkotótáborba Szolnokra. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM Francia festészet Bementem a minap a bolt­ba és fűzfánfütyülőt akar­tam vásárolni. Ügy néztek rám, mint a véres ingre. Fűzfánfüyülőt? ? ? — Hát nem tudja a ked­ves vevő, hogy azt már he­tek óta nem lehet kapni? Egy nagyon fontos alkatré­szét, a fütyülő lelkét, im­portból szerezzük be. És sajnos, a szállító cég cső­döt jelentett. Ne is zarnas- son bénünkét, amíg ismét nem szállítanak! Elfutott a pulykaméreg. Nem elég, hogy nem szol­gálnak ki, még így is be­szélnek velem! — Ide figyeljen — mond­tam az eladónak. — Vegye tudomásul, hogy a vevő nem zargatja önöket, hanem vá­sárolni akar maguktól. Egy kis udvariasságért nem kel­lene a szomszédba menni­ük! Szánakozva nézett rám az eladó, s mint atya a hülye gyermekének, megmagyaráz­ta: — Hol él maga? Valóban azt hiszi, hogy az udvarias­ság nem importcikk? Hát mit gondol, miért olyan ke­vés az udvarias kereskedő? Tudja meg, az udvariasságot éppúgy importáljuk, mint a fütyülőt. Sajnos, ebben a helyzetben itt is fennakadá­sok vannak. Tönkrement a Höflich és társai cég Alsó- Hexenschussban, és hóna­pok óta nem szállítanak ud­variasságot. Ne is keresse, drága uram, már nekem is fogytán van, a többiekről nem is beszélve. — Na, jó, de akkor leg­alább ajánlhatnának vala­mit helyette. Azt bezzeg nem tudnak! Ügy látszik maguk a szakértelmet is importálják! Egymásra nézett a két kartárs. — Mégiscsak jól értesült a kedves vevő. Ezt maga is tudja. Sajnos, ez a hely­zet. A szakértelmet a Kluge és fiai nevű korlátolt fele­lősségű társaság szállítja a magyar kereskedelemnek, de mivel a cég amerikai szaba­dalommal is dolgozik, Reagan leállíttatta a szállításokat. — Ide figyeljenek! Ha azt hiszik, hogy mindent az im­port nehézségeire foghatnak, nagyon tévednek. Én ezt az egészet megírom az új­ságban. .. — Hohé... — mondta a boltvezető — látja, észre sem vettük, hogy a kedves vevő állandóan firkál. Mu­tassa csak! Pillanatok alatt kikapták a kezemből ezt a cikket és olvasni kezdték. — Ez jó... nahát, ki sem néztük volna belőle... hö- hö, még hogy atya a hülye gyermekének... De megáll­junk csak! Uram, miféle hu- moreszk ez? Nincs poénja? Azt nem adjuk meg az ol­vasónak, szerkesztőkém? — Hát... izé..., hogy is mondjam... — Csak ki vele, semmi mellébeszélés! — Tudják az úgy volt, hogy a... na, szóval a poén alap­anyagát importból szereztem be... Mondom, szereztem. Mert sajnos az a híres fran­cia cég, a La Point ltd. — az látja el a párizsi Canard Enchaine-t is alapanyaggal, — beszüntette a szállítást, így krokijaimat bizonytalan ideig a legnagyobb sajnála­tomra nem tudom ellátni poénnal. Gőz József Világhírű múzeumok, kül­földi és hazai gyűjtemények kiemelkedő műalkotásai sze­repelnek azokon a kiállítá­sokon, amelyeknek a Szép- művészeti Múzeum otthont ad a közeljövőben. Március 5-én a Francia festészet klasszikus százada címmel nyílik az a tárlat, amely a Louvre, valamint neves francia vidéki mú­zeumok vendéganyaga és a Szépművészeti Múzeum gyűj­teménye alapján ad ízelí­tőt a XVII. század utolsó két harmadának francia fes­tészetéből. s arról a folya­matról. amelynek során a klasszikus eszmény vált ural­kodóvá a művészetben. A XVII. századi mestereknek — Descartes, Racine és Cor­neille kortársainak — alko­tásai az érzelem és értelem egyensúlyának szenvedélyes kereséséről, az antik és a reneszánsz hagyományainak álkotó felhasználásáról val­lanak. A mintegy félszáz műből húsz érkezik a tár­latra a Louvre-ból: többek között Poussinnak és Cham- paigne-nek, a kor kiváló francia festőinek néhány al­kotása. A tárlat április 16-ig lesz látható. KAMERAKOZELBEN Szovjet színész unagyar tévéfilmben Anna nyugdíjas, Anton pihenőállományba kénysze­rült kohómémök. Találkoz­nak, egyre többet vannak együtt, megszeretik egy­mást. Ám a családtagok hal­lani sem akarnak erről a későn jött szerelemről __Er­r ől szól Katkics Ilona tévé­filmje, az Anna és Anton, amelyet Valerija Peruansz- kaja írásából rendezett. A két címszereplő Törőcsik Mari és Jevgenyij Matvejev. Törőcsik Marit nem kell bemutatni, mindig öröm, ha megjelenik a képernyőn, akár egy felújított régi film­jét látjuk, akár valamelyik új alakítását. Jevgenyij Mat­vejev neve nyilván nem hangzik ismerősen, pedig a szovjet színművészek élgár­dájába tartozik, és számos filmben láthatta a magyar közönség is. Hatvanegy éves, ukrajnai születésű. Pályáját színpadi színészként kezdte Herszon- ban. Tyumenben, Novoszi- birszkben. 1952-ben szerződ­tette a moszkvai Kis Szín­ház is, és 1955 óta filmezik. Első emlékezetes alakítása 1957-ben a Múló évek című produkcióhoz fűződik, de az igazi sikert az Üj barázdát szánt az eke című Solohov- adaptáció Makar Nagulnov- alakítása hozta meg. Azután Nyehljudov herceget alakí­totta Tolsztoj Feltámadásá­nak filmváltozatában. Ek­kor már kitűnő karakter- színészként tisztelték, és a hazájában oly kedvelt iro­dalmi figurák megeleveníté- sével nagyon népszerűvé vált. 1966-ban, a Cigány cí­mű filmnek már nemcsak főszereplője, de rendezője is volt. Jelentős alakításai kö­zül kiemelkedik a Jemeljan Pugacsov címszerepe, vala­mint, a Földi szerelem, amelyben ugyancsak játszott és amelyet ő rendezett. Az elmúlt évben Matvejev nagy vállalkozásba fogott; Csakovszkij A győzelem cí­mű regényének alapján kez­dett forgatni új filmet. Röviden ennyit Jevgenyij Matvejevről és munkássá­gáról. Az Anna és Anton című tévéfilmet március 1-én 20 órakor sugározza a televízió az 1-es programban. A cím­szereplők partnerei; Pécsi Ildikó, Temessy Hédi, Kohut Magda, Miklósy György és Velenczey István. (erdős)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom