Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 1., pántok MAR A BACH-, HANDEL-ÉVFORDULÓ JEGYÉBEN Kalmár Gyula zongoraestje Az elmúlt pénteken, az egri Helyőrségi Művelődési Otthonban hangversenyt adott Kalmár Gyula, a Zeneiskola művésztanára. Másfél órás zongoraműsorában Bach- és Hándel-művek szerepeltek, nyilván a két zeneóriás közelgő háromszáz éves születési jubileuma alkalmából; és természetesen Beethoven, akit eddigi hangversenyein is oly szeretettel, tisztelettel idéz, tolmácsol a kitűnő zongorista. A műsort Bach Esz-dúr, majd c-moll prelúdium és fúgája vezette be a Wohltemperiertes Klavierból. A Bachra oly jellemző világos, magától értetődő zenei szerkezet és mondanivaló derűs természetességgel indít el abba a hangulati tartományba, ahol a harmónia, az emberi teremtésnek ez a legtitokzatosabb része elevenedik meg. A szakkönyvek nem véletlenül említik, mennyire mérföldkő a zene- történetben és fejlődésben ez a szellemóriás, akit majd március 21-én, születése napján ünnepel igazán a világ. Kalmár Gyula még egy Bach-számot játszott, a Busoni által átírt zenei anya- gott a d-moll chaconne-t. S habár ebben a zenében az átíró zeneszerző szemlélete, egyénisége is benne van, mégis érezni, átélni lehet azt a formai fegyelmet, szigorú, mégis oly fenséges zártságot, amit Bach a zene lelkének tekint. Händel — 1685. február 23-án született — G-dúr chaconne-jával szerepelt a műsoron. Händel merőben más sors, más egyéniség, mint Bach, tele drámai hevülettel, azzal az olykor száguldó lendülettel, amely szinte megállíthatatlannak tűnik nem egy alkotásában. Ezek a variációk is megunhatatla- nok. áradnak, mert az ötletek. a szellemességek nem akarnak elfogyni. Beethoven C-dúr (Wald- stein) szonátája, az Op. 53. már messze elmozdul a barokk zenei talapzattól, de harmóniaszerkesztése, az alkotói élménynek nemesvare- tű formája ismét, és újból csak megrendíti, maga alá gyűri hallgatóját. Ebben a keretben mozgott a hangszeres szólista. Az érett művész fegyelmével, biztonságával szólaltatta meg a műveket. Az, hogy a partitúrák anyagát minden értelmezési ingadozás nélkül birtokba vette és kotta nélkül játszotta, az az egyik oka fenntartás nélküli dicséretünknek. A másik; az a világos művészi szándék és ízlés, ahogyan kedves, tanáros pedantériával felépítette a műsort, mintegy tájolva-térítve a hallgatóságot aéra a legfelső magaslatra, ahonnan az alkotók által feltárt világot érdemes áttekinteni. A közönséget végig hatása alatt tartotta a zongorista technikailag könnyed, ritmusában, elevenségével sodró játékával. Elgondolkodtató, hogy ezt az előadói egyéniséget még nem ismerte fel a Filharmónia, hogy felkínáljon neki komoly feladatokat. Kalmár Gyula nem licitál rá az átélés ilyen-olyan^ túljátszott érzelmekkel a kottafejekre; inkább a művek hangulatát ébreszti fel. azt az élményt adja át, amit a művek benne keltettek. És még egy kérdés. Miért nem jönnek többször össze az egri hangszeres szólisták, hogy hasonló koncerteken tegyék gazdagabbá az egri zenei életet? A szólista egyéni varázsa nem helyettesíthető a szimfonikus zenekarok hatásával! (farkas) A Társadalmi Szemle januári számáról A folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, a Központi Bizottság 1984. december 4-i ülésén elhangzott előadói beszédét. A Politikai Bizottság tagja, a KB titkára egyebek között megállapította, hogy eredményeinkben a korábbi években elkezdődött, és kibontakozó kedvező folyamatok, valamint a változatlanul tovább élő gondok egyaránt tükröződnek. Az 1985. évi terv feladatai a jövedelemképződésnek és a felhasználási folyamatoknak a korábbiaknál is szigorúbb összehangolását igénylik. Több tudományos intézet részvételével 1984. december 10. és 12. között tudományos ülésszakot rendeztek az elmúlt 40 esztendő társadalmi fejlődéséről. A Társadalmi Szemle januári száma közzéteszi Benke Valéria felszólalását. A Politikai Bizottság taigja rámutatott: természetesen nem kereshetjük a negyven év során tapasztalt negatív jelenségek mindegyikében a múlt hatását. Magunk sem mindig és mindenben találtuk meg a helyes utat, a megfelelő, célravezető módszereket; a tévedések, hibák és kudarcok nehezítették, olykor vissza •is vetették fejlődésünket. A politika súlyos torzulásának, a törvénytelenségeknek véget vetett a párt, megújulása a társadalmi fejlődés sokoldalú lehetőségét nyitotta meg. Az elmúlt több mint két évtized alatt is előfordult egy-két megtorpanás után — akár külső, akár rajtunk múló okok következménye volt — ismételten, teret tudott nyitni a cselekvésnek. Nagy János a napjaink- iban is heves viták kereszttüzében álló jaltai konferenciával foglalkozik. Megállapítja: Jalta a mi szemünkben jelkép is. A második világháború nyomán kialakult európai realitások elfogadásának, a józan, az érdekeket kölcsönösen figyelembe vevő kompromisszum lehetőségének szimbóluma. Wiener György elemzi a szabályozórendszert, és arra a megállapításra jut, hogy az elmúlt évek kutatási eredményei és gyakorlati tapasztalati a korábbinál kedvezőbb feltételeket teremtettek a vállalati jövedelemképződés, a beruházási folyamat szabályozásához. A szerkesztőség összefoglalja a (folyóiratban több mint egy éve indított szociálpolitikai vitát, a hazai egészségügy helyzetéről folyó vitáiban pedig egyúttal dir. Fodor Miklós hozzászólását teszi közzé. (KS) Újított a Vidróczki Még valamit nem értettem. Miért kellett a nagyszerű zenekar helyett gépi zenét is alkalmazni? Talán azért a néhány akkordért, amit egy orgona szólaltatott meg a maga csodálatos tömörségű f ortisszimój ával ? Ennek nem éreztem a szükségét. Valahogy az sem lelkesít, amikor a kiváló zenészeken meglátom a farmernadrágot. Ide illik: hallottunk egy énekszólót is, beépítve a zenekar önálló műsorába. Ebből több is jó volna, főként, ha ilyenkor sem a zenekar, sem az énekes nem kucorogna bent a sarokban. A lényeg: a Vidróczki szép nevet vívott már ki magának itthon is, a határainkon túl is. Mostani előadásuk ehhez méltóan kerekedett ki. Az együttes vezetője: Zdiner Imre, művészeti vezetője Zsuráffszki Zoltán, az asszisztens Ágoston László. a zenei vezető Halmos Béla és a zenekar élén álló Gulyás András jól megszerkesztett, jó hangulatú és látványos műsort állított össze. Akik pedig mindezt a színpadra vitték, a felnőtt és a fiatal tánckar minden egyes tagja nemcsak technikailag felelt meg a követelményeknek egészen magas fokon, hanem szívük is van a tánchoz. Ezért tudják magukkal ragadni a közönségüket. Jó őket látni és hallani, ökrömet szereznek a nézőnek. G. Molnár Ferenc (fotó: Szabó Sándor) Van-e ki e nevet nem ismeri? Ez a kölcsönvett kérdés jutott az eszembe, amikor a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes legutóbbi műsorát idéztem fel emlékezetemben. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ritka vendég a Vidróczki itthon, a mátraalji városban. Mint valami utazó nagykövet: járják az országokat, a közelebbi és a messzebb! tájakat, de a Mátra Művelődési Központban csak egészen ritkán lépnek önálló műsorral a közönség elé. Pedig kíváncsiak rájuk az itteniek is. Bizonyíték erre ez a fel Lépésük: az emberek sokasága ült be a nézőtérre, hogy maga lássa, tapasztalja, mit tud a Vidróczki, milyen új vonásokat rajzolt fel arra a színes lapra, amely eddigi működésüket tükrözi. Milyeneket is? Például a humort. Nem a vidámságot, amely szelíd derűt csal a néző arcára, hanem azt a játékosságot, amely már hangos nevetésre ragadja a közönséget. Nem hiszem, hogy ez a vonás idegen lenne a népművészet bármelyik részétől. Tehát alapjában véve nem újdonság. De a tánc esetében minket arra szoktattak ennek a területnek a művelői, hogy van egy megkomponált színpadkép, amelyen belül a lányok és a legények nagyon szigorúan vett szabályok szerint mozognak. „Komolyan” táncolnak. Pedig a fiatalokhoz mindig is közel állt a vidámság, a jókedv, az „ugratás”, a „hec- celődés”. Most ebből is kaptunk ízelítőt. A siker nem maradt el. Műsoruk szerkezetileg is, felépítésében, is. látványban is visszafogottaihb lett. A látványos tablók egy részét az intimebb, kevés szereplős táncok vették át. Ebből a kategóriából kiemelkedett az Arany sarkantyú tulajdonosának, Berta Tibornak, a Kalotaszegi legéniyese. A szatírának szánt: Volt egyszer egy vad-kelet című játék nem ragadott magával. Tizennégy előadás az idei szegedi szabadtérin A szegedi szabadtéri játékok igazgatósága megkezdte a művészek szerződtetését az idlei nyári előadásokra. Horváth Mihály, a játékok igazgatója, az MTI munkatársának elmondta, hogy több újdonsággal várják az idén a városba látogatókat. A Győri Balett a Néphadsereg Művészegyüttesével közösen ősbemutatóként visai színre a A szarvassá változott fiúk című táncjátékot. Az új magyar balettet Markó Iván és Novák Ferenc koreográfiájára, Rossa László és Szabados György zenéjére adják elő. János, a vitéz címmel kerül színre Kacsóh Pongrác népszerű daljátékának rocko- sított változata. A mű zeneszerzője Viktor Máté, az előadást Koltai Gábor rendezi. Címszereplőként Varga Miklós. Iluska szerepében Katona Klári lép a közönség elé. A strazsamester Deák „Bili” Gyula, a francia király Nagy Feró, a gonosz mostoha Hernádi Judit lesz. Szerepel a darabban a kiét Bergendi is. Látványos előadást ígér Mozart: Varázsfüveié járnak bemutatója, amelynek karmestere Oberfrank Géza. A szegedi nemzetközi szak- szervezeti néptáncfesztivá- lon részt vevő magyar és külföldi együttesek több mint ötszáz táncosának közreműködésével Tavaszköszöntő címmel rendeznek gálaestet a Dóm téren. A szegedi szabadtéri játékokon az idén tizennégy előadás megtartását tervezik. Három este láthatják az érdeklődők a .néptáncosok gálaestjét, háromszor a Varázsfuvolát, hat alkalommal a János, a vitézt és kétszer A szarvassá változott fiúk című balettet. A belépőjegyek már igényelhetők a játékok igazgatóságán, illetve a jegyirodákban. (MTI) II/l. isza a kempingágyon he- verészett, a plafont bámulta, és nem gondolt semmire. Odakint alkonyodott, és Isza szokás szerint szomorú volt. Éles csöngetés .térítette magához. összerezzent és talpra ugrott. Zavarodottan szökdécselt a szobában, menet közben rángatta fel a nadrágját. Szemüvege a hokedlin feküdt. Kitapogatta és az orrára illesztette. És csak akkor fordította el a zárat. A küszöbön régi ismerőse állt. — Jó napot, főtörzs elvtársi — mondta Isza zavartan. — Történt valami? Nurijev körzeti rendőr némán lépett a szobába, körülnézett, s csak azután fordult a házigazdához: — Gondoltam, beugrók szolgálat után. megnézem, hogy élsz. — Á, csak tessék, fáradjon .beljebb, foglaljon helyet — mondta izgatottan Isza, és már ugrott .is, hogy a hokedliről lesöpörje a kenyérmorzsát. Nurijev is zavartnak Látszott. Leült, majd újra szem- ügyre vette a szöhát. — Régen nem láttuk egymást ... — Igen. régen — hagyta rá Isza. — Megint bejelentés érkezett? — Dehogyis, minden rendben. — Na persze, persze — mondta határozatlanul Isza. és Nurijevvel szemközt már- már letelepedett a kempingágy szélére, de rögvest felugrott, hogy észrevette a rendetlenséget az asztalon. Viselkedése, úgy tűnt. még inkább zavarba hozta a körzeti rendőrt. Ezért Nurijev elhatározta, hogy beavatkozik. — Ne zavartasd -magad. Csak egy percre jöttem ... — Úgyis takarítani készültem. — Tehát itt laksz? — Igen, itt — válaszolta Isza, és még mindig nem értett semmit. — Na és hogy? — Hogyhogy, hogy? — Hogy élsz, mondom. — Ahá! Éldegélek.., — Már nem énekelsz? — Igyekszem ... E szavaknál Isza kihúzta magát, és ijedten pislogni kezdett. — Igen, tudom — mondta elgondolkodva Nurijev. — Jól van ... Szemmel láthatóan nem tudta, miről beszéljen még. Ezért folytatta az általános kérdezősködést. — Hát a munkahelyeden mi újság? — Semmi különös. — Kibékültél a szomszédaiddal? — Köszönünk egymásnak. — Tehát egyszerűen fogtad magad és abbahagytad? — kérdezte komolyan Nuri- jev. Isza némán bólintott és széttárta a kezét.-— Jól van — mondta Nu- rijev. Nem tudni, minek szólt ez a „jól van”: Isza szavainak-e. vagy a tulajdon gondolatainak. Isza felugrott, a konyhába igyekezett. Nurijev megfogta a karját, próbálta visszatartani. — Nem kell semmi. Mindjárt megyek. — Tegyek fel teát? Igazán ihatna. Talán enne is egy falatot.x — Ugyan miket beszélsz! Vár otthon a vacsora. De ha vacsorázni^ készültél, ne zavartasd magad. Én meg. ha akarod, iszom egy kis teát ... fsza kiment a konyhába, sercintett a gyufával, begyújtotta a gázt. Nurijev az ajtón keresztül beszélt hozzá: — Sose sajnáld magadtól az ételt. Nézd csaik, milyen sovány vagy! A te korodban sóikat kell enni, hogy legyen elég erőd. Ha zavar a vendég, éhes maradsz. Isza visszajött a szobába, pár karika füstölt kolbászt, darab sajtot, fej hagymát, konzervet hozott. — Mondtam már, hogy nem eszek. — Azért kinyitom — felelte Isza, és beledöfte a kést a konzervdobozba. Kinyitotta, az asztalra tette. A konyhában zümmögni kezdett a teáskanna. Isza kiment, eloltotta a gázt, és újból bejött a szobába. — Hát csak így fog ülni? Megkóstolhatna valamit. — Na jó. veszek egy falatot. Nurijev fogott egy karika kolbászt, s lassan rágcsálni kezdte. Egy darabig hallgattak, csak ritkán pillantottak egymásra. Ügy tetszett. Nurijev beszélgetést akar kezdeményezni, de nem tudja, hogy fogjon hozzá. Isza érezte ezt, és bensője remegett az ismeretlentől, sehogy sem tudta kitalálni, mi sZéi hozta a házába a körzeti rendőrt. A hallgatást Nurijev törte meg [szára nézett és így szólt: (Folytatjuk)
