Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 27., szerda Manapság egyre többször kerül szóba az iskolabútor Ügye. Persze ezért még to­vábbra is szép számmal akadnak olyan pedagógusok, akik nem tulajdonítanak an­nak nagy jelentőséget, hogy az órákon a tanulók mi­lyen méretű asztalok mel­lett, milyen kényelmes szé­keken ülnek A diákok tel­jesítménye szempontjából nem tartják meghatározó­nak. ★ A gyöngyöshalászi általá­nos iskolában néhány perc­cel ezelőtt ért véget a dél­előtti tanítás. Az elsősök szedik a cókmókjukat, elin­dulnak hazafelé. Helyüket átadják a hetedikeseknek. De amíg a hat esztendősök egyike-másika éppen hogy elérte az asztalt, addig pél­dául a 13 éves. majd 180 centiméteres Sándor László nehezen fér el mellette. Igaz, társainak nincsenek ilyen gondjai. Nem ilyen jól meg­termettek. — Nekünk is sok fejtörést okoz ez — mondja Sípos Lászlóné igazgató. — Fon­tosnak tartjuk, hogy a be­rendezések kényelmesek és esztétikusak legyenek, vi­szont a hagyományos dara­bok sokkal megbízhatóbbak, mint. az újak. Az egyik cso­portunk számára emelhetős asztalokat vásároltunk. és szinte mindegyik rövid idő alatt tönkrement. így in­kább ragaszkodunk a régi típusú, műanyaggal bontott­hoz. A székek közül sem szeretjük a moderneket, az állítható magasságúakat. Ezek sem tartósak. Mi, a vi­déki iskolák vezetői örülünk annak, ha újra jut a pénz­ből, nem pedig ilyen „luxus­cikkekre”. ★ Több év óta gyártanak is­kolabútorokat a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet asztalos­üzemében. Két esztendeje az állítható magasságú asztalo­kat és székeket kezdték el készíteni a TANÉRT meg­rendelésére. — Az új típusból kétféle mérettel is foglalkozunk — világosít fel Horváth Ist­vánná üzemvezető-helyettes. A hat- és tizennégy év kö­zötti diákok közül bárki szá­mára megfelel ez a termék. Az ülőalkalmatosság kényel­mesebb a hagyományosnál, hiszen a magasságát a tanu­ló úgy állíthatja be, ahogy neki tetszik. Mégis kevesen vásárolják ezeket, mert úgy tartják, hogy elég, ha az asztal variálható. Egyébként büszkén mondhatom, hogy nagyon .ritkán érkezik ezek miatt reklamáció. IdöáÜóak. Állítható asztal, kényelmes székkel (Fotó: Szántó Györgyi A hatalmas épület osztály- termeit járva olyan érzése támad az embernek, mint­ha a legkorszerűbb iskola­bútorokból szándékoznának szemléltetést nyújtani az it­teniek. Például a rajzterem­ben az állítható magasságú rajzasztalokat és a már em­lített holland importból szár­mazó kényelmes székeket láthatjuk. A laboratórium­ban forgószékek és speciális padok, a könyvtárban köny- nyen átrendezhető polcok kaptak helyet. — Az épület átadása előtt megkértem a beruházókat, tegyék lehetővé, hogy én vá­logassam össze a berende­zéseket — magyarázza Eged György igazgató. — Ugyanis egy pedagógus jobban figye­lembe veszi a kiválasztáskor az életkori sajátosságokat, mint egy műszaki szakem­ber. A Tanszergyártó és Ér­tékesítő Vállalattal személye­sen vettem fel a kapcsola­tot. — Nagy segítséget nyúj­tott abban, hogy megtalál­jam a legmegfelelőbb dara­bokat. A jelek szerint az újabbak tartósabbak, mint a hagyományosak, bár néhány hazai bútorról ezt nem mer­ném kijelenteni, összessé­gében azonban jól jártunk. Véleményem szerint a leg­több helyen az a gond, hogy az igazgatók nem járnak utána: milyen újdonságokat tud nyújtani a TANÉRT. Csupán a prospektusok alap­ján kérik a már bevált, is­mert típusokat, félnek az újtól. — Ez a szék olyan ké­nyelmes, észre sem veszem, hogy ülök, — dicsekszik az egyik tanteremben Kvacsány Csaba VII/d-s tanuló. — De azért tanulni eb­ben is kell — teszi hozzá kicsit viccesen Eged György. ★ Aligha férhet ahhoz két­ség, hogy az újabb termé­kek a tanulókait szolgálják. Mert minél kényelmesebb, testhez idomuló egy szék, annál inkább akadályozza, hogy a napi .többórás ülés miatt hajlott háitúak legye­nek a diákok. Hasonlóak mondhatók el az állítható asztalokról is. Ha jól elhe­lyezkedve vehet részt egy diák az órán, inkább képes a tananyag elsajátítására. A cél pedig, mindenképpen ez lenne... Homa János Nagy diák — kis padban A modern és a régi típusú közötti „harc" jelenlegi állá­sát mi sem érzékelteti job­ban: a régi fajtából tavaly 9 ezer darabot, az állítható magasságúból csupán 6 ezret szállítottak a vásárlóknak. ★ A szövetkezet villanysze­relő-üzemében meglepetés­ként ér bennünket, hogy el­sősorban itt is iskolabútorok­kal foglalkoznak. Persze ezek sokkal korszerűbbek, mint az asztalosüzemiek. Or­szágosan is egyedülállóak. — Több mint tíz évvel ezelőtt egy svéd céggel, va­lamint a könnyűfémöntöde vállalattal közösen egy fém­bútorszerkezetet kezdtünk el gyártani — tudjuk meg Trei­ber Rudolf üzemvezetőtől. — Ezekből a könnyű elemek­ből már több nevelési köz­pontot berendeztünk. Termé­szetesen tanulóasztalokat is készítünk, s ehhez a stí­lusának legmegfelelőbb ülő­két a holland Galvanitás-cég biztosítja. Persze nem devi­záért, hanem magyar áruért cserében. Jó néhány iskolát láttunk már el ezekből itt a megyében is. A székeknek a támlája szinte átveszi a benne ülők hátának formá­ját. Nem lehet bennük el­fáradni. Nem teszi tönkre a kisdiákok gerincét. A tartós­ságát pedig az igazolja a legjobban, hogy a negyedik emeletről ledobva is ép ma­rad. Tanulóasztalaink ma­gassága nem állítható ugyan, de az igényeket ki tudjuk elégíteni, hiszen kétféle ma­gasságban gyártjuk ezeket, az alsósoknak kisebbet, a fel­sősöknek nagyobbat Bár drágábbak, mint a fából for­máltak, de hosszú távon jobban megtérül ez a ráfor­dítás, mert dacolnak az idő­vel, nem is beszélve arról, hogy ezek annyira szépek, hogy emiatt jobban vigyáz­nak rá, nem karcolják, nem firkálják össze a nebulók. Kiderül : jelenleg mintegy 70 millió forintnyi berende­zést rendeltek meg tőlük az általános és középiskolák a szerződések szerint. Sőt, a budapesti Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem számára is szállítanak majd innen. ★ Gyöngyös legújabb alsófo­kú oktatási intézménye a 7- es számú általános iskola. Így látják a gyártók és a peda­gógusok Luxus-e az iskolapad? Interjú (85) Egyik hetilapunk új szo­kást vezetett be a magyar sajtóba. Rendszeresen közli interjúalanyai életkorát. Valahogy így : „Nagylábú Béla (46) az Exportimpex igazgatója nyilatkozott la­punk munkatársának.” Elő­ször rokonszenvesnek tűni ez a lépés. Közéletünk iga­zán szűkölködik intimpistás beütésekben. Legalább így minden riport elolvasása után tudomásunk lesz ar­ról is, hogy X vagy Y hány éves. Meg kell jegyeznem, ez tovább .is fejleszthető. Ha azt írnánk, Nagylábú Béla (46/175/2/3/46), ez azt jelen­tené. hogy az interjúalany 46 éves, 175 centi magas, második házasságát tölti, összesen három gyereke van, és 46-os cipőit visel. Később irritálni kezdett a dolog. Mondjuk, rendben van. hogy az interjúalany, mondjuk egy anyagbeszerző 30 éves. Istenkém, anyagbe­szerzőnek lenni nem olyan nagy karrier, lehet, hogy X. már (20) éves korában anyagbeszerző volt. De azt már nem hagyhattam szó nélkül, hogy az Egyesült Tröszt vezérigazgatója (31) éves. Ilyen fiatal, és máris vezérigazgató? Elkezdett en­ni a fene, hogy mások már ilyen fiatalon... én meg... El tudom képzelni, hogy azok, akik (31) év alatt vannak, örülnek: Lám, ilyen fiatalon is lehet nagy kar­riert csinálni nálunk, csak semmi csüggedés, érdemes hajtani, minden káplár a borjújában hordja a mar- sallbotot. így lenyeltem mér­gemet, amely alapvetően szubjektív alapon gerjedt föl. Aztán később láttam, hogy nemcsak a fiatalokról van szó. Amikor Bikfalvi Géza (59) minisztériumi előadóval készítettek interjút, nem tud­tam mire vélni a dolgot. Mi van abban különös, ha va­laki egy évvel a nyugdíj- korhatár előtt minisztériumi előadó. Még csak nem is fő­előadó. Az ilyen közlés va­jon milyen érzelmet ger­jeszt módjuk egy 30 éves­ben? Legfeljebb annyit, lám, lám. nálunk a geromtokrá­cia foglalja el még a kevés­bé frekventált helyeket is. Viszont Bikfalvi is azt érez­heti, amit én: Nem elég, hogy vénségére még csak előadó, de ezt ország-világ előtt el js hintik a köztu­datban? így aztán nem is csodálom, ha nyugdíjaztatá­sát kéri, s átveszi helyét egy szépreményű gyakornok (22). Ezért bízvást mondhatjuk, ez az indiszkréció nem okoz örömet sem a harminchat éveseknek, sem a hatvan fe­lé járóknak. Engem is a frász tör, ha nálam fiata- labbakról tudom meg, hogy magas poszton van, és sem­mi különöset sem érzek, ha nálam öregebb az interjú magasállású alanya. így csak azt tudom javasolni, jobb, ha az olvasóra bízzák, hogy ezt az alanyt fiatalosan me­rész. vagy öregesen maradi gondolkodásúnak tartja-e. Gőz József (43) Kner Izidor Emlékezés a gyomai Kner Nyomda alapítójára Ezemy olcszázha t van ba n. tehát 125 éve született, és 1935-ben. vagyis kereken öt­ven éve' halt meg Kner Izi­dor, a hírnevessé vált gyo­mai nyomda megteremtője. Pályafutása a kiegyezés után nálunk hirtelen fel­lendült gazdasági fejlődés körülményei között bontako­zott ki, sikereiben mégis tehetsége, ízlése, üzleti ér­zéke és vasszorgalma vitte a döntő szerepet. Könyvkötő volt, akárcsak a Vág mellől Békés megyé­be áttelepült elődei. A szé­kesfehérvári Szammer Nyom­dában dolgozoltt, és szabad idejében igyekezett megis­merkedni a betűszedés és a nyomtatás mesterségével is. Konyított tehát valamit a nyomdászathoz, amikor Gyo­mára hazalátogatva, az otta­ni főszolgabíró és egyben a takarékpénztár elnöke arra biztatta, hogy éljen a lehe­tőséggel, alapítson nyomdát, erre a célra bankkölcsönt kaphat. 1882-ben tizenkét fióknyi betű és egy kis kézisajtó be­szerzéséből állt a nyomda- alapítás S egyetlen na­gyobbacska, deszkafallal ket­téosztott szobában kapott he­lyet a nyomda és a nyom­dász lakása. Naponta álta­lában tizenhat órát dolgo­zott. A szedést, a nyomta­tást éveken át maga végezte, s a kinyomtatott könyveket természetesen maga kötötte be. Eközben arra is szakí­tott időt, hogy karcolatokat írjon a Rabszem Jankóba és Jókai Üstökös című lapjá­ba. Nemsokára házat vásárolt, korszerű gyorssajtót szerzett be, majd 1902-ben nagyobb beruházásba kezdett : a nyomda elhelyezésére új épületet emelt. 1900-ban ti- zenketten. 1914-ben pedig már 150-en dolgoztak a gyomai Kner Nyomdában.. Hogy télen-nyáron egyenle­tes legyen a nyomda mun­kával való ellátottsága, ki­választott két olyan nyom- tatványfajtárt, amelyet nem szükséges, sőt nem is lehet a megrendelés pillanatában előállítani, hanem raktáron kell tartani. Ilyenek vol­tak a közigazgatási nyomtat­ványok és a báli meghívók. A szép, többszínnyomású bá­li meghívókait, amelyeket jó­nevű magyar festőművészek terveztek, a Kner Nyomda nemcsak belföldön hozta forgalomba, hanem százezer számra küldte megrendelői­nek Ausztriába, Német- és Franciaországba, sőt még Egyiptomba is. Kner Izidor arra törekedett, hogy az íz­léses báli meghívók, plaká­tok, üdvözlőkártyák és borí­tékcímkék .tervezésére minél nevesebb művészeket nyer­jen meg. vagyis megteremt­se nálunk is az alkalmazott grafika rangját és becsüle­tét. Mire azonban e téren eredményeket mutathatott volna fel. megváltozott kö­rülötte minden: a határok, a gazdasági körülmények és a szokások is. A báli meg­hívók divatja elmúlt, ám Kner Izidor nem jött zavar­ba. A grafikusokat ezután címlapok tervezésével és könyvek illusztrálásával bíz­ta meg Az I. Világháború előtt Kner Izidor két külföldi szerzőt szólaltatott meg ma­gyarul. Kiadta Gorkij egy kötetéit és Thomas Mann Halál Velencében című re­gényét. A magyar szerzők művei közül ekkor Gyomán jelentek meg Thuiry Zoltán munkái, Hevesi Sándornak egy drámája. Erdős Renée János tanítványai című re­génye és Balázs Béla ver­sei, novellái és drámái, köz­tük A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos színműve. Még az 1900-as évek ele­jén, amikor romlani kezdett a szeme, első riadalmában Imre fiát kivette a gimná­ziumból, és Lipcsében be­íratta a Máser-féle nyomda­ipari technikumba. Kner Imre három év múltán, 1907- ben fejezte be tanulmányait Lipcsében, és hazatérése után — apja bizalmából — 17 éves fejjel átvette a nyom­da műszaki vezetését. Kner Imre azonban nem­csak alapos szakmai felké­szültséggel érkezett haza, hanem az akkor Nyugat-Eu- rópában hódító új stílus, a szecesszió ismeretével is, és megérintette őt William Morris hatása, aki az 1890- es években londoni nyomdá­jának, a Kelmscott Press- nek feltűnést keltő, míves kiadványaival megindította a „szép könyv” mozgalmat. A magas igénnyel megfor- málit, művészi kivitelezésű könyvek első hazai műhelye a gyomai Kner Nyomda lett. 1915-től kezdve az örege­dő Kner Izidor a könyvki­adás irányítását is legidő­sebb fiának, Imrének adta át. Az 1880-as évek elején még kezdetleges kis nyom­dát Kner Izidor gyors ütem­ben fejlesztette nagy telje­sítőképességű üzemmé. Er­re nézve jellemző, hogy szá­zadunk első évtizedében a vasútigazgatőság kénytelen volt meghosszabbítani a vo­natok tartózkodási idejét a gyomai állomáson, hogy a Kner Nyomda rengeteg kül­deményét berakhassák a mozgóposta kocsijába. Kék! Béla KNER A Kner Nyomda emblémája Kner Izidor egyik kiadványa

Next

/
Oldalképek
Tartalom