Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

fljjHj ■ NÉPÚJSÁG, 1985. február 23., szombat A világűrkutatás, az ezzel összefüggő eredmé­nyek nagyon sok embert foglalkoztatnak. Nem véletlenül, hiszen a kozmosz megismerésére irá­nyuló törekvések évtizedek óta a földünkön élő több ezer tudós tudományos célját, sőt életcélját képezik. Mai összeállításunk a világűrkutatás né­hány eredményével, annak gyakorlati tapasztala­taival foglalkozik. összeállította: MENTUSZ KAROLY Francia napelemek FÜSTFÁTYOL AZ ÉGBOLTON Nincs atommentes övezet 1972. május 19-én délután — abban a hónapban 16. — frontbetörés érkezett a Kárpát-medencébe. A ciklon hideg és meleg szárnya Eger fölött záródott. Felhősza- kadás zúdult a városra. A csillagvizsgálótoronyban tartózkodtam. Az ablakon át a terasz párkányáig sem láthattam. Az egész városra sötétség borult. Miután a zivatar elvonult, közelebb léptem az ablakhoz. Nem láttam át az üvegen. Mindenki tudja, hogy szinte éven­te megismétlődik ez a jelenség valahol a kontinense­ken. A francia Űrkutatási Tu­dományos Központ beszá­molója szerint .ipari mére­tekben lehet a napenergiát elektromos energiává átala­kítani. Eddig a napelemeket inkább csak mesterséges holdakon alkalmazták ener­giaforrásként. A legújab­ban kidolgozott technológi­ákkal azonban olcsó nap­elemeket és az azokból nyert energia tárolására szolgáló készülékeket lehet majd elő­állítani. A francia szakem­berek szerint a napelemek előállításra továbbra is szi­A nyugatnémet Carl Zeiss cég a spanyolországi Calar Alto obszervatórium számá­ra új óriásteleszkópot készí­tett. A kozmosz végtelen tá­volságainak legyőzéséhez ugyanis mind nagyobb és egyre bonyolultabb távcsö­vekre, teleszkópokra van szükségük a tudósoknak. A 3,5 méter átmérőjű, 430 ton­nás mammutteleszkóptól a szakemberek jelentős ered­ményeket várnak ' egyrészt a fotometriai és spektrosz­kópiai elemzések, másrészt a nagy távolságban levő égitestek fényének észlelése és analizálása terén. Egy-egy égitest színképe (spektruma) ugyanis elárulja kibocsátójá­nak összetételét, s ennek i révén más fontos sajátossá- ; gát — például életkorát — , is. Hogy milyen problemati- I kus feladat egy ilyen óriás I műszer előállítása, az már a nyers üvegöntecs elkészí­tésénél is megmutatkozott: , hét kísérleti öntést kellett csinálni, míg kialakultak a nagy üvegtest öntéséhez , szükséges feltételeik. Ezenkí­líciumot használnak, mivel e fém nagyobb mennyiség­ben fordul elő, és azért ol­csóbb is, mint azok az anyagok, amelyekkel az utóbbi években kísérleteztek (kadmium—kén, kadmi- um—tellur vegyületek). Az Űrkutatási Tudományos Központ szerint a földi energiatermelésre szolgáló napcellák összteljesítmé­nye 1975-re elérte az 500 kilowattot, 1980-ban pedig már négy megawatt ’ volt. 1990-ben pedig több száz megawatt lesz. vül egy teljesen új anyagot is elő kellett állítani, az ún. zerudor-t, amely kristályos szerkezetével különbözik a közönséges üvegtől, s amely a fizikusok számára csak­nem megfoghatatlan sajátos­sággal rendelkezik : hőtágu­lási együtthatója gyakorlati­lag nulla. Mielőtt ezt az anyagot felfedezték volna, a hőmérséklettel együtt vál­tozott a teleszkóp optikai mi­nősége is. A csillagászok­nak sokszor órákig kellett várniuk, míg készülékük hő­mérséklete beállt a kívánt értékre, ami sokszor igen érzékeny időveszteséget je­lentett. Az üvegöntvény meg­munkálása is nehéz fela­datnak bizonyult: a főtükör három és fél évig készült! A számítógép által' kiszámí­tott forma torzulástűrése ugyanis mindössze néhány százezred milliméter. Képünkön szerelés köz­ben láthatjuk a gigantikus teleszkópot, amelynek moz­gatható része 230 tonna. A készülék beállítását — a te­leszkóp mozgatását — egy ember végzi. Honnan került a felhőt szí­nező portömeg Európa fölé? Pár éve Amerikában, is meg­állapították, hogy a földrész légkörében a szürke színt szaharai származású homok okozta. A Kárpát-medence időjárásának egyik megha­tározója az „azori maxi­mum”. A magas légnyomás okozta szél Észak-Afrikán szaladt át. A könnyebb por­szemeket szárnyrakapva, azt hazánk fölé is eljuttatja. 1883-ban Spanyolországban is hasonló ,,véresesőt” ész­leltek. A lenyugvó Nap ott bíborvörös színben pompá­zott. A hőmérséklet lehűlt, vöröses hó borította a mező­ket, falvakat. Az 'de hulló porról kimutatták, hogy az a Rrakatau-vulkántól szár­mazott, mely az év augusztus havában robbant fel. Homoksivatag a Marson Hasonló jelenségeket ta­pasztalhatunk a Mars boly­gón is. Szinte természet-al- kotta modellként tűnik elő a földi csillagászok szeme eőtt: 107 éve múlt, hogy Schiape- relli milánói csillagász táv­csövével részletesen tanul­mányozta a Mars felszínét. Arról térképet is készített. Egyenes vonalakat fedezett fel, azokat mesterséges csa­tornáknak vélte. Azóta be­bizonyosodott, hogy ott csa­tornák nincsenek, a vonalas képződmények a homokten­ger képződményed. E vizsgá­lat mégis előmozdította a Mars-kutatást. Felszíne nagy területeken homoksivatag. Benne a vasvegyületek túl­súlyban vannak, ezek okoz­zák a bolygó vörös színét. Az alakzatok vizsgálatába kez­dett az amerikai Mariner—9, majd a Mars—2 szovjet űr­A Nemzetközi Asztronau­tikai Szövetség Budapesten tartotta 34. kongresszusát. A szovjet tudósok itt el­hangzott előadásainak alap­ján tekintjük most át váz­latosan a szovjet űrkutatás legutóbbi három évének je­lentősebb programjait. BOLYGOKUTATÄS. a naprendszeren belül csak a Vénusz kutatása folytató­dott. 1981. október 30-án és november 4-én indított Ve- nyera-13 és -14 bolygóku­tató szonda 1982. márciusá­ban érte el a célját, s le­szállóegysége elérte a boly­gó felszínét. Ezek mérései, megerősítették a korábbi igen szélsőséges, meleg szén­dioxid-atmoszféra adatait és a felszínkőzet felépítését. 1983. június 2-án és 7-én indult a Venyera-15 és -16 jelű szonda, amelyek ez év októberében érik el a boly­gót, és elliptikus pályára állnak a Vénusz körül. El­sősorban a légkör vizsgála­tát, illetve lokátorral a boly­gó feltérképezését végezhe­tik el. TÁVKÖZLÉS. 1981-83 idő­szakában is folytatódott a Molnyija-I. Molnyija-III, Ra- duga, Ekran és Horizont tí­pusú távközlési műholdak indítása. Az első kettő el­nyúlt ellipszis pályán ke­ring, és elsősorban az Or­bita és Interszputnyik há­lózat részére dolgozik. A továbbiak egyenlítői stacio­nárius pályán keringenek, s részben a szovjet belső há­szonda 1971-ben. Ekkor ugyanis a szomszéd bolygó földközelben tartózkodott (50-60 millió kilométer). A felvétel-sorozatok mindkét fél esetében csalódást okoz­tak. Az ott uralkodó homok­vihar miatt csak elmosódott foltokat kaptak a felvétele­ken, a porfátyoloni át alig áttetszőek voltak a felszín alakzatai. Cari Sagan amerikai csil­lagász a múlt év végén ki­adványában leírta a Marssal kapcsolatos 1971-t megfigye­lések eredményeit. Munka­társaival kimutatta, hogy a Marson keletkezett első szél­vihar 2—3 ezer kilométer szélességű sávban terítette szét a felkavart homokot. A következő dühöngő orkán oly erősnek bizonyult, hogy szinte elborította a bolygó felszínét, még a napfény sem juthatott azon keresztül. Annyit sikerült megállapí- tandok, hogy a vihar után ott a hőmérséklet erősen csökkent. Vulkánpor a sztratoszférában A Földön vulkán-kitöré­sek okozta por- és koromfel­hők árnyékolásának a kö­vetkezményeit is tanulmá­nyozták az amerikai kutatók. Az USA északnyugati, sarká­ban emelkedő St. Helens, va­lamint a mexikói El Chichon vulkánok működései szol­gáltatták a lehetőséget. E hegyeknél a kutató repülő­gépek 20-21 kilométer ma­gasságig végezték a megfi­gyeléseiket. A kráterekből kevesebb lávafoszlány, de mind több finom por, kotrom és gázból álló, könnyű tö­meg emelkedett 20-26 kilo­méter magasba, a sztratosz­férába. Eleinte a felhők sza­bályos gyűrűt alkottak, majd lózatot, részben Távol-Ke­let területeit, illetve külföl­di vevőállomásait látják el műsorral. INTERKOZMOSZ PROG­RAM. A Föld körüli tér­ség vizsgálatára 1981-ben az Interkozmosz-21 és -22 nevű kutató műhold került pályára. Ezek mellett meg­említhetők a francia Oreol- 3 és az indiai Baskhara-2 műholdak is, amelyek az együttműködés keretében Interkozmosz hordozóraké­tával indultak a világűrbe. ALKALMAZOTT PROG­RAMOK. A Kozmosz soro­zat tagja között több mű­hold került pályára, amelyek a Föld erőforrás-kutatását, feltérképezését, az óceán megfigyelését végzik. Ezek gazdasági hazsnosítása egy­re növekvő eredményeket mutat. Az időjárásjelző mű­holdak sorában például a Meteor hálózat már anya­gilag önfenntartó, kiadásai megtérülnek a sokkal jobb előrejelzés és prognózis kö­vetkeztében. CSILLAGASZATI prog­ram. Hosszabb idő után ke­rült sor kimondottan csil­lagászati kutató műholdak indítására. 1983. március 16-án indult az Asztron-1 amely francia műszereket, elsősorban egy jelentékeny távcsövet vitt magával. Igen elnyúlt elliptikus pályán ke­ring, 200-200.000 kilométer között, s erről végzi a tá­voli csillagok fényképezését. ŰRÁLLOMÁS PROG­bizonyos vegyi átalakulások is létrejöttek ott. A víz és a kénvegyületek savas elegyet alkottak. A felhők rétegekre szakadtak. Felvették a lég­kör mozgási irányát, illetve a cenitr fugális erő következ­tében kelet felé, majd az Egyenlítő irányába sodród­tak. Itt különösen nagy sze­repe van a troposzféra fölött uralkodó heves nyugati lég­áramlásnak (futóáramlás). Mozgásával sodorja,, széttere­geti a fokozatosan odakerült korom- és hamuréteget, így keletkeznek a fátyolszerű foszlányok. Tartózkodó hang­súllyal jelezték a szakembe­rek a föltevést és bizonyos területeken az időjárás rom­lását a vulkáni tevékenysé­gek számlájára írják. Kér­dés, vajon a szokatlan idő­ben jelentkező ciklonok, a nyári hóviharok a Rómát, a Riviérát, sőt a Szaharát is fagyasztó hideghullámokért a vulkáni kitörések a, fele­lősek? Egyes meteorológusok (esetleg a laikusok) szerint a nagy vulkánok eltérítik megszokott útjukról a ciklo- kat, a, sarki jeges légtöme­geket a hidegfront segítsé­gével esetleg Florida partja­ira sodorják. Lássunk ezek „igazolására” néhány példát. Az indonéziai Tambora-nevű vulkán 1816-i kitörése alkal­mával 30 köbkilométernyi por és hamu került a lég­körbe, ami Észak-Ameriká- ban rendkívüli hideghullá­mot okozott, a júniusi kö­zéphő 10-12 fokkal csökkent. Ezen évet a meteorológia „nyár nélküli évnek” nevez­te. Az indonéziai Krakatau hamufelhője 20 százalékkal csökkentette a légkör átlát­szóságát 1883-ban. Íme a vulkánokból szár­mazó porfelhők beámyéko- lása több-kevesebb mérték­ben csökkenti a besugárzást, a felmelegedést. Ennek fel­tétlen következménye az idő­járás rendkívüli alakulása. Ki kell zárni a háborút! Most már adódik a kérdés : milyen időjárási változáso­kat okozhatnak a nukleáris robbantásokat követő por-, gázfelhők ? A jelen összefoglalás célja a meteorológiai következmé­RAM. A szovjet űrtevékeny­ség nagy részét a Szaljut űrállomás programja és en­nek kiszolgálása tölti ki. A hosszú ideig üzemelő Szal­jut—6 után 1982. április 19-én felbocsátották a Szal­jut—7 űrállomást, amely je­lenleg is üzemel. Ennek üzemeltetéséhez a korábban is alkalmazott Progressz te­herűrhajót, a Szojuz—T szál­lító űrhajót és az új típusú Kozmosz—1443 űrmodult használták fel. 1982-ben a Szaljut—7 űr­állomás felé először a Szo­juz—T—5 űrhajó indult két űrhajóssal a berendezés üzembe helyezésére. Ehhez anyagot a májusban indított Progressz—13 teherűrha­jó szállított, amely az anyag felszállításával előkészí­tette a szovjet—francia űr­repülés kísérleteit. 1982. júniusában a Szo­juz—T—6 űrhajóval három fő indult az űrállomásra, köztük J. L. Chretien fran­cia űrhajós. A fogyó anyagok pótlásá­ra 1982. októberben indult a Progressz—14 teherűrha­jó, majd a következő Szo­juz—T—7 űrhajóval újra három űrhajós indult az űr­állomásra. Ennek a repü­lésnek jelentőségét az adta meg), hogy 19 évi szünet után újból női űrhajós in­dult a világűrbe Szvetlána Szavickaja személyében. A közel nyolcnapos űr­repülés után az alapsze­nyek vázolása — nem is té­rünk ki részletesen a robba­nó fegyverek gyilkoló hatá­sára. Csupán! röviden uta­lunk ezekre. Hirosimában a bombázás 2 kilométer sugarú körzetben mindent elégetett. A halálos radioaktív sugár­záson kívül pusztító hatású az égető hősugárzás, vala­mint a veszélyes ultraibolya- sugárzás. A felszabadult energia óriási erőt képvisel. A füstöt tartalmazó „felhő­gomba” eljut a sztratoszfé­rába, 20—50 kilométer ma­gasságba. Az ismerős szmog­nál is nagyobb elsötétedést okoz. A magas légköri füst hatását növeli az égő váro­sok koramfelhője. A szeny- nyező tömeg a légköri moz­gás következtében (legaláb­bis) kiterjed például a Föld északi felére. Így beborítja aztán az esetleges „atomi- mentes övezetet” is. Közben a felhő lehűl, belőle meg­ered az eső, mint fekete csapadék, ez oda is eljuttat­ja a radioaktív anyagokat, ahova bomba nem is hull. Ezen ismeretek utáni ki állíthatja, hogy lehetséges atommentes övezet? Továbbá — a füstfátyolon át a napsu­gár sem éri el a földfelszínt. Gyorsan és erősen csökken ott a hőmérséklet. Sagan csillagászai 20—40 fokos hő­csökkenést is jelezni mer­nék. (Főleg a Marson vég­zett kutatások alapján). Ez azt jelentené, hogy nyár de­rekán ez évi, január eleji fagy köszönhetne ránk. Mi­vel a napsugarak nem jut­nak el a felszínre, a hőener­gia megreked a magaslég­körben. Ott további felszívó hatást gyakorol a radioaktív fellegekre. A légköri egyen­súly csak pár év alatt állna helyre. A vizsgálatokat a Szovjet­unió Tudományos Akadémia kutatócsoportja nagyrészt igazolva látta. (L,: E. T. 1984. 19. sz.) ök is nagy arányú lehűléssel számolnak ami a déli félgömbön is érezteti hatását. Nem lehet azzal sem „hazárdírozni”, hogy alkalmazni kellene a korlátozott nukleáris csa­pást. A füstfátyol nem is­mer határokat. Nincs atom­mentes övezet. Csak egy út lehetséges: az atomháború kizárása. dr. Zétényi Endre mélyzet A. Beregovoj és V. Lebegyev még két Prog­ressz teherűrhajót fogadott, a 15. és 16. számúakat, ame­lyekkel a repülés decembe­rig folytatódott. A két űr­hajós végül 1982. december 10-én tért vissza a Földre. Ezzel lezárult a Szaljut—7 űrállomás korábbi módon történő üzemeltetése. 1983-ban a program a Kozmosz—1443 20 tonnás nagy ürmödül indításával kezdődött március 2-án. A nagy műhold autómatikusan összekapcsolódott az űrál­lomással, s így egy 39,6 ton­nás nehéz űrkomplexum jött létre, amely a bővíthe­tő űrállomás első változata. A kibővített űrállomásra 1983. április 20-án három űrhajós indult a Szojuz—T —8 űrhajóval, de műszaki hiba miatt nem kapcsolód­tak össze a Szaljut—7-teI és két nap múlva viszatér- tek a Földre. Az új berendezéseket a Szojuz—T—9-el 1983. júni­us 27-én indult Sz. Ljahov és A. Alekszandrov űrhajó­sok helyezték üzembe. Ez az alapszemélyzet átrakta a Kozmosz—1443 egész rako­mányát, több kísérletsoro­zatot végzett, majd levá­lasztotta a nehéz műholdat, amelynek visszatérő kabin­ja augusztus 23-án sima le­szállást végzett Kazahsztán­ban, orbitális része pedig szeptember 19-én elégett a légkörben. A nagy létszámú Kozmosz mesterséges hold családból, a jubileumi 1500. indítására 1983. szeptember 28-án ke­rült sor, de ezek tevékeny­ségének vázolására a sok­rétűség miatt itt nem tér­hetünk ki. A világűr titkai nyomában JELENTŐS PROGRAMOK Szovjet kutatási eredmények

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom