Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-22 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 22., péntek 3 Kongresszustól kongresszusig IV. A szomszéd rétjének színe örvendetes olvasnivaló ! Széles körben érvényesül a negyvenórás munkahét, az idén március egytől a gyermekgondozási díjat kaphatják kézhez — mint új tár- sadalombizosításá ellátást — a mamák, illetve az egyedülálló apák, egyetlen év alatt — tavaly — hevenezer lakás épült fel... Az viszont nem örvendetes olvasnivaló, hogy tovább csökkent a születések száma, a tervezettnél kevesebb új otthon került tető alá állami pénzből, az idén januárban túlestünk „a soros” áremeléseken... Kétféle olvasnivaló? Ugyanazon kötet, csak más és más lapok? Kiemelt fontosság Sok mindenről csatáznak — szélsőségekkel is átitatott — vélemények napjainkban, ám indokolt a mindennapi tapasztalatok alapján a feltételezés: az életkörülmények, a szociálpolitika az a terep, ahol a téves vélekedések legtöbb csalánbokrára lelni. Mert általában az a látszat és nyomában az a vélemény, a másiknak, másoknak jól megy, annak, azoknak könnyű, de nekem, nekünk... ? ! A másiknak több a jövedelme, az újabb másiknak nagyobb a háza, annak gépkocsira is telik, amannak külföldi útra, kövérebb a nyugdíja, így, úgy, amúgy támogatja az állam... bezzeg én, bezzeg mi... s nyújtható a panaszok listája tetszés szerint, ember legyen a talpán, aki képes elkülöníteni abban a jogost a jogtalantól! Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata az élet- körülmények javítását kiemelt fontosságú teendőnek ítélte meg, éppen a reálbérek, a reáljövedelmek előreláthatólag kedvezőtlen alakulása okán. S való igaz, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is ezen a területen gazdag a két kongresszus közötti időszakról készíthető leltáir. Elsőnek a legérzékenyebb pontot, a legtöbbeket foglalkoztató részterületet, a lakásépítést vegyük tüzetesebben vizsgálat alá. öt év alatt — 1980—1984 — 386,2 ezer új otton épült meg, a legtöbb — 89 ezer — 1980-ban, a legkevesebb — 70,4 ezer — 1984-ben. Ez a lakásszám természetesen legkevesebb ugyanennyi háztartással egyenlő. Ha most a háztartásokat csupán három fővel szorozzuk be, akkor is 1,1 millió ember költözhetett be fél évtized alatt új lakásába, kényelmesebb, tágasabb. az emberibb élethez gazdagab terepet adó körülmények közé. Igaz, a költözők döntő része nagy terhek vállalásával jutott el idáig... ! A XII. kongresszus évében — 1980 — az Országos Takarékpénztár lakásépítéssel kapcsolatos hitelei tizenhét milliárd forintot tettek ki, most már, az egy esztendőre kifizetett összeget nézve, harminc milliárd felett járunk. Erőteljes kereslet Növekvő terhek fejében kerül tető a fejünk fölé, mert hiszen az építési telkek árájtjól az építőanyagokon át a munkadíjakig, mindenért többet kell fizetnie az építtetőnek. Arról sem szabad viszont elfeledkezni, hogy fél évtized alatt jelentősen kedvezőbbé váltak a hitelfeltételek, tágult a szociálpolitikai kedvezmények köre — így például megszűnt a családi házat építők igazságtalan megkülönböztetése —, ugyanakkor észben tartandó az is, milyen zavarok mutatkoztak az építőanyag-ellátásban. .. Fény és árnyék folytonos váltakozása ez, pedig csak egyetlen terepen néztünk körül. Folytatva a szemlélődést. Az áruellátás — hűen a XII. kongresszus határozatához, amelyben az áll, hogy „az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátásnak” — valóban kiegyensúlyozottnak bizonyult. Voltak, vannak hiánycikkek, akadnak gondok a választékkal, ismétlődnek a bosszantó szolgáltatási tehetetlenségek, de ha tárgyilagosak vagyunk, azt mond haltjuk, nemcsak a közösségi, hanem a családi, az egyéni számvetéskor is. nem ez a jellemző, nem ez a meghatározója az áruellátásnak, a szolgáltatásoknak. Aligha puszta feltételezés, sokkal inkább tapasztalati bizonyosság, hogy ott, ahol több. mint kétszázezren várnak személygépkocsira, ahol öt év alatt kétszeresére nőtt a gázkályhák eladása, ahol olyasmi is hiánycikknek számít, mint a fagyasztó- szekrény. a színes televízió — ez utóbbiból 1980-ban 47 ezret, 1983-ban 90 ezreit vittek haza örömmel a vevők —, nos ott nem korlátozódik szűk körre a fizetőképes kereslet. Amint volt „fizetőképes kereslet” aura is, hogy kongresszustól kongresszusig nyolc százalékkal — a népesség minden százas csoportjából mo6t már nyolcvanhárom főre kiterjedően — növekedjék a közműves vízellátásban részesülők tábora. Léphetünk az egészségügy terepére — például 1980-ban 28,8, 1984-ben 31,6 orvos jutott tízezer lakosra, ötezerrel nőtt a kórházi ágyak mennyisége —, szemügyre vehetünk egy-egy virágot a szociálpolitika mezején — például az 1980 évi 835-tel szemben 1984-ben már ezer felett volt az öregek napközijének száma —, töprenghetünk az öt év alatt 240 ezer fővel gyarapodott nyugdíjasok táborának helyzetén, mindenütt haladás és gondok, megvalósult tervek és feszültséget teremtő még ki nem elégített, illetve új igények birkózását láthatjuk. Nem a lelátón Csak úgy ne értelmezzük ezt a láthatást, hogy egy érdekes mékőzésnek — a kívánatos, a szükséges, a lehetséges birkózásnak — pusztán a szurkolói vagyunk, ott ülünk a küzdőteret övező széksorokban, és dolgunk a hol halkabb, hol hangosabb buzdítás... A társadalomnak egyre szélesebb köreit fogja át az a felismerés, hogy nincsenek, nem lehetnek egymástól mereven elhatárolódott dolgaink, teendőink, hogy cselekedeteink összefüggő láncot alkotnak, s ennek ereje, teherbírása — akárcsak a fizikában a valóságos láncnak — akkora, amekkora a leggyengébb szemnek. Ennek a gyenge láncszemnek egyre inkább szellemi tőkénk hasznosítása, a társadalomnak az újra való nyitottsága, a képzettség, a tudás színvonala és gyakorlati kamatoztatása bizonyul. Mészáros Ottó Következik: A szellem napvilága Kettős jubileum kapcsán Beszélgetés a MTESZ Heves megyei Szervezetének titkárával Osztrák őszi árpa hazai termesztésben Negyven esztendővel ezelőtt alakult meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Létrejötte után szép sorjában élétre hívták a megyei szervezeteket is. Így Hevesben az idén húsz éve döntöttek úgy, hogy megalakítják. Akkor alig több mint 1600 tagot számláltak, ma már mintegy ötezren dolgoznak aktívan törekvéseik megvalósulásán, átfogva ezzel megyénk gazdaságának egészét. E kettős jubileum kapcsán tettük fel kérdéseinket dr. Domán Lászlónak, az Egri Dohánygyár igazgatójának, a MTESZ Heves megyei Szervezete titkárának. — A műszaki-közgazdasági hetek rendezvénysorozata mindig nagy esemény a megyében. Hogyan alakulnak ki ezek koncepciói? — A soron következő lesz a huszonegyedik rendezvényünk. Eddig azt a jól bevált gyakorlatot követtük, hogy választottunk egy mottót. Így például 1966-ban „A műszaki fejlesztés eredményei”, az azt követő évben „Tudomány és technika”, legutóbb pedig az „Irányítási rendszer korszerűsítése” jelmondatot. Olyan aktuális gazdaságpolitikai feladatok ezek, amelyeket a legfigyelemreméltóbbnak ítél a testület. Ezek alapján áll ösz- sze a program, méghozzá oly módon, hogy a meghívott országos vezetőknek előzőleg írásban felteszi mindenki a kérdéseit, s előadásaikba a válaszokat beleszövik. — Kik voltak a leggyakrabban visszatérő előadók? — Mindig a megye gazdaságára jellemző témák kerültek előtérbe. Így például a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, az idegenforgalom, a pénzügyek, a belkereskedelem, vagy a gépipar, s lehetne sorolni tovább. Már ebből is látszik, hogy a leggyakrabban visszatérő előadók dr. Hetényi István pénzügyminiszter, Szikszói Béla, az Anyag- és Árhivatal elnöke, dr. Kapolyi László, aki több beosztásban is tartott nekünk előadásokat. Még mint államtitkár, aztán úgy is, mint miniszterhelyettes, s amióta miniszter^szin- tén találkozhattunk vele ebben a körben. Többször megtisztelte rendezvényünket a ma már nyugdíjas dr. Csikós Nagy Béla, és a külkereskedelmi miniszterhelyettes Káplár József is. — A szövetségnek, ezen belül pedig a Heves megyei szervezetnek véleményezési joga is van egy-egy gazdasági döntés meghozatala előtt. Milyen mértékű ez? — Az utóbbi öt-hat évben a MTESZ' tekintélye jelentősen megnőtt. Ez látszik abból is, hogy addig nem, vagy csak utólag kérték ki a véleményünket, most minden egyes döntés meghozatala előtt, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésekor, vagy a Politikai Bizottság elé került téma esetében, a műszaki értelmiség helyzetéről. Miután 19 megyei szervezet és a tagegyesületek is véleményeznek, a végső összesítőkben csak a legritkább esetben jelenik meg szó szerint az, amit mi ehhez hozzáadtunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyják véleményünket. Már a köszönőlevelek sokasága is bizonyítja, hogy igen is elismerik ezt a munkánkat. — Rendszeres információ- csere, továbbképzés, műszaki értelmiség megbecsülése. Vázlatosan így lehetne összefoglalni a MTESZ működési körét. Ezen túl képes-e arra a szervezet, hogy bizonyos fokú érdekvédelmet is nyújtson? — Egyetértek azzal, hogy az anyagi megbecsülést illetően leértékelődött a műszaki értelmiség munkája. A kivezető út véleményem szerint a rendkívüli differenciált bérezés lenne. Ez köztudottan nem konfliktus- mentes vállalkozás. A vezetőnek azonban van egy olyan feladata is, ami a konfliktushelyzet teremtése. Persze annak a konfliktusnak előrevivő erejűnek kell lennie. Először is az értéktermelő folyamatban jól dolgozókat kell anyagilag megbecsülni. Ha úgy tetszik, kiszolgálni. Ha problémája van, azt helyben megoldani. Aztán következik az abba a kategóriába tartozók tábora, akik elősegítik az értéktermelő folyamatot. S vannak az általam legértékesebbnek tartott emberek, akik azért dolgoznák, hogy ezt a folyamatot megváltoztassák. Ezeket a kérdéseket feszegeti szervezetünk, bizonyos fokú érdekvédelmi tevékenységként. Persze ezen kívül kötöttünk a SZOT-tal egy szocialista szerződést, amelyben érdek- védelmi munkánkról külön részletes feladatmeghatározás is szerepel. Tesszük többek között ezt azért is, a többi célok megvalósításával egyetemben, mert gazdasági gondjaink nem oldódnak meg egy-két év alatt. Hosz- szabb távra kell berendezkedni e harc során, akár egy évtizedet is igénybe vehet a gyökeres változás elérése. — Az idei, huszonegyedik műszaki-közgazdasági heteknek mi lesz a mottója? — Még nem döntöttünk, de legvalószínűbbnek a VII. ötéves tervet tartom, mivel ez lesz a legaktuálisabb, gazdaságpolitikai kérdés pártunk kongresszusa után. Kis Szabó Ervin Az őszi árpa termesztése iránt növekszik a gazdaságok érdeklődése; a magasabb hozamok elérését új, osztrák nemesitésú őszi árpa segíti majd. Az illetékes szakmai minősítő testület köztermesztési engedélyt adott a Rachel nevű osztrák ősziárpa-fajtának, amely az összehasonlító vizsgálatok szerint kitűnően alkalmazkodik a magyarországi termesztési körülményekhez. Az őszi árpa azért is keresett, mert a gyengébb táp" erejű talajokon eredményesebben és kisebb költséggel termeszthető, mint a búza. Kedvező a tápanyagtartalma, például fehérjeösszetétele, és az úgynevezett eszenciális aminosavak aránya. E kalászos gabona fajtaválasztéka az elmúlt években ugyan jelentősen korszerűsödött, ám a gazdaságok szakemberei szerint még mindig elmarad a követelményektől. A vetésterület nagy részét a Kompol- ti korai foglalja el. 1982 óta további négy új fajta gazdagította a termelők lehetőségeit. Ezt a fajtalistát egészíti most ki a Rachel, amely amellett, hogy jó terméseredménnyel biztat, jól tűri a tél viszontagságait is. Tenyészideje ugyan egy-két nappal hosszabb, mint a Kompolti fajtáé, ám ez a termelők szempontjából különösebb hátrányt nem jelent. A Rachelt a nádudvari Kukorica és Ipari Növény- termelési Együttműködés honosította meg. Szaporítását már meg is kezdték, sőt — a MÉM korábbi, előzetes engedélyével — több üzemben már eredményesen terjesztik is. A szakemberek arra számítanak, hogy a Rachel a következő években jelentős termőterületet hódít majd el az eddigi fajtáktól. Csepel és Rába teherautók Kínába Újra szállít a magyar járműipar tehergépkocsikat Kínába. Az erről szóló, mintegy 25 millió svájci frank értékű szerződést a napokban írta alá a MOGÜRT külkereskedelmi vállalat kínai partnerével, a China National Machinery Import and Export Corporationnal. Az üzlet alapján a magyar gyárak még ebben az évben 500 járművet készítenek kínai megrendelésre, 200 Csepel és 300 Rába teherautót. A Csepel Autó termékeit már jól ismerik a távoli országban, 1952—1980 között összesen 14 ezret szállítottak Kínába, s a legrégibb típusok jó része még ma is megbízhatóan üzemel. A csepelieknél nagyobb teljesítményű Rába teherjárművekből a kínaiak most először vásárolnak. s ha útjaikon beválnak, a győri gyár folyamatos kínai exportra számíthat az elkövetkezendő években. A MOGÜRT intenzív piaci munkával hódította visz- sza a kínai piacot, s már tavaly sor került a két ország járműipari szakembereinek és kereskedőinek kölcsönös látogatására. Ugyancsak a közelmúltban írták alá azt a megállapodást, amely szerint a kínai ipar ezer Ikarus busz alvázra szerel karosszériát, s lehetőség van az autóbuszgyártó - si együttműködés további bővítésére is. A MOGÜRT kereskedelmi iroda és vevőszolgálati állomások telepítését is tervezi Kínában, a folyamatos alkatrész- és szervizellátás érdekében. Áldozatkész honvédfiatalok A honvédek áldozatkészsége, segítő szándéka közismert. Számtalan példa jelzi, bizonyítja, hogy a szolgálat, a kiképzés nem éppen könnyű hónapjai, évei során mennyit tettek a közért, mennyit kockáztattak emberi életek megmentése végett. Ott voltak, amikor különböző elemi csapások okozta kárt kellett felszámolni, máskor a megelőzés nehéz tennivalóiból vették ki a részüket. Gondoljunk például folyóink fenyegető áradására, miközben az innen-on- nan verbuválódott egységek kiskatonái védőgátakat erősítettek, vagy éppen az árterületen levő értékek megmentésén szorgoskodtak. Dg nem felejtem Zsanát sem, ahol az olajbányászok különlegesen kiképzett szakembereinek az oldalán segít- keztek, hogy megfékezzék az üvöltő-sistergő, száz méternyi lángoszloppal világító gázkitörést, oltalmazzák a közelben élők épségét, tulajdontárgyait. Van e segíteniakarásnak továbbá olyan célja, amikor nem közvetlen veszély- helyzetet kell a honvédfiataloknak felszámolniuk, s nem forog kockán egészségük sem. Mennyivel derűsebbek., kellemesebbek az én olyan emlékeim is» amelyek mondjuk egy-egy jó gazdasági esztendőhöz fűződnek, s együtt élnek bennem a mi kiskatonáinkkal. Akkoriban vagy a bő kenyérgabona-termés, vagy a gazdagon fizető kukorica, cukorrépa betakarításában segítkeztek a földművelőknek, a feldolgozó iparnak. A mostani szélsőséges idő, az utóbbi hetek hosszan elhúzódó, fogcsikorgató hidege a honvédeket megint más, de szívesen vállalt feladatok megoldására késztette sok • helyütt. Tél tábornok csapatainak kegyetlenségével kell megküzdeniük, ennek visz- szaverésében segítkeznek, mégpedig szokatlan módon. Ezúttal szénbányásznak csaptak fel, hogy növeljék az ország energiaellátása szempontjából oly fontos külszíni fejtések hozamát, táplálják az erőművi kemencéket. Szükséges ez a gyárak, üzemek folyamatos termelése miatt, ám ugyanekkor a honvédfiatalok kemény munkája igyekszik biztosítani a kórházak, szociális intézmények, az iskolák és családi otthonok melegét, meghitt hangulatát. Erre Hevesben, a mi tájainkon, a Thorez bányaüzem is kérte-kívánta, hogy a húsz-huszonöt fokos fagyban, dermesztő hidegben szinte lehetetlenné vált szénfejtésben, különböző kiszolgáló műveletekben honvéd fiatalok álljanak a bányászok oldalára. És miként fotónk tanúsítja, a segítség megérkezett. Egy Hatvan környéki alakulat harcosai szegődtek az ügy szolgálatába, részelve a sikerből, amelyet a Gagarin Hőerőmű ismét folyamatossá vált energiatermelése jelez. (m. gy.)
