Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 21., csütörtök 3. Kongresszustól kongresszusig III. Tények, tanulságokkal Szépítés nélkül, a megszokott politikai nyíltsággal tudatta a társadalommal a párt XII. kongresszusának határozata: „Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat”. A cikksorozat előző részében szerepelt tények, adatok már fölkínálták a tanulságot. A legfőbbet. Azt, hogy nem érzékeltük súlyának megfelelően az alapvető feltétel megfogalmazását, s mert nem, hiányzott a lehetőség az előbb idézett kongresszusi határozatrész teljesítéséhez. Furcsa lépcsőfokok Társadalmi méretekben beszélhetünk az életszínvonal megőrzéséről, ám a reálbérek csökkenése, egyes rétegek mindennapjainak megnehezedése figyelmeztet a meglevő — és le nem becsülhető — feszültségekre. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1984-ben három százalékkal csökken, azaz ha 1980- at száznak vesszük, akkor — mert 1983-ban, 1982-ben is mérséklődés ment végbe, csupán 1981-ben nőtt 1,1 százalékkal az indexszám — 94.3 százaléknál tartottunk december végén... Amit keserves dolog tudomásul venni, hiszen a nominális átlagkeresetek viszonylag tetemes növekedését — 1981: 5,8, 1982: 6,1, 1983: 4,1, 1984: 5,8 százalék — így vámolta meg az ennél is gyorsabb léptű fogyasztói áremelkedés. Ez tavaly — az előzetes adatok szerint — 8,3 százalékot tett ki, amit, mert rövid az emlékezet, hajlamosak vagyunk csúcsnak tartani. Valójában a rekord 1980-hoz kapcsolódik, az árindex 9,2 százalékot ugrott. Furcsa lépcsőfokokon járunk. A munkások és alkalmazottak havi — bruttó — átlagkeresete 1984-ben 5510 forintot ért el, 1980-ban 4225 forint volt. A pénzbeni társadalmi jövedelmek 125 mil- liárdot tettek ki tavaly, 1980- ban, a XII. kongresszus évében 87 milliárd forint volt „mindössze”, azaz rendkívül gyors a gyarapodás ezen a területen. Akkor érthetjük meg igazán e társadalmi kötelezettség terhét, ha megismerjük a viszonyszámat: 1983-ban 380,4 milliárd forint munkából származó jövedelemhez 194,1 milliárdos — 111,1 milliárd forint a pénzbeni, 82,8 a természetbeni — társadalmi jövedelem társult. Amíg az összes jövedelem hatvannyolc százalékát tették ki a munkából származó forintok 1980-ban, most már hatvanöt százalék alatt vagyunk. .. Ami nem biztos, hogy egészséges arány. Lényeges tanulsága a kongresszustól kongresszusig terjedő időszaknak, hogy nem könnyű ugyan, de mindenkor szem előtt kell tartani a különbözőségek fontosságát. Korántsem azonos hatású ugyanis például az árszínvonal emelkedése a különböző háztartástípusokban élő — és az azokon belül levő — családokra. Ahol nőtt a keresők száma, ott viszonylag könnyebben csoportosították át a forintokat, mint ott, ahol a nyugdíjat kell beosztani, avagy három kiskorú gyermeket nevelni. Bepillantást enged a nyugdíjasok gondjaiba egyetlen tény: az 1980-ban megállapított háromezer forint összegű nyugdíj reálértéke, az emelések ellenére sem több ma már, mint 2700 forint... Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a most pihenni térők magasabb összegű ellátmányra jogosultak — 1980-ban a munkás- és alkalmazotti átlag- kereset ötvenegy százalékát tette ki a nyugdíjak és járadékok havi átlaga, ma ez ötvenhat százaléknál tart —, mint az ezt a státust korábban választók. A hosz- szabb szolgálati idő, valamint a magasabb átlagkereset következményeként 1984- ben 3130 forintot tett ki az átlagos havi nyugdíj összege, 1980-ban 2267 forint volt. Amj szomorú, de az élet természetes rendje, hogy az átlag azért is javul, mert a régi nyugdíjasok csoportja csökken, közülük egyre többen örökre megpihennek... Vannak a nyugdíj mellett a társadalom számára más, szintén természetesnek tartott — és ez a természetesség nem baj — jövedelmi források. A baj az, hogy már-már a figyelem köréből is kikerülnek, annyira természetesek, holott itt is sok-sok milliárdot kell fedezetként a termelésben előállítani. Tavaly 19,4 milliárd forintot kaptak kézhez a szülők családi pótlékként, 1980-ban ez a kiadás 13,6 milliárdot követelt, s hogy a „messzi” múltba is visz- szapillantsunk, leírjuk. 1970- ben 2,8 milliárd volt csupán ez az összeg. Van család, ahol ez a bevétel rendkívül fontos kiegészítője a jövedelemnek, s van olyan is, ahol zsebpénznek tekintik, azaz ismét arra intenek a tapasztalatok — és az idei változtatások már ebbe az irányba mutatnak —, hogy a szociálpolitikában is érvényesülnie kell az ésszerűségnek, a differenciáltságnak, a józan gazdálkodási logikának. Okos mérlegeléssel A különbözőség észlelése Messzire gyűrűző következményei vannak annak, hogy a nyolcvanas években — lassuló mértékben ugyan, de — folytatódott a keresetek nivellálódása, például a szak- és betanított munkások. a vezetők és a beosztottak bére között. A közhiedelmekre, a szóbeszédekre rácáfolva, a szocialista szektor foglalkoztatottjainak mindössze a másfél százaléka tartozik a havi tízezer forintnál nagyobb átlagkeresetűek közé. Ami nem okvetlen vigasz a kevesebb pénzt elte- vő számára, mivel könnyen meglehet, éppen azért csak annyi az ő pénze, amennyi, mert főnökeit nem ösztönzik kellő módon, érdekeltségükkel nem törődnek az arra illetékesek. Akiket szintén nem ösztönöznek... A tavalyi, 19,4 milliárd forintos családi pótlék ösz- szeg persze törpévé zsugorodik, ha — például — ösz- szevetjük az 1983-ban élvezeti cikkekre kiadott 78,8 milliárd forinttal, az ezen belüli 46,6 milliárdos alkoholszámlával. .. azaz a jövedelmek elköltésének hogyanja sem huszadrangú ügy! A társadalomnak sem az, s nem lenné szabad, hogy a család számára annak bizonyuljon. Okos mérlegeléssel kellene a jövedelmek forintjait a családon belül is elosztani, átcsoportosítani, mert — kézenfekvő az ösz- szefüggés — ha a népgazdaság visszafogásokra, korlátozásokra kényszerül, elképzelhető-e, hogy a családok egy tetemes része ugyanúgy gazdálkodjék, mint korábban? Mészáros Ottó Következik : A szomszéd rétjének színe Nem egységesek az ellenőrzési naplók — Felelősségre vonás — Csökkent a párhuzamos vizsgálatok száma Hasznosítsák jókban a korábbi tapasztalatokat Megyénk négy városában, összesen nyolcvannyolc gazdálkodó szervezetnél tartott nemrégiben vizsgálatot a megyei népi ellenőrzési bizottság. Arra voltak kíváncsiak, hogy az érintett vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél hogyan hasznosítják a korábban lefolytatott ellenőrzések anyagait, betartják-e azok nyilvántartását, hozzáférhetőségét biztosító előírásokat, illetve miként járnak el a feltárt jogsértések esetén. Először természetesen az ellenőrzési naplók körül „néztek szét”. Megállapították például, hogy azok nem egységesek, sok helyen párhuzamosan többet is vezetnek. Minisztertanácsi rendelet szabályozza, hogy a napló kezelését a vállalati szervezeti és működési szabályzatban kell rögzíteni', ám a legtöbb helyen rendezetlen ez a kérdés. Sajnos, az ellenőrző szervezetek bejegyzési kötelezettségüknek nem mindig tesznek eleget, máskor az írás formális, mert nem tartalmazza a vizsgálat legfontosabb adatait, megállapodásait, azonosítási jegyeit. Mindez persze, hátrányosan befolyásolja ezeknek a dokumentumoknak a hozzáférhetőségét és hasznosítását is, bár ez ügyben van már némi javulás. A népi ellenőrök az 1980/84 közötti időszakot tekintették át és megállapították, hogy azonos témában ritkán kerül sor párhuzamos vagy ismételten lefolytatott vizsgálatra. Ezt a kedvező tényt arra vezetik vissza* hogy tökéletesedett a megyei ellenőrzési koordináció, illetve a szakmai elkülönülés. Az ellenőrző szervek általában számon kérték a korábbi vizsgálat óta foganatosított intézkedéseket, ami egyértelműen pozitív jelenség. A felelősségre vonások száma ugyan nem magas, ám a skála igen változatos, s a hiányosságokkal arányban álló, a kellő nevelő hatást váltotta ki. Ez ügyben a legtöbb előrelépés a szövetkezeteknél szükséges, mert például egy tsz- elnök által elkövetett jogsértés szankcionálása néha az egész tagság előzetes meggyőzését igényli. Velük szemben még az állami törvényességi felügyelet által javasolt fegyelmi és kártérítési eljárások is eredménytelenül zárulnak esetenként, mert a jogkört gyakorló szervek tartózkodnak a felelősségre vonástól. Az állami ellenőrző szervek közös vizsgálata nem vált az ellenőrzési munka szerves részévé. Alapvetően ezzel indokolható az a kedvezőtlen tapasztalat, hogy jogsértés esetén nem léptek fel együttesen a szankcionálás érdekében. Figyelmet érdemel viszont, hogy a társadalmi szervezetekkel igen jó együttműködést sikerült kialakítani. Az áruellátás folyamatos figyelemmel kísérését, vagy a mostani tervidőszak szociális elképzelései, megvalósításának vizsgálatát például a Hazafias Népfront, a KISZ, a szakszervezet aktivistái és a népi ellenőrök közösen végezték. A megyei ellenőrzési naptárak segítik az indokolatlan és a párhuzamos vizsgálatok elkerülését. A naptárban kitűzött feladatok teljesítéséről az illetékesek rendszeresen kapnak tájékoztatást, ez viszont az ellenőrző szervek önértékelése alapján készül, ami magában rejti a hiányosságok, mulasztások elhallgatásának lehetőségét is. Ezért van most napirenden e módszer fejlesztése. Heves megyében az állami ellenőrzésről szóló minisztertanácsi rendelet érvényesítése javul — állapította meg a vizsgálat. A rendelet alkalmas arra, hogy tervszerű végrehajtása nyomán jobbuljon az ellenőrző munka hatékonysága, a tevékenység összehangoltsága. Megfogalmazták viszont azt is, hogy a végrehajtásban jelentkező hiányosságok többsége szemléleti és egyéni illetve érdekeltségi okokra vezethető vissza. Ez utóbbit a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé" nek keretében célszerű figyelembe venni. A Politikai Bizottság 1984-ben hozott határozata a felelősségre vonás szigorításáról tovább növelte az állami ellenőrző szervezetek munkájának és tevékenységének politikai hátterét. Fazekas Eszter Negyven éve történt... Az atkári Nemzeti Bizottság együttműködése a szovjet repülőtér-parancsnoksággal Atkár Heves megye egyik legváltozatosabb életű községeinek egyike. A felszabadulás előtt a nagy- és középbirtok uralta, és a földtulajdonosak több mint fele volt három hold alatti törpebirtokos. A felszabadulás jelentős esemény volt a község életében, és a kibontakozó demokratikus új élet itt is létrehozta a nemzeti bizottságot. Tagjai — az MKP részéről Faska Zoltán, Potyo- ró József, ifj. Tóth Antal; az SZDP-t Komjáti Bertalan, Menyhárt Sándor, Szederkényi Zoltán; az FKGP-t Bander Sergely, ifj. Benei János, Hevesi Péter; a pár- tonkívülieket Hovanecz János, Markovits Imre és Varga József képviselte — a közügyeket nagy felelősséggel intézték. A bizottság szervezte és irányította a villanyvilágítás helyreállítását, a megrongálódott középületek rendbehozatalát, az iskolai tanítás beindítását, az önkéntes őrszolgálatot stb., és együttműködött a F áy-kastélyban állomásozó szovjet repülőtér-parancsnoksággal, amellyel megállapodott, hogy munkásokat biztosít a falu melletti réten kialakított repülőtér karbantartásához. Szükség volt erire, mert „a lakosság többségének nem volt pénze, és így kenyérgabonát sem tudtak maguknak beszerezni ...” — olvashatjuk a nemzeti bizottság jegyzőkönyvében, amelyet a Heves megyei Levéltár őriz. A repülőtérnek a katonai jelentősége nagy volt, mivel innen indultak bevetésre azok a vadászgépek, amelyek részt vettek Budapest felszabadításának hadműveletében. A munkások a kemény télben tisztán tartották a felszállópályát, hogy a vadászrepülők teljesíteni tudják harci feladataikat. A szovjet pilótákról sok emléket idéznek fel, a többi között arról is beszélnek, hogy Beregovoj űrhajós fiatal századosként itt teljesített szolgálatot, s amikor az egyik bevetésről sebesülten tért vissza, segítettek kiemelni a repülőgépből. A nemzeti bizottság 1945. február 6-i gyűlésen első napirendként tárgyalta „a szovjet repülőtér-parancsnokság által kifizetett napszámbérek szétosztását.” Hovanecz János, a bizottság elnöke bejelentette, hogy „a repülőtér parancsnoksága a végzett fenntartási munkákért 7300 pengőt fizetett”. Ez az összeg a megyei Munkabérrendező Bizottság által februárban javasolt órabéreket figyelembe véve, kb. 360 munkanap bérének felelt meg. A pénz kifizetésével Menyhárt Sándor Po- tyoró József bizottsági tagokat és Mózes Lászlót, az MKP titkárát bízták meg. „Az emberek bemondták, hogy hány napot dolgozták és annak arányában részesültek a pénzből. Nem akadt olyan ember, aki több napot mondott volna be, mint amennyit ténylegesen ledolgozott — mondotta Gyöngyösi József, az iskola igazgatója — ezt onnan tudjuk, hogy a parancsnokság később eljuttatta az általa ösz- szeállított névjegyzéket a nemzeti bizottságnak.” A munkások ma is szeretettel emlékeznek a szovjet repülőtisztekre és a legénységre, akikkel együtt dolgoztak és szórakoztak, akiket aggódva vártak vissza egy-egy „bevetéskor”, akik Budapest felszabadulása után „elrepültek”, hogy kiűzzék a fasisztákat hazánk földjéről. dr. Horváth Mihály Portáldaruk szocialista exportra A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében 38 szocialista brigád csatlakozott a kongresszusi versenyhez, és most mindent elkövetnek azért, hogy a szocialista országok: a Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia és Lengyelország részére vállalt negyven darab 16 tonnás úszó- és portáldaru acél- szerkezete időben kész legyen. A kongresszusi versenyben tett vállalás garancia arra, hogy időben megkapják a darukat a megrendelők. (MTI Fotó: Csíkos Ferenc) W J í .::tti Villamos szerelési cikkek— egységcsomagban Az építkezők anyagbeszerzését könnyíti, hogy márciustól egységcsomagokban vásárolhatják meg mindazokat a villamosszerelési cikkeket, amelyek a lakás villamos hálózatának kialakításához szükségesek. Az egységcsomagok olyan villamos vezetékeket tartalmaznak, amelyeket a falon kívül, műanyag burkolatban helyezhetnek el a szerelők. A vezetékekkel és azok burkolatával együtt kapják kézhez az építkezők a különféle kapcsolókat, dugaszoló aljzatokat, valamint a felszerelésükhöz szükséges elemeket, csavarokat, tipliket és szigetelőszalagokat is. A műanyag csatornás villamosszerelési rendszert a Villamosszigetelő és Műanyaggyár, valamint a Kon- takta Alkatrészgyár megbízásából az UNIMONTAGE Gazdasági Társulás szakemberei fejlesztették ki. Az egységcsomagok a két megbízó vállalat, a VSZM és a Kontakta termékeit tartalmazzák. A villamos szerelési rendszert nemcsak a családiház- építkezők hasznosíthatják, hanem segítségükkel megoldható az irodák, raktárak, kommunális és felvonulási épületek, konténerek, valamint faházak áramellátása is. Az egységcsomagokat háromféle nagyságban hozzák forgalomba, amelyekből aszerint választhatnak az érdeklődők, hogy mekkora alap- területű épület villanyszereléséhez kívánják hasznosítani. így 60, 80 és 100 négyzetméter alapterüllethez elegendő villamos szerelési anyagok kaphatók. Az egység- csomagok fogyasztói ára 4440 forint és 10 100 forint között lesz, attól függően, hogy milyen nagyságút, illetve réz vagy alumínium huzalt igényel a vevő. A villamos szerelési egységcsomagok árusítását március 5-én kezdik meg a Villamossá igetelő és Műanyaggyár budapesti mintaboltjában (XI. kerület, Fehérvárt út 120.), a nagyobb tételben vásárlók pedig a kívánt termékeket a Metalloglobusnak a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban levő raktárában szerezhetik be.