Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 2., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM fészek '.élnek A játékszín társulata olyan színészekből áll, akik Hat- vanban kedves régi ismerősök: pódiumműsoraikkal megfordultak már ott. Megkérdeztünk néhány művészt, hogy miként készülnek szerepeikre, vagy hogy a későbbi előadásokon milyen feladatokat vállalnak Bitskey Tibor: Szép művészi (eladatnak tartom, hogy a Damjanichban Bessenyei Ferenccel együtt lehetek egy hatvani ősbemutató szereplője ★ Váradi Hédi: Mindig örömmel léptem tel a galériapódiumon, de a második hatvani zenés nyár Delilá- jának cimszerepében még több színházbaráttal találkoz- hatom Gszlergályn« Cecília: Eltagadtam a hatvani invitálást, dé egyelőre olyan darabot keresek, amelyet jó szívvel ajánlhatok a kivetkező színházi évadra Játék a színészi sorsról Beszélgetés Nagy Attilával Azok közül a színészek közül váló Nagy Attila, akik megjelenésükkel, hangjukkal azonnal atmoszférát teremtenek maguk körül. Ez magában rejti a beskatulyázás lehetőségét is, mivel a rendezők könnyen ráállítják erre vagy arra a sínre, alkalomadtán élve az alkat kínálta lehetőségekkel, elfeledkezve arról, hogy valójában sokoldalú, színes egyéniség. Nagy Attila azonban tudatos módon kerülte ki ezt a csapdát: kereste a művészi feladatokat, vidéki színházaknál vállalt vendégjátékot, s egyik kedves darabjának bemutatóját saját maga szervezte meg. Ez utóbbival áll a hatvani közönség elé: Tito Strozi Játék és valóság című művét Császár Angélával játssza, Zsurzs Éva Kos- suth-díjas rendező színreál- lításában. — Mi az, ami annyira elnyerte a tetszését ebben a darabban? — Olyan színdarab ez — válaszol Nagy Attila —, amely a színészi sorsról szól. Azért vállalkoztunk rá, mert szerettünk volna kedvünkre játszani. Egyébként hazánkban főbb éve ismert mű, annak idején Kis Ferenc és Göndör Klári vitte színre. A közönség tetszéssel fogadta próbálkozásunkat, úgy érezzük, igaznak bizonyultak elképzeléseink. — Mit árulna el a cselekményből? — Egy angol színészházaspár készülődik benne vendégjátékra: a feszült időszak kihozza belőlük ellentmondásaikat, felszínre kerülnek problémáik. Ezek nagyon érdekesek: a teljes őszinteségig, a lelepleződésig visznek el párbeszédeik. — Nem zavaró-e a színész számára, hogy „árulkodnia” kell magáról egy ilyen műben? — Nem kellemetlen, ha érkezik erkölcsi visszaigazolás a közönségtől. Minden foglalkozású ember hoz bizonyos áldozatokat, a színész gyakran a személyes sorsát is odadobja a „mérleg serpenyőjébe”. — Mégis, mi tartozik egy művész privát életéből másokra? — A közönségre annyi tartozik, amennyi segít abban, hogy a művészi eredményt árnyaltabban láthassa. Nyilvánvalóan van egy határ, ahonnét szemérmetlenség a kitárulkozás, inkább hátráltató erő. Az érdekes, ami motiválja a teljesítményt, az alkotást. — Milyen módon született meg a darab bemutatója? — Ez egy alkalmi találkozás hármónk részéről. Kedveltem a művet, Császár Angélát pedig kitűnő színésznek ismentem. Telefonon hívtam fel az ötlettel, mert más társulat tagja, s ő igent mondott. Azután együtt kerestük fel Zsurzs Évát, akit jól ismertem, mivel sokat szerepelek a tévében. így kezdtük el, a magunk szórakozására — s mint később kiderült, másokéra is — a próbákat. — Elég szokatlan még a színházi világunkban — ahol nagyon pontosan kimértek olykor a „birtokhatárok” —, hogy a közös művészi szándék, nem a társulathoz tartozás hozza össze a színészeket. Mégis, mi hajtja ebbe az irányba? — A magam részéről egész életemben kísérleteztem, igyekeztem saját belső fejlődésemet követni. Ezért mentem el például az utóbbi évek során vendégszerepelni Győrbe, hogy eljátsz- hassam a Musza dag negyven napjának egy szerepét vagy Szegedre, az írás ördögének egy alakjáért vagy Békéscsabára, a Sámsonért. Egy 9lyan darabnál, amelyről most beszélgetünk, még köny- nyebb a helyzet, mert csak kétszemélyes : kiválaszthatom a partnerem és a rendezőmet. — Mindez nagyfokú tudatosságról tanúskodik: ez jellemző önre? — Igen. A művészi tevékenységet olyan értelmiségi foglalkozásnak tartom, amelyben tudatos törekvésekre van szükség. — Hogyan illeszkedik pályájába ez a kétszemélyes előadás? — Az ilyen vállalkozások segíthetik az embert ahhoz, hogy életben tarthassa képességeit. A színészet „maratoni” foglalkozás, nem egy-két nekifeszülésből áll és néhány, szerencsésen sikerült alakításból. Akadhatnak ojyan időszakok, amelyekben nem kínálnak megfelelő művészi feladatokat. Ezért vállalkozom a látszólag erkölcsileg, anyagilag kedvezőtlen, „időrabló” vidéki vendégszereplésekre, amelyek voltaképpen nagyon fontosak számomra. Ezért örültem a hatvani meghívásnak is. „Húsz év — a mi életünkből” Petrik József a Varsói melódiáról Alig van ember, akiben ne keltene visszhangot Zorin Varsói melódia című darabja, s nem idézne föl valamilyen hangulatot, amelyet már eltemetett. Nő és férfi örök küzdelméről és játékáról szól ez a mű, arról, hogy a múló időben hogyan alakulnak át és őrződnek meg az érzelmek. A kétszemélyes dráma hősei külső okokból nem élhettek együtt, de végigkísérik egymás sorsát, találkozásaikban újra és újra fellángol a szerelem, s a valamikori önmaguk iránti vágy. Nosztalgia az elszalasztott lehetőség, s az elrepülő évek után: különös és szép pillanatait választja ki a szerző az emberi életnek. Szembesít fiatalságunkkal, vonzódásainkkal. Kedvéit ez az alkotás, nemegyszer mutatták már be hazánkban. Egyik legutóbbi sikeres bemutatója Petrik József rendező nevéhez .fűződik. — Először is: miért e művet választotta, mi az, ami miatt szereti Zorin darabját? — Ez egy örök szépségű, ma is élő darab — válaszolt PeDrik József. — Szerintem a legjobb szovjet művek közé tartozik. Szinte minden ellentmondás megfogalmazódik benne lírai köntösben, amely civilizációnk kialakulása során személyes kapcsolatainkban felhalmozódott. Azért külön nagyon szeretem a drámát, mert széles időszakot vázol fel: húsz évet foglal magába a II. világháború után. — Mire törekedtek a próbák során, felmerült-e valamilyen nehézség a közös munkában? — A társaimmal, Benkő Péterrel és Zsurzs Katival, igyekeztünk minél többet felmutatni a mű szépségeiből, értékéiből. Az okozta a legnagyobb gondot, hogy e két színész nem élt még a felszabadulás utáni első esztendőkben, így néhány dolgot nem értettek. El kellett nekik magyarázni, hogy Ke- let-Európána mi volt jellemző abban az időszakban, de arra is figyelmeztetni kellett őket egyúttal, hogy mindez rólunk szól, mai életünkről. Ez a kettősség teheti élővé, izgalmassá az előadást. — Miben foglalná össze a darab mondandóját? — Talán Osztrovszkij .mondása világítaná meg legjobban a mű (tartalmát: rendszerint forradalmárokként kezdjük, s köztisiZt- ségviselökémt fejezzük be életünket. — iMB árulna el a nézőknek előre a történetről? — Egy szerelmi szálon keresztül ábrázolja a világot Zorin: egy lengyel lány állami ösztöndíjjal a Szovjetunióban tanul, s ott ismerkedik meg egy fiúval. Az akkori törvények nem teszik lehetővé, hogy összeházasodjanak, ezért el kell, hogy váljanak egymástól. Tíz év múlva Varsóban találkoznak, akkor már a lány kész énekesnő, majd újabb tíz esztendő múltán Moszkvában hozza össze őket a sors. A fiúból addigra tudós válik. Közben az el telt évek során alaposan megváltoztak. Az az érdekes: mivel lettek többek, vagy mit ürített ki belőlük az idő. — Két fiatal színésszel dolgozott. Nem jelentett-e gondot az „időutazás”? — Mindketten abban a korban vannak, amikor mind oda. mind pedig visz- sza könnyű még az út. — Mikor és hol mutatták be ezt a darabot? — Három esztendeje a Katona József Színházban volt a premier. Társulattól függetlenül dolgoztunk, gmk- ban, annál jobban esett a nem várt közönségsiker. A Magyar Televízió is érdeklődik előadásunk iránt: a következő szezonban felvételre készülnek. Ezért is örülünk a hatvani meghívásnak: érettebbé, teljesebbé válhat a játék. Vélemények és várakozások „A gondolat szikrázzék... M Jávor Ottó a Damjanichról Caerkuti István tanácselnök, Boldog: — Nagyon örülünk ennek a vállalkozásnak, úgy érezzük. Boldognak előnye és haszna származhat belőle. Annál is inkább. mert úgy látjuk: Hatvan végre tesz valamit a környező községek művelődéséért A művelődési házunk nagyterme 300 személyes, az előadásokon minden bizonnyal telt ház lesz. A Galériával való kapcsolatunk nem új keletű, különösen az öntevékeny pávakörünk Vett részt gyakran a rendezvényeiken. a nyári játékokra is sokan mentek a faluból. Havi egy-két előadás „elmenne” nálunk. Bízunk a kezdeményezés jövőjében. s ha kell. ha ezen múlik. segítünk Is: „odatesszük a vállunk”. Horváth Lajos igazgató, Apci Qualitál : — Színvonalasnak ítéljük meg a kínálatot, régóta szükség van ilyesmire. Hatvanba vagy Budapestre jártak eddig innen az érdeklődők, ami a költségeken kívül még fáradsággal is járt. Mint gazdasági vezető úgy látom, hogy mindenképpen kedvező. ha „helybe jön” a színház. Ahogy meg tudom Ítélni, az itteni közönség a cselekményes, érdekes, kevésbé elvont darabokat várja. Szívesen járult hozzá üzemünk anyagilag Is. hogy a művelődési ház meghívja ezeket az előadásokat. Hallatna Károtyné művelődé- siház-igazgató, Ecséd: — Ilyesmit vétek lenne elmulasztani egy kis községi kultúr- háznak. Manapság* drágák és nem is mindig színvonalasak a kínálkozó „hakniműsorok”. Nem is pótolják az igazi színházat. Ilyenformán Ecséd egy év alatt négy érdekes produkcióhoz jut, ennyit ígér a Galéria játékszíne. Még akkor is erkölcsi kötelességünknek tartjuk ezt vállalni, ha nem is nyereséges számunkra a program, hiszen olyan előadások és színészek várhatóak, akik és amelyek a színházi élet élvonalába tartoznak. A Hatvani Galéria és Játékszín ősbemutatóra készül. A Művelődési Minisztérium által kiírt drámapályázaton díjazták Jávor Ottót, Damjanich című darabjáért. Bessenyei Ferenc főszereplésével került színre a mű. Az írót arra kértük meg, hogy valljon alkotásáról, mutassa be azt a közönségnek. — Miért választottam Damjanich Jánost drámám hőséül? Talán, mert magyar vagyok. Na, nem kell gyanús felhangokra fülelni, úgy jelentem ezt ki, mintha azt mondanám: itt ésiitt születtem. Számomra a magyarság is valami ilyesmit jelent, azt, hogy mélyre és messzire ayúlnak gyökereink, a sokszor meggyötörtek érzékenysége bennünk tán erősebb, mint másokban, a történelem szorításai nyomán keletkezett kisebbségi érzéseinket nagyzolással ellensúlyozzuk vagy sebeinket mutogatjuk, arányérzékünk fejletlen, de folyton keressük a megoldást, a kapaszkodót. Ezért áll mindnyájunkhoz közel Damjanich tiszta alakja, férfias bátorsága, . rokonszenves hetykesége, indulatossága. De arra keve- •j sen gondolnak, hogy ez a regi szerb, illetve horvát katonacsalád Habsburg-hű sarja miért állt a magyarság ügye mellé, miért vallotta magát magyarnak! Milyen konfliktusok játszódhattak le ebben az emberben? A benne levő feszültségek azonosak lehettek a népeink közötti — a megoldatlan kérdéseinkből fakadó — feszültségekkel. Ez ragadott meg. Az alakban sűrűsödő, de rajta túlmutató példa és jelentés. — így adóáott az ábrázolás módja is ebben az „igaz és kitalált” játékban. (Persze. a keret: hosszúság, kevés szereplő stb. a pályázat feltétele volt.) A különleges helyzetben, a börtönben, a kivégzés előtt újra döntés élé kerül a hős — a szökte- tési terv kitalált —, de talán érzékelhető, hogy itt népek, nemzetek döntéseiről is szó van, iLletve a zsarnokság és a szabadság kérdéséről, amely — ha nem is mindig közvetlenül — mindenütt jelen van. A darabban is. — Én elsősorban, szinte kizárólag prózaíró vagyok. Novellák, esszék mellett fordítok is, ugyancsak prózát Talán van valami érzékem a drámaisághoz, ezért is írtam régebben több hangjátékot, két novellámból tévéjáték is lett. Most, a felhívásra, kedvvel és gyorsan készítettem el a színpadi művet. Ügy látszik, bennem volt az anyag. A honi színpadi művekről nem vagyok hivatva véleményt mondani. Azt látom, vannak tehetséges írók sikeres darabokkal, és vannak kevésbé tehetségesek, ugyancsak sikerre vitt darabokkal. A különbség azonban érződik. Nem szeretem a divatoknak való behódolást. Hogy hol az én helyem, azon még sosem gondolkodtam. Nem méricskélek, hason lítgatok nem helyet keresek — dolgozom. — A hatvani ősbemutatótól azt várom, hogy élményt adjon a nézőknek, akik érdeklődésükkel megtisztelik a színházat. De a kívánság kölcsönös. Ugyanezt várja a néző, a színész, a rendező az írótól. Nem könnyű ez, hiszen sokfélék vagyunk, ízlésünk különbözik. Véleményem szerény, de határozott óhajom: a „színházszerűség'' ne a trágárságban vagy a vívópengék csattogásában mutatkozzék meg. A gondolat szikrázzék. A második hatvani zenés színházi nyár előzetes programja Erkel: Hunyadi László — debreceni Cső konai Színház. Pierre Varillet—Jean Pierre Gredy: A kaktusz virága — szolnoki Szigligeti Színház. Rossini: A sevillai borbély — Szegedi Nemzeti Színház. Molnár Ferenc—Nádas Gábor: Delila — Józsefvárosi Színház. ★ Az idei második hatvani zenés színházi nyár szabadtéri előadásai alkalmával is kiadják majd a Hatvani Konzervgyár által létesített „Aranytácán” díjakat és munkajutalmakat a legjobb produkciónak, rendezésnek, valamint a játékok legsikeresebb (érti, női alakításait nyújtó művészeknek. Február 12., este 7 óra: Strozi: Játék és valóság (premier). Hatvan, cukorgyári művelődési ház — Jászai Mari bérlet. ______________ F ebruár 13., délután 4 óra, este 7 óra: Já-í ték és valóság. Cukorgyári művelődési ház — Bajza József bérlet; Bfaha Lujza bérlet Február 14., este 6 óra: Játék és valóság. Boldog, művelődési ház. Február 18„ délután 4 és este 7 óra: Játék és valóság. Cukorgyári művelődési ház — Damjanich bérlet; Somlay Artúr bérlet. Február 19., este 7 óra: Játék és valóság. Ecséd, művelődési ház.
