Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 5., szombat Új hatályos jogszabályok 1985-ben Előtérben álló társadalom- politikai és gazdasági törek­véseket tükröznek, a soron levő feladatok megoldását szolgálják azok a felsőbb szintű jogszabályok, amelye­ket az elmúlt esztendőben alkotott meg az Elnöki Ta­nács, a Minisztertanács, több miniszter, s hatályba lépé­sük időpontjaként 1985. ja­nuár 1-ét jelölték meg. Az új jogszabályok közül főiként a legtöbb állampolgárt köz­vetlenül érintő paragrafuso­kat emeltük ki összeállítá­sunkban — sorrendben a törvényszintű joganyagot, majd a minisztertanácsi ren­delkezéseket és a tárcaszin­tű rendeleteket tekintve át. Az országgyűlés a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról alkotott törvényt, amely egy­felől szabályozza a piacon követendő magatartást, más­felől védelmet nyújt a tisz­tességtelen gazdálkodás va­lamennyi formájával szem­ben. A törvény általános formában tiltja a tisztesség­telen gazdálkodást, s egyes rendelkezéseivel tiltja a tisz­tességtelen versenyt, a fo­gyasztók megtévesztését, a gazdasági verseny korlátozá­sát, az árukapcsolást, a gaz­dasági erőfölénnyel való visz- szaélést, a tisztességtelen ár érvényesítését. Az alapvető tétel: tilos a gazdasági te­vékenység folytatására jogo­sult jogi személyeknek és magánszemélyeknek (ide ért­ve a magánszemélyek társa­ságait is) gazdasági tevé­kenységet tisztességtelenül — különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érde­keit sértő vagy veszélyezte­tő, illetőleg az üzleti tisztes­ség követelményeibe ütköző módon — folytatni. Verseny­társnak számít a gazdasági versenyben érdekelt jogi személy és magánszemély, fogyasztónak pedig a vevő, a megrendelő és a felhasz­náló. A törvény meghatároz­za a tilalmak megszegéséhez fűződő jogkövetkezménye­ket, a bírósági eljárást, a szankcionálás lehetőségeit. Egyebek között rendelkezik arról, hogy a bíróság köte­lezheti a jogsértőt a tisztes­ségtelen ár leszállítására vagy az áru kijavítására vagy annak kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére. Sú­lyos esetekben lehetőséget ad gazdasági bírság kisza­bására is. A gazdasági szférában — az irányítási rendszer to­vábbfejlesztésével összefüg­gésben — cél, hogy a vál­lfa valamikor aktuális az egri vendéglátás, étkezési szokások múltjáról elmélked­ni, akkor most az ünnepek múltán különösen az. Immár a múlt homályába merülő évszázadokban az emberek szerettek enni, in­ni, főképpen persze, ha volt miből. Az egri püspöknek volt. Így az 1493. évi egri királyi látogatás alkalmával pl., amely három napig tartott, oly számos vendég vett részt az egri. püspöki udvarban, hogy arról Mátyás király hí­res történetírója, még Bon- fini is szükségesnek tartotta megemlékezni. S hogy e nagy számú ven­dégsereget el tudják látni, részükre rengeteg halat és húst vásároltak össze. Jel­lemző, hogy a három napra összesen 6000 halat szereztek be 190 forint értékben. Emel­lett levágtak még 20 marhát, s ámbár böjt ideje volt, mégis 18 forint értékű nyu- lat és szárnyast is elfogyasz­tottak. Ezen felül csak a zsemlyék készítéséhez szük­séges lisztért 16 forintot fi­zettek ki, ami önmagában véve is mai értékben egy vagyont jelent. S hogy általában mit et­tek és mit ittak ekkortájt? lalatok önállóbban, függetle­nebbik! gazdálkodhassanak, s ezzel párhuzamosan, bővül­jön a dolgozói kollektívák döntési jogköre, részvétele a vezetésben. E törekvéseket tükrözte az a jogalkotói ak­tus, hogy az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel mó­dosította az 1977-ben elfoga­dott vállalati törvényt: új vállalatvezetési formák születtek. Eszerint január 1- től a vállalatok többsége vállalati tanács, a dolgozók közgyűlése, illetve küldött- gyűlése általános vezetésé­vel működik. A változtatások alapvetően azt szolgálják, hogy a vállalatok túlnyomó többségét magába foglaló versen! zf érában — az új vezetési formák kialakításá­val — külön váljon a gazda­ságirányítás és az állami tu­lajdon működtetésével kap­csolatos funkciók gyakorlása. Az új vezetési formák kö­zös jellemzője, hogy az ál­lami tulajdon folyamatos működtetésének a jogát a vállalati kollektíva vagy az annak képviseletében eljáró testület gyakorolja. Megvál­tozik a vállalatok többsége félett gyakorolt állami irá­nyítás formája és tartalma, új típusú — lényegében a működés törvényes rendjét vizsgáló — felügyeleti rend­szer érvényesül, megszűnik a korábbi vállalatfelügyelet. Azok a vállalatok, amelye­ket e változások nem érin­tenek — s ezek körét a Mi­nisztertanács határozza meg — továbbra is államigazga­tási irányítás alatt marad­nak, általános vezetésüket a kinevezett igazgató látja el. Január 1-től lépett hatály­ba az a törvényerejű rende­let, amellyel az Elnöki Ta­nács négy új kitüntetést alapított: a Magyar Népköz- társaság aranykoszorúval dí­szített Csillagrendjét, a Ma­gyar Népköztársaság kardok­kal díszített Csillagrendjét és a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, valamint az Április Negyediké Érdemren­det. Ezzel húszra emel­kedett a száma azok­Mátyás király konyhájáról közismert, hogy igen gazdag volt. Maga a király kedvel­te a kenyeret: a magyar módra készült, kovásszal ki­készített kenyeret fogyasz­totta. De udvarában szeret­ték az ínyencségeket is. Ez ügyben különösen a felesé­ge, Beatrix, gyakran levele­zett a a ferrarai udvarral. Nénje, Eleonóra ferrarai fe­jedelemasszony, 1487-ben 20 hatalmas páa-mai sajtot kül­detett Budára, amit Mátyás is nyomban megkóstolt. De igen kedvelte a zöld­ségféléket is. Pl. a hagymát frissen sütve és fonnyasztva fogyasztotta. De megette a forli termésű vörös- és fok­hagymát is. Erről írta Be­atrix nővérének 1486-ban : „ha igazgyöngyből lettek vol­na is ezek a forli hagymák, nem szerezhettek volna na­gyobb örömet a királynak”. De szerette Mátyás a gesz­tenyét, az olajbogyót is, amit szintén Itáliából kap­tak, s a királyi asztalra a budai boltokból gyakran ke­rült naranícs, citrom, gránát­alma és aszalt füge. Ez utób­bit Mátyás különösen ked­velte. 1489-ben, amikor Esz­tergomban Estei Hippolit- nál vendégeskedtek, csak fü­nak az érdemrendeknek és címeknek, amelyeket Ma­gyarországon a kollektív ál­lamfői testület a szocializ­mus építésében, a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális élet terén, továb­bá a haza védelmében és szolgálatában, a közrend biztosításában, illetőleg a népek közötti barátság el­mélyítésében és a társadal­mi haladás előmozdításában szerzett, kiemelkedő érde­mek elismerésére adomá­nyozhat. Felemelte az Elnöki Ta­nács az egyes kitüntetései­hez kapcsolódó, egyszeri pénzjutalmak összegét; esze­rint: a Szocialista Magyar- országért Érdemrend, a Ma­gyar Népköztársaság arany­koszorúval díszített Csillag­rendje 15 000, a Magyar Nép- köztársaság kardokkal díszí­tett Csillagrendje 12 000, az Április Negyediké Érdem­rend, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Magyar Népköztársaság Csillagrend­je és a Vörös Csillag Ér­demrend 10 000, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Kiváló Szolgálatért Érdem­rend 8000, a Munka Érdem­rend bronz fokozata pedig 6000 forint jutalommal jár együtt. Törvényerejű rendelet szü­letett a településfejlesztési hozzájárulásról, amelyet ugyan 1986-ban ve­zetnek be az ország egész területére, de lehetőség van arra, hogy az önkéntesség elve alapján, a helyi tanács javaslatára — a pénzügymi­niszter hozzájárulásával — már 1985. január 1-től al­kalmazzák. Erre az új jog­szabályra azért volt szükség, mert a községfejlesztési hoz­zájárulásról szóló, 1967-ben életbe lépett tvr. óta számos jelentős változás következett be. A lakosság mind sokré­tűbben vesz részt a helyi közéletben, lényegesen ki- szélesedett a demokratizmus hatóköre. Ugyanakkor azon­ban növekedett az infra­struktúra gyorsabb ütemű fejlesztése iránti igény és a megvalósítás lehetősége kö­zötti feszültség. A korábbi géből 45 fontot fogyasztot­tak a vendégek. De nagy kedvelője Mátyás és udvara a gyümölcsöknek is, a szőlőnek, körtének. Kü­lönösen szerették a kobak körtét, a dunántúli mandu­lát. Mátyás király különö­sen a kormos almát kedvel­te. De szerették és gyakorta tálalták a királyi asztalra a budai erdők jó húsú és cso­dálatos ízű gombáit, különö­sen a csiperkét, szarvasgom­bát, a jóságos tinórút, kirá­lyi vargányákat is. Nos, ezen a háromnapos híres egri királyi látogatá­son — de a, korábbi és ké­sőbbi királyi látogatások al­kalmával is — bizonyára az asztalokon volt a forli hagy­ma, a tárkányd és az egri kert zöldség- és gyümölcs- termésének java része. Persze nem volt szegé­nyebb a Bakócz Tamást kö­vető egri püspöknek. Esteli Hippolitnak az egri konyhá­ja sem. Az ő gazdaságának s nem utolsósorban konyhá­jának is irányítója Taddeo Lardi, akinek a keze alá tartozik a pohárnok, a fel­metélő, szeletelő, a pince­mester, a tálaló, a konyhát ügyelő sáfár, a három étek­fogó inas, három mosónő, hat szakácsmester, ugyan­jogszabály továbbfejlesztését szükségessé tette az is, hogy a helyi tanácsok önállósága növekedett, előtérbe került a lehetőségek fokozott haszno­sítása a lakosság és a taná­csok közötti együttműködés­ben is. A településfejleszté­si hozzájárulás — az eddigi kötelező, adójellegű község­fejlesztési hozzájárulás he­lyett — a jövőben egyik meghatározó formájává vá­lik a lakosság részvételének a településfejlesztésben. Az új hozzájárulás mértéke évi 300—2000 forint. Ahol a he­lyi tanácsok már 1985-re te­lepülésfejlesztési hozzájáru­lást állapítanak meg, a fi­zetendő összeg nem halad­hatja meg ebben az évben a 600 forintot. Akik már az idén településfejlesztési hoz­zájárulást fizetnek, mente­sülnek a községfejlesztési hozzájárulás egyidejű fize­tése alól. A hozzájárulásból befolyt pénzzel kizárólag a hellyi tanácsok rendelkeznek: fejlesztésre, meglevő intéz­mények működtetésére és felújítására használhatják fel. A munkakerülők rendsze­res munkára szoktatása szükségessé tette a helyhez kötésüket és az életvitelük szorosabb felügyeletét Ezért módosította az Elnöki Ta­nács a Büntető Törvényköny­vet úgy, hogy a főbünteté­sek körét új büntetési nem­mel bővítette: a szigorított javító-nevelő munka bevezetésével. Ez a büntetés az elítélt személyi szabadsá­gának korlátozásával együtt járó munkára kötelezést je­lent. A szigorított javító-ne­velő munkára ítélt köteles a kijelölt munkahelyen dolgoz­ni, helységben tartózkodni, szálláson lakni és annak rendjét megtartani. Az új büntetés legrövidebb tarta­ma egy év, leghosszabb tar­tama két év, halmazati és összbüntetés esetén három év. A dologtalan életmódot folytatók elleni hathatósabb fellépés érdekében a Btk. módosításakor bővítették a közveszélyes munkakerülés törvényi fogalmát, tényállá­sát: a tartós idejű munka­annyi segéddel, egy fűszer­készítő és segéde, egy fűszer- tárnok, három edénymosó, egy hordár, s kiegészítésül két vadász, akik vaddal lát­ták el a konyhát. Az udvar létszáma' 245 fő, akik között tekintélyes az ételek beszer­zésével, elkészítésével és fel­szolgálásával foglalkozók szá­ma. Közülük is jól ismert Hippolit szakácsa, Benedek uram, aki kitűnő főztjéért 1503-ban urától bergamói ve­res ruhát kapott ajándékul. S hogy milyen konyhát vitt Egerben Hippolit és mi került az asztalára, azt kitű­nően reprezentálja egy 1520. február 19—i ebéd, amelyen feltálaltak ökör- és borjú- pacalt, 12 fél borjúlábat, 10 kappant rizskásalevesnek, egy fél borjút, 7 fenyőmada­rat, 4, halat, 20 magyar ke­nyeret, káposztát, 1 szarvast, 1 kecskét és 1 bárányt. Ugyanezen a héten a bojtos szombaton már csak 100 kis hal, egy nagy friss, fi­nom húsú vizahal, 7 másfé­le hal, egy csuka, rizskása, dió, 48 tojás, 20 magyar ke­nyér és alma fogyott el. Íme az egykori nagy étkezések és az egykori nagyevők. Bezzeg a közembereknek, polgároknak, jobbágyoknak kerülés akkor is bűncselek­mény, ha az elkövető még nem volt munkakerülésért büntetve. A társadalombiztosítás kö­rében — miután az erről szóló törvényt módosította az Elnöki Tanács — január 1-től a táppénzfolyósítás alapja a nyugdíjjárulékkal csökken­tett előző évi átlagbér, il­letve átlagkereset. Egyide­jűleg viszont emelkedik a kórházi ápolásban töltött időre és a hosszabb beteg­ség esetén járó táppénz, va­lamint a pályakezdő fiatalok körében a táppénz mértéke. Minisztertanácsi rendelet intézkedik arról, hogy lakás­építés, illetve -vásárlás ese­tén, az úgynevezett szociálpolitikai kedvezmény összege gyermekenként 40 000 forint, az építtetővel (vásárlóval) együtt költöző, a kölcsön (adásvételi) szer­ződés megkötésének időpont­jában meglevő három (vagy több) gyermek esetén a har­madik gyermek után 80 000 forint, más eltartott család­tagok után személyenként 30 000 forint. Ugyancsak lakástémában lényeges változás, hogy ál­lami tulajdonban levő in­gatlan megvásárlásához is adhatnak a jövőben dolgo­zóik részére munkáltatói tá­mogatást a vállalatok, intéz­mények. Emellett január 1- tői a korábbinál nagyobb összegű bankkölcsön igényel­hető lakásépítésre, ingatlan- vásárlásra. Kamata 100 000 forintig évi 8 százalék, 200 000 forintig 10, 300 000 forintig 12, 300 000 forint fö­lött pedig évi 14 százalék, a teljes összeg után. Differen­ciáltan növekvő és 320 000 forintig terjedő, kedvezmé­nyes kölcsönt lehet felvenni emeletráépítésre és tetőtér­beépítésre. Az ifjúsági taka­rékbetét után kapható kü­lön kölcsön legnagyobb ösz- szege az eddigi 70 ezer he­lyett 120 ezer forint. A közlekedési miniszter — a Minisztertanácstól kapott nem ment ilyen jól a dolguk, s ezért ők inkább a taver­nák, a kocsmák kosztjára és borára szorítkozhattak. Az első taverna , amiről tudunk Magyarországon, a Várad Olaszi, 1279-ben már javában működött, ugyaneb­ből az évből ismerjük az esz­tergomi taverna tulajdono­sának a nevét is, akit Péter­nek hívtak. Tulajdonképpen a XIII. században már nincs Ma­gyarországon város, amely­nek kocsmája ne lett volna. Ezért is hoz olyan határo­zatot az 1279. évi budai zsi­nat, hogy a papok a taver­nákat ne látogassák. De az 1382. évi esztergomi zsinat is óvja őket a részegeske­déstől és a tavernák látoga­tásától. Egerben a XIV—XV. szá­zadban, a püspökség fény­korában, a város polgárai­nak borkimérési joguk van, minden ház egy-egy kocsma, ahol szükség esetén harapni- valót. vagy éppen szükség- szállást is kaphat az idegen, akit beengednek a városba. Nyilván ilyesmire emléke­zik a vándor Moldovai Mi­hály költő, amikor így fo­galmaz: „Éz éneket Moldo- vában. szerzék kincses Ko­lozsvárban, Simondon, Egren, Tokajban, vándor utcában szállában”. S talán egy ilyen szállá­son vagy tavernában szüle­felhatalmazás Étlapján — módosította azt a rendele­tet, amely a belföldi távol­sági (helyközi) személyszállítási kedvezményekről szól. Az új előírások értel­mében, az országos közfor­galmú vasutak vonalain 50 százalékos kedvezményre jo­gosultak: a gyermekek , négy éves koruktól 14 éves koru­kig, illetőleg az általános is­kolai tanulmányuk befejezé­séig, legfeljebb azonban tan­kötelezettségük felső korha­táráig; a középfokú és fel­sőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói, il­letőleg hallgatói e tanulói viszony megszűnéséig; az ál­lami gondozásban levő mun­kaképtelen vagy önhibáju­kon kívül eső okokból nem dolgozó fiatalok abban az esetben is, ha oktatási in­tézményben nem tanulnak. A távolsági, menetrend sze­rinti autóbusz-közlekedésben 75 százalékos kedvezményre jogosultak: a gyógypedagó­giai intézményben és a szo­ciális intézményekben bent­lakó, továbbá a rendszeresen bejáró, érzékszervi, testi vagy értelmi fogyatékosságban, il­letőleg elmebetegségben szenvedő tanulók (gondozot­tak) és egy kísérőjük. Az in­tézmény székhelye és a ta­nuló (gondozott) állandó la­kóhelye között. A nyugdíja­sok az országos közforgal­mú vasutak és a VOLÁN menetrend szerinti járatain évente 16 alkalommal 50 százalékos utazási kedvez­ményben részesülnek január 1-től. Az 1985. évi nyári időszámítás bevezetéséről szóló együttes rendeletében az ipari és a közlekedési miniszter előír­ta: március 31. napjától szep­tember 29. napjáig terjedő időszakra kell bevezetni a nyári időszámítást. Ennek életbe lépésekor, március 31. napján 2 órakor, az órákat 3 órára előre kell igazítani, megszűnésekor, tehát szep­tember 29. napján 3 órakor, pedig az órákat 2 órára kell visszaigazítani. A nyári idő­számítás bevezetésének és megszüntetésének időpontjá­ban munkát végző — nem havibéres — dolgozók mun­kabérét a tényleges teljesít­mény, illetőleg a ténylegesen ledolgozott munkaidő alap­ján számolják el. tett meg ez a Villoni han­gulatú versezet is: Tavernában halni meg, ez az akaratom, Hol epedő ajkammal utolsót ihatom. Hol peng a citera, felzendül a kardal: E vén korhely iránt. Uram, legyél irgalomal! Bár tudjuk hogy volt, de kocsma, taverna emléke a XV—XVI. századi Egerből nem maradt fent. Ámbár ez idő tájt Eger is hangos volt a vallon, német, itáliai zsol­dos katonák hangos zsivalyá- tól, no meg a kereskedőkétől, s tele volt velük a fórum, a piac, a várudvar, az alkal­mi borkimérők és természe­tesen különösen esténként a tavernák, ahogyan akkori­ban nevezték az italbolto­kat. A hódoltság alatt pedig török—magyar—szerb szó ke­veredett itt, a piacokon ka­raván szerájokban. Nem úgy mint ma, de volt „idegen- forgalom”, és szükségszerű­en ehhez igazodott a kora­beli vendéglátás. Csak a török hódoltság alatt a különböző útleírások már 11 vendéglátó helyről is tudnak. íme így néztek ki az egy­kori terített asztalok és a vendéglátás egykor régen Egerben és széles Magyar- országon a XV—XVI, szá­zadban. Varga László • • Ünnepi asztalok a középkori Egerben

Next

/
Oldalképek
Tartalom