Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. január 15., kedd nyílt szóval az elesettekért Az életet kezdeni — hátrányokkal Nem tudok zene nélkül élni Beszélgetés Fényes Szabolcs zeneszerzővel Zoltán 16 éves. Az idén újra kezdte a szakmunkás- képzőt. Természetesen nem önszántából, hanem kény­szerből. Tavaly még telefon - szerelő-ijelölt volt, s közepes eredményt ért el az első fél­évben. A tanév vége előtt derült ki. hogy szédülékeny, s így eltanácsolták. — Nyolcadikban a szüle­im beszéltek rá. hogy hová menjek — emlékezik vissza a jó húsban levő fiúcska. — Ügy gondoltam: ezzel min­den rendben. Keveset tud­tam arról a mesterségről, de menet közben egyre na­gyobb kedvem támadt hoz­zá. Aztán az oktatóm fel­küldött egy póznára. Majd­nem leestem ... Elveszítet­tem egy évet... Üjra az el­sősök közé kerültem, most már karosszéria-lakatos­nak ... ★ Történetem után számolat- lanul sorolja a hasonló pél­dákat Jenei Artúmé. a He­ves megyei Pályaválasztási- és Nevelési Tanácsadó Inté­zet igazgatója. Mindezek kö­zös jellemzője: a nyolcadik osztályosok olyan iskolába készülnek, amely egészség- károsodásuk, illetve testi fogyatékosságuk miatt nem megfelelő számukra. — Előfordult, hogy csípő- ficammal bolti eladónak szánták a kicsit a szülők — mondja az igazgatónő. — Az elmúlt években a film- forgalmazásban az volt a ki­tűzött cél, hogy ne csökken­jen a látogatók száma, vagy­is megtartsák a közönséget. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat is erre törekedett ta­valy, s az nem a véletlen­nek köszönhető, hogy mégis hatvanegyezerrel több nézőt számlálhattak, mint az előző évben. Javult ugyanis a filmkínálat, valamint segített a jó szervezés, a propagan­da is. Emellett figyelembe vették a megyében a helyi igényeket. Természetesen sokat vetett a latba a kü­lönböző akciók, sorozatok megrendezése is. Így nagy sikerrel zárult a felszabadulási évfordulóra hirdetett sorozat, amelynek keretében negyven év leg­szebb alkotásait láthatták a nézők. A megye településein számos helyütt vetítették a magyar és a szovjet film­gyártás kiemelkedő műveit, kapcsolódva a községek fel- szabadulási ünnepségeihez. Amikor behozták ide, igye­keztünk erről lebeszélni őket. Még haragudtak is. hogy miért alkarjuk őket megakadályozni álmuk való­ra váltásában. Aztán végül is elfogadták, hogy egy ABC- ben dolgozónak 8 órán ke­resztül szinte megállás nél­kül kell kiszolgálnia, pakol­nia. s a nagy megterhelés miatt egy enyhén sérült csontrendszer jobban kopik, gyorsabban tönkremegy. Né­hány éven belül le kellene százalékolni leányukat. Per­sze, akad ehhez hasonló szto­ri jócskán. Az idén négyezer-ötszázan fejezik be az általános isko­lát, közülük 222-nek akad olyan egészségügyi problémá­ja, amely miatt csak meg­határozott területekre alkal­mas. — A tanulók egy része be­kerül hozzánk — mondja. — Sajnos, az édesapák és édesanyák sokszor hagyják figyelmen kívül észrevétele­inket, tanácsainkat, és csak azért is oda küldik el a jelentkezési lapot, ahová eredetileg akarták. Gondot jelent az is, hogy sok diák­kal nem találkozunk, ezért nem mondhatjuk el. hogy mindenkit ki tudunk szűrni. Sokakról nem derül ki. hogy valamilyen bajuk van. En­nek oka az is. hogy nem megfelelő a kapcsolattartás az iskolaorvos, a pedagógus és a hozzátartozók között. A szülők egy része, ha csak te­Ugyancsak szép eredménnyel zárult a gyermekfilmhetek megrendezése, amelyre ugyancsak több városban és településen került sor. Talán nem érdektelen megemlíte­ni: a megye összes moziláto­gatójának egynegyede, mint­egy 59 ezer felnőtt és fiatal nézte meg a magyar filme­ket az elmúlt évben. Az utóbbi 35 év legjelentősebb alkotásait folyamatosan mű­sorra tűzték, ám ugyancsak nagy volt az érdeklődés az új alkotások iránt. Az István, a király című például a népszerűségi rang­sorban az ötödik helyen áll: kilenc hónap alatt harminc­kilencezren nézték meg me­gyénkben. Az első helyet a Kincs, ami nincs, a másodi­kat a King Kong szerezte meg. A harmadik és a ne­gyedik helyen a 101 kiskutya áll. A magyar filmek sorá-. ban az említetteken kívül nagy sikert aratott a Te rongyos élet. a Napló gyer­mekeimnek és az Eszkimó heti, elhallgatja csemetéjé­nek betegségét. Elsősorban azért, mert szégyellik, vagy mert nem tulajdonítanak ne­ki nagy jelentőséget. Nem számolnak azzal, hogy sze­reltüket emiatt kellemetlen helyzetbe sorolják. Egy összesitőböl megtud­juk, hogy az említettek mel­lett gyakori még a látásza­var, az allergia, az idegrend­szeri érzékenység, a veleszü­letett sérülések — például mozgáskárosodás —, s az ur­banizáció miatt érdekes mó­don már ebben a korban is a magas vérnyomás. — Sajnos, ahogy népeseb­bek a korosztályok, egyre nö­vekszik ezek száma is — pa­naszolja Tóth Lászlóné. az intézet gyógypedagógusa. — Viszont a megyében nem tu­dunk minden igényelt kép­zési formát megteremteni. Ugyanis ezeknek a tanulók­nak a nagy része jóval több pályára alkalmas, mint amennyit biztosítani tudunk. A mozgássérülteket például Budapesten oktatják, de jócskán akad közöttük, akit itt is be tudnak iskolázni néhány szakmára. Az epi­lepsziások helyzete tűnik a legreménytelenebbnek, csu­pán dísznövény-kertészek le­hetnek, viszont kollégiumban nem fogadják őket. — Egyébként mi minden­kinek nemcsak egy. hanem két iskolát is javaslunk, amit felírhatnak a jelentkezési la­asszony fázik című alkotás. Egyébként az elmúlt évben nem kevesebb, mint 171 új játékfilmet vetítettek Heves megyében, nyolc mesesoroza­tot, tizenhat pedig a film­klubok műsorán szerepelt. A műsorpolitikai arány kedve­ző volt, hiszen a bemutatot­tak 44 és fél százaléka a szocialista filmgyártás ter­méke. Ezek az alkotások ugyancsak szép nézőszám­mal dicsekedhetnek. A filmszínházak mellett sok érdeklődőt vonzottak a filmklubok, amelyeknek ma már ötezer tagja van me­gyénkben. A középiskolák­ban is megszervezték az if­júsági előadásokat: a film egyre nagyobb szerepet kap az oktatásban, a nevelésben. S mit láthatunk a moziban az idén? Nos, a Heves me­gyei Moziüzemi Vállalat folytatja a Sorsforduló cí­mű sorozatot hazánk felsza­badulásának évfordulója tiszteletére. Szovjet és ma­gyar filmek bemutatóján ke­pokra — kapcsolódik a be­szélgetésbe Mészáros József, a Megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet igazgatóhe­lyettese. — Valljuk: ha vala­ki csak egy-két „posztra” al­kalmas, arra nagyon oda kell figyelni, hogy felvegyék, s azt elvégezze. Az sem utol­só, hogy ne erejét meghala­dó legyen az, ahol csak szen­vedne, kínlódna, hanem olyan, ahol nap mint nap biztosított számára a siker­élmény. s később a megél­hetés. S hogy milyen fontos az, hogy a károsodottak ne ke­rülhessenek bizonyos pá­lyákra, ezt Jenei Artúmé egy tanmesének számító igaz esettel igazolja. — A fővárosban egy épít­kezésen egyszer a szédítő magasságból lezuhant egy ács. Epilepsziás volt, s az áll­ványon jött rá a roham. Mindez az Országos Pálya- választási Tanácsadó Intézet tőszomszédságában történt... ★ Aligha kétséges, hogy a tanácsadó szakemberek na­gyon komolyan veszik fel­adatukat, mert olyan intő jelnek tekintették ezt a tra­gédiát, amelynek nem sza­bad megismétlődnie. Persze, ehhez szükségük van társakra is ... Homa János rül sor a kongresszusi film­szemlén. amely egyben át­tekintést is ad az elmúlt négyén év fejlődéséről. A fasizmus felett aratott győ­zelem évfordulójára május­ban olyan műveket tűznek műsorra, amelyek szemlélte­tik a népek harcát a szabad­ságért. Márciustól kapcso­lódnak megyénkben is a Filmglóbusz ’85 sorozathoz: ennek keretében díjnyertes alkotásokat mutatnak be. A forradalmi ifjúsági napok rendezvényeinek sorában vetítik a mozikban Kovács András új filmjét, a Vörös grófnőt, s ekkor kerül vá­szonra Kis József dokumen­tuma, a Hazánk. Magyaror­szág című film. Az európai kulturális fó­rum idején szintén értékes művek várnak bemutatásra, októberben pedig ezúttal is megrendezik a szovjet fil­mek fesztiválját. Várhatóan sikerre számíthat Szabó Ist­ván Redl ezredes és Bacsó Péter Hány óra, vekker úr? című munkája. Egész estét betöltő rajzfilmmel jelentke­zik az idén Dargay Attila. S bizonyára sok nézőt vonz majd Milos Forman Regtime és Spielberg A cápa című al­kotása is. Mikes Márta Rövidnadrágos kamasz •volt még — alig 15 eszten­dős —, amikor zenei kor­repetitornak szerződtette Se­bestyén Dezső és Faludi Sándor, a Fővárosi Operett Színház két vezetője. A tár­sulat akkori csillagaival: Biller Irénnel és az ifjú Honthy Hannával és mások­kal gyakoroltatta a szóló­számokat, duetteket, az ép­pen bemutatásra váró nagy­operettek dalait, áriáit. Bi­zonyára jól csinálhatta, hi­szen a szeszélyes sztárok nemcsak, hogy elfogadták, de hallgattak is rá. Fényes Szabolcsnak pedig —mert róla van szó — jól jött a napi 5 pengő, amit ezért a munkáért kapott. A zeneis­kolában Siklós professzor úr növendéke volt, és a komoly zenével jegyezte el magát. Fúvóskvartetteket, miséket, vonós zenekari számokat komponált, nem is rossza­kat. De az operett csábítá­sának nem tudott ellenáll­ni, még 18 éves sem volt, amikor a Nagymező _ utcai színház bemutatta első, egész estét betöltő dal játékát, a Háremet. — Nagyot buktam vele! — emlékezik. — De alig hat hónappal később, 1931 novemberében, színre került második munkám: a Maya, ugyancsak az Operett Szín­házban, kirobbanó siker- rel... Fényes Szabolcs azóta meg­írt vagy félszáz operettet, musicalt, daljátékot, több mint 130 filmzenét, meg­számlálhatatlan rádió- és tévéjátékhoz komponált mu­zsikát, önálló számainak pedig 600, nyomtatásban is megjelent kotta és tucatnyi szerzői nagylemez őrzi dal­lamait. De nem-mindig volt ideje „csak” komponálni: rö- videbb-hosszabb megszakí­tásokkal. tizenegy esztendeig volt az Operett Színház igaz­gatója, illetve, zenei vezető­je. Szoros szálak fűzték egy- időben a Vidám Színpadhoz, a Fővárosi Vígszínházhoz és más. azóta megszűnt zenés színházakhoz is. — Szakmai körökben egyesek azzal vádolják: dallamokat lop — saját ma­gától ... — Vállalom! Egy kompo­zíció sikere ugyanis nem kis mértékben függ attól, hogy ki, mikor, hol és milyen kö­rülmények között mutatja be. Ha egy kedves melódi­ám különféle, rajtam kívül álló okokból visszhangtalan marad, nem nyugszom bele, és valamelyik következő művemben ismét felhaszná­lom. Más szöveggel, más hangszerelésben, más szín­padi környezetben, s lehe­tőleg más előadóval. Tucat­nyi olyan számomat sorol­hatnám, amelyek másodszor­ra, sőt harmadszorra váltak slágerré. — Mondana egyet? — Szívesen. Emlékszik er­re a számomra: „Már ezen a világon, csak kegyedet imádom”? Ugye, hogy nem. ÊS erre a másikra: „Oda vagyok magáért”? Ezt már a bemutatást, követő napon fütyülték a suszterinasok, pedig csupán a szöveg és az énekes személye változott. Persze, nemcsak én vagyok ezzel így. Állítom — s ezt ne tekintse nagyképűségnek, vagy irigységnek — Webber, a világhírű angol komponis­ta Memory című sanzonja sem vált valószínűleg világ­sikerré, ha nem a Macskák című musical egyik száma­ként kerül először a közön­ség elé ragyogó előadásban kitűnő alapötletet feldolgozó színjátékban, kiváló tolmá­csolásban! Mondok mást: Lehár Ferenc megbukott a Sárga kabáttal, átdolgozva, máshol, másutt, másként be­mutatva, A mosoly országa címmel, világsiker lett. Azért Fényes Szabolcs­nak nincs oka panaszra. Da­lait olyan népszerű operett­sztárok vitték sikerre, mint Honthy Hanna, Karády Ka­talin, Sárdy János, Johan­nes Heesters, Zarah Lean­der, Gyurkovics Mária, Ilos- falvy Róbert, Simándy Jó­zsef, Szabó Miklós és Svéd Sándor. No, meg Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Rá- tonyi Róbert, Kalmár Mag­da, sőt Latinovits Zoltán! — Hát, igen. .. örökké hálás is leszek ezeknek a nagy művészeknek. Mégis ... Ne értsen félre, de néha ar­ról álmodozom: mi lett vol­na, ha valamelyik kompo­zíciómat — mondjuk — Barbra Streisand, Diana Ross, s hozzájuk hasonló világsztárok mutatják be? Mert műveimet csaknem a világ valamennyi országá­ban színre hozták, de kicsit fáj, hogy London, Párizs és a New York-i Broadway nagy, zenés színházaiba nem tudtam — és most már va­lószínűleg soha nem is fo­gok — „betörni”... S még egy beteljesületlen álmom: az opera! Jó néhányszor terv­be vettem, de időben abba­hagytam. A suszter marad­jon a kaptafánál... Ám ar­ra mindig vigyáztam, hogy ne szálljak a saját színvo­nalam alá, a tiszavirág éle­tű sikerért! Aki nívós köny- nyűzenét akar írni, annak mesterségbeli tudásban leg­alább néhány lépcsővel fe­lette kell állnia a műfajnak Szolgálni, de nem kiszolgál­ni a közönséget. Azokat a zeneszerzőket tartom példa­képeimnek, akiknek széles a palettájuk, nem szűkülnek be egyetlen műfajba. Ezért is írtam felváltva operettet, musicalt, sanzont, filmzenét. — Még most is, túl a 70. életévén, a legtermékenyebb zeneszerzők közé tartozik. Mi a titka? — Nincs titok. Csupán annyi, hogy nem tudok ze­ne és munka nélkül élni. Addig szeretnék komponál­ni, amíg ogak a golyóstoll ki nem esik a kezemből... — Most min dolgozik? — Szerb Antal Ex című regénye rádióváltozatához írtam muzsikát. Most egy új musical gondolata foglal­koztat, de erről még korai lenne beszélni. — Több mint fél évszáza­dos pályafutása során sok érdekes, világhírű művész­szel ismerkedhetett meg, s bepillantást nyerhetett nem­csak a budapesti, de a bécsi, a berlini és más zenés szín­házak kulisszái mögé is. Asz­taltársaságát a Fészek Klub­ban egymaga órákig tudja elszórakoztatni emlékeivel, vidám történeteivel... Nem gondolt arra, hogy ezek leg­javát közkinccsé teszi? — Épp mostanság hatá­roztam el, hogy magnóra mondom emlékeimet. Mind­azt, ami életem során tör­tént velem. Sok olyan nagy művésszel találkoztam, s kerültem baráti kapcsolatba, akik már eltávoztak ... Amit róluk tudok, tőlük hallot­tam, vétek lenne, ha sírba szállna velem. Emellett év­tizedek óta gyűjtöm a ku­lisszák világának vidám tör­téneteit, anekdotáit, ezeket is szeretném másokkal meg­osztani. Ha majd megtelnek a magnószalagok, s lesz még erőm hozzá, könyvet állítok össze belőlük ... Garai Tárná* Szabad péntek Csütörtökön délelőtt Czi- ráda Jenő főelőadó a cso­portvezető asztalára tett egy cédulát: „Bélám! Holnap reggel Ju­goszláviából rokonaim ér­keznek, ki kell mennem elé- bük az állomásra. Emiatt a szokásosnál később érek be a munkahelyemre, de ígérem, sietni fogok. Üdvözöl: Czi- ráda.” Egy órával később, a cso­portvezető az osztályvezető­nek az alábbi üzenetet ve­tette papírra: „Szeretett főnököm! A fe­leségem holnap gya­korlati autóvezetésből vizs­gázik. Kiszaladok a vizsga helyszínére, hogy ne izgul­jon szegénykém. Lehet, hogy elkések, de majd hét­főn bepótolom. Tisztelettel köszönt: Bandázs Balázs.” Már délután volt, lassan közeledett a munkaidő vé­ge, amikor az osztályvezető a következő sorokat irta fő­nökének, a főosztályvezető­nek: „Emiikém! Holnap a bi- valymocsoládi járásbírósá­gon egy közúti baleset mi­att tanúként fognak kihall­gatni. Remélem, déltájban már visszaérek Pestre. Üd­vözöl: Taliga Pali.” Mondani sem kell, hogy a főosztályvezető nem volt a szobájában — az igazga­tónál tárgyalt —, ezért Ta­liga osztályvezető a titkárnő asztalán hagyta a feljegy­zést. Lejárt a munkaidő, a fő­osztályvezető még mindig nem tért vissza a helyére, igy aztán a titkárnő az író­gépén egy kis szöveget ko­pogott le a főnöke számára: „Böhöm elvtárs! Anyám feljön vidékről, segít lek­várt főzni. Reggel ki kell menni a piacra szilváért, egy kicsit késni fogok. A reggeli kávét benészitettem, csak be kell úugni a kon­nektorba a csatlakozót. Eri­ka.” A levelet a kávéfőző mel­lé tette. Estére járt az idő, amikor a főosztályvezető a ta­nácskozásról visszatért. Ügy gondolta, ezt a néhány ne­héz, idegfeszítő, parázs vi­tával eltöltött órát lecsúsz­tatja. Így hát a következő levelet irta a titkárnőnek: „Erika! Ha a minisztéri­umból keresnek, mondja azt, hogy vidékre mentem, ha a főnök keres, füllentse azt, hogy bementem a mi­nisztériumba! Különben nem kell magát kioktatni, csinál­ja úgy, ahogy szokta! Kéz­csók: Böhöm Bálint." ★ Hétfőn reggel Cziráda Je­nő főelőadó a főnöke aszta­lán ugyanazon a helyen ta­lálta meg a cédulát, ahová pénteken tette. Felkapta hát és gyorsan összetépte. Ban­dázs Balázs ugyancsak meg­lelte az osztályvezetőnek írt üzenetét. Nem tehetett mást, fogta és bedobta a szemét­kosárba. Taliga Pál osztály- vezető a főnöke titkárnőjé­nek asztaláról felvette a pénteken megirt üzenetet és zsebre vágta. Ha legköze­lebb is lógni akar a mun­kahelyéről, ezt a szöveget dobja majd be ismét, ma­gyarázatként. A főosztályvezető a reg­geli kávézás közben meg­kérdezte Erikát: — Mondja, drágaságom, nem kerestek pénteken? — Ki kereste volna? — kérdezett vissza a titkárnő gúnyosan. Közben a többiek is mun­kához láttak. Illetve, dehogy láttak munkához. Miközben a reggeli kávét kortyolgat­ták, azon törték a fejüket, hogy a következő pénteken milyen trükkel maradjanak otthon. Kiss György Mihály Hatvanezerrel több néző — Sorsforduló és kongresszusi film­szemle — Sikerlista — Új magyar filmek Mit láttunk, mit látunk a muziban ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom