Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

4. rjn mm 1*1 $ NÉPÚJSÁG, 1985. január 14., hétfő Egy hét... Magvas gondolat, míves forma A logikai, az észre ható érvelést épp a legmegfele­lőbb pillanatban váltja az érzelmi nyomatékolás. Ek­kor következnek a drámai- ságukkal megrázó hiradó- 'blokkok, azok a felvételek, amelyek a gomba módra gyarapodó szörnytetteket ábrázolják. Dicsérete^- az arányérzék, a kompozíciós készség is, ugyanis minden egység any- nyi időt kap, amennyit az egészséges ritmusú cselek­ményvezetés megkövetel. Még csak a nyitánynak voltunk tanúi, de ez issej- tétte, hogy a folytatás sem okoz majd csalódást. Bár így méltathatnánk a hasonló műfajú hazai kez­deményezések rajtját is... Pécsi István Tévéjátékok — külföldről Régóta népszerűek — ha­zánkban és határainkon, túl — a dokumentumfiímek. A szűnni nem akaró érdeklő­dést nem valamiféle divat­áramlat sarkallja, hanem az az egészséges igény, hogy szeretnénk átfogó képet al­kotni a valóságról. Ezért kedveljük azokat a produk­ciókat, amelyek — temati­kájuktól függetlenül — mé­lyenszántóak, elemző jelle­gűek, azaz nemcsak a fel­színt láttatják, hanem rávi­lágítanak a mögötte rejlő, az első pillantásra fel sem tűnő lényegre. Honi terepen nem ezek a gyakoriak. Nálunk elsősor­ban a mennyiség dominál, s legtöbbször háttérbe szorul a minőség, vagyis az esetek zömében csorbát szenved mind a felvillantandó gon­dolat — ha egyáltalán van ilyen —, mind annak kön­töse. Ezért fogadtuk rögvest ro- konszenvvel J ean-Michel Charlier ötrészes vállalkozá­sának, A maffiának első, be­mutatkozó blokkját, amely­nek már rangos hangütése is hasonló szintű folytatást ígért. Az alkotó izgalmas, világ­szerte közérdeklődésre szá­mot tartó kérdést boncolgat, méghozzá úgy, hogy vissza­megy a kezdetekig, s bebi­zonyítja, hogy a ma már fé­lelmetes, ' multinacionálissá terebélyesedett szervezet az elmúlt század derekán jött létre Szicíliában, a Rómá­ban élő földesurak tiszttar­tóinak összefogásával. A forrástól aztán kronoló­giai sorrendben halad to­vább, interjúbetétekkel utal­va folyvást a jelenre, érzé­keltetve a mettől meddig ívelő távolságot, s azokat a motívumokat, amelyeket a felületes szemlélő aligha venne észre. Figyelemre méltó o f elépi- _ tés receptje, mert a magyar ' pályatársak is kamatoztat­hatnák, meggyőződve arról, hogy egyáltalán nem mind­egy: milyen öltözéket kap­nak a közlendő ismeretek. Ahogy elmúltak az ünne­pek, úgy csökkent a mozi­filmek aránya a televízió­ban. Talán kifogytak a kész­letek, vagy talán úgy gon­dolják a szerkesztők, hogy a jóból (vagy a rosszból) is megárt a sok. Mindenesetre, a héten sok olyan produk­cióval találkozhattunk, amely egyenesen a képernyőre ké­szült. Már-már közmondásos a Forró szél című, jugoszláv filmsorozat ügyefogyott hő­se: jó példa ez a széria ar­ra, hogy még a legbárgyúbb figurával is meg lehet előbb- utóbb barátkozni. Ki tudja, lehet, hogy a tizedik rész után már hiányozni fog ne­künk Surda alakja, bármi­lyen légből kapott, hihetet­len a jelleme. Az ilyen al­kotások készítői nagyon is tisztában vannak a nézők lélektanával : az otthonukba látogató, hetente feltűnő vendégek könnyen közel fér­kőzhetnek hozzánk. Egyetlen dolog van, amit lehetetlen elviselni egy ilyen vissza­visszatérő történetben: çz pedig: az unalom. Bármi­lyen vontatott olykor a For­ró szél ritmusa, elkerülik ezt a csapdát alkotói. Érdekes krimivel szolgált szerdán este a műsor. A Lassú őrület című francia tévéfilm nem mindennapi sztorit tálalt. Egy percig se A KÉPERNYŐ ELŐTT hagyta lankadni a fordula­tos játék a figyelmet, s ki­tűnő színészek formálták meg az alakokat. Nyilvánvalóan hiányzott a mozikban meg­szokott - üldözéses,. mozgal­mas cselekmény, de ezt pó­tolta a .feszültség, a jellemek sokoldalú ábrázolása. A poé­nokkal sem bánt szűkösen a szerző és a rendező: az utol­só pillanatig maradt valami az alkotók tarsolyában. Bi­zonyára kialakult forma, hogy körülbelül egy órában pergetik le az ilyen jellegű művekben az eseményeket. Sok ez vagy kevés? Nagy mélységekig nem lehet el­jutni ennyi idő alatt. Vi­szont a bensőségesebb, arc- közelibb felvételekből : más­fél óra talán már túlzás vol­na. A tévé családtag, de a legkedvesebb rokonának is nehezen bocsátja meg az ember, ha sokat és felesle­gesen fecseg. A ■„varázsdo­bozt” ráadásul’ könnyedén, egy gombnyomással el lehet hallgattatni.; Egy bőbeszédű feleséggel — mondjuk — ez nem ilyen egyszerű ... Ezt a „családiasságot” használta ki a csütörtöki Pilótafülke című NSZK té­véfilm is. Behízelgő férfihang magyarázta végig: mit, ho­gyan kell érteni, milyen bo­nyolult még egy repülőgép­nek is a felszállása. Ez nem segítette a beleélést, inkább kizökkentette a szemlélőt, ha olykor ott is éreztük magun­kat a kifutópályán, a követ­kező percben már nagy huppanással „landoltunk” az otthoni fotelban. Ellentmon­dásos volt ez a megoldás, bár bizonyos szempontból érthető: keverték az isme­retterjesztést a játékkal, a valóságot az alakítással. Bár én „becsszóra” is elhittem volna az alkotóknak, hogy nem könnyű dolog — még géppel sem — a levegőbe emelkedni. összességében végül is nem voltak érdektelenek a héten látott tévéjátékok, va­lószínűleg a nemzetközi ter­més sikeresebb felébe tar­toznak. Igazán: nem árt, hogyha áz olykor kevésbé „profi” magyar társaikért cserébe kapunk ilyeneket, mert, valljuk be őszintén, van mit ellesni: ritmusban, cselekményszövésben, for­dulatosságban gyakran le­maradnak a hazai alkotások a külföldiekkel szemben. Gábor László Zeneklub Egerben Pénteken tartotta első fog­lalkozását az a zenehallga­tásra szervezett klub Eger­ben, a Zeneiskolában, ame­lyet Kalmár Gyula művész­tanár hívott életre. A kezdeményezés térben nem egyéb, mint egy har­minc-negyven főnyi közön­séget befogadó helyiség, a Zeneiskola zongoraterme. Időben egy óra! A boltíves barokk épületben jó elekt­roakusztikai" körülményeket teremtettek, a szükséges műszaki feltételeket is biz­tosították. Első hallásra a hír nem sokat mond, hiszen ki törő­dik manapság egy olyan ötlettel, amely legfeljebb pár tucat embert érint? Kalmár Gyula vállalkozása mégis elgondolkodtató. Azért szeretné ezt a szervezett zenehallgatást meghonosí­tani és lehetőség szerint minden héten megtartani, mert a zeneirodalom nagy alkotásaira akarja a figyel­met ráirányítani. Egyáltalán felébreszteni az érdeklődést a nagy formátumú zenei mű­vek iránt. Kikben? Azok­ban, akik érdeklődhetnek és érdeklődnek. Elsősorban a zeneiskolai növendékek­ben, akik a hangszeres kép­zés és a szolfézs mellett nem sok zenetörténeti útravaló- val indulnak el pályájukon. Másrészt a szakember ta­pasztalataival rendelkezve tudja, hogy az otthoni el­mélyült zenehallgatás a család, a lakás olykor túl­zsúfolt állapota miatt nem is lehetséges. Harmadik ok­ként bízvást fel lehet sorol­ni azt, hogy a Zeneiskolá­nak ez a 22-es terme való­ban teljesíti azt az akuszti­kai szintet, amely a művek élvezetéhez szükséges. Ne­gyedik tételként említjük, de talán itt kellene kezde­nünk, hogy Kalmár Gyula vállalkozik arra is, hogy nemcsak zenetörténeti, de népszerű stílusban fogalma­zott zeneelméleti kitérők- kel-bevezetőkkel vigye kö­zelebb a hallgatóságot a megszólaló alkotásokhoz. Vállalva a kérdezés, esetleg a vita buktatóit is ! Mint ahogyan ezt a leg­első alkalommal is tette. Programjának nyitánya két Liszt-darab volt, az Orfeusz és a Les preludes. Az Orfe­usz maga is tartalmával, szándékával, mindenen át­törő optimizmusával nem­csak a mitolôgjai hőst, a ha­lálból Eurydikét a zenével visszászerző mondai alakot ragyogtatja fel, de hitet tesz amellett is, hogy az em­beri test gyarlósága felett a szellem diadalt tud aratni. Ahogyan a Les preludes is a nemes, lelkesítő embe­ri tudatról győz meg min­ket: az emberi élet hajtó­ereje a szellem, s az vezér­li minden előjáték végéhez, a harc megnyeréséhez. A szerény hírverésre még csak néhány szakember fi­gyelt fel. A kezdet jó irány­ba mutat! A klubfoglalko­zásnak azonban aktualitást adhat még az is, hogy a szervező-előadó művészta­nár számba veszi az Eger­ben megrendezendő hang­versenyeket is, és tematiká­ját időről időre azokhoz szabja. Külön nyeresége az egyórás zenei foglalkozás­nak, ha az előadó leülhet a zongora mellé és élőben illusztrál olyasmit, ami meg­marad a hallgató emlékeze­tében. Ezt az ingyenes nép­művelést akár hézagpótló­nak is nevezhetnénk. A szándék dicséreten felül! (farkas) Befejeződött az orszá­gos népi szólótánc­fesztivál Gyöngyösi és egri siker Vasárnap a díjak kiosz­tásával és a nyertesek gála­műsorával befejeződött az ezúttal is Békéscsabán meg­rendezett VII. országos né­pi szólótáncfesztivál. A ta­lálkozón 29 együttes száz táncosa vett részt, a mezőny tehát minden eddiginél né­pesebb volt. A népi magántáncosok im­már országos hírű békéscsa­bai vetélkedőjén ezúttal is kiemelkedően szerepelt a nyíregyházi Balázs Gusztáv és a székesfehérvári Gazdag Béla, s ezzel elnyerték az örökös aranysarkantyús tán­cos címet. A férfiak mező­nyében aranysarkantyús lett többek között a gyön­gyösi Berta Tibor. A női táncosok vetélkedőjén má­sodszor is Aranygyöngy-dí- jat vehetett át az egri Né­meth Erzsébet. DÉR ENDRE: Napkelte Aiy Endre hű őizíje Dénes Zsófia száz esztendeje A huszadik századi ma­gyar irodalom egyik érdekes alakja az az írónő, az a Dénes Zsófia, aki nem regé­nyeket. de regényes életraj­zokat, visszaemlékezéseket írt, vissza-visszatérőn első­sorban Ady Endréről, régi kortársairól, és természetesen saját életéről, s aki most fogja betölteni századik szü­letésnapját. 1957-ben kiadott, Ady End­re nagyváradi éveit fölele­venítő könyvét (Akkor a hár- sak épp szerettek) vegyes ítélettel fogadta a kritika; az olvasók kissé különcnek tekintették a rajongót, lírá­val áthevített, forró stílusú írónőt. A negyvenöt utáni irodalomban ekkor jelentke­zett először — hetvenkét évesen, s mégis szinte is­meretleniül. Hamarosan újabb könyve is megjelent: a Zrínyi Ilonáról szóló re­gényes életrajz. Aztán nyolc­vanadik és kilencvenedik esztendeje közt nem keve­sebb, mint kilenc könyvet írt. Ma. január 14-én száz esztendeje, hogy született. S most is: „Nincs olyan nap. hogy ne olvasnék, írnék. Üj kötetet készítek elő kulturá­lis és politikai cikkeimből.” Az a különös sors adatott neki. hogy alkotó tevékeny­sége hetvenedik esztendején túl virágzott ki igazán. Most már — lezáratlanul is — világosan látható, hogy Ady Endréhez .való hűsége. humanizmusa, szorgos mun­kálkodásával, optimizmusá­val való példaadása az. amely becsessé teszi őt. Életéből most csak a leg­fontosabb mozzanatokat ele­venítjük fel. Polgári család­ból származott, aztán a szá­zad eleji művészeti forron­gás légköre az új eszmék oldalára vitte. 1911-től újság­író volt. 1913-ban megismer­kedett Ady Endrével, s rö­vid ideig a költő a meny­asszonyának is tekintette, a házasság azonban Dénes Zsófia családja miatt meg­hiúsult. A költővel így is haláláig jó ismeretségben, barátságban állt, Adyról szóló könyvei (Élet helyett órák, Az ismeretlen Ady. Akkor a hársak épp szeret­tek). mind-mind újabb ada­lékokkal szolgálnak életérvek megismeréséhez. 1919-ben a Tanácsköztársaság szolgá­latába állt. s emigrálnia kel­lett. 1925-ben hazatért, s to­vább újságíróskodott. Csen - des esztendők után az öt­venes években látott hozzá igazán a munkához. December végén, századik születésnapja előtt az Élet és Irodalomban így üzent olvasóinak: „Szeretném, ha századik születésnapomba kialakulna mindenütt, min­den népben és emberben a félelem és gyűlölet lángja. És az elkövetkező századok­ra a béke és szeretet szivár­ványa ülne ki az égre.” Győri László Dénes Zsófia Ferenczy Károly festménye elölt III/3. A koporsógyáros nem volt ínyére. Pocakos volt és dur­va. Szeretett nagyokat mon­dani. Ilyenekkel dicseke­dett. hogyha ő akárná, meg- vehetné a fél bányát... vagy: ő az országos közellátási el­lenőr. Bizonyságul mindig a so­ványt hívta tanúnak, aki mindenre sűrűn bólogatott. A köpcös ezért pofon is le­gyintette. — Hát semmi gerinc nin­csen tebenned? Mit jár úgy a fejed, mintha odakintről rángatnák? Megkötözzem? Nyakon ragadta, de aztán hamar el is engedte, a ven­déglős pedig három üveg pezsgőt öntött a lavórba. Julis sietve rántotta le a koporsógyáros lábáról a ci­pőt meg a zoknit. Előbb Julis rakta a lábát a pezsgőbe. Aztán a kopor­sógyáros. — Adjál neki ötszázat! — intett a koporsógyáros a so­ványnak. A vékony elővet­te a lábával őrzött táskát. Alig bírta az asztalra rak­ni. Mikor kinyitotta, szét­csattant, akár egy legyező. I Pénz volt benne. Ennyi pénzt Julis még soha nem látott, de még a vendéglős se. Julis zsebrevágta az ötszá­zast, a vendéglős a másik ötszázat, s telerakta pezsgő­vel az asztalt. Julis ivott és nevetett, a koporsógyáros ölébe ült, a fülét cibálta, a haját rán­gatta, majd amikor az ital megszűnt a lavórban pezseg­ni, kilépett, és az olajos padlón táncolt végig pezs­gés mezítlábbal. Vissza se jött aztán egész éjjel. A vendéglős felesége - egy ideig mérgelődött emiatt, aztán ő ült a koporsógyáros mellé. A fülébe énekelt, ren­delt helyette is, és minden félórában fizettetett vele. Mulatozásuk erősen bele­nyúlt a hajnalba, a robba­násokat se vették észre, csak akkor némultak el, amikor már nagyobb dörrenések rázták meg a házat. Bukfenc az asztal alá vágódott, a vendéglős feleségével együtt a pult mögé húzódott egy kanapéra. — Bejöttek az oroszok — szólalt meg halványan a koporsógyáros. A nyeszlett kis ember sírva fakadt. — Krucsay úr, az isten áldja meg, menjünk innen, amíg nem késő. Negyedóra múlva elhal­kultak a robbanások, s a vasúton — hallhatóan — el­indult egy mozdony. — Visszaverték őket! — jelentette Krucsay nem na­gyon szenvedélyesen, de ki­felé indult. — Hozd! — in­tett a vékonynak. Az nyög­ve emelt az óriás táskán. Tántorogva cipelte gazdája után. Az ajtó nagyot csat­tant mögöttük. Egy motor- kerékpár felberregett, aztán hirtelen halt el a hangja. A kocsmárosék nem mer­tek kimozdulni a söntésből. Másfél óra múlva döngött a kapu, keményen kivágták, s vattaruhás, zömök katona kontúrja lett látható. Előre- szegzett géppisztollyal állt egy ideig. Majd zörgetett az udvarban a kocsma konyhá­ján, mivel azonban választ nem kapott, berúgta azt. Be­kukkantott a gyér világítá- sú söntésbe, s kurjantott egyet. Bukfenc, a vendéglős és a felesége fölállt, a vat­taruhás zömök katona pedig távozott. Kisvártatva sortűz dörrent. A vendéglős a padlóra von­szolta feleségét, Bukfenc el­oltotta a villanyt. Az utcá­ról behangzott a lovak nye­rítése, lövöldözés és futás... A pulton felejtett két po­hár olykor összekoeódott re­megésüktől. VÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom