Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 12., szombat. A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJA Reform és folytatás A magyar társadalom és gazdaság Jegújabbkori tör- történetébe bizonyosan kiemelkedő állomásként jegyzik be 1985. január 1-ét. Azért, mert megkezdődik a gazdaságirányítási rendszer széles körű továbbfejlesztése. Történelmi léptékkel mérve olyan folyamatot viszünk tovább, amely 1957-ben az új gazdaság- politika meghirdetésével kezdődött, majd 1968-ban folytatódott és most 1985-től folyamatosan kiteljesülhet. Visszapillantás másfél évtizedre Lényegében nem a reform reformjáról van szó, hanem az 1968-ban meghirdetett rendszer továbbviteléről. Történelmileg visszapillantva az elmúlt másfél-két évtizedre, a magyar gazdaság az 1960-as években jutott el fejlődésében oda, hogy bekapcsolódott a világméretű nemzetközi munkamegosztásba. A világpiacon megjelenő gazdaságunk számos területen új helyzettel találta szembe magát. Ekkor született meg az a felismerés, hogy átfogó, gazdaságirányítási reform nélkül nem leszünk képesek megfelelni a nemzetközi munkamegosztásból fakadó követelményeknek. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága 1966 májusában határozatot fogadott el a gazdaságirányítás reformjának alapelveiről. Abból indultak ki, hogy hazánkban olyan társadalmi környezetre van szükség, amelyben a termelés, a fejlesztés és az értékesítés folyamatait a piaci impulzusokon alapuló hatások irányítják, de amelyben a központi akarat, az átfogó népgazdasági érdekeket hordozó és tükröző tervezés szerepe, meghatározó jellege nem csökken. Az előbbivel egyenrangú cél volt az is, hogy megfelelő feltételeket alakítsunk ki ahhoz, hogy a vállalatok önállósága, vállalkozói kedve felelőssége és mozgékonysága minél hatékonyabban kapcsolódjon össze a társadalmi érdekekkel. A gazdasági reform bevezetése óta eltelt másfél évtizedben a vállalati gazdálkodás stílusa az új, folyamatosan változó közgazdasági környezetben alapvetően megváltozott. Az elmúlt 15 év számos tapasztalatot hozott az irányítási rendszer működésére vonatkozóan. Bebizonyosodott, hogy a gyorsan alakuló kül- és belgazdasági feltételek mellett a mechanizmus állandó fejlesztésére van szükség és erről a jövőben sern mondhatunk le. Már az wlSZMP XII. kongresszusán napirendre került a gazdaságirányítási rendszer széles körű továbbfejlesztésének szükségessége, különös tekintettel a vállalatok, szövetkezetek önállóságának, kezdeményező képességének fokozása, az áru- és pénzviszonyok magasabb színvonalú alkalmazása útján. A továbbfejlesztés elengedhetetlen Az bizonyos, hogy gazdaságunk eredményei a 80-as évek eddig eltelt részének nehézségei közepette is egyértelműen az 1968-ban meghirdetett reform alapelveinek helyességét bizonyítják. Számos társadalompolitikai és gazdasági célt sikerült elérnünk. Ugyanakkor az is tény, hogy az adott működési feltételek és közgazda- sági környezet közepette népgazdaságunk teljesítménye lassabban javult, mint ahogyan a vele szemben támasztott követelmények emelkedtek. A VI. ötéves tervidőszakban kialakult gazdasági helyzet egyik jellemzője volt. hogy kényszerből mind a fogyasztásban, mind pedig a felhalmozásban a tervezettől számottevő csökkenést kellett végrehajtani ahhoz, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetét megszilárdítsuk és az ország nemzetközi fizetőképességét megőrizzük. Ezt a gyakorlatot azonban a jövőben nem lehet folytatni! Ezért olyan intézkedésekre volt szükség, amelyekkel a magyar gazdaságot fokozatosan a modern, versenygazdaságba vezethetik át. Így érthetően nagy jelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának 1984 áprilisi határozata, amely meghirdette a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését és vele együtt a kibontakozás programját! Most 1985. január 1-től — és már ezt szolgálja az idei népgazdasági terv is — fokozatosan a gazdaság fejlesztéséhez szükséges feltételeket nem a fogyasztás és a felhalmozás korlátozásával, hanem a termelés és az értékesítés folyamataiban rejlő teljesítménytöbbletre építik. Ezért minden rendelkezésre álló eszközzel arra kell törekednünk, hogy a termelés és a külgazdasági munka hatékonysága gyorsan és átütő erővel javuljon. Az ezeket szolgáló törvények és rendeletek tehát bizonyosan nem kis változásokat hoznak a gazdálkodásban. Sok tekintetben új közgazdasági környezetet, újszerű feladatokat jelentenek mind az irányító szervezeteknek, mind pedig a vállalatoknak. Középpontban: az önállóság Átfogó, komplex továbbfejlesztésről van szó, amely azt jelenti, hogy bevált gazdaságirányítási rendszerünket a Központi Bizottság határozatának szellemében olyan megoldásokkal korszerűsítjük, amelyek alkalmassá teszik és a gazdaság- politikai célok elérésére ösztönzik a vállalatokat. Ezzel együtt a szabályozórendszer közvetítésével kellő kényszert is alkalmaznak a gazdálkodás jövedelmezőségének fokozására. Fontos része a programnak a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, a régi, elavult termékek cseréje, korszerűbbekkel való felváltása. Ezt segíti elő egyebek között a jövedelemszabályozás új rendszere, amellyel növekszik a vállalatok érdekeltsége abban, hogy elsősorban ne a létszám növelését, hanem a rendelkezésükre álló eszközök, gépek, berendezések kihasználását helyezzék előtérbe. Befektetéseiket pedig a legnagyobb hasznot ígérő területekre irányítsákA vállalati önállóság, a kezdeményezési lehetőségek bővülését jelenti azzal, hogy az állammal szembeni kötelezettségek teljesítése után megmaradt úgynevezett egységes érdekeltségi alapot saját döntéseik szerint fordíthatják fejlesztésre, illetve béremelésre. Az említett szabályok előnyösek a jól gazdálkodóknak. ugyanakkor keményebb korlátokat jelentenek a kevésbé gazdaságosan termelő vállalatoknak, miután a bérnövekedés mögött nyereségnövekedésnek kell állnia. Az új keresetszabályozási formák a termelő egységeknek nagyobb lehetőséget adnak teljesítményeik alapján a bérek emelésére és különösen az átlagosnál nagyobb eredmények kiemelt anyagi elismerésére. Az új formáknak az a célja, hogy a dolgozók fő munkaidőben is arányosan magasabb keresetekre tehessenek szert. A vállalati és egyéni jövedelemszabályozás tehát szoros kapcsolatba kerül egymással. A hatékonyság növelése alkalmat nyújt arra, hogy gyarapítsák a közös vagyont, elősegítsék a fejlődést és többet fizessenek a jól dolgozóknak.. A kisebb teljesítmény, a szerényebb nyereség, vagy éppen a veszteség viszont kikényszeríti a termelés szerkezetének korszerűsítését, a költségek csökkentését. Ellenkező esetben ugyanis elkerülhetetlen lesz a vállalat visszafejlesztése, sőt felszámolása is. A demokrácia fejlesztésével Mindez a piaci hatások mellett a kollektívák véleményét közvetíti a gazdálkodó egységek vezetői felé. A demokratizmus növelésével ugyanis intézményesen teret kapnak az új vállalat- vezetési formák, amelyek keretében a korábbinál nagyobb szerephez jut a kollektíva véleménye, akarata, képviselőinek állásfoglalása, természetesen Heves megye vállalatainál is. A gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésével párhuzamosan megkezdődik a bankrendszer korszerűsítése is. Ennek legfőbb célja, hogy növekedjen a pénz- és hitelpolitika súlya az irányításban. Az új közgazdasági környezet bizonyosan nem lesz mentes ellentmondásoktól, sőt az újjal járó veszélyeket is vállalnunk kell. A változások megnyilvánulhatnak az érdekek élesebb ütközésében, a munkahelyi stabilitás új értelmezésében és az eltérő jövedelmekben. De az is nyilvánvaló, hogy az előzőekben vázolt elvek érvényre- juttatása minőségileg más gazdálkodási magatartást és társadalmi aktivitást követel mindenkitől. Mentusz Károly Egyetemek ellátói Síneken szaladnak majd a könyvek Az egerszalóki Vörös Csillag Tsz demjéni melléküzemágában négy esztendeje foglalkoznak vas- és fém- szerkezetek megmunkálásával. A főként helybélieket foglalkoztató üzem jelentősége évről évre nő, mivel mind jelentősebb megrendeléseket kapnak. Legutóbb az ORGTECHNIK elnevezésű bemutatón tűntek fel a nemrég kifejlesztett, elektromosan mozgatható könyvespolcrendszerükkel, amelyeknek elsősorban országos jelentőségű könyvtárak vehetik hasznát. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára számára dolgoznak. Huszonhét milliós idei tervük háromnegyed részét teszik ki ezek a megrendelések. Hegesztik a polcokat (Fotó: Szántó Syörgy) Munkában az új pártvezetőségek A januári alapszervezeti taggyűléseken töhb tízezer kommunistát választanak meg alapszervezeti titkárnak, vezetőségi tagnak. E tisztségviselők jelentős része már több éve, évtizede vesz részt a kisebb-nagyobb kommunista közösségek irányításában. Hozzáértő, a fáradságot nem ismerő áldozatos munkájukat az irányító pártszervek elismerése mellett a korábbiaknál sokkal több helyen köszönte meg az alapszervezetek tagsága is. Ez a végzett munkán alapuló elismerés az alapja új jáválasztásuk n ak, az irántuk megnyilvánuló bizalomnak. A párttitkárok és a vezetőségi tagok kisebb hányadára azonban először esett a tagság választása és előlegezett bizalma. Helyzetük kétségkívül nem könnyű, egyrészt, mert a pártalap- szervezetek irányítása is folyamatos megújulást, korszerűbb módszereket és gyakorlatot igényel minden tisztségviselőtől, másrészt most kell megismerniük a tisztséggel járó teendőket is. A megválasztott új vezetőségek első ülésének fontos feladata a reszortfeladatok elosztása. Jelentőségét alapvetően az adja, hogy a vezetőségen belüli jó munkamegosztás nagymértékben növeli a pártmunka eredményességét. Az egyes reszortfelelősök kiválasztásánál — az irányító pártszervek konkrét útmutatásai mellett — mindenütt célszerű figyelembe venni olyan általános szempontokat, mint a vezetőségi tagok fel- készültségét, egyéni képességeit, munkakörülményeit, valamint a működési terület jellegét. A megválasztott vezetőségek legelső feladata, hogy összegezzék és értékeljék azokat a tanulságokat, amelyeket a beszámoló és a párt- vezetőség-választó taggyűlések nyújtottak számukra. Hiszen a párttagok észrevételei, javaslatai, felvetései, valamint az irányító pártszervek értékelései alapvető szerepet töltenek be a pártmunka színvonalának továbbfejlesztésében, hatékonyságának javításában. Ezek a tapasztalatok szükségesek az alapszervezetek éves, valamint a vezetőségek féléves munkaterveinek elkészítésében is. A taggyűlések éves üléstervének alapját a munkaprogramban foglaltak. a fölsőbb pártszervek határozatából adódó helyi időszerű tennivalók, valamint az előírt napirendek szolgáltatják. Nagyon fontos követelmény, hogy valóban olyan kérdéseket tűzzenek napirendre, amelyek a taggyűlés politikai döntését igénylik. Ugyancsak lényeges, hogy a pártcsoportok számára javasolt, illetve előírt témák jól kapcsolódjanak a taggyűlések napirendjeihez, más vonatkozásban pedig a párttagságot és a közvéleményt leginkább foglalkoztató helyi, illetve általános kérdések jobb megértését szolgálják. Az- állami, gazdasági szervek, valamint .tömeg- szervezetek számára szóló ajánlások viszont tartsák tiszteletben azok önállóságát és felsőbb szerveik határozatait. A vezetőség hosszabb távlatú, nagy jelentőségű feladata a párttaggá nevelés, a pártépítés. E munka fő irányait, s ezen belül a tagfelvétel szempontjából számításba veitekkel való foglalkozás módját célszerű, ha az alapszervezet éves terve tartalmazza. Az éves, illetve féléves tervek elkészítése nagy körültekintést igényel annak ellenére, hogy az idő sürgeti ezt a munkát: az éves munkatervet február 15-ig, a vezetőség munkatervét pedig február végéig kell a taggyűlésnek, illetve a vezetőségnek elfogadnia. A kongresszus évére való tekintettel helyesen cselekszik minden vezetőség, ha munka tervét „szellősen” készíti, számítva azokra a kiegészítésekre, esetleges módosításokra, amelyek a XIII. kongresszus, illetve a felső pártszervek pártértekezleteinek határozataiból várhatók. Alig több, mint két éve, hogy valamennyi pántalap- szervezetben megtárgyalták és elfogadták — központi határozat nyomán — a saját munkamódszerük, munkaerejük továbbfejlesztésére vonatkozó tennivalókat. Az azóta eltelt időszak kedvező tapasztalatai jelzik, hogy az alapszervezeti vezetőségek jelentős része az akkor meghatározottak szellemében rendszeresen keresi és mindinkább meg is találja munkamódszere tökéletesítésének új eszközeit. Az új vezetőségek kiemelkedően fontos feladata, hogy az alapszervezeti életben intenzívebb, a jelenleginél ésszerűbb, a sajátosságoknak jobban megfelelő módszerek honosodjanak meg, illetve gyakorlat alakuljon ki. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert helyenként indokolatlanul ragaszkodnak napjainkban is az általuk „bevált-maik minő- sített. de valójában legtöbbször eredménytelen formákhoz: o végnélküli tanácskozásokhoz, a merev papir- szagú szabályozásokhoz; és az indokolatlan beavatkozások gyakorlatához. Fel kell lépni az ellen a hibás felfogás ellen, amely a pártmunka és a párt belső életének a lebecsülését látja, ha az alapszervezeti vezetőség a munka tervezése során a tagság, vagy annak egy része műszak utáni — az úgynevezett kisegítő gazdaságban végzett — tevékenységét is figyelembe veszi. Minden alapszervezet vezetőségének — a helyi adottságok ismeretében és annak figyelembevételével kell a továbblépés, a megoldás útját keresni, felhasználva az olyan, általánosítható kedvező tapasztalatokat, amelyek pl. a pártcsoportok tevékenysége fejlesztése területén jelentkeznek, s amely nyomán az aktív politizálás egyre inkább a legkisebb kommunista közösségek fórumára kerül át. A vezetőség tagjai — a pártdemokrácia elveinek megfelelően — egyenjogúak. de a titkár helyzete és szerepe ezen belül sajátos. Személye, magatartása, politikai és szakmai felkészültsége, rátermettsége alapvetően befolyásolja a vezetőség munkájának színivonalán keresztül az egész pártszervezet tekintélyét. Mindezek mellett az alapszervezetek irányításában is a kollektív jelleg a meghatározó. A titkár esetenkénti egyéni állásfoglalásainak, döntéseinek is a vezetőség, illetve a taggyűlés kollektív határozataira kell épülniük. A megválasztott vezetőségi tagok tevékenysége és ezzel együtt felelőssége tehát kettős. Egyrészt, mint testületi tagok a kollektív vezetés aktív részesei, másrészt reszort- feladatuk személyes felelősei. Ma különösen érzékenyek az emberek a közéleti tisztséget betöltő személyek magatartása iránt. Egyetlen titkárnak és vezetőségi tagnak sem szabad szem eiől téveszteni egy pillanatra sem. hogy a párttagság bizalma az ő tisztségük forrása. A bizalmat és vele együtt a pártvezetőség tekintélyét nem elég egyszer megszerezni, hanem azt megőrizni, rendszeresen megújítani és erősíteni kell. Ennek egyik fontos eszköze — a becsületes munka mellett — a tagság véleményének, javaslatainak rendszeres figyelembevétele, az emberek gondjaival való személyes foglalkozás. Őszinteség, nyíltság a gondok és nehézségek feltárásában és a megoldásra való készség erősítése. dr. Váradi László. az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa / I
