Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
NÉPŰJSÁG, 1985. január 10., csütörtök A genfi megbeszélések után Fontos kexdet — újabb tárgyalási kilátások Közös szovjet—amerikai nyilatkozat Genfben a következő szovjet—amerikai közös nyilatkozatot tették közzé: Korábbi megállapodásnak megfelelően 1985. január 7—8-án .Genfben találkozóra került sor Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter és George P. Shriltz, az Egyesült Államok külügyminisztere között. A találkozón megvizsgálták az atomes űrfegyverzettel foglalkozó szovjet— amerikai tárgyalások tárgyának és céljainak kérdését. A felek egyetértenek abban hogy a tárgyalások tárgya az űr. és atomfegyverzetet — mind a hadászati, mind a közép-hatótávolságú atomfegyverzetet — érintő kérdések komplexuma lesz. Mindezeket a kérdéseket kölcsönös összefüggésükben fogják megvizsgálni és megoldani. A tárgyalások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozása lesz. amelyek arra irányulnak, hogy a világűrben megelőzzék, a Földön pedig megszüntessék a fegyverkezési hajszát, korlátozzák és csökkentsék az atomfegyverzetet, megszilárdítsák a hadászati stabilitást. A tárgyalásokat mindkét fél részéről egy küldöttség fogja folytatni három csoportra tagolva. Végeredményben, a felek véleménye szerint, az elkövetkező tárgyalásoknak, akárcsak általában a fegyverzetkorlátozási és -csökkentési erőfeszítéseknek, mindenütt az atomfegyverek teljes felszámolásához kell vezetniük. A tárgyalások megkezdésének időpont- jált és a tárgyalások helyét a hónap folyamán diplomáciai úton egyeztetik. Magyar pártküldöttség Kabulban Borbély Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a munkásőrség országos parancsnokának vezetésével szerdán magyar pártküldöttség érkezett Kabulba, hogy részt vegyen az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A kabuli .repülőtéren a magyar delegációt Mahmud Barjalai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. Jelen volt dr. Varga György kabuli nagykövet is. Szerda délután a magyar pártküldöttség vezetőjét és tagjait fogadta Vatandzsar, az Afganisztáni Népi De- mokrtikus Párt KB Politikai Bizottságának tagja, postaügyi miniszter. PEKING A Koreai NDK úgy döntött, hogy egyelőre nem lesz partnere Dél-Koreának a Vöröskereszt-tárgyalásokon, melyek felújítására január 23'án került volna sor a dél-koreai Szöulban — közölte szerdán a phenjani rádió. A két fél a tervek szerint gazdasági tárgyalásaikat is felújítani készül január 17-én, eze^ sorsáról a Pekingbe érkezett jelentés nem szól. BUDAPEST Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán fogadta az algériai Nemzeti Felszabadítás! Front (FLN) pártjának küldöttségét, amely Mohamed Djeghabának, a KB állandó titkársága tagjának, a Legfelsőbb Ifjúsági Tanács elnökhelyettesének vezetésével tartózkodik hazánkban. Szűrös Mátyás és Mohamed Djeghaba aláírta az MSZMP és a Nemzeti Felszabadítás! Front (FLN) pártja közötti, 1985/1986. évekre szóló pártközi együttműködési megállapodást. BEJRUT Az izraeli légierő gépei szerdán légitámadást hajtottak végre Kelet-Liba- nonban. a Bejrútot Damasz- kusszal összekötő országút és a szíriai határ között félúton levő egyik település ellen (Folytatás az 1. oldalról) fegyverkezési hajsza megfékezésével és az atomháború veszélyének kiküszöbölésével kapcsolatos súlyos problémák alkották. Szovjet részről %nég külön is hangsúlyoztuk, hogy milyen nagy jelentőségű a világűr mili- tarizálásának megakadályozása. Mivel ezek a problémák döntő módon befolyásolják a szovjet—amerikai viszonyt, természetes, hogy minden megbeszélésen ennek a kérdésnek kellő figyelmet szenteltünk. Az egész világ tudja ugyanis, hogy a szovjet- amerikai kapcsolatok állásától nagymértékben függ az általános világhelyzet. Nincs szükség hosszasan beszélni arról, hogy ezek nem voltak egyszerű tárgyalások. Lépés történt azonban a két ország közötti párbeszéd kialakítása felé, mint azt a szovjet—amerikai nyilatkozat is tanúsítja. Mit szeretnék még ehhez hozzáfűzni ? Azt, hogy csupán egy lépésről van szó, ha azokra a hatalmas feladatokra gondolunk, amelyeket át kell majd tekinteni a kozmikus és nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokon, s amelyekről összehangolt döntést kell majd hozni. A Szovjetunió kész arra, hogy megtegye az út reá jutó részét. Szeretném kifejezni reményemet, hogy az Amerikái Egyesült Államok is ugyanígy cselekszik, vagyis a két nagyhatalomra háruló felelősség teljes tudatában megteszi az út reá jutó részét. A Szovjetunió, mint azt Konsztantyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke többször is hangsúlyozta, elkötelezett volt és marad a leszerelés, a nukleáris háború veszélyének kiküszöbölése, a béke ügye iránt. Nyilatkozata végén Andrej Gromiko köszönetét mondott a svájci kormánynak vendégszeretetéért, s elismerését fejezte ki a találkozónak otthont adó Genf városi hatóságainak és lakosainak. A visszhangok közös jellemzője: megkönnyebbülés amiatt, hogy sikerült megegyezésre jutni a két nagyhatalomnak, óvatos optimizmus a tárgyalások jövőjét illetően, de annak aláhúzása, hogy igen nehéz, bonyolult tárgyalásokra van kilátás. A világközvélemény — az első reakciókból, s természetesen az azonnal megejtett röpfelmé- résekből ítélve ugyancsak bizakodó. Az a nyomás, idegesség, félelemérzet, amit a leszerelési tárgyalások több mint egy évvel ezelőtti megszakadása, az amerikai vezetés korábbi hidegháborús hangulatú kijelentései váltott ki, most érezhetően enyhült. A szovjet és az amerikai külügyminiszter annyira várt genfi találkozója véget ért, a svájci városban összeserglett újságírók jószerével elutaztak. Ki-ki hazájában vagy állomáshelyén meséli már különleges megpróbáltatásait: a hírzárlat ezúttal tökéletesen működött, s hiába sürgette a tudósítóit a lapzárta vagy az adásidő, két napon át a híradás csak találgatásokat tartalmazhatott. A feszültséget, amit minden tudósító réme. az értesülések teljes hiánya okozott, kétségkívül csak a tárgyalások késő esti befejezése, a közös nyilatkozat közzététele oldotta fel. S egyúttal az a régi újságírói „babona” is beigazolódott, hogy az ilyen tökéletes hírzárlat szinte mindig tartogat valami eredményt. A házigazda, Genf szerepe egyelőre vége ért. A világ figyelme most a két érintett főváros felé fordul, hogyan fogadták, miként értékelik az eseményeket, mire számítanak a közeli és a távoli jövőben. ★ Géniből szerdán visszaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. A szovjet diplomácia vezetője Genfben két napon át megbeszéléseket folytatott George Shultz amerikai külügyminiszterrel. Andrej Gromikót a repülőtéren Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB tagja fogadta. KÖZEL-KELET A rendezés egyetlen útja A jelenlegi közel-keleti zsákutcából kivezető egyetlen megoldásként mind gyakrabban javasolják egy nemzetközi békekonferencia ösz- szehívását. Sokak meggyőződése, hogy a rendezés kulcskérdése a palesztin nép sorsának megoldása és azon elvitathatatlan jogának realizálása. hogy megteremt" hesse önálló, független államát. A térség helyzetének normalizálását jogosan kapcsolják össze a bizalom légkörének megteremtésével, ami jelenleg elképzelhetetlen az izraeli csapatoknak á megszállt arab területekről való kivonulása és az elfoglalt arab területek visz- szaadása nélkül. Mint a szovjet javaslatok leszögezik, e kérdések megoldása és megfelelő nemzetközi biztosítékkal történő szavatolása lehetővé teszi, hogy a térség valamennyi állama részére biztosítsa a békés egymás mellett élés elveit. E kulcsfontosságú kérdések figyelmen kívül hagyása a közel-keleti válság lényegének meg nem oldását jelenti. Az arabok hajlandók részt venni egy ilyen nemzetközi találkozón, az Egyesült Államok és Izrael azonban ellenzi azt. Űjra és újra azt az arab fővárosokban már régen elvetett javaslatot ismétlik, hogy az arab országok közvetlen, sze- paratív tárgyalásokat folytassanak Tel Avivval. Libanon példája azonban azt bizonyítja, hogy az ilyen tárgyalások során Izrael a maga biztonságát tartja szem előtt a másik fél rovására. Vagyis figyelmen kívül hagyja azt az általános alapelvet, hogy az egyik fél tartós biztonsága nem épülhet a másik fél biztonságának figyelmen'kívül hagyására. Washington és Te) .Aviv egyelőre nem hajlandó követni ezt az alapelvet. Ez pedig azt jelenti, hogy a térségben továbbra is erőpolitikát fdlytatnak. A szélső- jobboldali amerikai körök erre biztatják a Reagan- kormányt. Mint az amerikai Washington Post közölte. azt tanácsolják, hogy a kormány „szorítson még egyet a csavaron”. Ez egyben a Szíria irányában folytatott politika megszigorításával, az arab világban való elszigetelésével jár együtt. Ugyanakkor a jobboldal azt is ajánlja, hogy az amerikai—izraeli kapcsolatokat mélyítsék el és szélesítsék ki azokon a területeken, amelyek érintik a Szovjetuniót és szövetségeseit. Szíria elszigetelése és meggyengítése mindenekelőitt helyzetének katonai aláásá- sát jelenti. Nem nehéz megértenünk, hogy az ilyenfajta tanácsok megfogadása a térségben folyó újabb véres háború kirobbanását eredményezheti. Ami az amerikai—izraeli kapcsolatok szovjetellenes alapon történő fejlesztését illeti, ez azt jelenti, hogy a közel-keleti problémát az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfrontáció szerves részévé akarják tenni. Az arab világban reményeket fűznek a genfi amerikai—szovjet tárgyalások lehetséges pozitív eredményeinek a közel-keleti helyzetre gyakorolt kedvező hatásához. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy az amerikai fél felülvizsgálja korábbi álláspontját. Washington és Te] Aviv közös stratégiája egyelőre arra irányul, hogy katonai erő segítségével biztosítsák Izrael helyzetét. Ennek bizonyítéka az Eisenhower repülőgép-anyahajó részvételével folyó közös izraeli— amerikai hadgyakorlat-sorozat. Az Egyesült Államok katonai erőinek a Földközitenger keleti részére történő. csoportosítása arra utal, hogy a problémák megoldását kizárólag katonai erővel kívánják megoldani. Ez elősegítheti Tel Aviv expanzio- nista törekvéseinek fokozódását, és az arabokkal szembeni erőpolitika további folytatását. Az ENSZ közgyűlése arra hívott fel, hogy ne engedjük meg az események ilyen alakulását. A nemzetközi konferencia összehívását ellenző országokat felszólította álláspontjuk megváltoztatására, hogy ily módon lehetőség nyíljék a problémák megoldására. Ezt célozza a szovjet javaslat is, amely a találkozó kérdéseivel foglalkozik. E. Rjabcev (APN — KS) rC Külpolitikai kommentárunk Az első lépés GROMIKO SZOVJET ÊS SHULTZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER kétnapos genfi találkozója, amelynek során nem kevesebb, mint tizenöt órán át tanácskoztak, az első lépést jelenti a leszerelési tárgyalások érdembeni folytatása felé. Az kezdettől fogva világos volt, hogy kéj» nap alatt csakis ezt az első lépést lehet megtenni. A két külügyminiszter megbízatása is úgy szólt, hogy a várhatóan hosszú és kemény leszerelési tárgyalások céljait és kereteit határozzák meg. Jelentős eredmény az, hogy megállapodtak: megkezdik a tárgyalásokat az űr- és atomfegyverzet kérdéseinek megoldására, méghozzá úgy, hogy e problémákat kölcsönös összefüggésükben fogják megvizsgálni és megoldani. A tárgyalások megkezdésének időpontját és helyét még január folyamán diplomáciai úton egyeztetik. A tárgyalások végső célját is sikerült a közös nyilatkozatban meghatározni. E szerint a Világűrben meg kell előzni a fegyverkezési hajszát, a Földön pedig a meglevő atomfegyverzetet kell korlátozni és csökkenteni. Abban is megállapodtak, hogy a tárgyalásokat mindkét fél részéről „három csoportra tagolt egy küldöttség" folytatja majd. A NYILATKOZAT KÖZZÉTÉTELE után a szovjet küldöttség szóvivője joggal minősítette eredményesnek a találkozót. Ám ugyanilyen indokoltan hívta fel a figyelmet arra, hogy csak kezdeti lépésről van szó. Valóban: a nyilatkozat szövege önmagában is tükröz bizonyos kompromisszumokat, amelyek mögött azonban még igen komoly nézetkülönbségek húzódnak meg. Éppen ezeket a nézetkülönbségeket kell majd a nyilván hosszú, bonyolult és szívós tárgyalásokon rendezni. Az említett nézetkülönbségek lényege: az Egyesült Államok arra törekedett, hogy az űrfelfegyverzés kérdését válasszák külön a hadászati és közepes hatótávolságú rakéták ügyétől. Közvetlenül a külügyminiszteri találkozó előtt is azt az álláspontot képviselte Washington, hogy „két sínen” kell megközelíteni a leszerelést. A közepes és nagy hatótávolságú rakétákról „újra fel kell vermi” a fölfüggesztett tárgyalásokat. Az eljövendő rakéta- és műholdelhárító fegyverekről, tehát Reagan elnök „csil- lagháborús” tervéről viszont csak „megbeszéléseket” lehet folytatni. A Szovjetunió kezdettől fogva két alapvető követelést hangoztatott. Az egyik az volt, hogy 1983 végén a genfi tárgyalásokat Moszkva az amerikai eurorakéták telepítése miatt nem folytathatta tovább, és nem a genfi tárgyalások „új rafelvételéről” van most szó, hanem teljesen új megbeszélésekről. Másodszor: azért van szó teljesen új tárgyalásokról, mert időközben a jelenleg kutatási és kipróbálási szakaszban levő amerikai űrfegyverkezés az eddig létrehozott és funkcionáló szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási egyezményeket is veszélyezteti. Az említett kérdéseket tehát nem lehet egymástól elválasztani, azokat együtt kell tárgyalni. A MOST LÉTREJÖTT első kompromisszumos lépést éppen az tette lehetővé, hogy egyrészt leszögezték: válóban kölcsönös összefüggésben és mindkét részről egységes küldöttség keretében folytatják majd a tárgyalásokat. Másrészt — és ez a kompromisszum másik oldala — az egységes küldöttségeket három csoportra tagolják. Azt természetesen nem lehet megjósolni, hogy ezek a hosszú és nehéz tárgyalások mikor és milyen mértékű eredményeket hoznak. Az viszont már most világos, hogy a helyzet kulcsát az űrfegyverkezés jelenti, s éppen ez teszi újszerűvé a küszöbönálló tárgyalásokat. Az űrfegyverkezés amerikai terve ugyanis két óriási veszélyt hordoz. Az egyik: szétrombolná a meglevő korlátozó egyezményeket. Már az 1972-ben aláírt SALT—I egyezmény is a Szovjetunió és az Egyesült Államok legjobb szakértőinek azt a közös meggyőződését tükrözte, hogy nem szabad kiépíteni a rakéta-, illetve a műholdelhárító fegyverzetrendszereket. Ezek ugyanis csak látszólag védelmi rendszerek, valójában arra kényszerítik a másik oldalt, hogy a megbomlott egyensúly helyreállítására ismét növdlje támadó rakétáinak számát. A másik veszélyt az jelenti, hogy a Reagan által 1983 tavaszán útjára indított űrfegyverkezési terv a világűrben kívánná létrehozni az ezredforduló tájára ezeket az egyensúlyt felborító elhárító rendszereket. Ez olyan technológiai és anyagi megterhelést jelent, amelyet a leggazdagabb országok is csak gazdasági életük eltorzítása árán valósíthatnának meg. AZ ELMONDOTTAKBÓL KITŰNIK: a tárgyalások sikere vagy kudarca voltaképpen attól függ majd, hogy az Egyesült Államok vezetése milyen döntést hoz az amerikai politikát jelenleg megosztó belső vitában. A Pentagon, a hadügyminisztérium emberei sérthetetlennek tekintik az űrháborús koncepciót. Más szakértők, elsősorban a külügyminisztérium képviselőinek álláspontja szerint az űrfegyverkezés is kompromisszumos tárgyalások témája lehet. A Genfben most nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatnak az a megfogalmazása, hogy „meg kell előzni” az űrfegyverkezést, inkább a külügy- minisztériumi álláspontot látszik igazolni. Az Egyesült Államok hatalmi csúcsain azonban ez a küzdelem még nem ért véget. Éppen ez a döntő oka annak, hogy a biztató első lépés után igen kemény és hosszú vitákra kell számítani. — ie — Egy katolikus lap közlése szerint Robotrepülőgépek érkeznek Belgiumba Január második felében megérkeznek Belgiumba, a Florennes-i légitámaszpontra a telepítendő amerikai robotrepülőgépek és indítóállásaik összeszerelésére váró első szállítmányai — közölte kedden a La Cité című baloldali katolikus lap. Freddy Vreven belga hadügyminiszter rögtön cáfolta ezt a sajtóközlést. „Egyelőre szó sincs arról, hogy máris fogadnánk a rakéták részegységeit Florennes-ben" — jelentette ki a miniszter, aki hozzátette, hogy er,re csakis azután kerülhet sor. ha a kormány politikai hozzájárulásával már megadta a zöld utat a telepítésekhez. A NATO 1979-es határozata alapján Belgiumban 4S manőverező robotrepülőgépet helyeznének el. A Mar- tens-kormány még nem adta meg végső hozzájárulását ehhez, noha ígéretet tett NATO-szövetségeseinek, hogy „nem vonja ki magát kötelezettségei alól”.
