Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 9., szerda S. EGRI FŐISKOLÁSOKKAL Leningrádi élmények VÉDNÖKSÉG programok — új távlatok A jókedvű diákok a híres kazányi székesegyház élőit Igazi téli idő: —14 °C. A Beszélgetés Szilágyi Antallal, a KISZ KB osztályvezetőjével A megváltozott gazdasági körülmények, mindenekelőtt az állami nagyberuházások csökkenése döntően befolyá­solja a KISZ-védnökségi tevékenységet is. Az elmúlt években e tekintetben még a beruházás jellegű védnökségek domi­náltak, vagyis az ifjúsági szervezet az alapkő letételétől a beruházás bfejezéséig végigkísérte a munkálatokat. A KISZ Központi Bizottsága a közelmúltban értékelte a véd- nökségi mozgalom helyzetét és új programok kialakításáról döntött. Szilágyi Antallal, a KISZ Központi Bizottsága osz­tályvezetőjével az új védnökségi formákról, a KISZ célkitű­zéseiről és a védnökségi programokról beszélgettünk. fehér hó beborította a vá­rost. A színhely Leningrád. A központjában, egy nem­zetközi kollégium harmadik emeleti szobájában beszél­getünk néhányan. Plehano- va u. 6. szám: negyvenkilenc egri diáik, a Ho Sí Minh Ta­nárképző Főiskola első éves orosz—angol—testnevelés szakos hallgatói utaztak ide, hogy részt vegyenek a ha­gyományos hathetes nyelvi kurzuson. Vezetőjük lgó Zsuzsanna tanárnő. — December 5-én érkez­tünk. Napi hatórai foglalko­zás van: beszédfejlesztést, országismeYetet, fonetikát és nyelvtant tanulnak a diá­kok. Reggel kilenc órától délután háromig tart a fog­lalkozás. Kiváló tanárok, professzorok az előadók. A cél, hogy az orosz nyelvet a környezetében tanulják di­ákjaink, a megfelelő kiej­tést, fonetikát és a nyelv­tant jól elsajátítva. Keller Erika Egerben tag­ja a Megyei Művelődési Köz­pont tánccsoportának. Már itt is együttese van. A 15— 20 fős csoport hetente két­szer próbál, alkalomadtán fel is lépnek. — Van lehetőség szórako­zásra is. A Leningrádban ta­nuló, mintegy félezei ma­gyar egyetemista rendszere­sen küld meghívót baráti ta­lálkozókra, táncos, műsoros összejövetelekre. Mikulásra is voltunk egy hasonló ta­lálkozón, amely nagyon jól sikerült — mondja Bencsu- ra Krisztina. — A várost milyennek ta­lálják? — Gyönyörű. Voltunk az Orosz Múzeumban, megcso­dáltuk az Ermitázs kincseit, festményeit, a Péter-Pál Erődöt és autóbusszal jár­tunk Puskin-városban, a híres nyári cári rezidenciá­ban. Eljutottunk Repin, a nagy orosz festő tanyájára és ami eddig legszebb volt, megnézhettük a jégbalettet — tájékoztat Lavai Zsuzsa és Fónagy Éva. — És ez még csak a kez­det — kapcsolódik a beszél­getésbe Kiss Gabriella. — A még hátralevő időben vo­nattal utazunk az ide há­romszáz kilométerre levő Tallinnba, majd egy másik alkalommal Novgorodba is. De itt, Leningrádban szám­talan színház, mozi, főleg a sztereo-mozi nyújt jó szóra­kozási lehetőséget. Találko­zónk volt szovjet és afrikai diákokkal és a közeljövőben lesz még algériai, arab, len­gyel, és jugoszláv diákokkal is barátsági estünk. Ebben a nemzetközi kollégiumban egyébként bolgár, román és kubai diákok is vannak: igazi nemzetközi diákszálló. Csak az a baj, hogy gyor­san telnek a napok, hamar elszáll a hat hét. — Hogyan ünnepelték a karácsonyt és az újévet? — Az iskola vezetősége ka­rácsonyra egy szabadnapot engedélyezett. Közös fenyőt állítottunk és sorsolás alap­ján mindenki kapott valami­lyen ajándékot. Igazi csalá­dias ünnepséget terveztünk — mondja lgó Zsuzsanna ta­nárnő. — A Szovjetunióban a karácsonyt külön nem ün­nepük, csak az újévet. Mi is szilvesztereztünk, volt diszkó és az évváltáshoz méltó humoros, műsoros est — mondja Hochvárt Mag­dolna. A beszélgetés után egy kis sétára indulunk a belváros­ban. Valóban ünnepi volt a város: sok színes égő a kü­lönböző helyeken felállított fenyőkön. Feldíszített üzle­tek jelezték az ünnepet Az utcákon kétszáz méterenként fagylaltot árultak. többen pirogot ettek. És az ünnepek után ismét jönnek a dolgos hétközna­pok: a diákok részére a ta­nulás. Bizonyára valameny- nyien hasznos ismeretekkel, gyarapodott orosz nyelvtu­dással térnek majd haza ja­nuár 18-án, hogy utána ered­ményes vizsgákkal tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy nem eredménytelenül, töl­tötték el a hat hetet Lenin­grádban. — A gazdasági változások mellett döntő volt az új programok kialakításában, hogy a KISZ KB réteghatá­rozatának megvalósítása során a védnökségi mozga­lom keretében lehetőségünk van egy differenciáltabb, bi­zonyos mértékig decentrali- záltabb és reményeink sze­rint hatékonyabb védnöksé­gi tevékenység kifejtésére. — Ezek szerint elégedetle­nek az eddigi munkával? — Nem erről van szó, hi­szen számtalan olyan ered­ményt értünk el, amelyekből a KISZ-fiatalok is tevéke­nyen kivették a részüket. Azt azonban mindenképpen el kell ismerni, hogy az ilyen átfogó védnökségek, amikor egy-egy beruházásban külön­böző minisztériumok és ága­zatok működtek együtt, iga­zán hatékonyak csak egyes részfeladatok megoldásában lehettek. Nemcsak konkrét munkára, hanem a hibák ki­javítására is vállalkoztunk. Mindezek mellett természe­tesen a már említett válto­zások is arra inspiráltak bennünket, hogy újítsuk meg a védnökségi mozgalmat, próbálunk azokra a terüle­tekre, feladatokra koncent­rálni, amelyek valóban köz­ponti tennivalót jelentenek a népgazdaság számára. így jutottunk el az új formák kialakításához. — Mi változik az idei év­től kezdve? — Néhány mondattal hadd vázolom előbb, hogy mi nem változik. Az egyetlen nagyberuházás jellegű véd­nökségünk a Paksi Atom­erőmű marad. Mint tudjuk, ez KISZ-építkezés is, és hosszabb távra jelent nagy feladatot mindannyiunknak. Az első reaktor-blokk át­adásával a KISZ-építőbrigád befejezte tevékenységét. Mostantól koordinatív jel­— Amikor 1979-ben meg­alakult az új alapszervezet, sokan legyintettek, hogy mi­nek ide — kezdi a beszél­getést Zilahiné Varga Pi­roska KlSZ-titkár. — Nem tartották fontosnak. Úgy ítélték meg, hogy meglesz­nek nélküle is. Büszkén mondhatom, hogy azóta meg­változott a helyzet. Sokan felkeresnek bennünket, hogy ők lehetnének-e KISZ-ta- gok? Megígérik, hogy bár­milyen feladatot teljesítenek. Persze, ehhez hosszú út ve­zetett. A tekintélyünket meg kellett alapoznunk a tsz ve­zetősége, illetve a tagság előtt. Szerencsére minden területen sikerült komoly eredményeket felmutatnunk, így például érdekképvisele­ti tevékenységünk „tükröző­dik" a bérezésben. A lakás- szerzést most már 50 ezer forint kamatmentes kölcsön­nel támogatja a gazdaság. Olyan szabad idős programo­kat szerveztünk, amelyek mindig telt házat vonzottak. Filmklubunk is látogatott, csakúgy, mint a kismamák klubja, amelyek az itteni ál­talános művelődési központ­iban kaptak helyet. Rendsze­resen tartunk diszkókat, mű­veltséget felmérő vetélkedő­ket. — Manapság sok helyütt gondot jelent, hogy nehéz az embereket kimozdítani az otthonukból... — Ezzel mi is számoltunk, de mindenkit ismerünk és igyekszünk az igényeknek megfelelni. Arra is szükség volt, hogy jól „összerázód­jon” a társaság. Ezt a célt szolgálták országjáró ikirán- dulásaink. Eddig már meg­fordultunk a Dunántúlon, a Balaton-parton és Lillafüre­legű védnökség marad Paks. Az atomerőmű KlSZ-bizott- sága, a Paksi Atomerőmű szervező bizottsága és az építkezésben érdekelt szer­vezetek továbbra is együtt­működnek. Mindenképp szükségesnek tartottuk azon­ban, hogy olyan új formá­kat találjunk, amelyek a népgazdaság helyzetét ve­szik alapul és ahol a fiata­lok legszélesebb rétegei szá­mára nyílik lehetőség az eredményes munkára. így született meg a négy prog­ram jellegű védnökség. — Ezek között van a ta­karékossági program. Ezen a téren mire képes a KISZ? — Nagyságrendjében és volumenében is első helyre kívánkozik a központi anyag- és energia-takarékossági program. Különösen az anyagtakarékosságban sze­retnénk eredményeket elér­ni. Felmértük a lehetősége­ket és úgy ítéljük meg, hogy egyezrelékes ered mény re mindenképpen képesek va­gyunk, van annyi ereje a KISZ-nek, hogy ezt vállaltja. Ez kétmilliárd forint meg­takarítást jelenthet az or­szágnak. Szeretnénk fel­használni az összes verseny- formát, de mindenekélőtt a technológiák korszerűsítésé­re kívánunk koncentrálni és az anyagpazarlás megszün­den. Megismerték egymást tagjaink, s most még köny- nyebb velük együtt tevé­kenykedni. Ma már a vita­körökön és a politikai elő­adásokon is nagy az érdek­lődés. Sokszor az éjszakába nyúlnak ezek a beszélgeté­sek, és mindenkinek van vé­leménye. — Az utóbbi időben a kü­lönböző megyei szintű ve­télkedőkön is szép sikerrel szerepeltek... — Egyre inkább arra tö­rekszünk, hogy ezekre az eseményekre megfelelően fel­készítsük a jelölteket. A legutóbbi versenyen egyik kollégánk ötödik lett, a gép­szerelő-, valamint a szántó­versenyen pedig egyaránt a harmadik helyet szerezte meg a résztvevőnk. A gépszerelőt Izsó Andor, műszaki ágazatvezető készí­tette fel. — A versenyzőt először ugratták a munkatársak, hogy minek tanul annyit — mondja a fiatal gépészmér­nök. — Aztán, amikor érte­sülitek róla, hogy a legjob­bak között végzett, elismer­ték. Most már tekintélynek számít. Azt is javasolták, jutalmazzuk meg a bronz­éremért. így megváltozik a szemlélet, ha valaki elér va­lamit. ; — A tagság javarésze szakmunkás — veszi át is­mét a szót Zilahiné Varga tetését szolgáló munkát aka­runk végezni. Bevonjuk az újítókat, a feltalálókat, az FMKT keretében a műszaki fiatalokat és miután a szer­vezés is nagyon fontos, a közgazdászokat és a gazda­sági területen dolgozókat is. — Milyen érdekeltségi rendszert dolgoznak ki? — Miután az egész prog­ram még a megvalósítás kez­detén tart, konkrétumokat nem tudok mondani. Csak akkor várhatunk eredmé­nyeket, ha a jelenlegi ér­dekeltségi viszonyokat sike­rül megváltoztatni. Tervünk egy országos vetélkedő szer­vezése is, amelynek az ener­getikai, anyagtakarékossági, technológia-korszerűsítési és hulladékhasznosítási progra­mok ^támogatása, a fiatalabb szakemberek közötti jobb megismertetése és a kiemel­kedő javaslatok megvalósí­tásának elősegítése a célja. — Központi terület lett a számítástechnika is... — Pontosabban fogalmaz­va a számítástechnika és a mikroelektronika. Ez a má­sik két védnökségi progra­munk, amelyeket jövőre kez­dünk megvalósítani. A MTESZ-szel közös pályáza­tot hirdettünk, amélynek a közelmúltban volt az ered­ményhirdetése. Itt az új irá­nyok kikísérletezése állt a Piroska. — Nagy figyelmet fordítunk a szakmai tovább­képzésükre. Jó néhány „több szakmásunk” is akad már. Jelenleg az állattenyésztők számára hirdettünk meg egy tanfolyamot, amelyen 15-en szerezhetnek fejőmesteri ké­pesítést. Természetesen hely­ben történik a képzés, hi­szen köztudott, hogy az ezen a területen lévők nem hagy­hatják ott a jószágokat. — Az alapszervezet na­gyon sok társadalmi munká­ból vette ki a részét, nehéz lenne felsorolni valamennyi megmozdulásukat. Érdekes­ség, hogy nemcsak a tsz-ért, hanem a faluért is sokat tet­tek az utóbbi időben. — A gazdaság vezetőinek felajánlottuk, hogy a meg­hibásodott, elavult önetető­ket kijavítjuk. Hulladékot, fáradtolajat gyűjtünk. Sze­reltük a fejőház vasszerke­zetét, aztán kifestettük az épületet, s ki is takarítot­tuk. Saját magunknak egy kispályát alakítottunk ki, ahol a salakhordástól kezd­ve a kapuk kifaragásáig mindent mi végeztünk el. Segédkeztünk töhbek kö­zött az általános iskola park­jának csinosításánál, az óvo­da festésénél, egyre több imagatehetetten, idős embert gondozunk. A lányok kime­szelik a házakat, főznek, mosnak rájuk, a fiúk pedig berakják a tüzelőiket. A középpontban, őszintén meg kell mondanom: nem volt sikeres ez a pályázat. Kevés pályamű érkezett, pedig ér­tékes díjakat tűztünk ki. Ugyanakkor az országot jár­va több helyen láttunk ide­ális alkotásokat, amelyek ké­szítői viszont nem jelentkez­tek. Az a tapasztalatunk, hogy még jobb propagandá­ra, részletesebb tájékoztatás­ra és hatékonyabb irányítás­ra van szükség a jövőben. A számítástechnika terüle­tén már korábban is volt védnökségünk. Itt elsősorban az a célunk, hogy a felnőt­té váló új nemzedéknek már hétköznapi ismerőse, jó ba­rátja legyen a számítógép. — Mi a negyedik prog­ram? — A csomagolás-technoló­giában szeretnénk hozzájá­rulni a pozitív változások­hoz. Sokan és sokféle módon kísérleteznek már, most mi is csatlakozni kívánunk azokhoz, akiknek szívügyük, hogy a világszínvonalú ma­gyar termékeket, világszín­vonalon csomagolják. Ipari formatervezési tanfolyamot szervezünk a tervező mér­nököknek, ami lehet, hogy nemcsak a csomagolásban, hanem az áruk előállításá­ban is eredményt fog hozni. Szeretném kiemelni, hogy a nagy programok fölött a megyei szervek gyakorolnak felügyeletet míg a kisebb horderejű védnökségeknél — ezekből nagyon sok van — a helyi KISZ-szervezetek. Az azonban mindenütt kö­zös, hogy a technológiai fo­lyamatok, azok elemeinek korszerűsítése kerül előtér­be. nem pedig egy-egy be­ruházás globális megvalósu­lása. Az új védnökségi pá­lyázatokat várhatóan még januárban hirdeti meg a KISZ Központi Bizottsága Katona Horváth János községi KlSZ-alapszervezet- tel is jó a kapcsolatunk. Több közös akciót — vetél­kedőket, diszkókat, horgász­versenyeket és szalonnasüté­seket — rendeztünk, együtt szerveztük a társadalmi ün­nepségeket is. — Mit jelent a tsz veze­tői számára egy ilyen jól működő KlSZ-alapszerve- zet? — Enélikül a jó szellemű közösség nélkül sokkal sze­gényebbek lennénk — vilá­gosít fel Besenyei Gyula el­nökhelyettes. — örülünk an­nak, hogy azokat a fiatalo­kat is megnyerték maguk­nak, akiket nehezebb „ke­zelni". Hogy elismerten vég­zik a dolgukat, mi sem bi­zonyítja jobban: 1980-ban még csak két KISZ-es volt párttag, jelenleg viszont már 17. Természetesen, mi is igyekszünk a fiatalokon segíteni, a kölcsönökön túl az építkezésekhez olcsó fu­varral is hozzájárulunk. Sze­retnénk, ha a település la­kossága nem csökkenne, s azt is, ha a munkaerőgon­dunk megoldódna. Ahol ilyen KlSZ-alapszervezet mű­ködik, ott nagyon sokan megmaradnak. Kriston Imre 1981 óta KlSZ-tag. Amikor befejez­te a szakmunkásképzőt, ide­került a gépműhelybe. Ha­marosan vezetőségi taggá vá­lasztották. — Mindenki sokkal lelke­sebb, mint régebben — mondja. — Nem tudom, hogy ez minek köszönhető? Ta­lán annak, hogy valamennyi­en rájöttünk, egymásért sokkal könnyebb tenni, mint egymás ellen. Nagyszerű az összetartás. (homa) K. B. mmmmmmmÊmmmmmmmtmimmmmmammmÊmmmtmÊmmmimmmÊmmmMmÊmmÊÊmimimmmmmmm—mmmt Diáknapok a gyöngyösi Berze gimnáziumban Bizonyára vidám mulatságot, nagyszerű kikapcso­lódást, az iskolás évek felejthetetlen humoros perceit ad­ja majd a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanulóinak a napokban sorra kerülő, immár hagyo­mányos diáknapi rendezvénysorozata. A berzés napok csütörtökön haitailomátvétellel kez­dődnek. a nagy korteshadjánat közepette megválasz­tott diákrektor Tar Péter IIl/c osztályos tanuló jel­képesen; átveszi az intézmény irányítását Márta Fe­renc igazgatótól. Pénteken délelőtt a gyöngyösi gimi­ben fordított napra kerül sor, a tanórákat ugyanis diáktanárok tartják majd, bizonyára sok humorral fűszerezve. Délután pedig vers- és prózamondóver­senyt, valamint játékos szellemi és ügyességi vetélke- , dókét rendeznek. A diáknapok szombaton délelőtt a Mátra Művelődé­si Központban művészeti bemutatókkal folytatódnak. Itt színpadra lépnek a nebulók, tanáraik és az érdek­lődők előtt az alma mater legügyesebb tanulói ének­zene, színjátszás és tánc kategóriákban. A színes ber­zés eseménysorozat aznap este iskolabállal ér majd véget, a talpalávalót Pintér László volt diák, diszkós biztosítja. (korcsog) A BESENYÖTELKI TITOK NYITJA ahol összetartanak a fiatalok Hat évvel ezelőtt kilenc tagot számlált a besenyő­telki Lenin Termelőszövetkezet KISZ-alapszervezete, ahol jelenleg már 48 fiatalt tartanak nyilván. A 30 éven aluliak akkor is, most is mintegy hatvanan dol­goztak a gazdaságban. Vajon minek köszönhető az előrelépés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom